Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-07-22 / 749. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1933 julius 22. IMPORTÁLT ESZMÉK Az átlagos munkás szentül megvan győződve arról, hogy az importált áru mindig jobb a hazai terméknél. És ez vonatkozik nem csak a mindennapi életben használt tárgyakra, hanem eszmékre is. Az eszmék importálása terén Amerika az első helyen áll, mert ezek túlnyomó részét külföldről csempészték hozzánk és próbálták azokat alkalmazni, tekintet nélkül az itteni viszonyokra. A első ilyen importálók a német social demokraták voltak a “made in germany” so- cializmussal, a mi természetes terméke volt a német talajnak és viszonyoknak, melyeknek a német elnyomatás nyújtott tápanyagot. Több mint negyven évi kísérletezés után, teljesen bebizonyult alkalmatlansága az amerikai talaj számára, mert itt közel 150 éve meg van az úgynevezett “politikai demokrácia.” Sőt még Németországban is kudarcot vallottak az oly üdvösnek hitt eszméjükkel és az öreg social demokraták neveltjei a Hitler barna inges csapataihoz szegődve, úgyszólván napok alatt semmisítették meg a sok évtizedek alatt kivívott, látszólagos eredményeket. • Később az oroszországi au- • tokrácia talajából kifejlődött, anarhista eszmék apostolai boldogították Amerika munkásait őrült eszméikkel. Az anarhista eszme azonban ipég úgy sem illett az amerikai munkásoknak, mint Ausztrália meztelen őslakói fejére a cilinder. A szindikalizmus a francia, spanyol és olasz bevándorlókkal jutott hozzánk. Ez megfelelt az említett országok ipari, gazdasági és történelmi viszonyainak többé kevésbbé, és összhangzásban volt a nép szellemével. De ha ezt Amerikába próbálnánk átplántálni, úgy tennénk mintha egy kis gyermek ruháit egy óriás testére akarnánk ráhúzni. A szakszervezeti eszmét Angliából importálták hozzánk. Ezt inkább azért tették, hogy ellensúlyozzák a Knights of Labor (munka lovagjai) nevű szervezet fejlődését, a mely szervezet sokkal veszélyesebb volt a tőkés osztály részére. A szak- szervezeti eszme importálásával követte el az amerikai munkásság a legnagyobb tévedések egyikét, mert gyorsan növő testére felvette a szak- szervezetek szűk ruháját. Ez ráillett az Anglia és Európa termelési viszonyokra, de nem az amerikaira, mert itt már akkor a nagy ipar bontogatta szárnyait. Ezen tévedésnek köszönhető az, hogy például az acél iparban 24 féle szakszervezet van, 24 központtal és kü- lömböző időben lejáró szerződésekkel. Ennek tudható aztán be, hogy az importált szakszervezkedési forma nem felelt meg az amerikai viszonyoknak. Az amerikai munkásság azonban még mindig nem tanult és felült az importálási lázba esett apostolok azon állításának, hogy a külföldi termék jobb a hazainál. Az oroszországi forradalom még be sem fejeződött teljesen, mikor az eszme importálók tüzzel-vassal azon igyekeztek, hogy a Szoviet eszmét amerikai földbe plántálhassák, őrült törekvésükben mindenkit ellenforradalmárnak neveztek, a kik józan eszükre hallgatva, hivatkoztak a két ország közt levő óriási ellentétre. Oroszország a világ egyik legelmaradottabb és iparilag fejletlen országa volt, a lakosság óriási többsége földmives, a kik közül sokan még faekével túrták a földet. Ezzel ellentétben Amerika a világ legfejlettebb iparával rendelkező ország. A szoviet eszme importálók mindezekkel nem törődve, hosz- szu ideig kiabáltak fegyveres felkelésről, paraszt és munkás kormányról, proletár diktatúráról. A szoviet eszme importálók arról is nevezetesek lettek, hogy az uj eszme hirdetését kitünően feltudták használni pénzszerzésre. A félintelektu- elek és fékerek egész serege élősködik a pártmozgalom testén, a kik csak addig hirdetik a Szoviet eszmét, a mig biztosítva van részükre a heti fizetés. A Szövet eszme hirdetőiről még csak annyit kell megjegyeznünk, hogy az eredeti importált eszmét ma már teljesen meghamisítva árulják és a fegyveres felkelés hívei ma a könyöradományok felemeléséért “harcolnak” a jótékonysági intézmények és városházak előtt. Az amerikai talajba ültetett Szoviet eszme, 15 évi erőlködés után, a fejlődés helyett elsat- nyult, mert a talaj nem volt számára megfelelő sem eredeti, sem meghamisított formájában. Ez után ismét a szakszervezetek jöttek elő egy újabb eszme importálásával, a mit a “shop steward” rendszernek neveztek. Ezt a rendszert az angol munkások a háború alatt vezették be, mint szükség intézkedést, hogy a nehezen kezelhető szakszervezeti rendszert kiegészítsék. A szakszervezetekben levő munkásság megvolt fosztva az egységes harc minden lehetőségétől, széttagoltságánál fogva, ezért vált szükségessé egy ideiglenes kooperáció bevezetése. Ezt az eszmét Amerikában a bomladozó szakszervezetek megmentésére akarták felhasználni, de a kísérletezésnél tovább nem jutottak. A sok eszme importálása után egy cseppet sem csodálkoznánk, ha a következő importálás a Musolini vagy Hitler féle diktatúra lenne. Gyakran lehet hallani, sajnos munkásoktól, hogy itt is elkelne egy diktátor. Ez a kívánságuk félig már teljesült, mert Roosevelt majdnem olyan hatalommal lett felruházva, mint a fennti diktátorok, hogy megmenthesse a válságba jutott tőkés osztályt és mint látjuk el is követ mindent a vagyonos osztály megmentésére. A tiszta ésszel gondolkozó munkásságnak ezen