Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-10-14 / 761. szám
1933 október 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK Ha a keleten dúló sztrájkok ide terjednének, egyszerűen bezárom a telepeimet, — ezt mondja Ford. Ez az a Ford, kinek autójai tülkölnek a föld egyik sarkától a másikig, kiről minden csepürágó kapitalista lap dicshimnuszokat zeng, mint liberális, modem úttörő munkáltatóról. Ha az utcán találkozol egy részeg, hencegő fráterral, kinek fejébe szállt a virtuskodásra való vágy, lesajnálod. Ha egy tőkés, ki milliókat halmozott -fel a munkások verejtékéből kifacsart profitból, henceg, azt mondhatnánk, buta. És nem lőttünk túl a célon. Nem hihető, hogy még a legegyszerűbb embernek se futna az arcába a vér, mikor a húsából, véréből felhalmozott tőke, mint egy démon feléje rúg. Bezárom a telepeimet — mondja a buta gőg. Évtizedeken át lopta, csalta az egy ügy ü munkást s most mikor a termelő eszközöket, annak jelentékeny részét kisa- játotta, eltulajdonította a termelőktől, zsandárokat állít köréje s megtiltja azok használatát. A józan ész azt mondaná, a termelő eszköz, a gép, a szerszám társadalmi szükségletet van hivatva kielégíteni, követ- kezésszerüleg társadalmi tulajdon. Miféle őrült az, ki megmeri tiltani a termelő erőknek a modern szerszámok használatát? Van-e ennek a mázsás butaságból eredő kijelentésnek erkölcsi alapja? Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy van. Mert ha nem volna, egy olyan eszes kapitalista, mint Ford ezt nem tenné, ő tudja, hogy a pap, a politikus jó munkát végzett. Tudja, hogy az amerikai nép nem lát aljas szándékot az ő gőgös rikácsolásában. Tudja, hogy egész civilizációnk a magán tulajdon szentségén alapszik. Bár milliók tengődnek, éhhalállal küzdve, hazug civilizációnk annyira sötétségbe sodorta a tömegeket, hogy még csak gondolatban sem merik kétségbe vonni kijelentésének jogos, indokolt voltát. Igazán fejüktől a lábukig összeborzod- tak. A domb tetején lányok sarlóztak a fűben... Gömbölyű lábak tapostak a gyepen és barna bőrük kipirult a szikrázó napsütésben. A rabok összenéztek, a szájukon görcsös mosoly remegett és a szemük csillogott. Az emlékezés zsilipjei hirtelen fölszakadtak képzeletükben, az asszonytól száműzött embereken végigrobogtak az ujraélés vágyai... A börtönőr fölkelt a helyéről, a puskáját a vállára akasztotta és rákiáltott a rabokra: — Munkára! Az élet száműzöttjei összerezzentek és rámeredtek a börtönőrre. Aztán meghajoltak és tovább túrták a rögöt a gödörben, mely, miként a sir, magába zárta a szerelem halottait. Fölöttük a szigeti csöndben lepkepárok szeretkeztek és a forró levegőben cikkáztak, kergették egymást. reménytelenség volna a proletár élet, ha itt-ott egy kis gyér, de folyton erősödő napsugár nem jutna hozzánk, ha itt-ott spontán kitörésekben nem látnánk az emberek természetes jogaihoz való ragaszkodásának megnyilvánulását. Vannak és minden jel azt mutatja, hogy növekedik a számuk az elszántaknak, kik nyíltan szembe mernek helyezkedni az elbizakodott tőkével. Ha ezek a spontán kitörések céltudatos áradattá válnak, elfogják söpörni ál-civilizációnk vámszedőit. A mindenféle zsírral megkent Ford ezt sejti, mint az angol mondja: he sees the sign on the wall! libabőrös lesz a háta, elborzadva kimutatja a foga fehérjét, ő aki üzleti sikerét munkásbarát köntösébe burkolva érte el, kézzel, lábbal tiltakozik, fenyeget, szidalmaz. Jobbat, üdvösebbet nem is tehetne, mint bezárni telepeit. Ez egyrészt pihenőt adna rabszolgáinak, másrészt még talán követőkre is találna a többi kapitalisták között is. Minél hamarább, annál jobb. Messzebbmenő lépés volna ez esszeve- szett rendszerük megszüntetésére, mint egy millió reformer éjjel-nappali agitáció ja. — 3.816.337 dollárt osztottak ki a minap itt Clevelandban. Szép kis összeg. Még szebb, ha meggondoljuk, hogy ezért nem is kellett izzadni. Legalább azok nem izzadtak, akik ezt megkapták. Ez a mi egyszerű észjárásunk szerint úgy történik, hogy a furfangos, ravasz ember meg- kaparit egy tetemes összeget, lehet, hogy lopta, kicsalta, rabolta, még az is lehet, hogy valakit fejbe kólintott érte, mindegy, hogy hogyan, de megszerezte, törvényes vagyona s aztán befektette. S az ő ágya ezzel meg van vetve. Reggel, délben, este, még éjjel is, mikor ő édes álmait alussza, a kisajátított pénze hajtja a kerekeket, űzi a rabszolgákat. Folyik a termelés. Gyűl a haszon. S a havi, negyedévi, vagy évi számadás után, levonva a gépkopás, a törött csontokért kifizetett összeget; levonva a főhajcsárok busás javadalmazásait, szétosztják a hasznot. Ezt nevezzük osztaléknak. Ősapáink műveletlen korszakában ez nem ment ily simán. Abban az időben csak a magával tehetetlen, nyomorék, vagy beteg részesült ilyen osztalékban. Minden épkézláb embernek természetes kötelessége volt, ha megakarta tölteni bendőjét, kitörölni a csipát szeméből, szembeszálni az elemekkel, kiverekedni a mindennapi kenyeret. És mert műveletlenek voltak, több emberek voltak, mint a huszadik század emberei. Nem bízták az istenre a nyomorékok, magukkal tehetetlenek támogatását, megosztották velük