Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-12-16 / 770. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 december 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W._________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 10 One Year .....................$2.00 Félévre ........................ l.v 0 Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5o Single Copy ................ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c tóságok az egész tárgyalási komédiát azért rendezik, hogy er­ről a tényről elvonják a nyilvánosság figyelmét és úgy tüntessék fel á helyzetet, hogy harminc és egynéhány IWW-ista szövet­kezett, hogy egy farmert elverjen. A Yakimai Central Labor Council a kötelékébe tartozó szervezetek tagjaiból egy hat tagú esküdtszéket választott, akik jelen lesznek a tárgyaláson és annak végeztével határozni fog­nak, hogy bünösök-e a vádlottak, vagy sem. A “közvélemény” jelentősége Subscription Payable to: “Bérmunkás’, P. O. Box 3912 S.S, Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A yakimai tárgyalás előestélyén Az IWW 33 harcos tagjának sorsa kerül tárgyalásra de­cember 11-én, Yakima városában, akik a közel múltban lezaj­lott sztrájkból kifolyólag kriminális szindikalizmus és kriminá­lis testisértés vádja alatt vannak. A vádló ügyész sorakoztatja a farmereket, kis üzletembereket és koca politikusokat, akikből majd az esküdtszék lesz össze állítva, akiknek hivatásuk lesz elitélni a harcosokat a “pártatlan” biró vezetése alatt lefolyó tárgyalás után. Ezzel szemben a munkások is készülődnek. A Yakimai Central Labor Council szintén esküdtszéket állít fel, akik figyelemmel fogják kisérni a tárgyalást. A vádlottakat, akik eddig a barakokba voltak áthelyezték részben a városi és részben a megyei börtönbe, ahol előkészítik őket a vágó hidra, mely ez esetben a törvényszéki épület lesz, ahol a tárgyalás készenlétben van. A Yakima megyei farmerek 30.000 dollárt gyűjtöttek ösz- sze, arra a célra, hogy az IWW harcos tagjai hosszú évekre a vasrácsok mögé kerüljenek. A dráma főszereplői azonban nem a farmerek lesznek, hanem a vádló ügyész az egyik oldalon, a másikon pedig az IWW tagjai, számszerint harminchármán. Bár Yakima megyében mindenki tudja a valóságot az ügyet il­letőleg, a farmerek mégis megkísérlik bolonditani a lakosságot, hogy az IWW tagjai azért vannak a vádlottak padján, mert J. C. Young farmert súlyosan bántalmazták. A valóság az, hogy az IWW tagjai augusztus 24-ét megelőzőleg, már hetek óta szervezték a gyümölcsszedő munkásokat és számos helyen sztrájkoltak magasabb bérekért. Abban az időben az órabér 15 cent volt és amint a szervezet erősödött a farmerek ásónyél, gázcső és egyéb ütő szerszámmal próbálták elintézni a munkás­kérdést. A polgári lapok bátorították a farmereket a támadás­ra. A lapok és a Chamber of Commerce támogatásával a far­merek elhatározták, hogy egyszer és mindenkorra leszámolnak az IWW-val. Erre alkalmas napnak augusztus 24-ét választot­ták, amikor kiadták a jelszót, hogy minden farmer ütleggel fel­fegyverkezve a Congdon gyümölcsöshöz menjen. A munkások, akik részben az IWW-nak voltak tagjai, ezt a gyümölcsöst je­lölték ki pickc/telésre 24-ére, mely egyike a legnagyobb gyümöl­csösöknek. A picketek vagy hatvanan voltak és dél tájban lát­ták amint vagy 75 csőcselékkel megrakott autó száguld feléjük és a benneülők gázcsövekkel és botokkal fenyegették a picke- teket. Ezek látva a veszélyt és a túlerőt elhagyták a picket vo­nalat és visszavonultak egy háromszögre, amely magántulaj­don volt. Közben egy társukat elküldték a városba kocsiért, mely elszállítjh őket a veszélyes helyről. Azonban mielőtt a kocsi meg­érkezett a négyszáz főnyi fel fegyverzett csőcselék megtámad­ta a hatvan fegyvertelen sztrájkolót és valamennyit a felismer- hetetleliségig összeverték. Ezután valamennyit beszállították a városba, útközben még többet összeszedtek és börtönbe zárták. Hogy a munkások szervezkedését megakadályozzák a környé­ken, kirendelték a milíciát és tiz napig a legrettenetesebb terror uralkodott Yákimában. Számos munkást letartóztattak és még többet súlyosan bántalmaztak. Hat ártatlan munkást