káros kísérletezések után végre be kell látni, hogy semmi szükség nincs idegen eszmék importálására, mert ezeket lehet ugyan az amerikai talajba átplántálni, de életképtelenek és elpusztulnak. A külföldi eszmék idegen talajból nőttek ki és megfeleltek az ottani gazdasági és társadalmi viszonyoknak. Angliában szükség volt a Shop Steward rendszerre a háborús években, a Szoviet rendszer megfelelt az elmaradt Oroszország részére, a szindikalizmus is jó lehet a latin országok munkásságának, de egyik sem felel meg a világ legfejlettebb iparú országának, Amerikának, Amerika ipari munkásainak. Az óriási hatalommal és hihetetlen vagyonnal rendelkező amerikai tőkés osztállyal csak egy olyan szervezett veheti fel a küzdelmet a győzelem reményében, amely szervezet az itteni talajból nőtt k és teljeseni megfelel az amerikai viszonyoknak. Amerika a trüstök hazája és éppen most van folyamatban, hogy a trustok supertrus- tokká alakuljanak, hogy aztán teljesen elpusztítsák vagy felszívják a még létező független vállalatokat és kiküszöböljék az egymás között levő versenyt. Ha az importált szervezeti formával próbálnánk szembe- szálni a milliárdokkal rendelkező trustokkal, éppen annyit jelentene, mintha bodzafa puskával indulnánk el oroszlán vadászatra. Mivel Amerikában minden iparizálva van, csak természetes, hogy a munkásságnak is Ipari Szervezetre van szüksége, mert csak ez felel meg az amerikai viszonyoknak. Az ipari s?ervezet eszméje amerikai talajból nőtt ki, igy életképes. Az ipari szervezetbe tömörült munkásság bátran szembe szálhat a trustok óriássá fejlődött hatalmával, a győzelem biztos reményében. Hadd lovagoljanak a külföldi eszmékért rajongók, az ők importált vesszőparipájukon. Mi azonban építsük és fejlesszük az ipari szervezetünket, építsük az uj társadalmat a régi társadalom keretein belül, hogy a munkás osztály eleget tegyen történelmi hivatásának, a mely hivatás a Bérrendszer megdöntése. Erre tanítja, neveli és szervezi a munkásságot az IWW. y. j. Detroit Factory Report i : : ---------- 'ti» (Folyt, a 7-ik oldalról.) carry pillows and blankets with them in order to sleep in the line all night so the dawn will find them nearer and nearer to the employment oi- fice. At the end of the line a few men were quarreling bitterly about who was going to be ahead of the other. However we went closer to the employment office to see whether all the men that went in stayed in or not. Then five and three came out again with such painful and hopeless looks on their face that it would stir your heart to look at them. Meanwhile one could just notice the snickering looks on the faces of the men in the line. Why they were re- joicingat someone elses misfortune. Standing there for quite a while we noticed that most of the men walked aut just as they walked in; (especially the elder men) you know these exploiters are particular about the men they’re going to employ; they certainly do not desire thin, old and frail looking men for their victims. They want someone strong, young and healthy, so that day öfter day they can watch the life of their strong victim gradually fade to dust. Suddenly a large plump man steped out of the office and made the announcement that all men over 35 years of age better go home as they did not employ such old men. You could just picture the number of elder ment that stepped out of line and desperately walked away n a pitiable state of misery. In fact I have reasons to think that each man that did receive a job had to pay the boss a neat sum of money in order to be given a pass. Now, my friends, doesn’t this sound rather incredible as well as unreasonable? Just think! in order to become a slave you must pay your exploiter! Besides these, men, wages are so low that they can hardly support themselves. Well if their working conditions are so terrible why don’t these workers organize? Didn’t they accept all the wage slashes they could possibly endure? Didn’t they have enough of the intolerable speed-up methods that could be applied on them ? Haven’t they worked in filthy and unsanitary sweatshops long enough? Evidently no for the workers are not yet organizing. I think that any toiler with ordinary common sense would protest against these man killing condtions. The only way we can effectively protest is by organizing into Industrial Unions. If you toilers would only organize in the industries where you produce the necessary means of life, and after you are organized go on a General Strike, as advocated by the IWW ? why you would have these industrial kings down on their knees before you. Therefore organize yourselves, you toilers! for as long as you remain unorganized just so much longer will these exploiters grind your lives to dust. Take out a little red card in the IWW and you’re bound to win your strugle under our One Big Industrial Union banner. Irene Zurza, member of JWU in Detroit. The article by Irene shows just what can be done by conscientious effort to write. Irene has become one or our most consistent writers and we hope to have her continue the good work. Incidentally we would like to see some of our former writers get busy again by sending in a few contributions. Don’t rush the JR. ED. all at once though! Jr. Ed.
