Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-10-07 / 760. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 október 7. A CHICAGÓI VILÁGKIÁLLÍTÁS MUNKÁS-SZEMÜVEGEN KERESZTÜL Napilapok és folyóiratok már elég részletesen ismertették olvasóközönségükkel, mi minden látnivaló akad a chicagói világkiállításon. Én már csak azokra a dolgokra voltam kiváncsi, melyek alkalmasaknak látszanak arra; hogy az emberiséget — ha már minket nem is, de legalább az utánunk következő generációt — boldogabbá tegyék. (Mert ugy-e bár, csak ez az egy dolog számit a világon?) Hiszen az egész dolognak csak akkor lenne értelme, akkor mondhatnánk előrehaladásnak, ha az uj találmányok, modern gépek minden ember érdekeit egyformán szolgálnák. * * * Amit rövid két nap alatt láthattam, csak egy csekély hányada annak a rengeteg értéknek, melyet itt összehalmoztak. A világ legkülönbözőbb népeinek pavilion jai sorakoznak egymás, mellett, melyekben az illető nép remekbe készített dísztárgyain, háztartási cikkein igyekeznek túladni. A figyelmes szemlélő azonban hamarosan észreveszi, hogy akár perzsa bazárba, akár kínai pagodába, egyiptomi vagy hindu vásárba lép be, mindenütt new yorki tájszólásu töröksapkás, sisakos vagy turbánus “benszü- lött” zsidók igyekeznek Chicagóban készült “emléktárgyaikat” a közönség nyakába varrni, melyek a városban fele árnál is olcsóbban megvehetők. Komoly, monumentális épületeket a világ legfurcsább csodabogarainak sátrai váltogatják fel, melyekben a háromlábú macskától a hindu bajuszkirályig minden látható. A St. Clair olajvállalat őskori óriás állatokkal rémitgeti a félősebbeket, szomszédságában pedig ott van a bolhacirkusz. A Hall af Science az utóbbi évtizedek szellemi termését mutatja be, a vegyészet, fizika, biológia csodálatos haladását. Be kell ismerni, hogy még a leghátul kullogó orvosi tudomány is mérföldes csizmákkal megy előre. Amit pedig a mérnöki tudomány produkált, abba még a szakértő is beleszédül. A Planitariumban lehozzák a csillagos eget a kupola boltozatára, a legpontosabb beállításban mutatják be egyes csillagok, planéták helyét az év minden szakában. Laikus előtt is egyszerűvé, könnyen érthetővé válik az egész Univerzum. Óriási területet foglal el a mezőgazdasági kiállítás, melyen az egyes államok különkülön mutatják be értékeiket. A gyümölcstermő California és Florida szomszédságában ott láthatjuk Iowa 16 láb magasra nőtt kukoricáját és a fényes környezetben ott szerénykedik a minden kincsek legértékesebbje — a tele kalászu búza. A modern mezőgazdasági gépek pedig azt demonstrálják, hogyan lehet egy-egy ilyen géppel 50—60 ember munkáját elvégeztetni. A Transportation osztályban a legkezdetlegesebb gőzmozdonytól a luxus repülőgépekig, az uj, kényelmes Pullmanokig mindenfajta közlekedési eszköz képviselve van. Többek között ki van állítva a mexikói elnök luxusvonata is. Itt látja csak az ember, hogy milyen jó is gazdagnak lenni! Az autógyárak különösen nagy gondot fordítottak arra, hogy a “világ kirakatában” elhelyezett portékáik minél jobban hizlalják a szemet. S mig a pompás pavilonokban a hallatlan gyorsaságot és kényelmet magasztalják, mely nélkül a modern ember el sem képzelhető, azalatt kint az utca közepén “rick-shaw”-ba fogott egyetemi hallgatók, pompás iz- mu olympai Bajnokok, világrekorderek, a nemzet legszebb virágai