Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-01-28 / 724. szám
1933 január 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal Üzenet a bérmunkásokhoz! (Befejező közlemény) A munkások szervezetlenek és széthúznak. Amíg az egyik oldalon a tőkések egységes cselekvését és fölvonulását — a másikon a munkások tétlenségét és széthúzását látjuk. — Amíg a tőkések, politikai nézet és vallás felfogásra való tekintet nélkül, valamennyien megegyeznek a munkások kizsákmányolásában és a modernebb gépek bevezetésében, — addig a munkások, nyelvi, faji, vallási és politikai felfogásuk szerint, száz felé húznak. — Amig a tőkések egyöntetűen határozzák el a bérlevágást, — a munkások, mint egyedek, külön-külön veszik azt tudomásul. — Mikor az újabb, gépeket felszerelik és csoportonként el bocsájtják a fölöslegessé vált munkásokat, a munkán maradtak, nyulszivü félénkséggel hálálkodnak, hogy nem őket golyózta ki a “sors” és némán, tiltakozás nélkül eltűrik, hogy munkástársaikat a nincstelenségbe taszították a munkáltatók ! A szolidaritás hiánya megbosszulta magát. Amióta történelmet ismerünk, a történelmi haladás lajtorjáján mind feljebb kapaszkodó társadalmak emberét, az egymás iránt érzett szolidaritás vas-kapcsa tartotta össze. Az egymás- iránt érzett bizalom az egy sorban küzdők együtt érzése együttes harcikészsége védelmezte meg az embert, úgy a természet elemeivel, mint mindenkori zsarnokaival szemben. De civilizációnak csúfolt rendszerünk alatt, a “függetlenség,” és az egyéni érvé- nyesjilés, megtévesztő mákonyát oltották belé a bérmunkásokba, ami által sikerült ki ölni a szolidaritás magasztos eszméjét. Sikerült elkészíteni és felállítani a színpadot, melyen az átkozott bérrendszer tragédiáját játszatja a bérmunkássággal az amerikai kapitalizmus. Egymás cserbenhagyásáért, egymás ügyének fel nem karolásáért, a szolidaritás megtagadásáért, a szervezkedés elhanyagolásáért, most a munkásság fizet. Fizetünk nyomorunkkal nélkülözésünkkel, munkátlanságban: fizetünk erőnket túlfeszített munkával és olyan vékony bérrel, mely ahoz sok, hogy éhen pusztuljunk, de kevés, hogy belőle meg éljünk. A 4 órás munkanap és 4 napos munkahét. Már eddig elmondtunk annyit, hogy minden ép eszü munkás ember tudatára kell ébredjen azon eszközöknek, melyekkel a tarthatatlan állapotokat orvosolni lehet. Ki ne érezné ki nem tapasztalná saját bőrén, hogy sokat dolgoztunk annyit, hogy önmagunkat dolgoztuk ki a munkából. Hogy nem tartottunk lépést a gépek fejlődésével. Hogy szervezetlenségünk folytán, nem nyertünk bele szólást a termelés irányításába és hogy a gépek tökéletesedésével, ahelyett hogy a munkaidőt az uj találmányhoz viszonyítva megrövidítettük volna, el türtük, hogy egyenként, vagy csoportosan kiszórjanak bennünket a gyárakból. Ezt a mulasztást, csak azok hozhatják helyre, kik elkövették. A MUNKÁSOK. Hiszen a nagy munkátlanság közepette is van munka. Mert amig a munkások egy része éhezik és nyomorog, a másik része agyon dolgozza magát éh-bérért. Ezt a visszás helyzetet kell megváltoztassa a munkásság elsősorban, ha helyzetén javítani akar. És léte vagy nem léte függ immár ettől az akarástól. Ipari szervezkedésre van szükség. A négy