Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-01-07 / 721. szám
1933 január 7. B É R M U K Agitáció közben (Foíyt. a 3-ik oldalról.) Öt év óta nem dolgozok. Már a legfiatalabb fiamat is elbocsátották. öt fiú hatod magammal, otthon ülünk és nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Már a bibliát, az imakönyvvel együtt is tűzre raktam, mert az sem segít. Nem hiszek én már senkinek. De a szervezet erőben még hisz, mondtam. Abba sem hiszek. — És kérem Mrs. ne beszéljen nekem semmit szervezkedésről, mert én már nem hiszek semmibe. Nem fogok szervezkedésről beszélni, de egy megtörtént dolgot csak végik hallgat — mert amint látom rá ér. — Azt végik. — Emlékszik még arra a hidegre mely 3 évvel ezelőtt dühöngöt közép Európában. Olyan hideg volt, hogy a Duna folyó befagyott olyan helyen az aljáig, hogy emberek nem is emlékeztek arra, hogy valaha is befagyott volna. A hó olyan magas volt, hogy a farkasok nem találtak élelmet és a falukba törtek. Akkor történt az, — hogy Ausztriában egy faluban több száz farkas betért hason csúszva a faluba, hogy a falubeliek nem is vették őket észre, csak akkor mikor az iskolából hazatértek a gyerekek és a farkasok megtámadták őket. A farkasok megettek 16 gyereket és 4 férfit kinél puska volt, kik a gyerekeknek a segítségére siettek. No lássa Mr. Ezek a farkasok nem is jártak iskolába és mégis tudták azt, hogy ha 4— 10—15 lemegy a faluba elvannak veszvp. De ha százával mennek, akkor lesznek olyan erősek, hogy zsákmányt szerezhetnek. És ha ön és a többi Mr.-ek nem fognak rájönni arra, hogy a munkások a szervezet erővel kitudnak harcolni jobb viszonyokat, addig ne is gondoljanak jobb időkre. Erre a Mr. azt mondja, veszek egy naptárt, hogy tudjam, hogy miről is Írnak önök. És ha meg leszek vele elégedve, megrendelem a lapot is. ,Egy háznál azt mondja a munkásnő: Ide ugyan hiába jönnek, mert itt senkisem dolgozik. És mikor megnézte a naptárt azt mondta: Nekem nem kell az isten tagadóknak a naptárra még ingyen sem. Ránézek és azt mondom neki: Édes Mrs. ön nagyon is tévesen beszél. Mink az igazi emberi szeretetett hirdetjük és Jézus is azt hirdette. Tanítjuk a munkásokat, hogy saját fejével tudjanak gondolkozni és cselekedni. Hogy megtudják külömböztettni a jót a rossztól. És fegyverrel vagy gázbombával ne irtsa ki egyik munkás a másik munkástestvérét, amikor a kapitalista osztály úgy kívánja. Arra a munkásnő azt mondta: Ha az IWW azt hirdeti, akkor miért nem jöttek hozzám már régen, hanem csak most mikor a nyomor olyan nagy. Válaszolok neki: Az IWW 27 éve fönnáll és hirdeti, hogy a gépek fejlődése kifogja szorítani a munkásokat az iparokból. És önök nem vették azt komolyan és meg sem hallgatták az IWW szervezőit. Most meg bennünket okolnak, hogy a munkásság oly nyomorban él. Igen önöket okoljuk, mondjá a munkásnő, még akkor is ha a munkás gázbombával kifogja irtani a munkás testvéreit. Ő nem tudja, hogy helyesen cselekszik. Maguknak mint értelmesebb embereknek tudni kell, azt, hogy tanult ember nem esik az égből. De miért beszél igy és még olyan mérgesen, kérdezem. Ismeri ön az IWW szervezetett. Nem ismerem; volt a válasz. Csak annyit tudok, hogy innét nem messze lakik egy ur, kinek a Bérmunkás újság jár. És ez az úriember még sose mondta meg nekem, hogy a Bérmunkás újság az emberi szeretetett hirdeti. Nézze tisztelt Mrs. azért önnek nem kell olyan nagyon haragudni. Meglehet, hogy ő maga sem olvassa a lapot régen és igy nincsen tisztában vele. — Bele szól. ő már régen olvassa, — Ha régen is olvassa meglehet, hogy más újság által van befolyásolva. És vegye azt az egyet tudomásul mondom : Minden munkás annyit tesz az IWW szervezetér, mennyi öntudattal rendelkezik. Ha többel, többet tesz. Ha kevesebbel, kevesebbet tesz a nyomorgó munkásnép felszabadítása érdekében. De azért az ne bántsa önt, hogy más mit tesz, hanem mit tesz ön az IWW szervezet érdekében. — Meg veszem a naptárt, mert a Mrs. helyesen beszél, s a Bérmunkás lap érdekében jöjjön vagy egy hónap múlva, mert nincs pénzünk. A karácsony is. csak fekete lesz. Ropogós hidegben betértünk egy házba, hol egy fiatal asz- szonyka fogadott. Mikor megnézte a naptárt és meglátta benne az orvosi tanácsadót, nagyon szerette volna ha megtudta volna venni. De nem volt pénze. Kért bennünket, hogy peda- kor legyünk szívesek neki egy naptárt behozni. De biztosan, mert gyermekeim vannak és emiatt szinte nélkülözhetetlen a házban. Én mindjárt meg is szolgálom. És egy fél tucat magyaroknak a címét adta át nekünk. Azt mondta: ők is szívesen fognak venni ilyen tudományos naptárt. Egy háznál azt mondta a munkás: Képzeljék el, hogy mit ir az a magyar polgári újság. Hogy tűrjünk és várjunk nyugodtan, mig a viszonyok megjavulnak. — Hát meddig tűrjünk. Hiszen szemeimmel látom azt, hogy szárad le a hús a gyermekeim csontjairól. Ide küldik azt a piszkos lapot ingyen. De nem kell nekem, még ha ők fizetnének nekem, hogy átolvassam. Egy helyen nagyban panaszkodik a munkásnő a rossz viszonyok miatt. És azt mondja: Ha már itt jár Mr. Bulik legyen szives a Bérmunkás lapot beszüntetni. Az a lap nem érdekel bennünket. És amellett jár nekünk több polgári lap — mit jobban szeretünk. Válaszoltam: önöknek nem kell a Bérmunkás lap. — A rideg valóság amit munkások Írnak munkásoknak, fizetés nélkül. önnek polgári újság kell, mit nagyfizetésü urak írnak. Ha magának jobban tetszik egy polgári újság, akkor önnek nincs joga panaszkodni a nyomor felett. Magának el kell tűrni mindent szótlanul, amit a nagy urak, a kapitalisták a munkásokra zúdítottak, önnek tudni kell azt, hogy a polgári lapok arra vannak hivatva, hogy híreket, meg hirdetéseket hozzanak. A Bérmunkás lapnak meg az a hivatása, hogy tanítsa a munkásokat, hogy milyen formában szabadulhatnak a mai rettenetes nyomorból. És én azt hiszem, hogy ez minden munkásnőt és munkást kell, hogy legjobban érdekelje. A munkás asszonynak nem regényt kell olvasni, vagy tudni, hogy melyik nagysága, hol nyaral, vagy hányadik férjétől válik, vagy a gazdagok milyen zsurt rendeztek. Hanem az kell, hogy érdekelje, hogy a holnapi eledelt honnét fogja venni, hogy megtömhesse a csáládi gyomrokat. És, hogy ha egy munkásnöt egy olyan újság mint a Bérmunkás nem érdekli, az éppen olyan bűnös mint a Judás Iskáriot volt, mert tudatlansága következtében meghosszabbítja a munkások meg gyermekeinek nyomorát. — A munkásnő egy kicsit gondolkodott felette. — Megvette a naptárt. És a Bérmunkás érdekében mondta majd beszélek a férjemmel. Betértünk egy helyre, ahol egy régi Bérmunkás lap olvasó lakott. Megmondtam neki, milyen járatban vagyok. Azt mondja: Éppen rosszkor jöttek, mert most nincs pénzem. Jöjjenek el máskor. Nagyban panaszkodik és elvan keseredve, hogy a munkásosztály oly közömbösen fogadja a kapitalista ostor csapásait, s nem szervezkedik, hogy a nyomoron tudnának enyhíteni. Ki fog pusztulni a munkásoknak a java, a nem törődömség miatt. — Ki ám, mondom; hogy ha hiinden egyes öntudatos munkás úgy fog dolgozni a szervezett érdekében, mint ön is az előbb mondta, hogy jöjjenek el máskor, mikor pénzem lesz. Én nem szagolhatom azt, hogy mikor van önnek pénze, ön tudja azt legjobban. És akkor tenne egy sétát és fölkeresné a lapkezelőt, vagy elkül- dené a központi titkárnak. Ha kettő van, küldjön 2-tőt, ha egy dollár van akkor küldjön el csak egyet. S ne várja mint öntudatos munkás, hogy emiatt valaki fölkeresse. És máskülönben nem gondolja, hogy én is csak olyan kitagadott gyerek vagyok a kapitalista osztállyal szembe mint ön. És a sorsunk egyforma nyomorult, s azért egyformán kell, hogy a munkás mozgalomért dolgozzunk, ön mint a Bérmunkás lap olvasója a la7 oldal pót szereti, tudja azt, hogy a lap a legszegényebb munkásoknak a lapja. Hirdetéseket nem engedünk, mi jövedelmező volna, hogy benne megjelenjen a munkások becsapására. A posta sem közvetíti ha nem fizetünk. — És hogy a szervezkedésről is beszéljek, látom, hogy ön örül, hogy a sötét gondolkodásból kiábrándult, s a saját fejével megtanult gondolkozni. Ugyan annak én is örülök meg más IWW tag is. Még nem hallottam egy IWW tagtól sem, hogy megbánták volna, hogy öntudatos lett. Hanem örül, hogy elnyerte a szervezeten keresztül a tudás hatalmát. És ahogy mink örülünk, úgy az indiferens munkások is örülnének, ha valaki fölvilágosítaná őket. Mert nem kell nekünk azt elfelejteni, hogy mink valamennyien öntudatlanok voltunk. Mink sem tudtuk a szervezeti formát 2—3—4 fújásra megérteni. Nekünk is időt vett mig gyökerestől kiirtottuk a kapitalista tanítást. És mit lehet látni sok szervezett munkásnál, hogy csak szidják az indiferens munkásokat, hogy bambán elfogadják a kapitalista ostor csapásait. Az természetes, hogy elfogadják. Hiszen a kapitalista osztály már a bölcsőtől kezdve a saját részére neveli a munkásokat, hogy hü szolgává váljon. Ahogy ön azt mondja, hogy a házi szervező által lett öntudatos, mert ő által megrendelte a Bérmunkás lapot, úgy én is egy ilyen szervező által lettem öntudatos. És igy nekünk is el kell menni indiferens, munkásoknak a lakásaira, hogy rendeljék meg a Bérmunkás lapot, hogy ők is öntudatosak legyenek. — Már megengedi munkástársnő, de én nekem nincs beszélő képességem. — Válaszolok, — ahoz nem kell beszélőképesség. És máskülönben, azt a mondatott annyiszor hallottam, hogy a fülem zug tőle. Én nem kívánhatok lehetetlen dolgot. — Csak annyit, hogy ha minden egyes Bérmunkás olvasója ismeretséget kötne — bizonyos időben, indiferens munkásokkal és megpróbálná őket mgenyerni lapolvasóink. Ez a legnemesebb emberi cselekvés. Valakit fölvilágosítani, ahoz nem kell nagy beszélő képesség. Nem kell egyebet mondani csak, hogy a Bérmunkás lap a munkások érdekét szolgálja. A tanítást bízza a Bérmunkás lapra. Ha minden öntudatos munkásnő és mtárs kiveszi részét a mozgalomban, akkor haladni fogunk a szervezeti téren. — De ha az öntudatos m.-nő mtársak otthon fognak ülni és sopánkodni az indiferens fölött, hogy miért nem szervezkednek, akkor ki fog pusztulni a munkások java. Ez elég jól hangzik munkástársnő. — Majd megpróbálom. — Ne próbálja meg, hanem tegye meg. Bulikné. U. I. — Remélem, hogy a Bérmunkás olvasói kiknél a beszélgetések végig mentek nem veszik azt rossz néven, hogy azokat papírra tettem.
