Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-01-07 / 721. szám
1933 január 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal Washington fény és árnyoldala írja: LőWY ÁRMIN. Agitáció közben Az itt következő cikksorozatot az amerikai munkásmozgalom veteránja személyes meglátásai alapján, mint elsőkézbeli leírást közöljük, hogy közelebb vigyük olvasóinkat is a “világ leghatalmasabb” politikai boszorkány konyhájához, annak megismeréséhez. WASHINGTON, D. C. december havában. Ez a város remek épületeivel, gyönyörű karban tartott sétányaival, világhírű könyvtáraival, hatalmas köz és magán épületeivel, mütárlataival, múzeumaival, palotáinak ezreivel, rendezett kőrútjaival, világhírű zologiai parkjaival, szobrainak százaival, magán viseli a kapitalizmusból eredő árny és fény oldalokat. Lépten, nyomon beigazolódik, hogy a fénynek a felhalmozott vagyon közepette közvetlenül tőszomszédságában, lakozik a nyomorral járó árny. A proletáriátus által lakott negyedekben, ósdi lakóházak, ronda utcák. Sötét lakások túlzsúfolva. Rongyos ruházatú gyermekhad játszik az utcák porában. A fél millió lakossággal biró Washingtonban lépten, nyomon a jelen gazdasági rendszerrel járó ellentmondások tapasztalhatók. Az építészet remekei a kapi- tólium, kongresszus könyvtár épület, a ház és szenátus palotái, a Fehér Ház, a minisztériumok hatalmas palotái, a nemzeti muzeum hatalmas épülete. A Smithsonian intézet, a külföldi diplomácia palotái, szobrainak százai. A világ egyik legnagyobb zologiai par1”'a, a természet alkotta Rock Ireek Park 12 angol mértfö íyi területen. Sok ezer állaté mánnyal. Ezrekre menő magi palotáival. A kongresszusi nyvtár 4.000.000 kötetett tartalmazó könyv és folyóirat stb. értékkel, azt a hatalmas értéktöbbleteit jelzi, amit a bérért dolgozók millió munkaereje révén harácsolt össze a múlt század dereka óta, jelen századunk negyedik tizedéig az uralmat bitorló kapitalista osztály. Az államnál alkalmazott hatalmas hivatalnok sereg 60 százaléka tizenegyszáz dollár évi fizetést húz. Ebből az ösz- szegből, a lakás és ruházkodás 70 százalékot emészt meg. Táplálkozásra, szellemi szórakozásra alig jut havonta harminc dollár. Ez a fehér galléros kaszt, gőgös elszigetelt lény. Dolgozik. Ha van mit, eszik. Olcsó mozikat látogat, vagy a parkokban tölti szabad idejét. A fent említett összegből kü- lömböző célokra levonásokat eszközöl az állam. Negyven százaléka a hivatalnokoknak rangszerint magasabb fizetésben részesül. Ezek az emberek lakják a város újabb, szebb és egészségesebb negyedeit. A hivatalnok sereget követi a kü- lömböző jól fizetett katona és tengerész tisztikar. A kisebb nagyobb szállodák, apartmen- tek lakói. A rang és fény kórságot kifejező kaszt, őket jobban mondva ezeknél fényesebb, életmódot a Szenátus és a Ház politikusai egy részénél tapasztalhatunk. Vannak ezeken kívül állami miniszterek, minisztériumi fő és altitkárok és egy nagy sereg a poltikai alkalmazottaknak, kik időszerű állást töltenek be. Jobban mondva, paraziták kenyéradó gazdáikkal egyetemben. Állásuk megszűnt, ha pártjuk kisebbségbe jutott. Ez az esett ismétlődik meg 1933 március havában. A felsoroltakon kívül az elnök és alelnök és az ezek körül lebzselő politikai állásra vadászók, cselédségük stb. egészíti ki azokat, akiket a tőkés állam, a munkásság által termelt értéktöbbletből kerül ki, a jólét, minden szép és gyönyörű. Még megemlitendő az itt élő különféle tőkés államok képviselő hereserege. Ezek gondoskodnak arról, hogy az európai kékvérű etika udvaroknál divó estélyekkel járó eszem- iszomok, dáridókban a plutó- krácia ne szenvedjen hiányt. Washington fényoldala, szociális élete. De az árny oldal ép úgy képviselt Washingtonban, mint Chicagóban vagy Amerika más metropolisában. Negyvenötezer ember tengődik itt azon a szűkös heti négy dolláros alamizsnán, ami a fennebb felsoroltak asztaláról, morzsaként jut az úgynevezett “Community Chest” utján az árny léttel tengődök javára. A koldulás szünet nélkül tart. Sok kis hivatalnok és még több munkás fizetését tartalmazó borítékból kerülnek ki az e célt szolgáló alapok, nagy részben. De sok babynek nem jut tej, táplálék és ruhácska. Sok ezer proletár tengődik a különféle missziók menhelyeiben, szűkös táplálék, rongyos ruházattal. A betörések, rablások itt se ritka események. A tőkés rendszerrel járó ellenségek. A polgári sajtó ezeken táplálkozik állandóan. Ez képezi a nyárspolgár szellemi tápanyag napi témáját. Ezzel a témával foglalkozik a szélhámos, s csaláson, félrevezetésen nyugvó cikkeken kívül a helyi sajtó hasáb szám. A nehezebb, a piszkos, munkálatokat a slum- szerü árnyék odúkat megtöltő feketeszinü férfi és női munkások végzik Washington falai között, — a lakosság számát véve alapul, ezek nagy számban vannak képviselve. Nem csoda, hogy a bohóc kpisták annyira kedvelik Washingtont. A színes munkaerő olcsó, megalázkodó, a fehér munkaerőnél is alacsonyabb műveltség tekintetében. Vallásos, babonás, a szerencse játékoknak, a lóversenyek és más vulgär sportnak, olcsó mozinak, az agyakat metélyező trágár irodalomnak olvasó közönsége. Kivételt a módosabb színes kaszt képez csak. A fehérbőrű bérmunkásság, Örömmel veszem a tollat a kezembe, hogy néhány sort Írjak. Hogy elérték a szervezett munkások azt az időt, hol a vérig kifosztott öntudatlan munkások nagy érdeklődéssel végig hallgatják, a Világ Ipari Szervezet eszméjét. Agitációs utamon betekintést nyertem sok jószivü mun kás család gigászi nyomorába. Sokat láttam, sokat tapasztaltam — egyszóval sokat tanultam. Azokat a munkás lakásokat, hol megfordultunk 90 százaléka a családfő nem dolgozik. Rövid beszélgetés után köny- nyes volt valamelyiknek a szeme, mikor a nyomorról beszélt. Azt mondták, hogy 15—20—24 éves keserves szerzeményem úszik már. Egyik azt mondta: már mindenemet elveszítettem. Pedig hogy féltettem én a szegény vagyonomat a radikálisoktól. Mert az a hir járt szájról- szájra, hogy a radikálisok elakarják venni a munkásoknak a vagyonát. “Még felém sem engedtem, hogy egy radikális szervező jöjjön. Pedig milyen téves felfogás az. Csak most öreg napjaimra vette észre. A radikálisok kik csak jót akarnak tenni a munkásoknak azoktól féltem. A Real Estate hiénáktól, kik igazán elvették azoktól nem féltem.” Majdnem minden helyen, hol a családfőt áruházakban, fényűző iparban, kis kézmüszerü, kevés gépet igénylő üzemekben dolgozik. Szellemi és szociális felfogása kapitalista. Egyéni életet él, egyéni az ideológiája. Van ezen kívül szép számú kis iparos — fél proletár, jobbára az üzleti negyedekben él, felfogásában kevés kivétellel korlátolt, sok a munkanélküli, állás néküli szellemi proletár. Washingtonnak négy nagy egyeteme ontja ki ezeket. A szellemi proletáriátus soraival tehenek meg, a