órás munkanap és a négy napos munkahét bevezetése mellett, tudósok és nemzetgazdászok is szót emeltek, de bevezetését, a tőkésektől, tehát azoktól várják, kik a hosszú, munkaidőnek érdekből hívei. Ellenben Mi, kik ezen sorokat hozzátok küldjük — és már ideje is volna, hogy önmagunkat megnevezzük — A Világ Ipari Munkások Szervezetének (IWW) tagjai, nem csak óhajtjuk bevezetését, de harcot szervezünk és harcot sürgetünk érte. Ezen harc meg kezdéséhez az első lépés a szervezkedés. Szervezkednünk kell. Még pedig olyképpen, a mint azt a munkáltatóktól látjuk. IPARILAG. Színre, fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül. Minden munkás, ki az automobil gyártásnál volt, vagy van foglalkoztatva, egy ipari szervezetbe: hasonlóképpen, az acél ipar, a szövő-ipar, a vasúti szállitási-ipar, a bányászati ipar valamennyi munkásai egy-egy ipari szervezetbe olyként, hogy az összes iparban dolgozó, összes munkások EGY NAGY SZERVEZETBE tömörülnek. Egynek a sérelme-valamennyinek a sérelme. Az Egy Nagy Szervezetbe tömörült munkásoknak jelszava, harci riadója, az a szolidaritást megtestesítő csatakiáltás, hogy: EGYNEK A SÉRELME VALAMENNYINEK A SÉRELMÉT JELENTI. Minden félreértést kizárva hangsúlyozzuk, hogy a munkásságot tartjuk a társadalom hasznos elemeinek és hadat üzentünk megalakulásunk idején mindazoknak, kik mások munkájából, mások kizsákmányolásából élik, parazita életüket. A munkásságot úgy tekintjük, mint egy nagy családot. Tekintet nélkül arra, hogy dolgozik-e valamelyikünk vagy sem. Mi a munkás osztály megszervezését tüztük ki célul és nem vagyunk hajlandók válaszfalak elismerésére még akkor sem, ha^ a munkás osztály egy része kiszorítva él az iparokból. Addig sző sem lehet a munkaidő megrövidítéséről és jobb viszonyok megteremtéséről, amig a munkásosztály számot tevő része szerepét és hivatását fel nem ismeri. A munkanélküli munkásnak éppen olyan érdeke kell legyen a rövidebb munkaidőért folytatandó harc, mint a dolgozónak. Hiszen csakis ily módon juthatunk munkához. Ma még harminc millió bérrabszolga dolgozik s ha ketté vágjuk a munkaidőt, minden munkást munkába állíthatunk. [VARGA GYULA ! Buffaloi csoportunkat úgyszintén mozgalmunkat súlyos vesztesség érte a tele tenni akarással és a nagy tevékenységet kifejtő Varga Gyula munkástársunk elhalálozásával. Nem volt a legutóbbi országos értekezletünknek — amelyen Munkástársunk a buffaloi csoport képviseletében vett részt — egyetlen tagja sem, akit tüzes és meggyőző felszólalásaival magával nem ragadta volna a mozgalom érdekében kifejtő munkákban. Halála, amely ötheti betegeskedés és kétszeri orvosi beavatkozással sem volt elkerülhető úgy az őt megismerő munkástársai között, mint a mozgalomért lelkesedő felesége és a buffaloi csoportunk titkárát Varga Zsigmond mtársunkat, aki fivérét gyászolja, szomorúsággal tölti el, amelyre szolgáljon vigaszul az az együtt érzés, amely a szervezet részéről országszerte megnyilvánul. Varga Gyula mtársunk temetése január 13-án ment végbe. Kérjük a Munkástársakat, hogy pénzt money orderen vagy checkben küldjék, mert az esetleges levélbe tett pénzért a posta nem vállal felelő- séget és elveszés esetén nincs hol és kiáltal azt megtéríttetni. A Bérmnkás lapbizottsága. WIENER MTÁRS. SZERVEZŐI ÚTJÁHOZ ANYAGILAG HOZZÁJÁRULTAK: M. Szabó, Gien Rogers, .. 1.85 A. Pachy, Camano, Cal..... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland ....3.00 Vita Gyűlés New Yorkban Január 29-én, vasárnap dél- tán 3 órakor, a Bérmunkás Otthonban 200 E. 85th St. egy rendkívüli érdekes és tanulságos gyűlés lesz. Különböző' előadók által, megvitatva lesz hogy mi a teendője és hol a helye a forradalmi munkásságnak ! A Trocki Pártban? A Stalin Pártban? Vagy az lWW-ban? A pártok és a szervezet által megbízott hivatalos előadók után, mindenki szót kap. Belépti dij nincs! Minden érdeklődőt szívesen látunk. Üdvözlettel, a Bizottság. Meghívó Az IWW chicagói magyar tagjai 1933 február hó 4-én, szombat este 8 órai kezdettel színdarabbal egybekötött tánc- mulatságot tartanak a Bérmunkás Otthonban 2419 Lincoln A ve. Színre kerül jó szereposztásban, Móricz Zsigmond kacagtató paraszt komédiája: a “Mint a Mezőknek Virágai.” Színdarab után tánc, jó zene mellett. Vacsora és hűsítők. Belépti dij csak 25 cent. Útirány: bármely irányból a Lincoln, Fullerton Avek. és Halsted St. keresztezésig, ahonnan a Bérmunkás Otthon csak fél block északra a Lincoln Aven. Az IWW chicagói női csoportja jan. 28-án, szombaton este 8 órai kezdettel a Bérmunkás Otthonban 2419 Lincoln Ave alatt HELYREIGAZÍTÁS. Wiener mtárs Cleveland west sidenak egyaránt. Ezzé si költségekre összeadott 8.47- et E. May mtárs 10.00 dollárra egészítette ki, amit ezúttal helyesbitünk ki. Bunco Party t rendez. Értékes nyeremény tárgyak lesznek kiosztva. Bunco után tánc, jó zene mellett. BELÉPTI DIJ 25c. Pusztuljon a bérrendszer. Tisztában vagyunk azzal, hogy a gépek folytonos tökéletesedése, mind újabb és újabb ezreket, milliókat fog az utcára szorítani, ha ezt a folyamatot egy erősen szervezett munkás szervezet segítségével meg nem állítjuk. A rövidebb munkaidő kérdése tehát mindaddig fenn marad, amig a kizsákmányolásra épült kapitalista rendszer létezni fog. Éppen azért, az IWW szervezet építésével nem csak a rövidebb munkaidőért magasabb munkabérekért és a jobb viszonyokért küzdünk, hanem egy végcélt tűztünk ki magunk elé: A megalkuvás nélküli folytonos harcot mindaddig, amig olyan szervezett erőre tesz szert a munkásság, mely képesíti az iparok átvételére és egy olyan rendszer bevezetésére, melyben a legteljesebb munkamegosztás alánján, mindenkinek dolgozni kell, ha a javakból részesedni, ÉLNI AKAR. Szervezkedjetek — Csatlakozzatok. Munkástársak! — Testvérek! — Ti, akik velünk együtt húzzátok a jármot, vagy tengetitek puszta léteteket a le ejtett morzsákon, könyöradományokon, vegyétek fontolóra, az itt elmondottakat. Ne tűrjétek tovább a megaláztatást, hanem vegyétek kezetekbe sorsotok intézését. Tegyétek meg az első lépést. Szervezkedjetek! Keressétek a csatlakozás módját szervezetünkhöz. És megfogjátok találni a megoldást. Nagy küzdelem vár reánk, melynek sikere és minnél rövidebb befejezése attól függ, hogy milyen erőt leszünk képesek felvonultatni benne és mikor?! Ne féljetek és ne késlekedjetek. Érezzétek velünk, kik azt valljuk és hirdetjük, hogy SZÁZSZOR INKÁBB HARCOLUNK SEMHOGY GYÁVÁN PUSZTULJUNK!-
