Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-12-16 / 770. szám

1933 december 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal Tudósítás Fishbein mtárs gyűléseiről TOLEDO, 0. Jól sikerült népgy ülést tar­tottunk a Szokol Hallban, 1933 december 4-én, este 8 órai kez­dettel. Gergely András mun­kástárs megnyitotta a gyűlést és kérte a hallgatóságot, hogy hallgassák meg az előadót, mert ha az előadó elmondja a beszé­dét, mindenkinek meg lesz ad­va, hogy kérdezhet a szónoktól, a kérdések után mindenki aki hozzá akar szólni, hozzászólhat az ügyhöz. Gergely munkástárs átadta a szót Fishbein miin- kástársnak, aki másfél óra hosszán magyarázta a munkás­ságnak miként kell szervezked­ni hogyha meg akar szabadul­ni a nyomor és nélkülözéstől. Nem csak szóval, hanem a táblára rajzolva mutatta ki, hogy a kapitalisták miként zsákmányolják ki a munkássá­got, hogy eniiek a nagy kizsák­mányolásnak véget vessünk egy nagy ipari szervezetbe kell a munkásságnak tömörülni, együtt kell a munkanélkülinek szervezkedni a munkánlevőkkel, hogyha elakarja asztat érni, hogy ettől a nagy nyomortól megtudjon szabadulni. A mun­kásság hiába vár, hogy majd felfogja valaki szabadítani azt csak saját magának kell meg­csinálni. Hogy a kapitalista elnyomás­tól meg szabaduljon, karöltve a bérmunkásnak bármilyen munkát végez is, Egy Nagy Ipari Szervezetbe kell tartoz­ni, hogy feltudja veinni a kapi­talista egy nagy szervezetével a harcot, hogy kiépítse a mun­kásság az ő Egy Nagy Szer­vezetét, hogy letudja foglal­ni a munkásság a termelő esz­közöket, hogy ne profitra ter­meljen hanem közszükségletre, hogy a munkásság megkapja a munkájának a teljes gyümöl­csét. Rajzokkal mutatta ki, hogy a politikai szervezettel képtelen a munkásság arra, hogy felszabaduljon, mert azt a nagy tőkét amit a munká­soktól elvett a kapitalista, még mindég az ő kezökbe van és ha nem lát a kapitalista pro­fitot akkor nem termel és igy jut a munkásság nyomorba. A kérdések során statisztikai adatokkal bizonyította be, hogy semmiféle politikai párt nem képes a munkásságot felsza­badítani a kapitalista elnyomás alól, csakis úgy, hogyha ösz- szetartva kiépíti az Egy Nagy Ipari Szervezetét, amint asztat az IWW hirdeti és a munkás­ságot tanítja. A gyűlés költsé­gére 2 dollár 45 centet adtak. Tudósitó. DETROIT, MICH. A Fishbein munkástárs kör­útját fölhasználva, két sikeres népgyülést rendeztünk Detroit- ba is. Az első, hogy más mun­kás csoport által rendezett elő­adással egy napra ne essen, az észak keleti városrészben lett rendezve, kedden december 5- én este, melyre nem várt meny- nyiségben jelesntek meg a mun­kástársak. A Servian teremben, este pont nyolc órakor, Zsurzsa munkástárs megnyitja a gyű­lést, mivel nagyrészben ezen a vidéken a munkástársak romá­nul is beszélnek, igy a szerve­zet tagsága helyesnek találta, hogy az időt két nyelven való előadásra ossza be, igy Fishbein munkástársnak rövidebbre kel­lett vágni az előadását, mely nem vett el az értékből dacára, hogy nagyszerű s széleskörű fölépítése folytán több időtt kí­vánt volna meg az előadása. Amint más városok munkás­sága, akik meghallgatják ezen előadást, bizonyságot tesznek arról, hogy tanulságos és élve­zetes előadást hallgatnak vé­gig mikor Fishbein munkástárs gyűlésén megjelennek, igy még azon munkástársak is megér­tették a számokkal, tényekkel bebizonyított megállapításokat, akik írni, olvasni sem tudtak, vagy akik csak román nyelven értenek. A közkivánságnak megfelel­ve, román nyelven Lutzai mun­kástárs ismertette a legújabb politikai eseményeknek meg­felelve, a politikai kormányok szerződéseit, próbálkozásait a gazdasági válság megoldására, melyhez a Litvinoff amerikai barátkozása nagyban hozzá já­rult. A gyűjtést a kiadások fede­zésére megejtettük, mely da­cára annak, hogy a gyülésvéze- tő munkástárs csak centeket kért, 2 dollár 74 centet ered­ményezett. DELRAY, MICH. Ez a városrész arról hires, hogy a VISSZA VONULT RA­DIKÁLISOK főfészke, akik egy pár évi hősködés, vaklárma után, most azzal az ürüggyel, hogy belefáradtak az osztály­harcba nyugalomba vonultak, még azokat is igyekeznek az osztályharcbam való részvétel­ről lebeszélni, akiknek kedvök volna hozzá, hogy egy előadást meghallgassanak, vagy esetleg a szervezés és tanulás nehéz munkájában segédkezének. így nem nagy reményekkel voltunk a gyűlés sikerét ille­tőleg, de azért a helyiségünk megtelt leginkább olyan mun­kásokkal, akik tanulni vágy­nak és egy pár pártpolitikus kivételével, mind megelégedet­ten távoztak az előadásról, melyben többet tanulhattak, mint 4—5 politikai párt által rendezett és heccekre épített gyűlésen. Amint a munkástársak ál­talánosan tudják, hogy