kivittek a város határába, ahol korbáccsal összeverték és aztán forró kát­ránnyal leöntötték és tollal beszórták. Ebben a támadásban sé­rült meg Young a farmer és a 33 IWW-ista a vádló ügyész sze­rint, ezen vád alapján kerül tárgyalásra. Ezen tényeket mindenki ismeri Yakimában és a vádló ügyész szerint, ezen tényeknek semmi köze nincs az ügyhöz. A védőügyvéd megkísérelte a tárgyalás más megyébe való áthe­lyezését, azonban az illetékes helyen ezt metagadták, amint ki­jelentették, csak azt akarják megállapítani, hogy a munkások megverték-e a farmert. Az esküdtszék természetesen farmer és kis üzletesekből lesz összeállítva és ilyen körülmények között kell az IWW tagjainak “igazságot” várni. Az általános vélemény az, hogy a vádlottak sorsa már meg van pecsételve és a tárgyalás csak szemfényvesztés lesz. Ami­kor ennek vége lesz, a kiválasztott esküdtszék az előre megálla­pított “bűnös” határozatott fogja hozni. A valóságban nem a harminchárom IWW-ista van a vád­lottak padján, hanem a szervezkedési jog. Az egész ügynek az alapja az, hogy joga van-e a munkásságnak szervezkedni, hogy a rabszolgaságot is megszégyenítő állapotokon javítson. A ha­Az Általános Sztrájk a Mun­kásság reménye; de egyben az egész emberiségé is. Mert e módszerhez való bizodalom még akkor is teret fog hódítani, amikor már minden más el­veszítette a hitelét. S ha igaz — aminthogy sokan ilyennek is vallják — hogy a gazdasági egyenlőtlenséget, csak is gaz­dasági egyenlőséggel lehet ki­egyenlíteni egy modern társa­dalomban, akkor az Általános Sztrájk szerepe és fontossága, minden elmúlt nappal nyilván­valóbbá vállik. A szükségszerű­ség egyenesen megköveteli, hogy a minden javak termelé­séhez, előállításához szükséges gépeket a társadalom köztulaj­donába és a köz demokratikus irányítása alá helyezzük Ezt ma már egyaránt elismerik, úgy a technikusok, mint a köz­gazdászok és az osztálytuda­tos munkások. Valamennyien megegyeznek abban, hogy vál­toztatásra van szükség. És amennyiben mégis vannak né­zeteltérések, azok csupán a módozatok és eszközök miként­jében lelhetők fel. De mindezt tekintetbe véve az Általános Sztrájk programja oly nagy fontossággal bir, hogy a vele való komoly foglalkozást mel­lőzni nem lehet. Voltaképpen arról van tehát szó, hogy olyan erő, mely ke­vesebb lehetőségeket helyez ki­látásba, mint amilyent az Ál­talános Sztrájk biztosit, kétes kilátásoknak néz elébe. Elvégre a közvélemény Amerikában sem jelent egyebet — még a legjobb esetben sem — mint legfeljebb annyit, hogy egy in- teligensebb kisebbség méltat­lankodását, vagy rosszalását regisztrálja. Legrosszabb eset­ben pedig — a Mindenkori Ha­talom birtokosai — bárkik is azok, úgy számolnak vele mint csőcselék-lázadással, tömeg-hisz­tériával, amit előre látással és hideg számítással akarat sze­rint irányíthatnak, adhatnak vehetnek piaci áron azok, akik a kellő alkalmat felismerve a legtöbbet Ígérik. Az olyan köz­vélemény, mely figyelmen kí­vül hagyja az osztály harcban felölelt alapigazságokat inkább nevezhető képmutatásnak, mint közvéleménynek. Itt bátran megjegyezhetjük, hogy e meg­állapítás ráillik a liberálisokra. Ugyan mi bizonyíthatná kép­letesebben a liberálisok farize­uskodását, mint a gyönge si­rám, mellyel egy felforgatott társadalomban békéért sirán­koznak anélkül, hogy a társa­dalom megváltoztatását kíván­nák ; anélkül, hogy osztálykü­lönbségeket a két osztály kö­zötti kérhetetlen megalkuvás nélküli harcot meglátnák, nem is beszélve arról, hogy ők leg­jobban fájlalják, hogy a közép- osztály helyzete melyhez tulaj­donképpen tartoznak, remény­telen. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT elküldtük mindazokra a he­lyekre, ahonnat a rendelések előzőleg megérkeztek. INGYEN KAPJÁK a Bérmunkás naptárát azok, akik most akár előfizetnek, akár egy esztendőre megújítják a lapjukat. BÉLYEGEKBEN is beküldhetik a 35 cent és 10 cent posta költség árát azok, akik csak a naptárt rendelik meg. MOST RENDELJE meg a Bérmunkás naptárát, mert bi­zonytalan, hogy néhány hét múlva tudunk-e már abból küldeni. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrend­szerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom