Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-30 / 759. szám
1933 szeptember 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. BÁRMENYIRE is reménytelen a gazdasági helyzet, mégis azt látjuk, hogy egymásután törnek ki a sztrájkok. Újpesten, Rákospalotán, Pesterzsébeten, itt Pesten stb. Ezeknél tudjuk meg azután azt, hogy vannak helyek, ahol még mindig 60—70 órákat dolgoznak munkások, kik ezzel valósággal elrabolják az éhező munkanélküliek szájából a kenyeret. Igen, bármennyire is nehezére esik a munkásosztály ezen tagjainak, nyiltan meg kell mondanunk azt, hogy ma ilyen rettenetes nyomorban sínylődnek tiz- és százezrek, elsősorban is azok a munkások hibásak, akik egoisták és az orruknál tovább nem látva, mint a régi időben a rabszolgák, látástól vakulásig dolgoznak és ezzel lassan, de annál biztosabban önmagukat is kidolgozzák a termelésből. Ilyenekből lesznek azután a meggörnyedésig hajlongó koldusok hadserege. Látjuk azt, hogy e sztrájkok közül a legnagyobb a Ganz Villamosságé. Itt a Bedaux- rendszer miatt tört ki a sztrájk és amit a munkások sohasem mertek a szolidaritás terén megtenni, a Ganz érdekeltség, mely különben már egy amerikai érdekeltséghez tartozik, megmutatta, hogy kell szolidárisán eljárni. Ahogy a villamossági gyárban leállottak a munkások, a másik két gyárban azonnal kizárták az összmunká- sokat. Mi történt erre? Vájjon az történt, hogy a vasmunkások az egész vonalon leállottak a Ganz-iak mellé? Vájjon az történt, hogy ezekután a többi iparban dolgozók is letették a szerszámot, hogy diadal- ira segítsék a sztrájkot? Nem. Az ósdi szakszervezeti recept szerint tiltakozott a kizárt két Ganz gyár munkássága, hogy hisz mi jó fiuk vagyunk, dolgozni akarunk, miért nem engedtek ? Igen, lényegében ez történt ahelyett, hogy abban a pillanatban, amikor a villamossági gyár munkásai leállottak, ők is, a jó szakszervezeti tagok letették volna a szerszámot azonnal. Igen, igy lett volna értelme a harcnak. De amikor a kapitalizmus kényszeríti a munkást szolidaritásra, az szomorú dolog. Ugyancsak most folyik a sütők egy részének is a sztrájkja. Az a sztrájk, ami minden évben pontosan, ezidőtájt bekövetkezik és amilyen biztosan bekövetkezik, oly biztosan bukik is el. ✓ Öt-hat üzemben sztrájkolnak, mig a többiben túlóráznak. Van ugyan egy törvény, amely korlátozza a sütési időt, de jellemző, hogy ez csak papíron létezik. Egyik munkáltató sem veszi komolyan, de munkás is alig. Világos igazolása ez annak, amit mi hirdetünk, hogy minden törvény csak any- nyit ér, amennyit foganatja van. Egészen bizonyos, hogyha nem is volna ez az egyébként se betartott törvény életben, de a munkások az egész vonalon négy óránál, illetőleg heti négy napnál többet nem dolgoznának, az sokkal nagyobb erővel rendelkezne, mint ennek a papirostörvénynek felrúgásán való állandó sopánkodás, amit a Népszava és a szaklap tesz. Kérdezzük, vájjon mi az oka annak, hogy ezek a sürü kitörő sztrájkok mind elbuknak? Miért nem lehet ezt most, amikor a munkásság akár dolgozik, akár nem, az éhenhalás küszöbén áll, egységesen megcsinálni ? Miért ne kísérelhetnénk meg az egész vonalon egyszerre a sztrájkot az életstandard feljavítására? Mondjuk: Ameddig Magyar- ország munkássága szakmailag és nem iparilag szervezkedik, addig