Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-10-28 / 763. szám
1933 október 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal DEMAGÓG Lázadó fenegyerekek Az alábbi leírás megörökítése a német nép valódi tragédiájának, de hü tükre az egész világ politikai rendszere posványosságának, amelyben a diktátorság elnyeréséért milliók életét is feláldozzák. — Szerk. Berlin külvárosában, ahol egymást érik a piszkos és ké- tés hirü sörcsarnokok, tanyázott egy kis társaság. Ennek a társaságnak az ivás volt minden foglalkozása és egy bizonyos mennyiségű pohár sör után énekelni, jobban mondva ordítozni szoktak. A kereseti forrásuk a kártya és a barátok vendégelési kedve volt. Ennek a tisztes társaságnak egyik oszlopos tagja volt Adolf Hitler. De nevezzük csak Adolfnak mint ahogy a társaság szokta. Tehát Adolf igy éldegélt csendes részegségben — mig egyszer csoda történt. A vendéglő zsúfolásig telve és a jókedv általánossá vált. Adolf pedig egy csomó potya sör után, úgy neki kerekedett, — hogy szónokolni kezdett, — a szónoklása általános tapsot aratott, — tehát neki tüzesedéit — és a részegeket jellemző sirás közben azt ordította, hogy — a nyomor oka a zsidó — ez a kijelentés hangos tetszést váltott ki és percekig éljenezték Adolfot. — A kis társaság másnap újra össze jött’ és megállapították, hogy Adolfnak ezentúl szónokolni kell, — mert igen érti. Bele is kezdtek az üzletbe. Adolf3 beszélt és a többiek gyűjtöttek és az üzlet elég jól jövedelmezett. Adolf rövid idő alatt bele jött a szónoklásba és mindig nagyobb tömegeket verbuváltak össze. Lasan Adolf neve kezdett forgalomba jönni úgy, hogy ő maga is azt kezdte hinni, hogy amit szónokol az okos dolog, tehát neki feküdt az ügynek. Azonban most hadjuk Adolfot szónokolni. Amióta az öreg Wilmost elkergették a trónról, szegény Németország — császár nélkül árván csatangol a sötét éjszakában. Ez igen bántotta a német felsőbb osztály haza szerető szivét, tehát elhatározták, hogy megajándékozzák Németországot egy császárral. Az elhatározást tettek követték, megindult a munka titokban a császár érdekében. De alig indult meg a munka egy kis veszekedés támadt ugyanis, az öreg Wilmos fia a fiatal Wilmos kijelentette, hogy a trón jogos tulajdonosa ő, — mert apukája már nagyon öreg erre a job-ra és még hozzá egy kicsit hülye is. Az urak vitatkoztak és kijelentették, hogy az nem baj, sőt még jó is. De a fiatal Wilmos nem tágított és híveket szerzett maga köré. A munka úgy is folyt tovább és szép eredménnyel. Kipróbált diplomaták minden ravaszságukkal dolgoztak (ezt mindenki tudta Németországban csak a munkásvezetők nem) és egymás után buktak meg a kormányok. Már-már nyíltan ki akartak jönni, amkor egy “cvikli” jött a kártyába. Ugyanis egy harmadik császár jelölt jelentkezett. A fiatal Wilmos fia a leg- fatalabb Wilmos lépett a porondra és jogot formált a császárságra. Ez a fiatal kölyök lepipálta mindkét apját és olyan népszerűségre tett szert, hogy a császárpárti urak egy- része jónak látta, hozzá szegődni a várható eredmény reményében. Erre a császár párt felbomlott és mind a három jelölt külön a maga szakálára kezdett dolgozni. A szakadás zavara meghosszabbította a liberálisok uralmát egy rövid időre. De hiába ember tervez és asszony végez. Tehát közbe lépett Cecilia asszonyság, a fiatal Wilmos felesége és a legfiatalabb Wilmos anyja. Ez az ügyes és eszes asszony mindenütt ott volt és cselekedett. Nemsokára lépett a szintérre az egyik legnagyobb szereplő, Princess Mária Lipe Detmold, ez a nőszemély túladván három férjén, elhatározta, hogy a boldogságot más utón fogja keresni és hűtlen lesz Mária mivoltához. Az apja hercegségéből Berlinbe költözött és ott különböző (óh uram!) polgári egyének férfiasságával lépett barátságba. Gyermekeit a közös iskolába járatta, egyszóval “néppárti” lett. Ezzel nagy népszerűségre tett szert. Ennek a népszerűségnek köszönhette, hogy Cecilia nagysága a fiatal és fiatalabb Wilmos felesége az az anyja barátságot tartott vele és bele vonta a császári mozgalomba, aminek Mária csakhamar erős hive lett. Most jön a harmadik asz- szony Wágnerné, a nagy zeneszerző fiának özvegye. Wágnerné egy színház tulajdonosa és igen fifikus asszony. A leghőbb vágya, hogy a mesztelennek látszó Wágner nevet valami címmel — ranggal ékesítse, — ezért szintén csatlakozott a császári mozgalomhoz. Amint csatlakozgatott (ugyanis özvegy) csatlakozása közben ösz- sze akadt Adolffal — tetszik tudni — a Hitler Adolffal. Éles szeme meglátta benne a demagógot, akit fe ehet használni, a császárság érdekében. Ugyanis a császárpártiak kerestek valakit aki a'“nép”ből való és őket szolgálja. Egy szép este elvitte tehát Adolffot Máriához és bemutatta a bemutatás után Wágnerné elégedetten