Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-10-21 / 762. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 október 21. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... UO Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Csak a 4 órás munkanap hozhat ujjáépülést \-----------------Huszonnyolc esztendeje, hogy az IWW a munkásosztály legfontosabb feladatának a szervezkedést hirdeti, lapjai és irodalma egytó'l-egyig ennek a tanításnak állnak a szolgálatában. Emelt fővel, minden szégyenérzett nélkül írjuk itt le, hogy az IWW-nak a szervezkedésre való felhívása csak egy elenyésző kisebbségnél talált eddig meghallgatásra. Amerika negyvenöt millió dolgozója közül, ideszámítva valamennyi munkás szervezetet, a jobb viszonyokért szervezkedett munkások száma alig haladja meg az öt milliót. Negyven millió munkásember a maga a családja helyzetével vagy egyáltalán nem törődik vagy arra vár, hogy mások kaparják ki a részére a gesztenyét. Az elmúlt négy esztendő alatt nagy árat fizetett az amerikai munkás azért, hogy munkaerejét, az egyetlen vagyonát, amelyet sem a végrehajtó, sem a bank, sem senki más einem tulajdoníthatja, nem szerevezte meg egy olyan szilárd egységgé, amelynek a legkisebb megmozdulására összeroppan az az évszázados bilincs, amely csak a kalapács és más munkaszerszám tartására engedékeny, de edzett acél módjára szőrit egyet-egyet a munkások kezén, ha mint egyének vagy súllyal nem rendelkező kis csoportok tesznek kísérletet arra, hogy a munkájuk mellé kijusson valami abból a temérdek szép és jóból, ami kezük munkájából kikerül. Mert a helyesen megszervezett munkaerő az a felmérhetetlen hatalma a munkásosztálynak, amelynek a tudatos használata mellett urává válhat mindannak, amit termel, de amelytől eddig megfosztották. Fél esztendeje, hogy a kormány az eddigi politikai kísérletezések helyett az igazi forrásnál a nyomornak, az ipari fellendüléssel akarja a négy esztendős válságot megszüntetni. Százezer tonnákra megyen annak a papirosnak a súlya, amelyeken ezt a tervezetet már eddig eljuttatták az illetékes iparok tulajdonosaihoz, kérve őket a munka felvételére. Mivel a kormány tervében elsősorban az állami és városi beruházkodá- sok is benne vannak, több munkaadó ezeknek a munkáknak az elnyerése reményében a kormány rendelkezései mellé álltak. A nyilvánosságot jelentő polgári sajtó kellő információt szerzett minden esetben, amikor X gyárban 300 vagy 500 munkást felvettek, de arról csak a munkások és a már kiéhezett családjuk értesült, hogy a felvett munkások egy-egy héten öt és tiz órákat dolgoznak és akik az egész hetet is kidolgozták, azok sem jutnak a kapott munkabérrel még annyira sem, mint eddig munkanélküliségükben a charity támogatásával voltak. Sem Amerika szövetségi kormánya, sem az államok és városok nem adhatnak annyi munkaalkalmat, hogy a dolgozni akarók munkához jussanak. Éhez az kell, hogy a 45 millió munkás és azok családtagjai megvásárolni tudhassák mind azt a ruházatot, bútort és egyébb szükségletüket, amiből ma teljesen kivannak fogyva. Hogy ez megtörténhessen, a mai termelési viszonyok között csak NÉGY órás napi munkaidőt szabad a munkással dolgoztatni, amiáltal a munkások milliói kerülnek vissza az iparokba, a munka helyekre. De egymagában a négy órai munkaidő sem hozza meg a kívánt fellendülést, mint ahogyan a kormány harmincöt órai heti munkaideje sem segített a bajokon, mert a levágott munkaidővel esett a munkások munkabére is és ezzel csökkent a vásárló ereje is. Az IWW négy órás munkaidő követelése mellett ott van elválaszthatatlanul attól az olyan munkabér megállapítása, amely a munkás és csasládja részére biztosítsa a rendes megélhetését, embert megillető életmód fentartását. A négy órás munkaidőt és a vele járó munkabért sem a kormány, sem a munkáltatók szövetsége nem fogja ezüst tálcán a munkásosztály elé hozni. Ha ma a hosszabb munkaidőért elkeseredett harcokat kell megvívni, akkor elkézülhetünk arra, hogy a négy órás munkanap követelése még jobban eggyé forrasztja a Morganok, a Rockefellerek és Schwab-ok kis csapatát, hogy a munkásosztályt továbbra is a nyomorhan tartsák. De a dolgozók mind nagyobb számban lássák meg a helyes utat és csatlakozzanak az IWW szervezetéhez mert csak az Egy Nagy Szervezet kiépítésével* változhat meg a helyzet és szüntethetjük meg magát a bérért való dolgozás rendszerét is. Letűnt és uj forradalmak A géptermelés fejlődési folyamatának sodra nemcsak a háborúskodás formáit és a benne alkalmazott taktikákat változtatta át, de átformálta nézeteinket is a forradalmi taktikákat és módozatokat illetőleg. Történt ez azért mert a régi fegyverek hasznavehetetlenné, mig az újak hozzáférhetőkké válltak. A háborúskodás valamikor művészet volt, ma pedig ipar. Az ősrégi fegyverforgatás művészetét ma már nagyobbá- ra csak sportból űzik. Napjainkban a háborúskodás komor üzletét egy nemzet se kezdi meg addig, mig nem az iparok kerekeit mozgásba illeszti hozzá. A géptermelési folyamat sodra teljes egészében átformálta nézeteinket a forradalmi taktikáról és eszközökről. A modern repülőgépek, mérges, könny és gázbombák, ágyuk és gépfegyverek, jól képzett specialisták kezében, olyan kedvezőtlen helyzetbe szorítják a fegyvertelen s úgyszólván gyakorlatlan munkásságot, melynek további bizonyitgatása, szükségtelen. De még akkor is helytelen volna egy magasan fejlett ipari állam munkásságának az 1848-as klasszikus forradalmak a francia forradalom, a Párisi Kommün sőt az Orosz forradalom utánzása is, ha az arány nem volna ilyen döbbenetes. A munkásság ereje helyet cserélt: az utcáról, az iparokba került. A nép özönlé- sét a munkán való cselekvés — a barrikád harcokat a picket-line cserélte fel. A jelen forradalom kimagasló eseménye nem a városházára felfűzött vörös lobogóval domborodik ki, hanem inkább a géptermelési folyamat, a termelés, szállítás és szétosztás példás továbbvitelében az iparok zavartalan működésben tartásával, mint a jelenben, de azzal a különbbség- gel, hogy kizártuk a parazita osztályt és lakájaikat: egy jól vívott Általános Sztrájkban, végleg kicsavartuk az Ipari irányítást a paraziták kezéből. Ez a modern felállítása azon világ-küzdelemnek, melyben a munkás osztály hivatásának magaslatára emelkedve önmagát felszabadítja az átkozott bérrendszer és a vele járó kizsákmányolás alól. A mi forradalmi nagy-napunk ipari harc lesz és történetesen: ha sikert akarunk, fegyvereink is ipari természetűek kell, hogy legyenek. A szerszám és a szaktudás feleslegessé vált a munkán A géptermelés fejlődési folyamatában, fölöslegessé válik úgy a kézi szerszám, mint a szaktudás. A géptechnika fejlődése olyan helyzetbe hozta a szakszervezetet, melybe a modern viszonyok között bele illeszkedni képtelen. A szakszervezetek inkább csak szokásból maradtak fenn a modern világban, élnek ugyan, de korukat túlélték. Némelyik közülök nyugalomba vonult üzletembereknek megélhetési bázisát képezik és nem is annyira szervezet, mint a jelen rendszer támasztéka. És a szó modern értelmében, unióknak ezeket már nem is nevezhetjük, üres burkolatát képezik a hajdani szervezeteknek, melyeknek hasznos működésűk eredményeképp a körükbe tartozó munkások számos csoportja nyert előnyt és jutott kiváltságos helyzetbe a többinek rovására, mert szó ami szó, ők a piunkások osztályérdekét nem igen vették figyelembe. A kapitalista rendszer keretein belül szervezkedtek, melyről azt hiszik, hogy örökké való, gondolatviláguk nem terjed túl a rendszer határain és megdöntésére nincsen programjuk. Hasonlítsuk csak össze a szakszervezeti fogalmat, azok összetételét, beigazolt gyöngeségét az IWW elvinyilatkozatának erre vonatkozó paragrafusával, mely határozottan kimondja, hogy: “Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának, mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpon- tosuiása, a szakszervezeteket, (trade unions) képtelenné te- szzi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan álla-- potot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák s ez által elősegítik, hogy bérharcok esetén, egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.” AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFIZETTEK: A. Székely, Clev............... 10.00 Emil May, Clevelandi__ 3.00 Louis Lefkovits, Clev.... 5.00 A. Kucher, Pittsburgh.... 5.00 B. Vitális, Pittsburgh..... 10.00 E. Farkas, Akron........... 3.00 A. Alakszay, Akron....... 3.00 L. Fishbein, New York.. 5.00 G. Wiener, New York..... 3.00 Miss Szajkó, New York 5.00 Miss E. Sárközy, N. Y.... 4.00 M. Vlasits, N. Y................. 4.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 8.00 J. Engl, N. Y.................. 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 4.00 J. Nagy, New York......... 1.00