Magyarország megmarad az elvesztett sztrájkok földjének. Vonja ezt kétségbe bárki is. Nem szavazatok szaporítására kell törekedni, nem a politikai hatalom megszerzésére utazni egyesek számára és közben lassan éhen halni, hanem gazdasági hatalommá szervezkedni és ha ez megvan, úgy nem kell évszázadokig délibábokat kergetni és reménykedni hanem érdekeinket mindenkor száz százalékig meg bírjuk védelmezni és akaratunkat keresztül vinni. Ne deputációzzunk az amúgy is tehetetlen politikusok vezetése alatt, hanem fogjunk össze a termelés színhelyén és ha ez igy lesz, nem lesznek ugyan szalonképes vezéreink, de nem lesznek bukott sztrájkjaink sem. Ez legyen a tanulság hez és óvakodjunk a piszoktól, a pálinkától és a rosszlányoktól ! Nemsokára fekete kiszniko- csik jelentek meg az utcákon. Csak a koporsócsináló asztalosok dolgoztak. A házak tövében félelem nélkül mászkáltak ide-oda az ösztövér patkányok. Valakinek eszébe jutott, hogy küldöttség menjen a klérushoz. — Ó égi szózat! Talán még segíthetsz rajtunk! S ezután, a nap minden órájában megszólaltak a harangok, busán és elveszően a hamuszürke levegőben. Az emberek ilyenkor elvesztették a fejüket. Kivánták magukra Isten gyógyító simo- gatását. Leborultak az utak fertőzött köveire s szinte állati torokkal sírtak. Aztán megint csak a hullás. Elhullás. Zsidók és keresztények. Mert mindenkit kegyetlenül összelátott a halál. A nap, mint egy szörnyű vérfolt állt az ég közepén. S ekkor egyedül már csak a csöndes ember segíthetett volna. De ő messze volt mindentől. S az utakat összegerebjélte valami elátkozott szél. III. Az egész város megválthatatlan lázban vonaglott. Tiszta napvilágban a tűzfalakon néha látni lehetett a pusztulás áinyait. Százan és százan esküt tettek erre a képtelenségre, s aki nem hitt benne, annak megkellett halnia. Az őrség egy éjszaka agyonvert lányok hullájába botlott a Szent Ferenc téren. Vérrel volt köréjük Írva a kövezeten: “Hitetlenek voltak a tűzfalak intésében.” Máshol is találtak legyilkolt embereket, de ezek meztelenre voltak vetkőztetve s minden irás nélkül, kinyílt sebeik, szinte ordították a város szörnyű elfajulását. Mellük bíbor keresztet vérzett. De a piacon nagy gabonás szekereken sorakoztak a parasztok. S a zsidóboltosak újra mázolták az elaggott cimtáblákat. Hiába. Szegények és nyavalyások összezsúfolták magukat a hűvös templomokban. — Irgalom! Kegyelem! Ha valahol van valaki, aki segíteni tud, annak most meg kell jelenni előttünk. Ezer torok ezerfelé rimán- kodott. De a csöndes erpber csak ült a vörös kövön és hordta magát a reménytelen országutakon. Bajok föltarajosodtak körülöttük. De mindez mi volt az ő tárgytalan szomorúságához. Éjszakánként néha meghasadt a szája, fölrémült és sötét gondokat simított le a homlokáról. A feje ezüstfáklya volt isten mellett. Emlékek erősödtek a szemeiben a sötét szobáról, ahol egy este elvesztette az asz- szonyt, fia szétzúzta a harmónia örvényeit és ő elindult a céltalanság utain reménytelenül. Mint betörhetetlen fekete kapuk álltak előtte a holnapok. Megvertek hozzá fájták sebeiket. De ő a sápadt nővérre gondol, akit kék drapériák között vittek el tőle az erdő felé. Ó a meggyulladt nap! A harangok akkor arany hullámokat zogoktak szét a levegőben. Tudta már, nem soknak kell jönnie s az ő számára akkor mindennek vége. Esztendők odvasan szétporladtak. Emberek születtek és emberek meghaltak körülötte. A könyörtelen csönd fia volt. A töviskoszorus kedvem! Elveszettek sírtak a völgyben. Sebek szétrózsállottak.' S az ő csodatevő szája még sem tudott fölhasadni. Kassák Lajos. AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFIZETTEK: Emil May, Cleveland....... 