árusitgatják testi erejüket, lesik reménykedve a járókelők arcát s ha valaki kegyesen beleül kétkerekű kordájukba, igavonó barom módjára ügetnek fel-alá, a demokrácia nagyobb dicsőségére. Egymás 'mellett sorakoznak a modern építészet remekei: a praktikusnál praktikusabb beosztású házak, különféle elgondolásban. Ezek között is legérdekesebb az úgynevezett “Jövő Lakása,” teljesen üvegből készült, huzatmentes, aránylag nem nagy, mégis kényelmes ugyannyira, hogy garázson kívül még hangár is van a házba beépítve. Az építészet terén kétségkívül ez az utolsó szó. Egy szép álom annak, aki még egy nyomorúságos odú lakbérét is csak nehezen tudja megkeresni. Hogy a gépgyártás terén milyen szédületes haladás történt az utóbbi évek során, arról is könnyű meggyőződni ezen a kiállításon. Megláthatjuk, hogy folyékony masszából miként lesz rövid percek alatt gyönyörű kivitelű autókerék; a textiliparban, szivargyárakban és egyéb iparban használatos gépek, hogy szorítják ki az emberi munkaerőt. Némely furfangos masinéria maga készíti a dobozt, aztán megtölti, fedőlapot helyez rá, lezárja gömbölyűre formálja, címkét ragaszt rá és szép sorjában ládákba rakja, úgyszólván minden emberi beavatkozás nélkül. * * * Ha majd egyszer ezek a gépek, melyeknek segítségével ma milliókat löknek az utcára, egyes önző emberek által nem lesznek kisajátíthatok, hanem a munkásság birtokába kerülve, a velük termelt javakból minden ember egyformán kiveheti a maga részét, akkor megvalósul a költői álom: “nem lesznek elnyomók és nem lesz proletár!” Hujber István. PA&SAICON, N. J. 60 Dayton Avenuen, minden vasárnap este 8 órakor gyűlést vagy vitaestéket tartanak a Bérmunkás olvasói, amelyen szívesen látják a magyar munkásokat. "Családi Kőr/# Hidjaival meg csálés-hajszos mérföld jelzőivel integet már a nagy zsolcai országút és én ismeretlenül, idegenül megyek végig a városon. Kocogok lefelé a Papszer-utca lejtőjén, reggel van, nedves, napos tavaszi reggel és mosolygok és mosolyognak velem a Mindszent Krisztusai meg szentjei. Óh, szép egyedüllét, boldog csavargásom és vígan koplaló gyomrom polifonikus szárnya- lásu korgása. .. mi szép dolog kivert kutyának lenni édes szülőföldemen. .. Nevető örömmel nem simogat senki, hamuban sült kilenc pogácsával nem traktál meg senki, nem ismer senki — és nem szép kegyedtől, Kovács tanár ur, hogy kegyed se ismer meg engemet. Pedig, lám, vizsgálgatva sétál el mellettem és még vissza is néz reám... Én vagyok az, tanár ur, én vagyok az, akit kegyed a negyedikben a színház elé narancsot árulni kergetett, mert nem va- lék járatos az amo, amas, amat cimü ragozás tudományában. Kegyed csak megy előre, tanár ur és rám se hederit. A hóna alatt szorongatva viszi a latin meg a magyar dolgozatok irkáit, avas szalonnát szalon- názik piros paprikával meg friss zsemlyével — és rám se hederit. Bevallom nagy bűnömet, a ge- nitivus és accusativus között ma is fölötte nehezen tudok különbséget tenni, de hát ok ez arra, tanár ur, hogy meg se ismerjen? Tanár ur, kérem tanár ur, egy irkát el tetszett veszteni... tanár ur... Kovács tanár ur nem hozta magával a hallótrombitát, hát én hiába kiabálok. Egy irka! Malacos födelén mennyi emlék rajzik. Szellőzetlen tantermek, festett padok, pedellusok és kibojtosodott nádpálcák... Jó tiz esztendőn keresztül ide- szállnak mind és, vájjon, tiz esztendő múltán ugyanazt írják még mindig? Olvasom a födelét: Honi ipar! Ev. ref. főgimnázium, Lebovics Miksa IV. a) osztály. Na, nézzük, ugyanaz a szép szamárság-e még mindig ? Az első lapon gömbölyű irás: “XVII. számú feladvány. írjatok a szép családi körről, Arany János e cimü költeményének figyelembevételével, tetszés szerint való terjedelem- beni értekezést. Az apa, anya és gyermekek egymáshozi viszonya és a szomszédok részvétele a boldog családi életben kiemelendő részeket képezzenek —” Óh, tanár ur, Kovács tanár ur, ráismerek a kegyed szép stílusára. “Lement a nap, de csillagok nem jöttek” — kezdi ezen Lebovics nevű negyedik a) osztályos a családi kör tanulmányát, — “de nem is jöhettek még a szép csillagok, mert most dél van, a ferencrendieknél áj- tatosan bug a harang és édes atyámmal együtt asztalnál ül a családi kör. Mink gyerekek öten vagyunk, anyánk meg jó atyánk az kettő, vagyis hét a családi kör. Atyánkat mi nagyon szeretjük és én meg az öcsém szeretjük anyánkat is, noha anyánk nekünk csak mostohaanyánk. De szeretjük három mostohatestvérünket is, mert ők is szeretnek minket és anyánk igazságos mindnyájunkhoz és merem mondani, hogy minket, mostohagyermekeit, jobban szeret, mint az édeseket. Én már elég nagy fiú vagyok és én látom, különösen az ebédosztásnál látom, hogy anyám engem meg az öcsémet jobban szeret. Először is jó atyánk után mindig mi ketten következünk. Anyánk megmeriti a kanalat a levesestálban és hízelegve mondja: — Nesztek, drágáim, leveske, jó leveske. Egyétek meg mind, amit adok. És ad nekünk, mostoháknak, egy egész kanállal és mindig vigyáz arra, hogy a leves egészen elborítsa tányérunknak a fenekét. Édes gyermekeire ellenben mindig haragszik, mindig pöröl velük és mind a háromnak három kanál levest is loccsant a tányérjára és mondja, hogy nesztek, ti telhetetlenek, egyetek, nesztek, adok még egy negyedik kanállal is. Mink szeretjük mostohaanyánkat, mert velünk nem pöröl és nekünk elég a leves egy kanállal is. Én sokszor látom, hogy édes atyánk megsimogatja és megcsókolja anyánkat s azt mondja neki, hogy látom, Malvinka, te nagyon szereted az én gyermekeimet. Anyánk pedig mosolyog s azt mondja, hogy igen, Lebovics, én szeretem a te gyermekeidet. Anyánk a mi egészségünkre is jobban vigyáz, mint az édes gyermekei egészségére és uzsonnakor a mi kenyerünket sohasem keni meg lekvárral, mert az árt a mi gyomrunknak, mostohatestvéreink azonban kapnak lekvárt is, mert jó anyánk azt mondja, hogy nekik nem árt semmi. És dacára ennek, mint a költő is mondja, ép testben ép lélek lakik. Mi egészségesebbek és erősebbek vagyunk és jó anyánk is ezt mondja. Igen, azt mondja esténként,. hogy eredj, Miksa, a kamarába és hozz fát meg szenet, mert ezek a beteges jómadarak nem bírják a fáskisztnit és mindjárt megfáznak. Az öcsémmel mi ketten vagyunk a fürgék, mi járunk a kamarába meg a boltba mindig és anyánk édesgyermekei a kályha mellett betegeskednek egész nap és a családi kör mindig együtt van, mert nekünk nem szabad a jégre menni és nem szabad szán- kázni menni. Nekünk árt a hideg, jó anyánk mondja, hogy árt. Figyelembe veszem Arany János e cimü költeményét és mondom, hogy este van, este van, ki-ki nyugalomba és a családi kör este megint együtt van. Atyánk rendesen késő este, hét órakor tér haza és a ‘ Kabátja alatt mindig hoz egy