kongresz- szusi könyvtár olvasó termei. Ez a könyvtár több mint négy millió kötet könyvet, folyóiratot, újságot és egyébb fontos dolgot regisztrál. Három és fél angol mértföldnek megfelelő hosszúságú polc, ad helyett ezen óriási könyv mennyiségnek. A marxi irodalom nagy számban van itt képviselve. A kutató ember kincseket érő történelmi és tudományos munkát talál a könyvtárban. Sajnos a helyi munkásosztály érettségi nivója, nem érte el azt a fokot, szellemileg. Ez az időpont is elérkezik. Azonban előbb a munkás osztálynak háztisztogatást kell végezni. El kell takarítania az útjában álló akadályt, a kapitalista rendszert. (Jövő cikkemben foglalkozok behatóan a helyi munkásság és a munkásmozgalomban elfoglalt álláspontjairól. A modern munkásmozgalom különböző irányaival és azzal a tapasztalt ténnyel, hogy az kisszámú csoport helyben, milyen fölfogáson alapuló mozgalmakat támogat.) otthon találtuk azt mondták: A naptárt megveszem, mert az orvosi tanácsadóra nagy szükségünk van, — a lap érdekében jöjjenek el mikor a feleségem otthon lesz, mert nekem nincs pénzem. Több helyen mondták: nem merem felkölteni a feleségemet, mert éppen csak, hogy lefeküdött, mikor elvégezte a házi munkát. Pedig éjjel dolgozni kell menni szegénykének, hogy éhen ne haljunk. Mikor az előbbi mondatott a munkásnők elolvassák kell, hogy megálljának egy pillanatra, hogy gondolkozzanak. Mert ez a krízis minden munkásnőt érint. És azt is tudják, hogy a gond az ő fejükön van. És nekik fáj az mikor a gyerek kenyeret kér és nincs, mind amellett, hogy dolgozik mint az állat. Melyik munkástársnő volna olyan kőszívű, hogy az IWW- ban szerzet tapasztalatokat csak magának megtartsa és nem vinné a Világ Ipari Szervezet balzsamát az öntudatlan nők közzé, hogy ők is tanulnák meg, hogy milyen formán szabadulhatnak a munkások a mai nyomortól. Hiszen a sorsunk egyforma az öntudatlan nőével. Csakis együttes erővel leszünk képesek magunknak jobb viszonyokat kiharcolni. Egy helyre mikor betértünk, a munkásnő avval fogad, hogy már elkésett. Na — gondoltam magamban itt sem kell a naptár. Mikor kérdeztem; hogy mivel késtem el, azt mondja, hogy a naptárral: Miért? kérdeztem. — Mert én az orvosi tanácsadón kívül már az ösz- szes cikkeket átolvastam. Egy ismerősömnél jártam és ott az ice box-ról leemeltem a naptárt és hazahoztam anélkül, hogy kértem volna. Már alig tudtam bevárni, hogy átolvassam, mert a Bérmunkás lapban olvastam, hogy milyen gazdag tartalmú. — És hozzám jön és megfogja a karomat és azt mondja: Emlékszik még Mrs. Bulik mikor magával legelőször beszéltem, — pedig nem is olyan régen volt az. Magát testvérnek tekintettem, de az ön eszméjével nem tudtam megbarátkozni. És a lapot mikor megrendeltem sem szerettem. — És elhiszi most, hogy nem tudok a Bérmunkás lap nélkül ellenni. És ha a föld alól is elő kell teremtenem a pénzt, de a Bérmunkás lapra előfizetek. Megszorítja a karomat, és rám néz könnyes szemmel és azt mondja: A maga eszméjével együtt érzek. Én is megszorítottam László munkástársnőnek a kezét, s az én szemem is könnyes lett. Mert egy munkástársnőre találtam, kit semmi féle fékerek nem tudnak többé félrevezetni. És az ipari szervezet egy harcosnő vei szaporodott. Egy másik helyen mikor kínálom a naptárt, azt mondja a munkás kedvtelenül: nekem nem kell a naptár. Nem hiszek én már semmibe és senkinek. (Folyt, a 7-ik oldalon.)