2.00 Louis Lefkovits Clev........ 3.00 A. Kucher, Pittsburgh.... 3.00 E. Farkas, Akron............ 1.00 L. Fischbein, New York.. 2.00 G. Wiener, New York...... 1.00 Miss Szajkó, New York.... 3.00 Miss. E Sárközy, N. Y.... 3.00 I az utóbbi idők bukott sztrájkjaiból számunkra... KI NE ismerné a segédházfelügyelő kategóriát? Ezek a munkások azok, akik már hajnalban talpon vannak és egész nap robotolnak. A segédházfelügyelő az. aki a ház lakói után takarít, ci- pekedik stb. A szó szoros értelmében véve tehát a közt szolgálja. Mi ennek a szorgalmas munkástábornak a fizetése ezért? Legtöbbször egy egészségtelen lyuknak nevezett valami oly helyen, ahova se nap, se világosság nem hatol be. Nincs rendes hajléka, ahol fejét lehajtva fáradt testét megpihentesse. A házfelgyelőnek a cselédje e mellett. A házfelügyelő alkalmazottja, csak fizetést nem kap tőle. Ezt tudniilik százalék arányban a lakók fizetik neki. Ezideig úgy volt, hogy a házfelügyelők még ettől a nyomorúságos pár fillért jelentő százaléktól is megfosztották őket, mig végre rendelet jelent meg, hogy tekintet nélkül arra, mit Írtak alá ezek a szerencsétlen munkások, a százalék jár nekik. A rengeteg per hatása alatt lett megalkotva e rendelet, mert általános gyakorlatuk a házfelgyelőknek az volt, hogy aki a neki járó százalékpénzt kérte, azt egyszerűen kirúgták. A házban mint kakas a szemétdombon szerepet betöltő házfelgyelők, akik munkát nem végeznek, persze nem nyugszanak bele abba, hogy munkanélküli jövedelmükben meg legyenek röviditve. Van egy egyesületük, amelynek ez a címe : “Házfelügyelők Nemzeti és Gazdasági Egyesülete.” A nemzeti érzést tehát azzal is kimutatták, egészen stílszerűen a cimhez, hogy 200-an en bloc felmondottak segédházfelügyelőiknek, akiket ők amúgy sem tartottak el és fizettek. Jogot formálnak arra a szemétpénzre, amely szemetet nem ők, hanem a segédházfelügyelők szednek össze és távolítanak el a házból. Sajnálják a házmesterpénz egyharmadát, amiért a házfelügyelő semmit nem csinál, csak azért kapja, mert házfelügyelő címe van, mig az egyharmadért a segédházfelügyelő mint az állat dolgozik, hogy a ház legyen tisztán tartva. Azt állítják, hogy a segédházfelügyelő ezenfelül lakást (értsd odút) kap meg világítást és fűtést. Házfelügyelő urak! Engedelmet, de ez utóbbi kettő van olyan csalás, mint az, hogy önök nemzetieknek nevezik magukat, holott a nemzeti érzés a kapzsiság és másiknak becsapása, kihasználása oly két távoleső fogalom, mint Makó és Jeruzsálem. ELŐ FIZET É S E K NYUGTÁZÁSA. 1933 szept. 17—23-ig. J. Lockner, Cleveland..... 2 J. Herczeg, Cleveland....... 1 J. Sivák, Maynard........... 1 S. Varga, Buffalo........... 4 L. Lefkovits, Cleveland.... 1 A. Kucher, Pittsburgh.... 1 J. Mohi, Cleveland........... 1 G. Scherhoffer, Chicago 1 St. Visi, Detroit............. 1 MBSZ. East Pittsburgh.. 1 M. Szabó, Glen Rogers.... 1