a mun­kásságnak ígéretek és a válvere getés jobbah tetszik mint a ko­moly, rideg tényeknek a meg­ismertetése és szívesebben el­fogad valakit vezérnek, csak csinálja helyette a munkát, minthogy saját magát kiké­pezze vezérré, mely esetben a harcot neki kellene folytatni, megszervezni és győzelemre vinni, igy csak vezérekre, meg­váltókra vadászik, azok után szaladgál, kutat hiába. A Delray gyűlésen is voltak és nyilvánosan adtak azon tény­nek kifejezést, hogy Fishbein munkástársat is elfogadják ve­zérnek, csak csinálja meg he­lyettük az uj társadalmi rend­szert, de hogy velünk együtt szervezkedve harcolnának azért, arra még nem hajlandók dacá­ra, hogy az előadásból minden kétség kívül fölismerhették a kötelességüket, a helyüket az osztályharcban. Az előadás két óra hosszat, a kérdések és feleletek egy óra hosszat, igy összesen három órás tanulságos oktató előadást hallgattak azok végig, akik helységünket megtöltötték ezen alkalomra és reméljük, hogy ha a közeljövőben ismét alkalmunk lenne ilyen előadást rendezni, akik ezt végig hallgatták, azok volnának a legjobb agitátorok a másik gyűlésre, mivel még a három óra elteltével is újabb kérdésekkel akarták a hallga­tókat lekötni. A delray-i gyűlésen 4 dollár 60 centet adtak össze a hallga­tók, hogy máskor is képesek legyünk olyan tanulságos gyűlést rendezni ezen a vidé­ken. Tudóstó. SZILÁNKOK A KIÚT. Az ország urainak kezd a gyertya a kezükre égni. Az ügyek vezetésére önmagukat beválasztottak sokat ígértek és mert a szükséget nem lehet ígéretekkel nem létezőnek va­rázsolni, az kopog az ajtón, hal­lat magáról, érezhetővé teszi jelenlétét, dilemmában vajinak. A szükségletek termelését nem lehet szabályozni a profitrend­szer megbolygatása (nélkül, ez pedig amerikaiatlan dolog len­ne. Az egyedüli logikus lépés a munkanélküliek nem direkt utón való etetése. A kimutatás szerint hatvan százalékkal re­dukálták az ohioi munkanélkü­liek számát. 189.000 családból 77.252-re szállították le a di­rekt segélyben részesülőket. Ez az arány állítólag orszá­gos jellegű. Az észszerüség azt sugalná, hogy ha a munkás egyáltalán nyer alkalmazást, társadalmi szükségleteket, másszóval te­remtő munkát végezzen. Ez cipőt, ruhát, gépeket, la­kóhelyet és más szükséges dol­gok építését jelentené. De mert az ezeket feltételező munkaesz­közök csak profit nyerésért hozhatók működésbe magántu­lajdoni természetüknél fogva, ezért a munkába állítottak nem több mint tiz százaléka végez haszhos munkát vagy fordítva nem több mint tiz százalék az alkalmazott munkaerő hasznos­nak mondható teljesítménye. Egy példa:: 1000 ember lapá­tol egy két akernyi négyszög­területen. Hat órai moszatolás eredménye egy gép és három ember napi munkateljesítmé­nyével. Van köztük pék, kihek családja kény értélén, mert a pék nem kap sütödében mun­kát; van köztük cipész, ki ön­maga és családja félig mezít­lábas s nem kap alkalmazást cipőgyárban; van köztük sza­bó, kiről s családjáról csüng a rongy, mert nem kap mun­kát a ruhagyárban. Aztán ott van a putikban la­kó építő munkás, a gépész ki rozoga, őskori autóját tolja, agy úsztál ja, a legjobb amit ki tud belőle csalni egy két puff és tovább. — Ha a direkt segélyadás demoralizáló, mennyivel er- kölcsrontóbb ez az indirekt' se­gélyadás. Hasznos termelő mun­káskezek tétlenségre kárhozta- tása. Ha a menthetetlenül közel­gő ipari demokrácia szorgos alkotói visszatekintenek korunk őrültséggel határos tehetetlen­ségére, bizonyára nem fognak dicshimnuszokat faragni bár­gyú, roszakaratu, buta társa­dalmi életnek csúfolt nyavaj- gásunkról, nem pedig azért, mert mind eme visszásságot a munkáskezek öszefogása pilla­nat alatt szégyenteljes emlékei közé helyezhetne. Ezt csak a vak nem látja. LAKÁS. A gyors vagyonszerzés, a dollárimádatot magán viselő amerikai építkezésről az alig néhány évi elhanyagoltság kö­vetkeztében roskadozó milliónyi lakhelyek számokban beszél­nek: az ország 30 millió csa­ládja közül 9 millió lakik ott­honnak nevezhető putikokban. MŰVÉSZET. A proletárvilág földi halan­dóinak oly kevés jut a szépből, az emberi kéz gyönyörű alko­tásaiból. Ha barangolásunk közben kö­zelebb jutunk a szép megcso­dálásához, azt is majdnem lop­va kell tennünk. — Vagy 20 év előtt a párisi “Louvre” képkiállitásán meg­feledkeztem a csoportos szem­lélők etikettjéről, majdnem bör­tönbe kerültem. Úgy volt, hogy a dollártól duzzadó délnyugati amerikaiak unokáik a felső osztályok társas összejövetelei­re elemény gyűjtésre indulva, egy tolmács vezetése alatt há­tam mögé kerültek. A francia művész merész alkotásai meg- igézte őket, úgy bámulták a (Folytatás a 8-ik oldalon) Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom