Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-07-15 / 748. szám
1933 julius 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal Néhány szó az "egység" frontróí és annak közismert lovagjairól IRTA: VLASITS MÁRTON. A munkásmozgalomban eltöltött időt vagy energiát semmi sem kárpótolja jobban mint az a tudat, hogy cselekvésünket becsületes szándék vezérelte. Ez a tudat még akkor is vigasztaló, ha munkánk valamely oknál fogva nem volt sikeres. Ha most nem sikerült, sikerülni fog a jövőben, kell, hogy legyen az öntudatos forradalmár jelszava. Ha a munkásosztály gazdasági vagy kulturális érdekében valakinek sikerül a munkásságot tekintet nélkül annak faji vagy politikai különbségére összehozni, úgy ezt támogatni kötelességünk. De kötelességünk a munkásnépet arra is figyelmeztetni, ha látjuk, hogy bizonyos csoportok és egyének, hamis és megnem valósítható Ígéretekkel bolon- ditják, különösen ha tudjuk azt, hogy az illető ígérők és to- borzók maguk sem hisznek az általuk propagált ígéretekben.- Ismerve múltjukat és jelenüket a munkás mozgalomban, nem találunk biztosítékot arra nézve, hogy ezek az egyének az ígéreteiket nem haszonlesésből és egyéni megélhetési érdekeikből teszik. Ezen nézetünket megerősíti számtalan példa, melyekből egy-kettőt itt közlünk. Mindenki tudja aki az ipari bérmozgalmakat figyelemmel kiséri, hogy ezeknek a Stalin vonalon bukdácsoló úgynevezett kommunistáknak minden sztrájknál az' első dolguk a sztrájkolok soraiban egyenetlenséget szitni. Tudva azt, hogy ahol nincs egység, a sztrájknak el kell veszni. Ez rendszerint bekövetkezik és akkor van elég ok, kigyót-békát kiáltani — Beszéljen kérem, — faggatta kipirosodott arccal. — Hagyjuk, — csillapította az orvos, — ez most még nem való önnek. Aztán mégis mindent el kellett mondania. A beteg lassan egészen elcsöndesedett. Mozdulatlanul ült a széken. Lehunyt szemével olyan volt az arca, mintha aludna. Arra gondolt, hogy ő semmit se ért ebből a megváltozott világból. Ő nem akar itten élni. Hazamegy a szüleihez és gazdálkodni fog. Aztán eszébe jutott, hogy az apja hetven éves volt, az anyja meg hatvan, amikor utoljára látták egymást. Azóta bizonyosan ők is... És vájjon az a kislány, akinek megígérte ?... Kislány? Hiszen annak is húsz esztendeje már. — De hát hová menjek? Mihez kezdjek? — kiáltott fel váratlanul. — Hiszen nem én haltam meg húsz év előtt, hanem az élet és most hiába támadtam fel húsz év után, ha a régi élet helyén csak temetőt találok? Mondja meg doktor ur, mihez kezdhetek én most? Kinek kell ez én életem itten? Erre feleljen kérem. A szobára ráereszkedett az alkony. Az orvos, akit előbb még a tudós vallató kiváncsia sztrájk vezetőségre, holott éppen ők elsősorban az okai a sztrájk elvesztésének. Példák: A carolinai elveszett szövőgyári sztrájkok, valamint a 4 év előtti szűcs sztrájk New Yorkban. Az osztály harcbani küzdelemből kifolyólag elfogott és bebörtönzött munkások kiszabadítása és azok családjainak segélyezési ügye is elég jó kereseti forrásnak bizonyult ezeknél az élősdieknél. Példa: A kentuckyi bányászmunkások részére rendezett gyűjtésűk. Tizenhatezer dollár gyűjtésből ötszáz (500) egész dollárt juttattak el a bebörtönözöttek családjainak. A többi fel lett használva laptámogatásra, fizetésekre, szervezésre meg kocsikenőcsre. Ezzel kapcsolatban utalok még arra a cikksorozatra is amelyet Köhler munkástárs kezdett meg a Bérmunkás múlt heti számaién, amely a Mooney üggyel foglalkozik. A kommunsta párt igazhitű csoportjának magyar lovagjai nem feledkeztek meg a betegsegély- zők egyesítéséről sem. Ezt a tevékenységüket már jó pár éve űzik. Az ’ eredmény pedig egy betegsegélyzőnek MBÖSz- nek a teljes megsemmisítése, jó egy párnak a rombolása és egy sereg léhütőnek akikgt ők szervezőnek neveznek, könnyű módon való megélhetése. Ez volt eddig az ő “egységfrontjuk” és most másik üzletbe kezdtek, amely mint minden tevékenységük botránnyal és kudarccal fog végződni. De az nem baj. A céljukat el fogják érni annyiban, hogy egy-két minden becsületes munkától irtózó élősdinek egy időre könnyű megélhetést fog nyújtani és ez a lényeges ő előttük. A legújabb üzletecske amibe belefogtak az összes amerikai magyar betegsegélyzők egyesítése. Nézzük meg mi mindent Ígérnek itt ezek a minden hájjal megkent féke- rek, azoknak a sajnálatramél- tó embereknek akik nekik bedőltek. Megalakították a magyar egyletek országos szövetségét melynek az alábbi a programja. 1. Kormánytámogatást az egyleteknek. 2. Azonnali kölcsönt a Reconstruction Finánc Corporatíonon keresztül. 3. A bankban rekedt osztály vagyonok megmentése. 4. Munkanélkül és öreg tagok törlési idejének meghosz- szabbitása. 5. Tartalék alap teremtése a munkanélküli tagok megtartására. 6. Rokkant és agg tagok biztosítása, társadalmi biztosítás. 7. Aggmenház, Szanatórum és árvaház megteremtése közösen. 8. Kedvezményes kórházi és orvosi kezelés. Tehát nyolc pontból áll a program. Tessék ezt átolvasni és mindenki láthatja, hogy csak azért van ez 8 pontban foglalva, hogy hosszabb legyen. A második pont a legéletrevalóbb, mert világosan megmondja, hogy pénzt akar, sok pénzt és azonkivüf kormánytámogatást., is. A többi pontok elintéződnek ha mej; lesz a dohány. Én azonban egy két szerény megjegyzést teszek a program kibővítéséhez. Megfeledkeztek a saját külön egyleti árvagyerekek ellátásáról, amely ben a volt MBÖSz olyan jó példával járt elő. Ha azután megérkeznek azok a szép bankók lehet majd ebből kölcsönöket nyújtani az egyleti vezéreknek soha megnem adásra. Akkor lesz ám hegyen-völgyön lakodalom, ha beérkezik a dohány a kormánytól. A kis háztulajdonosok feje nem fog fájni ha a Mortgage esedékes, föltéve, hogy az illető egyleti vezér, majd sikerül kiemelni egy pár kékhasu bankót, úgy Mayer Gusztáv módra az egyleti kasszából. Jut még bőven azonkívül az “Uj Előre” körében léhütő félbenmaradt tal- mudistáknak is. Az úgynevezett “olcsó” egyletek bajai el lesznek legalább egy időre intézve mert “ez kell a magyarnak.” Minden józan felfogású és a viszonyokkal ismerős ember láthatja hogy itt megint egy országos méretű csalás van folyamatban. A kezdeményezők tudják, hogy a kis egyletek ügyeit igy nem lehet elintézni. Ezt csakis úgy lehet elintézni ha azokat egészséges gazdasági alapra helyezik. Tudják ezt ezek a városi kikáltók is. De szünet nélkül ordítanak és bolonditják azokat a szerencsétleneket akik követik őket. Eddig az egyletek “egyesítésében” utaztak és verték a nagy dobot. A komolyabb és egészséges gazdasági rendszerre alapult egyletek már kidobták őket, miután ott már elvégezték romboló munkáikat. Most a kisebb és “olcsó” egyleteket | akarják a csaló ígéreteikkel behálózni. Náluk már megtörtént az “egyesülés” amely hivatva volt a krízist megoldani. A krízis nem lett megoldva mert kénytelenek, mint sok más testület a kifizetéseket redukálni. Ezt azonban ezek a vigécek nem merik nyíltan bevallani és újabb lármával és bolonditás- sal