távozott. Adolf amikor Wágnerné elment előadta a Mariátlanná vált Máriának az ügyet és megnyerte a tetszését olyannyira, hogy (Folyt, a 7-ik oldalon.) A fegyveres felkelést hirdetők programja olyan, vagy legalább is annyi oldalról bírálható, mint más politikai akció. Mert elsősorban, az átlagos munkás nem csak, hogy nem rendelkezik fegyverrel, de azok használatában sem bir gyakorlattal. Tizenkét repülőgép képes egy város teljes elpusztítására. Tehát valószínűtlen, hogy egy-egy ilyen város állig felfegyverzett munkássága az igy felszerelt kapitalista bérencekkel a legcsekélyebb ellenállásra képes lenne. A modem háború technikája hasznavehetetlenné tette a puskát a kézigránátokat, de még a gépfegyvereket is. Ezek puszta összehasonlítása a tankokkal, mérges gázokkal, repülőgépekkel és nehéz tüzérséggel, mind ezt igazolja. A fegyveres felkelés hirdetése egy végzetes félrevezetést jelent, mert azt a tévhitet kelti a munkásságban, hogy egy modern ipari államban ugyan azon harcieszközök alkalmazhatók, mint egy fejlődésben elmaradt országban. Milyen eshetőség volna Amerikában a szervezetlen tömegeknek arra, hogy a jól szervezett és felfegyverzett tőkés hadsereget legyűrje. Különöskép akkor, ha tekintetbe vesszük azon állandó veszélyt, melyet a fanatikusok és spiclik aknamunkája eredményezhet. Azért is tévedés a fegyveres felkelés hirdetése, mert a hívek politikai gondolkodása és tréning] e inkább az állam hatalom sem mint az iparok lefoglalását vonná maga után. A politikusok képtelenek megérteni az ipari gondolkodást. Nem képesek felismerni az ipari termelés menetét, legkevésbé értenek az iparok irányításához. Egy olyan országban, mint az Egyesült Államok, melynek 48 államában több ország és városháza van a washingtoni országház mellett, melynek välameny- nyie erősen védelmezett: a problémák ilyként való megoldása mellett, hogy komplikált, úgyszólván reménytelen is. A legrosszabb esetben, a fegyveres felkelésnek megkísérlése tömegmészárlásokat eredményezhetnek, a legjobb esetben pedig egy ostoba bürokráciának és még egy ennél is ostobább, kegyetlen diktátorság bevezetését vonhatná maga után. Sokkal valószínűbb tehát, hogy sem a politikai elvtársak szavazó cédulái, sem pedig a láza- dósdit játszó golyóinak nem fog jutni szerep. A harc végső kibontakozásának idején minden eszköztől — kivéve a gazdasági direkt akciót — megleszünk fosztva. Éppen ezért, fölöttébb szükséges a munkásságnak tanulni, felkészülni és megismerni az Átalános Sztrájk fontosságát, sem mint jövőjét a szavazó cédulákra, vagy golyókra bízva abban a tévhitben élni, hogy ezek alkalmazásával szabadulni tudnak a bérrabszolgaságból. Ravaszkodó politikusok Nagyon kevés meggyőző erővel bir a politikusok azon okoskodása, mellyel a termelő gépezetek lefoglalását magyarázzák. Csak a legnaivabb politikai gondolkodásúak hihetik el, hogy a szavazással, avagy a törvények módosításával a hatalmas érdekeltségeket rávehetik, hogy a termelő eszközök birtoklásáról lemondjanak. Éppen ilyen hogy a magántulajdon jogáról abszurdum még csak elgondolni is, vagy elvárni, hogy az az osztály, mely vérrel festette meg a történelem lapjait a megszámlálhatatlan munkásharcokban (kiket egyébbként gyűlölnek) hogy csupán azért fog lemondani a hatalomról, mert azt a választók követelik. Az Egyesült Államok parazita osztályától addig nem várhatjuk hatalmukról való lemondásukat, amig olyan erőt nem teremtünk, mely annál az erőnél sokkal hatalmasabb, mint amilyen felett ők rendelkeznek. Ennél kevesebbre fittyet hánynak. Minden valószínűség arra vall, különösképpen, ha a múlt tapasztalatait figyelembe vesz- szük, hogy a szavazás körül felépített okoskodás csak addig mozoghat szűk keretei között, amig nem lépi át a neki szabott teret. Ellen esetben, akik adták, bármikor vissza is vonhatják. Még ha az állandóan esedékesnek látszó fascista diktatúra bevezetésének lehetőségei el is múlnának, akkor sincs semmi oka egy olyan feltevésnek, hogy valaha is átadják ha- tamukat a gazdagok a szegények osztályának csak azért, mert igy szavaztak. STANA GYÖRGY mtárs, aki jelenleg a keleti államokban van, munkaszerzés céljából a közép nyugati államokba igyekszik. Mint a Bérmunkás lap- kezelője az útjában eső városokban fog rövidebb időket tölteni, hogy a lap érdekében hasznos munkát fejtsen ki. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy Stana Munkástársnak eme nehéz munkájában támogatást nyújtsanak és tegyék néhány napos ott létét sikeressé az ipari unionizmus eszméjének a terjesztésében a Bérmunkáson keresztül. Stana mtárs útiránya: Scranton, Windber, Union- town, Morgantown, Fairmont, Sharon, Youngstown, Canton, Dayton, Newark, O., Columbus, Cincinnati, Indianapolis. Az IWW-ban csak munkásoknak van helyük