a behozott javakat. Egyszerű, primitívek, kik a mai osztalék, az özvegyek, árvák, megcsonkultak, bénák véradóját, becstelennek minősítették volna. A hivatalos kimutatás szerint három és fél millió családot etetnek ma a külömböző községi és városi segélyegyesületek. Ennyi család és hozzátartozói kapnak egy-egy koncot naponta, hogy ezen rágódjanak. Mi, akik közel állunk ezen csoporthoz tudjuk, hogy nem kevesebb, mint egy másik három és fél millió családot a rokon, testvér, barát tart. Egy a nagy város mellett meghúzódó kis község (Suburban) helyi lapja írja: Évi költségvetésünkbe 85.000 dollárt irányoztunk elő segélyezésre. Tudnivaló azonban, hogy még egy milliót is meghaladná az az összeg, melyet szoros környezetünkben a szomszéd, rokon és barát fordít segélyezésre. Emelik az élelmiszerek árát, a szerencsés dolgozók NRA vásárló képessége hanyatlik, többet és többet kell megosztani a koldulásra még be nem tort rokon, szomszéd és baráttal. .. Eh, minek folytassuk. Mr. Green, az AFofL elnöke konvenciójuk megnyitása alkalmával támadást intéz a radikális szervezetek ellen. Szerinte az amerikai munkásmozgalomban nincs más szervezetnek helye az ő szervezetén kívül. Ez a kijelentés nagyon hasonlít Hitler és Mussolini prog- hamjához, mindenesetre kielégítő a tőkésosztály részére. Az AFofL hasznosabb szolgálatot fenállása óta még nem tett, mint éppen most. Most, gazdasági életünk dűlő pontjánál. Mikor az ipari élet kátyúba jutott. Nem hisszük, lehetetlenség, ezeknek a vezéreknek minden körmönfontsága kevés a helyzet rehabilitálásához. Ipari fejlettségünk az ipari unio- nizmus felé sodor bennünket. Az NRA erőlködése, a munkás- fékerek fondorkodása, mind kevésnek fog bizonyulni a helyzet megmentésére. Mr. Green és társainak más- külömben bevált az NRA. Jelenti, hogy az utóbbi néhány hónapban több mint egy és fél millió uj tagot vettek fel s hogy huszonöt millió tag a kitűzött cél. Az lehet. Bár kétséges. Az ország különböző részeiben dúló sztrájkok meglehetősen nyugtalanítják 'Greent, ugyanis ezen sztrájkok javarésze nem AFofL sztrájkok, nem is lehetnek, az ő marsrutájuk nem ilyen szervezkedésről szól. Ez hazafiat- lanság. Lázadás. Ezt Green és társainak tűzzel, vassal el kell fojtani. Csak próbálják meg. Az áruló stréberek nemezise fogja őket követni. MEGHÍVÓ. A Philai Modern Szinkör október hó 14-én, szombat este, saját helyiségében 332 W. Girard Ave. alatt szüreti mulatságot rendez. Kérjük a munkásság szives megjelenését. Elsőrendű zene, tánc. Beléti dij 25 cent. ízletes harapni valókról a Kör női tagjai gondoskodnak. STATEMENT Of BÉRMUNKÁS, published at Cleveland, 0., for October 5, 1933 State of Ohio, County Cuyahoga of Ohio. Before me, a Notary Public in and for the State and county a foresaid personally appeared Louis Lefkovits, who having been duly sworn according to law, deposes and says that he is the business manager of the BÉRMUNKÁS and that the following is, to the best of his knowledge and belief, a true statement of the ownership, ma- negement (and if a daily paper the circulation) etc., of the a- foresaid publication, for the date shown in the above caption, required by the Act of Aug- 24, 1912, embodied in section 411, Postal Laws and Regulations printed on the reverse of this form to wit: 1. That the names and addresses of the publisher editor, managing editor and business managers are: Name of Publisher: Industrial Workers of the World, 2422 N. Halsted St., Chicago, 111. Editor: Louis Lefkovits, 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Managing Editor: Louis Lefkovits, 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Business Manager : Louis Lefkovits, 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. 2. That the owner is: Industrial Workers of the World, 2422 N. Halsted St., Chicago, 111. Joseph Wagner Gen. Sec’y Treasurer, 2422 N. Halsted St., Chicago, 111. 3. That the known bondholders, mortgages or other ■- securities are: none. 4. That the two paragraphs next above, giving the names of the owners, stockholders, and security holders, if any contain not only the list of stockholders and securityholders as they appear upon the books of the company but also, in cases where the stockholder or securityholder appears upon the books of the company as trustee or in any other fiduciary relation, the name of the person or corporation for whom such trustee is acting, is given; also that the said two paragraphs contain statements embracing affiants full knowledge and belief as to the circumstances and conditions under wich stockhoders and security holders who do not appear upon the books of the company as trustees, hold stock and securities in a capacity other than that of a bonafide owner; and this affiant has no reason to believe that any other person, association or corporation has any interest direct or indirect in the said stock, bonds or other securities than as so stated Ly him. Louis Lefkovits, business manager. Sworn to and subscribed before me this 5th day of October, 1933. Emma A. Owens. Notary Public (My commission expires Jan. 30, 1935.)