igyekszik az egyesítési csalásban elért kudarcaikat palástolni. A munkájukban a legun- doritóbb az, hogy ezt munkás- mozgalom jelszavával csinálják. A munkásmozgalom nevében csalják a népet. Miután minden cselekvésük csalásra és pénzszerzésre irányul, a legtöbb esetben a munkásmozgalom rovására megy, mert a nép széles rétegeiben megrendíti a bizalmat, az őszinte az osztály harc fegyverével harcoló munkásmozgalommal szemben. Jellemző ezekre az egységfront lovagokra, hogy ha tetten érik őket, olyanformán védekeznek, hogy még jobban bekeverődnek a hazugságba. Példa erre egy cikk amelyet az általánosan ismert Fehér Jóska követett el az “Uj Elő- rében.” A szóbanforgó cikk válasz akar lenni Fishbein munkástársnak a Bérmunkásban megjelent cikkére. A cikkben Fishbein munkástárs kimutatta, hogy milyen számtani szemfényvesztésekkel próbálják az olvasók figyelmét a való tényekről elterelni. A főszervező, már mint Fehér, azt írja, hogy a város a házat 1923-ban kondemnáita, azaz lebontásra rendelte. Ha ez igaz lenne úgy a városnak a 10 évre szóló Mortgage kamatot meg kellett volna fizetni, ami kitenne vagy 15 ezer dollárt. Erről azonban a Te cikkcselekményed nem szól, de nem is igaz, hogy a kondemnáció 1923-ban történt. Te ezt csak azért Írod, hogy nagyobb legyen a zavar. Azonkivül nem is tudhatod, hisz 1923-ban még a Speakeasy businesben voltál és szorgalmasan intézted a vásárolható szerelem üzleteket. A lefoglalás 1929-ben történt. Az első Mortgagera a kamatokkal együtt 28,125.00 dollár lett kifizetve, írod te. Ha ez az egész 10 évre szó^, mert az 1919-ben lett fölvéve, akkor kevés, ha pedig 1929-től szól viszont sok. Az első Mortgage 27,500.00 dollár volt. Ennek 10 évre szóló hatos kamatja 16,500.00 dollár (tizenhatezer ötszáz) 1929- ig. Minden évben egészen 1929- ig 500 dollár lett ebből törlesztve. így a tőke leapadt 22.500 (huszonkettő ezer ötszáz) dollárra, a kamat pedig 300 dollárral kevesebb lett. A város a házat 1929-ben kondemnáita tehát ettől az időtől fogva sem adó sem vizilleték vagy biztosításra nem volt kötelező. Az egyedüli teher az első Mortgage kamat volt, ami szintén a város terhére ment, hisz a tulajdonában volt. A te cikked mégis úgy szól, hogy 28,125.00 dollárt, (huszonnyolc ezer száz- huszonöt) fizettetek ki az első Mortgageot tartó banknak. Ha az összeg ki lett fizetve, úgy kamat többé nem jár. Tehát (Folyt, a 7-ik oldalon.) sága járt átt most éppoly szomorú volt, mint maga a beteg. Mihez kezdjen, kinek kell ez az élet? Erre nem lehet felelni. Valamit érteni kezdett, amit eddig soha meg nem értett a halál félelmetes ténye előtt. Épp az a szép abban, hogy má- sithatatlan, örökre bevégzett dolog. A halottak legnagyobb boldogsága, hogy nem támadnak fel földi életükbe. Az élők görcsösen ragaszkodnak az élethez, de boldogtalanok lennének, ha vissza kellene térniök a halálból. íme ez az ember is, aki egyszer már meghalt és húsz év után feltámadott. Mit adhat, mit Ígérhet neki, amiért érdemes élnie? Látta, amint a beteg lassan, orozva az asztal síkjára nyújtja kezét. Még azt is látta, amint ujjai görcsössen megta- padtak a vékony papirvágó penge markolatán. Az ablak felé fordult, mintha az alko- nyodás sötét torlaszait nézné az égen. Aztán halk nyöszördülést hallott s nyomban utána az emberi test tompa zuhanását a földre. Akkor kigyujtotta a villanyt és megnyomta a vészcsengő gombját. Mire az őrök beözönlöttek a szobába, a beteg már halott volt. Zitnyai Zoltán.
