Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-07-15 / 748. szám
1933 julius 15. BÉRMUNKÁS t 5 oldal Az “Egységfront” in. • Mielőtt a harmadik nap vagyis a kongresszus utolsó napjának eseményeivel foglalkoznánk rá kell, hogy térjünk a kommunista párt által rendezett május elsei felvonulásra. A felvonulás kezdete este hat órára volt jelezve, amely a Mooney demonstráció név alatt volt hirdetve, amelyben részt vett Chicago munkás tömege elvi felfogásra való tekintet nélkül. Ebben a felvonulásban is éppen úgy mint a délutáni felvonulásban az IWW-isták voltak azok, akik a felvonulást végig néző közönség előtt jelző tábláikkal és dörgő hangjaikkal figyelmeztették a tömegeket Mooney és az osztályharc áldozataiért való cselekvésre. A kommunista párt csapatai jelző tábláikon a munka- nélküli biztosítás, Soviet Russia, Scottboro és szégyenletesen gyéren Tom Mooney jelző táblák voltak. Az akinek a nevében tartották a tüntetést, arról emlékeztek meg a leggyé- rebben. Csaknem egyidőben a felvonulás kezdetével hatalmas zápor eső kisérte a menetet egészen a Stádiumig. Azok akik kitartottak ruhájuk, cipőjük széllyel máivá bőrig ázva, vonultak a hatalmas terembe, amely elnyelte őket. Alig két, három ezer ember várta a fejleményeket. A gyűlés kezdete nyolc órára volt hirdetve s tiz perc tiz órához vette kezdetét. Sem Miner, sem Hataway, vagy Petterson, nem voltak jelen. A tömeg nemcsak vizes, hanem a hosszú várakozás miatt türelmetlenkedett is. Kilenc óra után észrevehetően ürült a terem. Tiz óra elmúlt, amikor a fővezérek megérkeztek s egymásután hadarták el semmit mondó beszédeiket és rohantak vissza az indítványokat beterjesztő bizottság gyűlésére, — diktálni. A harmadik nap vagyis május másodikán, reggel 9 órára volt határozva a kongresszus kezdete s csak tizenegy óra tájt kezdődött a delegátusok folytonos nyugtalankodása után. Ezen a napon is mint az előbbi kettőn a szónoklatok és szónoklati gyakorlatok unalmas sorozata nyugtalanította a delegátusokat, akik időközönként meg akasztották a szónoklatot és követelték, hogy az indítványokat kidolgozó bizottság jelentsen. Hataway lépett a pódiumra és bejelentette, hogy a bizottság a második ülésszak kezdetén jelenteni fog. Tizenkét óra harminc perckor bezárult a kongresszus azzal a kikötéssel, hogy a második ülésszak kezdetén jelenteni fognak. Egy órai idő elteltével újból a szónoklatok kezdőitek a közbeszólások, tiltakozások mind sűrűbbek lettek, újból megjelent Hataway és köttötte az ebet a karóhoz, hogy egy órán belül jelentenek. Elmúlt 3—4 —5 óra jelentés nincs. A kommunista párt jobb és baloldala az AFofL az IWW delegátusai lázongtak, tiltakoztak a készülendő hengerelés ellen. Sokan teljesen reményt vesztve ott hagyták a kongresszust. Este 6 órakor újból megjelenik Hataway kezében papír csomó. (A vezérek valamennyié ellepték a pódiumot) és bejelenti remegő hangon, hogy a bizottság “elkészült.” Mielőtt annak határozatát olvasta volna fel, kritika tárgyává tette a jobb és bal oldal magatartását. Az IWW tagjainak elszántságát dicsérte és mondá “az IWW Californiai állam áruinak bojkotálását aj álja tiszta meggyőződéssel teszik ezt. Ugyan ez áll az általuk ajánlott általános sztrájkra is. “Hanem volnának hathatósabb eszközeink Mooney — Scottboro és az osztályharc többi áldozatainak megvédelmezésére úgy elkellene, hogy fogadjuk azt” agyon dicsérte a bojkot és a General Sztrájk hatásosságát és nyomban utána olvasni kezdte a bizottságtól teljes három napon keresztül kierőszakolt határozatot. Eme háromezer ötszáz szóból álló határozat, hosszú lére eresztett ártalmatlan semmiség az egész. Eme határozat dióhéjban említve a kis farmerok és a négerek bolonditása érdekében hozott határozat. Tom Mooney csak eszköz. Az osztályharc fogjainak a kiszabadítása érdekében nem direct, hanem tömeg akciót ajál mint nép- gyülések, utcai felvonulások, s a jobb hangzás kedvéért, hogy a hiszékenyeket félrevezessék, megnyerjék szándékuknak itt- ott beleszurták a munkásosz-1 tály szolidaritásának szükségességét. (Eme határozatra még vissza fogunk térni.) Amint Hataway befejezte a határozat felolvasásait azonnal bejelentette, hogy “a terem csak este hat óráig volt kivéve igy felszólítja a delegátusokat, hogy szívleljék meg a bizottság indítványát és egyhangúlag fogadják azt el. A terem minden részéből tiltakozás a hengerelés ellen s követelték a bizottság kisebbségének jelentését, amelynek elhangzása után elhatároztatott, hogy a szükséges vita folytatása a Peoples Auditóriumban este 8 órakor veszi kezdetét. A három négy mértföldnyire fekvő teremfelé igyekeztek a delegátusok és a érdeklődő hallgatóság. Nyolc óra után néhány perccel megnyílt a utolsó ülésszak s röktön megindult a vita, amely