Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-10-28 / 763. szám
1933 október 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK A rossz gazdasági viszonyok sok munkást kergettek szanaszét Magyarországból a föld minden részébe. Természetes, hogy az iskolázottabb elemeknek is követniök kellett őket. Ez különösen a háború után összezsugorodott Magyarországból szükségszerű formát öltött. Nem bírtak elhelyezkedni a magyar iskolázottsággal felszerelt elemek. Nem pedig azért, mert az elszakított országrészekben a román, cseh és szláv kultúrát tolták előtérbe. Ezek az iskolázottak jórésze, a gyöngéje lezüllik, mig az erősebek, az alkamazkodni bírók más országokban is feltalálják magukat, sőt olyan jelentős pozíciókat verekszenek ki maguknak, aminőt sok esetben szülőföldjük, a kis korlátolt Magyarország aligha nyújtott volna nekik. Festészet, színművészet, technika, irodalom, tanítás, professzionális sikerek tanúskodnak talpraesett, munkabíró tehetségeikről. Egy ilyen összetoborozott csoportban hallottam a minap a magyarországi Herczeg Ferenc hetvenedik születésnapi ünneplésének visszhangját. Reményi József referált. önmaga is ott született Herczeg Ferenc hazájában. Ott szívta magába a tudásvágyat. Iskoláit ott járta. Sokkal személyes ismeretségben van. Sorsa őt is, mint sok mást kitessékelte szülőföldjéről, hogy idegen talajban, idegen környezetben sem vesztette el ideáljait; tovább folytatta tanulmányait, magyar tudását kibővítette, kozmopolitává vált s mint ilyet alkalmazzák ha nem Ezt se ő mondta, csak a hire volt ilyen és a viselkedése rá- vallott az ilyen életére. Ha beszélt, akkor a szava áhitatosan hangzott és ha végigfeküdt az ágyán, a két karja rögtön ke- resztbefonódott a mellén, mindig igy aludt. A barát ránézett a regrutákra és újra meggömyedt, nagy kopasz feje lehanyatlott a mellére. És mikor a katonák tovább fagatták, hogy élt azelőtt, most már válaszolt, de nyugtalanul és a szemét a földre szögezte: — Megkísértett a sátán, azért vagyok most itt... — Aztán énekelő hangon — ahogy a hajnali misét olvassák, — beszélt tovább a barát: — ... Éppen a fölszentelés előtt, öt évig voltam novicius és már készültek a promócióra. Ekkor egy éjszakán eljött hozzám a sátán... Elhozta magágával bűnös vágyait és beléol- totta az én tiszta szivembe. Ezóta nem volt se éjjelem, se nappalom. Kántálni se tudtam már, megcsuklott a hangom és ha asszony jött vízért a klast- rom udvarába, reszketet a lelkem. .. Elmentem a szerzettől. A barát beszédét megszakította a nagy ijedtség, mely elkapta valamennyit a hirtelen is busásan fizető, de intellektuális igényeit megközelítő állásban a Cleveland Collegeban. Mint olyan ki a nyugateurópai irodalomról naponta előadásokat tart hallgatói részére, természetes, a megkívánt hozzáértéssel referálhatott Herczegről. Talán éppen azért nem tudta, nem volt lelkiismerete beállítani Herczeget a nyugateurópai nagy irók sorába. Körültekintően megindokolva, müveit boncolgatva bemutatta mint egy magyar irót. Csak mint magyar irót. Kényelmes, úri irót, kiből hiányzik az irót nagygyá tevő, országhatárokat tekintetbe nem vevő, nagy emberi . ideálokért tekintetbe nem vevő, nagy emberi ideálokért való lelkesedés, tűz. Kinél mindig, mindenesetben mindennél fontosabb urifajtájának, az adott idők uralkodóosztályának