Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-02-11 / 726. szám
1933 február 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal Mit mondanak a “Technokraták ”? J. HORVÁTH, (Cleveland, 0.) fordítása. Junior Column Howard Scott a “Technocracia” nevében a következő nyilatkozatot teszi. A mult és jelen áru-rendszer társadalmi alakulatának politikai igazgatása a munkának szünetnélkül való folytonosságából emelkedett ki. Az árurendszer politikai intézkedésének ezen gépezete, mindig e merev, változásra képtelen rendszer mechanizmusa volt, ahova nem bírtak behatolni az erő fordulat módjában létre jött változásnak elemei. Valamennyi intézményünk a történelem mögötti múltból nőtte ki magát, melynek — a technikusok szerint — mindegyike egy szilárd állapotot, vagy merev rendszert képez. A zavaroknak nagy százaléka, mely a múlt határozati intézkedéseknek mint elválaszthatatlan tartozéka lett átvéve azért volt elviselhető, mert a rendelkezéseket végző uj hivatalnokok továbbra is az áru rendszer szerint intézkedtek, melyben a társ viszony, avagy a társadalmi mechanizmus ösz- szességének viszonya változatlan maradt az egyik korszakból a másikba való átmenetnél. Egy modern erő-átviteli rendszerben a társadalmi intézkedések hozatalának eljárási módja a történelemben példa nélkül való. A társadalom intézkedésének módja egy egész földrészt befogó hatalmas gépezetbe, ahol a változás elemei betolakodnak az összes szolgálatok és javak országos folyásának módjába, kell, hogy az egységek mennyiségében kifejezhető legyen a pontosság vagy a birhatatlanság, hasonlóan a létező mértékkel. Ami azt jelenti, hogy Észak Amerika irányítása az előre megszabott teher egyenlet alapján kell, hogy történjen, tekintettel egy ily hatalmas terület alap tényezőire, (egyszerűen kifejezve, a javak szétosztásánál ne a haszon, hanem a társadalmi szükséglet legyen a mérvadó; any- nyit termelünk amennyire a társadalomnak szüksége van és annyit dolgozunk amennyi szükséges a javak előállításához.) A technológia megjelenése előtt, minden történelmi változás csak tüneti változás amit az erő átvitel szilárdsága okozott, egyszerűbb nyelven kifejezve, a társadalom gépezete egyedül az emberi mozdonyra épült, mint egyetlen igénybe vehető erőre, mely becserélhető a szükséges javakért és szolgálatokért. Az emberiség történetében ismert első társadalmi változásra a bejelentést a technológia teszi meg és a technológia fejlődésének sikeres hullámtörései emelték mind magasabbra a társadalom fejenkénti fogyasztásának mértékét. A társadalom mechanizmusában történő minden fajta növekedés, legyenek azok javak, népesség, erő, felszerelés vagy építkezések, amikor elérték összességüknek azt a számbani nagyságát, mely földrészünkön létezik, kell, hogy a növekedésnek ezen aránya az erő-megmaradás törvénye alapján biráltasson meg. Amig az erő-megmaradás törvénye a természettanba és a mértanba jól ismert, addig a társadalom és a politika bonyolultságában csak most kezd világossá válni. Minél nagyobb a fejenkénti erő fogyasztása, annál nagyobb szükség van a technológia uj rendjére és a határozati rendelkezések oly módjára, mely megfelelő egy hatalmas tartomány alaptényezőinek. Az említett tényezők figyelembe vételével világosan láthatjuk, hogy a társadalom gépezetében hozandó rendelkezések eljárási módja, egészen a technológia során kell felépülni, hasonlóan a modern magas-feszültségü áram vezetékhez. Mondhatjuk, hogy Észak Amerika összes problémái ma technológiaiak. Oda fejlődtek, amikor már csak kontinentális méretű rendelkezésekkel intézhetők. Továbbra már nem lehet a munkanélküliség, adósság és vásárló képtelenség kérdéseit a magán vállalkozás vagy üzlet alapján kezelni. Ezeket csak mint az ipari összetettségének a részeit intézhetjük az egész földrészre kiható rendelkezések alapján. Bármely politikai vagy gazdasági intézkedésre való kísérlet ezen kontinensen kinőtt problémák megoldására, nem szolgál egyebet, mint álcázza a bajokat és mint utolsó taglejtések próbálják kitolni a helyzetet és feltartóztatni közeledésében a technológia uj rendjét. Az áru rendszer kényszer körülményei alatt, az ország vállalatainak igazgatói a helyzet kitolására csak a bódítás eszközét választhatják. A következő két év tanúja lesz, a törvényhozó testületetek, társadalmi szervezeteink és pénzügyi intézményeink által a bajok orvoslását és enyhítését célzó tömeges javaslatok ajánlásának. Amerika ezen időszakba tanúja lesz a süketek és némák, vakok és sánták körmenetének, akik majd egyik-botlásból a másikba esnek, egyik haszontalan taglejtést a másik után teszik majd meg, amig tehetetlenségük felismerés okozta félelem által lenem győzettek. A haszontalanságok egész légiója fogja ezen körmenetet képezni — köztük a “sher the work” hátrást menő szende program, a megkésett házbér és magánadósság moratóriumot szolgáló törvényhozás, végül a két ikertestvér a munkanélküli segély és a jancsi bankó bezárják a. körmenetet. A múlt heti közleményben CONSECRATION Not of the princes and prelates with periwigged charioteers Riding triumphantly laureled to lap the fat of the years — Rather the scorned — the rejected — the men hemmed in with the spears; < The men of the tattered battalion which fights till it dies, Dazed with the dust of battle, the din and the cries, The men with the broken heads and the blood running into their eyes. Not the be-medalled Commander, beloved of the throne, Riding cock-horse to parade when the bugles are blown, But the lads who carried the koppie and cannot be known. Not the ruler for me, but the ranker, the tramp of the road, The slave with the sack on his shoulders pricked on with the goad, The man with too weighty a burden, too weary a load. The sailor, the stoker of steamers, the man with the clout, The chantyman bent at the halliards putting a tune to the shout, The drowsy man a the wheel and the tired look-out. Others may sing of the wine, and the wealth and the mirth, The portly presence of potentates goodly in girth — Mine be the dirt and the dorss, the dust and scum of the earth! Theirs be the music, the color, the glory, the gold; Mine be a handful of ashes, a mouthful of mould. Of the maimed, of the halt and the blind in the rain and the cold — Of these shall my songs be fashioned, my tales be told. John Masefield. UNLIMITED OPPERTUNITJES The following news article is taken from a daily paper: “Lack of employment opportunities for college and high school graduates is causing increasing concern in high places. A survey indicates that unemployment figures which do not take this factor into account are much lower than they should be. An average of 2.500.000 young men and women have left school in each of the last three years—of whom 200.000 a year are college graduates. The percentage of unemployment has not been accurately figured but is known to be extremely high. Graduates of Harvard College are probably better off with respect to business connections than those of most institutions. But only about 20 of the more than 600 in the class of 1932 are known to have found jobs. Signs are increasing that A VISION OF I see a world where thrones are crumbled and where kings are dust. The aristocracy of idleness has perished from the earth. I see a world without a slave. Man at last is free. Nature’s forces have by science been enslaved. Lightning and light, wind and wave, frost and flame, and all the secret subtle powers of earth and air are the tireles toilers for the human race. I see a world at peace adorned with every from of art, with music’s myriad voices thrilled, while lips are rich with wards of love and truth —a world in wich no gibbet’s sajtóhiba folytán, az utolsó 30 év egység szaporodást jelző számban tévedés történt, nem 8.000.000, hanem 8.766.000 olvasandó. this element of youth only lacks leadership to be a disturbing factor in the situation.” Undoubtedly these students were taught that there was unlimited opportunities for employment in American industry. IF there is a revival in industry are we to assume that all these students and those to follow them in the years to come will find a place where they may sell their labor power ? We are very, very skeptical. If the students in school today are taught thoe unlimited opportunities still exist for advancement we doubt that they are going to belive it when they realize that only 4 out of 100 graduates from Harvard College class of 1932 obtained jobs. Unlimited opportunities! Oh Yeah! THE FUTURE shadow falls: a world where labor reaps its full reward; where work and worth go hand in hand; where the poor girl trying to win bread with the needle—the needle; that has been called the asp for the breast of the poor—is not driven to the desperate choice of crime or death, of suicide or shame. I see a world without the beggar’s autstretched palm, the miser’s heartless, stony stare, the piteous wail of want, the livid lips of lies, the cruel eyes of scorn. I see a race without a disease of flesh or brain — shapely and fair; the married harmony of from and function—and as I look, life lengthens, joy deepens, love canopies the earth; and over all in the great dome, shines the eternal star of Hope. Robert Ingersol.