sokszor igen heves megjegyzéseket váltott ki az elkeseredett forradalmárok részéről. Sokszor percekig tartó fülsiketítő zaj, ökölbe szorított kezek ütésre készen azért az árulásért amelyet a vezérek az osztályharc nevében a hiszékeny munkásokkal elkövetnek. Kilenc óra után az ellenzék egyetlen tagja sem kapót szót. Hataway, Minor és Petterson ültek az asztalnál és a nekik nem tetsző szónokok listáját zsebre vágták. A Lovestöne kommunisták egyik vezére H. Zam rózsaszín cédulára irta felszólalási kérvényét és benyújtotta azt. Egyszerre csak felugrik és torka szakadtából ordít, hogy Minor ebben a pillanatban vágta zsebre az ő kérvényét. Követelte, hogy azt onnan vegye ki, Zam nem tágított és végre “soron kívül” megadták neki a szót, amely- lyel elismerték, hogy igaza volt. Beszédében rámutatott a vezérek cselszövéseire s követelte az elmozdításukat. Újból zavar támadt percekig tartó zaj s ugylátszott, hogy a vezérek inkább felrobbantják a kongresszust, mintsem engedjenek a többség akaratának és csak az IWW-isták hidegvérén múlott, akik a legnagyobb zavar közepette a “Solidarity for Ever” dal éneklésébe fogtak, melynek végeztével újból csend lett s ekkor következett a megbízóleveleket felülvizsgáló bizottság jelentése, amely jelenti, hogy 1075 (egyezerhetvenöt) delegátus jelentkezett s valamennyi tudomásul vétetett. Utána következett a pénzügyi bizottság jelentése, amely jelenti, hogy a kongresszus: terem, nyomtatvány és irodabérlet kiadásai háromezer ötszáz hatvan dollár. Bevétel a népgyülésen belépődíjak, kol- lektálás és kölcsönökből ezerötszáz dollár. Ráfizetés kétezerhatvan dollár. A jelentés szerint a kétezer dolláros gyűlés terem kétszázhatvan dollárt hozott be. ötszáz dollárt a kommunista párt és a többit pedig egyesek kölcsönözték. Eme jelentés után nyomban következett a szavazás. Petterson gyü- lésvezető felteszi a kisebbségi indítványt, amely az IWW ajánlata volt. A sok kérelmezés és jajgatás a delegátusokhoz még az IWW delegátusokat is arra késztette, hogy nem szavaztak az első indítvány a bojkot mellett. Tették ezt azért, mert látták a hengerelés túlsúlyát s igy a bojkot mellett 27-en szavaztak. Következett az általános sztrájk feletti szavazás Petterson elnök felteszi a kérdést az általános sztrájk mellett s az IWW delegátusok legnagyobb meglepetésére a delegátusok nagytöbbsége felemelte kezét. A vezérek felugráltak. Hataway lett azonnal a gyülésveze- tő és elkezdte magyarázni, hogy az indítvány nem volt jól feltéve és azt újból kívánja leszavaztatni. A kérdés az, hogy az általános sztrájk maradjon függőbe és amikor arra szükség lesz vegyük azt elő. Aki erre szavaz emelje fel a kezét. Vagy hatszáz kéz emelkedett a levegőbe s utána felteszi a kérdést; az általános sztrájk mellett ötvenheten szavaztak. Az IWW és a védelem delegátusai itt is tartózkodtak a szavazástól, látva a hengerelés művészeinek piszkos munkáját. E szavazás után röktön feltette a kérdést a bizottság “többségi” indítványa mellett. Elfogadva 8 ellenében, újból nagy zsivaly támadt, amelynek lecsendesülése után Hataway is mint Scott szint vallott. Bejelentette, hogy a kongresszus nem határozhatott másképp. Eme határozat elfogadása szükséges volt annál is inkább mivel azt az előkészítő bizottság már a kongresszus előtt hat héttel kidolgozta. A bizottság eme határozat érdekében kikérte a munkásmozgalom minden irányú vezéreinek véleményét és ezen meghányt-vetett határozat a kongresszus által is megerősítést nyert. Beszéde után az IWW és az Egyetemes Védelem delegátusai bejelentik, hogy jegyzőkönyvileg tiltakoznak az elfogadott határozat ellen. Ezt követte a kommunista párt jobb és bal szárnyainak tiltakozása. A vezérek megelégedetten mosolyogtak a delegátusoknak nevezett birkák pedig tapsoltak. Ezekután szólásra emelkedett Miner és ravasz mosollyal egységért apellált a delegátusokhoz s minden arcpirulás nélkül beszédébe foglalta, hogy a többség határozatának alá kell vetni magunkat. Félórás ravasz beszéde után a Mooney kongresszus éjfél után egy órakor véget ért. Amennyire lapunk szűk tere megengedi leközöltük a három napos “Mooney” kongresszus főbb eseményeit. Mi hallgatni szerettünk volna erről, mert ez a munkásmozgalom szégyen határozata volt. Gyáva, meg- hunyászkodóvá, kényszeritették a vezérek a kezük közzé kapart tagságot. De az “Uj Előre” szerkesztői bennünket vádolnak gyávasággal, árulással. Jövő lapszámunkban az IWW Egyetemes Végrehajtó Bizottságának határozatát tárgyaljuk. Helyes volt-e, vagy helytelen ? Annak elbírálását az IWW tagjai és a Bérmunkás olvasóira bízzuk. Köhler Sándor, a Mooney konvenció 253-as számú delegátusa. UJ FÜZETÜNK ára 10c. Csomagos rendelésnél 50 drb. 3 dollár 50c. Vegyen részt az előfizetési kampányban!