becsülése; ki ha említést tesz is, vagy szerepelteti a plebejusokat, saját körzetén kivülesőket, mindig, önkéntelenül érezteti közösségük idegen voltát, csak mint szükségszerű médiumokat akarja, tudja kezelni. Hiányoznak belőle a korán elhunyt Petőfinek, az uj utakat törő, lázadó Adynak lelkiszemei, mely túl látott korának szűkösen meghatárolt lát- körén, kik magyar tollal az Ember-nek Írtak. Kiknek Írásai, müvei a kunyhókban, a munkáskezekben, az emberi boldogságért lelkesedő iskolázottak kezében egyaránt kedves volt. Herczeg életének, müveinek, határolt jellemvonásainak tudható be, hogy a kis Magyarország sok viszontagsága dacára is, különböző, egymást felváltó politikai és gazdasági korszapillanatban, amikor a szobába betoppant a szakaszparancsnok. Hosszú vékony bajusza megrengett a levegőben, amikor rákiáltott a gunnyasztó rekru- tákra: — Bakák vagytok, vagy micsodák? Derüljön ki az a sok savanyu ábrázat, mert... A haragos katonában bennrekedt a káromkodás és dühösen mutatott az egyik ágyra, amelyen — a daróctakarót a fejére huzva, — feküdt egy regruta. De aztán kegyesen elnevette magát: — Hajrá, regruták, bakatréfát csinálunk. A regruták látva, hogy a rettegett ember mosolyog, ők is nekibátorodtak, vidámodni igyekeztek és mikor a szakaszparancsnok kiadta a jelszót: — Temetni fogjuk a porosfülüt... — fürge sietséggel köréje tömörültek, a fegyverükre rá- tüzték a szuronyokat és engedelmesen fölállottak az ágy két oldalán, ahogy a parancsnok elhelyezte őket. A takaró hosz- szában és szélességében bakancsokból keresztet formáltak és a regruta csákóját ráhelyezték eltakart arcára. A szobaparancsnok aztán rámordult a papkatonára: — Ceremóniáz, barát, mintha gvárdiánt temetnél... kok változása alatt is mindig megmaradt ünnepelt írónak; hogy gazdasági előnyei mentesítették az élet visszásságait meglátó és bolygató művészek anyagi zavaraitól. Most, mikor hetvenedik születésnapját nagy ceremóniával ünnepük odaát, mi kik magyar betűkkel próbáljuk gondolatainkat az olvasóhoz juttatni; mi, kik az irodalom értékelésénél szükségszerüleg magyar, de első és utolsósorban is munkásszemüvegen keresztül látunk, csak jóleső érzéssel látjuk és halljuk az ideszakadt Reményi tanárnak logikus, helyénvaló megállapításait a Herczeg- kultuszról. Dr. Mayo, a hires amerikai orvos-professzor úgy látja, hogy a tudomány hasztalan munkát végez az emberiélet meghosszabitására. Kérdi: minek kilencven évig nyúzni a testet, mikor az emberi gondolkodás élénksége, vagy ahogy ő mondja, a lélek már a hetvenedik évnél halott. Erre egy nem tudós újságíró jegyzi meg: minek az emberéletet egyáltalán hosszabittani, mikor megöljük a lelket az elemi iskolának már az első osztályánál...? Ez uttóbbinak föltétlenül igaza van, mert a profitrendszer által dédelgetett iskolában mindenre elkészítik a gyerekeket, csak önálló gondolkodásra nem. Ami eddig Dr. Mayo elmélkedését illetti az emberélet meghosszabbításáról, rémesnek tűnhetik fel a kiváltságos osztály elkényeztetett öregjei részére, de nekünk proletároknak, kiknek a tudomány sikerei oly keveset juttatnak, kik szomorúan látjuk munkástársaink időelőtti kidőlését a bérrabszolgaság jármából; kik tűzben vízben szaladunk, rohanunk a mindennapi kenyérért; kiknek a gyáA barát elpirult, de szolgált az urának és nevetésre rándítva az arcát, reszkető hangon rákezdett a halotti dalra: ; Requiem aeternam Dona ei, domine... Circumdederunt me... i — Ti is, regruták, ti is. .. circumdederunt mee... — kiabált a szakaszparancsnok. A rokkant bakák a lábukkal topogtak, a karjukkal hadonásztak és teli torokkal kiabálták : — Circumdederunt mee... A szakaszparancsnok hirtelen haragra lobbant, a — fekvő regruta nem mozdult és mikor a barát siránkozó énekléssel újra rákezdett a bus nótára, dühösen megragadta a da- róctakaró egyik sarkát és lerántotta azt a regrutáról. A bakancsok leröpültek a földre és a mély csöndben egymásután koccantak. A regruta ekkor sem mozdult. Két bajtársa az ágy fejénél föléje hajolt, megrázták a testét, az állát is, de ekkor visszakapták a kezüket és ijedten mondták: — Meghalt...! rak dohos levegője, vagy a bányák mélye, vagy a nincstelen- ség egész életünkre kiterjedő hét szűk esztendeje a bacilusok ezeféléjét rakja sejtjeinkbe, — ugyan mit is jelent nekünk a hosszú élet ? Ha odaadó heroikus ádoza- tok árán ipari demokráciát teremtünk, kisajátítjuk a tudomány vívmányait a dolgozó milliók javára; ha orvosaink nem a betegségek gyógyításával lesznek főleg lefoglalva, de a közjóléti Ipari osztályon keresztül az emberi nyavalyák okait róbálják le redukálni, nem pénzért, de a humanitás szent céljáért, akkor majd érdemes lesz az emberélet meghosz- szabbitásáról beszélni, addig az “orvosi tudomány korlátolt, képmutató, pénzéhes, mely e három tényezőnek lidércnyomása alatt senyved. S—n. AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFIZETTEK: A. Székely, Clev............... 10.00 Emil May, Cleveland..... 3.00 Louis Lefkovits, Clev,.... 5.00 J. Herczegh, Cleveland.... 2.00 A Kucher, Pittsburgh.... 6.00 B, Vitális, Pittsburgh..... 10.00 E. Farkas, Akron........... 3.00 A. Alakszay, Akron....... 3.00 L. Fishbein, New York.. 5.00 G. Wiener, New York..... 3.00 Miss Szajkó, New York 5.00 Miss E. Sárközy, N. Y...„ 4.00 M. Vlasits, N. Y.................. 4.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 8.00 J. Engl, N. Y.................. 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 4.00 J. Nagy, New York......... 1.00 OLVASD AZ IndustrialWorkert A regruták arcáról elsikkadt a kényszeredett mosoly és tág- ranyilt szemekkel, sápadó arccal meredtek az ágyra, ahova orozva csapott le a halál. Az esti homályból fakón világolt feléjük a holtravált baka pufók, kövér arca, a karjai, a lábai széjjel vetődve feküdtek az ágy szélén és a nyugalom volt a pihenésében, látszott rajta — a derűs szája, kicsiny homlokának békés simasága elárulta, — hogy álmai áthajoltak a szelíd, örökös álmok felé. .. A kiáltás: — Meghalt)... — végigszállott a legénységi szobán, belékapaszkodott az árnyakba, végighullámzott a levegőn, melyből hullottak-sza- kadtak alá a szomorúság színei. A regruták újra gunnyasz- tottak, kusza gomolyagba ösz- szeterelődtek az ágy körül és a barát összekulcsolta a kezeit. Halottaséneke megbicsaklott és nagy feje lebukott a mellére. Késő este volt már. . . A komor szobába felbugtak a takarodó hangjai. A zengő, buson- gó bakanóta szélesen szárnyalt a kaszárnya udvarán és ahogy ide a legénységi szobába felhangzott, megnyitotta a regruták szivét, melyből hullott a fájdalom, a könny, a gyász bánatos lelkűkre. És úgy érezték» hogy önmagukat is siratják
