Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-02-04 / 725. szám

1933 február 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal A majom és az ember MIT MONO A BIBLIA? Junior Column A biblia tanítása szerint, az isten által teremtett legelső emberpár, Ádám és Éva volt. Ezek a minden jóval ellátott paradicsomban laktak. Az “Ur” megtiltotta nekik, hogy a paradicsomban volt tu­dás fájának a gyümölcsét él­vezzék. E tilalom ellenére et­tek belőle. Ádámnak és Évá­nak két gyermeke született. Kain és Ábel. Ezekkel együtt kiűzte őket az “Ur” a tudás­fájának az élvezetéért. így, három férfi, Ádám, Káin, Ábel és egy nő, Éva bo­lyongtak együtt a nagy végte­lenségben. Hogy Ádámmal és Évával mi történt, arról nem mesél a szent biblia. Kain földművelő lett mig Ábel juhász. Azt me­gint a szent bibliából tudjuk meg, hogy Káin és Ábel áldo­zatot mutattak be az istennek. Az Ábel áldozatát szívesen fo­gadta az “Ur” ellenben a Káin­ét nem fogadta. Ezért Káin agyonütötte Ábelt. Ezért el kellett bujdos­nia a pusztába, ahol megnő­sült. Hogy kit vett el, arról megint nem szól a “szent bib­lia.” Évezredek múltával az elsza­porodott emberiség elkárho- zott. Ezért az “Ur” vizözönnel sújtotta és elpusztított min­dent. (Úgy látszik, hogy az el­ső teremtéssel csődöt mondott.) Az elpusztítás előtt, meghagy­ta a kiválasztott Noénak, hogy építsen egy nagy bárkát és helyezen el abban minden élő lényből egy-egy párt. Negyven napi vízözön után minden elpusztult. Noé bárkáján kívül. Ekkor Noé szabadon engedte a bár­kában levő csuszó-mászó és ragadozó állatokat. Ettől az időtől fogva a világ népének a sors az isten megelégedésére, a legnagyobb rendben megy. Rablás, gyilkolás, háború, nyo­mor és nélkülözés, minden az ő “legszentebb” akaratával tör­ténik. Mit mond a tudomány? Eddig szól a biblia. Ezzel szemben, sokat írtak már az ember származásáról. Ezek — közöttük Darvin — egészen másként mutatják ki az ember származását. Világosan magya­rázzák, hogy az ember terem­téséhez nem kellett az isten hozzájárulása. Ennek ellenére a “civilizált” embernek még mindig inkább tetszik a bibliai mesében hin­ni. Sehogy sem akarja elfogad­ni a természet törvényei sze­rinti magyarázatot, hogy a ma­jomtól származik. Sehogy sem tetszik azt elképzelni, hogy a civilizált ember, az úgyneve­zett teremtés koronája, minden jónak az előállítója (igaz, hogy másnak állít elő minden jót) egy közönséges majomtól szár­mazzon. Dehát nézzük meg, hogy melyiknek van jobb sorsa: a “civilizált embernek” vagy a majomnak? A föld ama része, ahol a majmok tanyáznak a termé­szet minden adománya a maj­moké. Igaz, hogy szerencsét­lenségükre nekik nincsenek po­litikusaik, papjaik, de mégcsak kizsákmányolóik és azok érde­keit védő hadseregeik sincse­nek. Ha megéheznek, leszedik a fák gyümölcsét és nem adják át a kizsákmányolóiknak, hogy azután alamizsnáért kelljen koldulniok, hanem a leszedett gyümölcsöt elfogyasztják. Közöttük kockáztatná meg azt a merészséget, hogy lakmá- rozni akarna, anélkül, hogy dolgozna érte. A civilizálatlan majmokon senki sem élősködhet. Ebben okosabbak a “civili­zált” embernél. A “civilizált” ember szégyen- li és letagadja a majomtól való származását, de nem szégyenli a természetadta kincseket má­sok javára feldolgozni: nehéz munkájával eltartani papokat, politikusokat, kapitalistákat és a munkaerején élősködő többi heréket. Nem szégyenli fegy­vert ragadni és parancsszóra legyilkolni embertársait, a raj­ta élősködő herék érdekében és ugyanakkor nem látja meg, hogy az általa lenézett majom­nak több esze van, mert az nem termel herék számára, nini' csenek politikusaik, papjaik és kizsákmányolóik és rajtuk élősködő herék. A majmoknak több eszük van annál, semhogy herék számára szedjék le az élet javait. Amit termelnek azt el is fo­gyasztják. Tanuljunk a majmoktól. Az ember és a majom kö­zött, az ember alacsonyabb fo­kon áll, mint az általa lenézett majom. Mig mi, “a civilizált ember” az élet javait egyes herék szá­mára hordjuk össze és ezért bérnek nevezett alamizsnát ka­punk cserébe, amellyel ismét visszavásároljuk az általunk termelt javaknak egy elenyé­sző kis részét. Azt a részét, a melyet a rajtunk élősködő he­rék nem tudnak elfogyasztani. És amikor az általunk ter­melt javakon nem tudnak túl­adni, akkor nem szabad tovább termelnünk, nincs bérünk és nem ehetünk. És mi, a civili­zált emberek, nem követhet­jük a majom példáját: nem vehetjük az eledelünket onnan, ahol van. Ezt tiltja a magántulajdont védő törvény és az általunk kitartott törvényerők vigyáz­nak az általunk szentnek is­mert magántulajdonra. Inkább szenvedünk, kopla­lunk családunkkal együtt, jár­juk a munkanélküliség kálvá­riáját, semhogy akarnánk úgy élni, mint a majmok. Nem akarunk élni, nem akar­Then and Now Yesterday we were working. We had nice clothes and good food to eat. We could afford to go to the movies at least once a week for pleasure. If our parents could afford it we would go through four years of high school and perhaps to business college. Some of us had a car and maybe we owned a house. Today we are in the bread­line and looking for work. Some men commit suicide be­cause they are out of work and almost starving. Thous­ands of people are actually starving. Some pray to God to help them but no help will come until they organize into a One Big Union. Many of us are losing our houses because we can’t af­ford to pay taxes and mort­gages. Some of us had a few dollars saved in the banks, but banks went bankrupt and we were left penniless. So workers unite and gain your rights. Helen Varaljai Bridgeport, Conn. Age 13. Who breaks Up the Home? NEW YORK, Jan. 23. — (AP) Unemployed husbands are warned not to stay home too much and their wives are cautioned not to punish their anxious menfolk in a report on “What the depression is do­ing to family life” issued today by the National committee for mental hygiene. It is compiled by George K. Pratt, M. D., under the title “Morale, the Mental Hygiene of Unemployment,” and one section is devoted to family life. Tendency To Blame Father. When the bread-winner los­juk élvezni a természet adta kincseket, s akkor mikor lát­juk, hogy a jelenlegi viszonyok között nem élhetünk még úgy­sem, mint a majmok, nincs meg bennünk az akarat, hogy segítsünk a bajunkon. Nem akarjuk megteremteni azt a tár­sadalmat amelybe ne legyenek kizsákmányolóink, rajtunk élős­ködő herék, hanem élnénk úgy, mint az általunk lenézett maj­mok, akik azért termelnek, hogy egyenek. Erre kell nekünk is töreked­nünk. Erre kell nevelnünk a civilizált embert. Nevelnünk kell. Meg kell értetnünk vele az Egy Nagy Szervezet fontossá­gát. Annak a szervezettnek, amelyen keresztül megszüntet­jük a “civilizált embert” any- nyira megalázó és a majmot felemelő viszonyokat. Meg­szüntetjük a kizsákmányolás rendszerét és felépítünk egy olyan társadalmat, amelyet nem kell majd a majmoktól iri­gyelnünk. Felépítünk egy társadalmat, amelyben az ember éppen úgy a fogyasztásra fog termelni, mint a lenézett majom és nem lesznek az emberen sem élős- diek, amint a majmon nincse­nek. Tanuljunk a lenézett maj­moktól. Olvasd a Bérmunkást! es his job, the report says, “there often is seen a tend­ency in the other members of the family to throw blame on the father for the dilemma in which they find themselves. He usually reacts in one of several ways: Sometimes he gives in and adopts a hang­dog air. “In this case he often de­velops numerous symptoms of apparent physical disease (head­ache, general weakness, vague pains here and there) for which, however, the most care­ful medical examination fails to disclose any adequate phys­ical cause. However, this man does not deliberately and in­tentionally manufacture his symptoms of illness.” Sometimes he fights back, Sometimes he deserts the fam­ily altogether. Upsets Routine. “Perhaps,” says the report, “father should not spend so much time at home. There is sometimes a marked increase in hostility toward the father when, because of unemploy­ment, he ( begins to function more actively in the domestic scene. His presence at unusual hours tends to upset domestic routine and to throw many of the usual day-times customs of the family out of gear.” On the other hand, the re­port finds evidence that “there is less juvenile delinquency at present because unemployed fathers are spending more time with their children at home.” , It is found that some husb­ands and wives unwittingly seek to punish each other as a result of the upsets of un­employment. An, example, says the report, is the wife who runs up bills in unconscious punishment of her husband whose reduction of income has threatened the comfort of the family. Spasmodic or chronic irritability and mutual nag­ging are other examples.” (Years ago it was claimed that the IWW-s and Socialists want to break up the home. Who breaks úp the home now? Jr. Ed.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom