Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-06-17 / 744. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 junius 17. ACHICAGOI EGYSÉGFRONTRÓL Amikor a német junkerek Hitlert emelték a diktátori székbe és az üldözés a szokottnál magasabb hullámokat vert Németországban, a jaj szó a tengeren is áthallatszott. Chicagóban a “Kultur Szövetség” tiltakozó népgyülés előkészítésére szólította fel a magyar egyesülteket és a felszólítottak között szerepelt az IWW magyar csoportja is. felszólításnak eleget tett a csoport és két megbízottal képviseltette magát a közös értekezleteken. A tárgyalások folyamán azon nézet alakult ki, hogy a haladottabb szellemű egyesületek közös munkálkodásával sokkal nagyobb eredményt lehetne elérni a magyarság nevelése terén, mint külön-külön. Ezen nézet eredményeként alakult egy akció bizottság, melynek hivatása e téren a munka irányítása a viszonyok követelménye szerint. A közös bizottság első teendője volt azon tiltakozó gyűlés lerendezése, mely pár héttel ezelőtt zajlott le. Bár az erkölcsi eredmény nem volt olyan arányú, mint amilyent az ügy megérdemelt volna, ez azonban a tulgyorsitott eljárásnak tudható be, mert nem volt elegendő idő engedve az agitációra. A második gyűlés junius 4-én, zajlott le a South-Sideon a Magyar Ház Klub termében, melynek napirendje volt “Csonka Magyarország — a Revízió és az amerikai magyarság.” A gyűlés beagitálása a south- sidei egyesületek gondolkodó tagságára hárult, melyből derekasan kivették a részüket az IWW burnsidei tagjai is. A felhívások úgy voltak szerkesztve, hogy nem árulták el a rendezőség kilétét, azonban ennek dacára is a papok és egyleti basák megsejtették azt és hatalmas ellenagitációt fejtettek ki a gyűlés ellen. De még ennek dacára is és a tikkasztó hőségnek, mely az év legmelegebb napja volt, amikor a hőmérő a 90 fokon felül járt, a terem zsúfolásig megtelt hallgatókkal. V Soos Pál, mint gyülésvezető üdvözölte a megjelenteket az egybehívok nevében és bemutatta Benedek Mártont, a “Magyar Tribune” szerkesztőjét, mint a gyűlés első szónokát, aki tárgyilagossággal boncolgatta a napirendet. A revízió kérdése — úgymond — a jelen viszonyok között a háborúval egyenlő. Egyik utód állam sem hajlandó arra, hogy az elfoglalt területeket vissza szolgáltassa Magyarországnak. Az elfoglalt területeken élő népesség pedig nem kívánkozik visz- sza a magyar uralom alá, mert semmivel sem javulna a helyzetük. A revízió kérdését oly módon látja megoldhatónak, ha a magyar kormány demokratikus rendszert létesít Ma- gyaror&ágon, mely jobb lesz mint az elfoglalt területeken levő és ez esetben az ott élő népesség fogja a revíziót megteremteni. A második szónok Izsák Ignác mérnök, az “Az írás” cimü lap szerkesztője volt. Mint mérnöknek ugy- mondja — foglalkozása a lehető és lehetetlennek a boncolgatása. Vannak eszmék, melyek megvalósíthatók, ezeket fejleszteni kell. Viszont vannak keresztülvihetetlenek, ezeket félre kell tenni és az időt olyanok fejlesztésére fordítani, melyek üdvösek. Az itteni magyarság vezetőinek nagyrészét a haladás kerékkötőjének .tartja. Erőlködésük haszontalan, mert a haladásnak útját állni nem lehet. Az feltartóztathatatlanul tör előre és akik útját akarják állni, azokat kíméletlenül elfogja söpörni. Ugyan ez a sors vár a magyar urakra is, akik a revíziót anyira óhajtják. A revízió jönni fog, de az a jelenlegi magyar kormány és ezer holdasokat elfogja söpörni. A 3-ik szónok Pataky J. volt, aki a revíziót a magyar- országi munkásság, valamint földmives szegénység szempontjából ismertette. Szükség van revízióra, de nem olyanra, mely az elfoglalt területeket vissza óhajtja csatolni Magyarországhoz, hanem arra, amelynek nemcsak az a célja, hogy eltüntesse az egyik gazda földjét a másikétól elválasztó barázdát, hanem eltüntesse az országok határait is és nem a földet osztja fel, hanem a földön termelt javakat. A következő szónok Steiner I. a chicagói magyarság körében előnyösen ismert egyén volt. A revizió kérdését úgy látja előnyösen megoldhatónak, ha eltörlik az ország határokat és megteremtik demokratikus kormányzás alatt az európai Egyesült Államokat. Mielőtt a gyűlés utolsó szónoka által mondottakra rátérnénk, legyen szabad a rendező bizottság, vagy a gyülésvezető által elkövetett hibákra rámutatni. Valószínű, hogy a szónokokat előzetes megállapodás kötötte, hogy nem említik meg az egyesületek, pártjuk, illetve szervezetük neveit, melyeket képviseltek. Ha igy van, ez talán az egység kedvéért megengedhető. Azonban e sorok írója határozottan hibásnak tartja az ülés vezetőjét, hogy amikor bemutatta a szónokokat egyben nem jelentette, hogy mely egyesületet képviseli. A felhivásokon ennek elhallgatása taktikai szempontból helyes volt, de a gyűlésen megjelent hallgatóság szerette volna tudni, hogy egy vagy másik szónok mely testületet képviseli. E hiány pótlására, az olvasóknak tájékoztatására alább nevezzük meg a testületeket. Benedek M. és Izsák I. mint haladó gondolkodású egyének a velük együtt érző átlagos magyarság nevében beszéltek. Pa^ taky J. a Kommunista Párt magyar frakcióját képviselte. Steiner I. valószínű a Kultur Szövetséget és a .gyűlés utolsó szónoka Wiener A. az IWW-t. Mivel a gyűlés előbbi szónokai közül többen az amerikai magyarság helyzetével foglalkozva a jelen legfontosabb teendőjének látták a roskadozó, dögróváson levő magyar be- tegsegélyzők megmentését, Wiener munkástársnak jutott a feladat, hogy bemutassa ezen felfogás helytelenségét. E helytelen felfogás alul sajnos, még a kommunista párt képviselője sem kivétel. Zárszavaiban ő is ezt hangoztatta. Lehetetlen volt tehát e helytelen felfogást korrigálatlanul hagyni Wiener munkástárs részéről. Az amerikai magyar munkásoknak nagy százaléka — mondja — évek óta a többi milliókkal egyetembe a munkanélküliség kálváriáját járja. Sorainkat az éhhalál tizedeli és ekkor a magyarság körében vezetőknek ismert egyének azt látják legfontosabbnak, hogy a dögróváson levő betegsegélyzőket mentsük meg. A betegsegélyzők a roskadozó házhoz hasonlók. Az alapzatuk rothadt, a pincéjük dohos, a tetejük lyukas és a falai össze vannak repedezve. Ennek a foltozgatásához akarják az amerikai magyar munkáságot, mint jó kőműveseket felhasználni. Érdemes-e ? Nem! Hiszen már az alapzata is rodhadt, mely nem más mint a jelen rendszer. Döntsük le e veszélyes tákolmányt és építsük helyette az Egy Nagy Szervezetet, melynek alapja sziklaszilárd; elég erős, hogy még a huricannak is ellentáll- jon. A munkásság ne a roskadozó intézmények megmentésére gondoljon, hanem saját és családja sorsára. Szervezkedjen a termelés szinterén a többi más nyelveket beszélő munkásokkal vallás, faj és nemzetiségre való tekintet nélkül és szüntesse meg azt a rendszert,, melyben az éhség és nyomor mellett, még ily intézmények fenntartására is rá vannak kényszerítve. Ilyen revíziónak vagyunk mi hívei és ez az egyetlen, mely előnyt jelent számunkra. A magyarországi revíziót bízzuk a magyarországi testvéreinkre, mi pedig itt, ahol éhezünk,itt teremtsük meg azt. Ha szervezett erőnkkel képesek leszünk itt megteremteni az Ipari Demokráciát, akkor meglesz az erőnk arra is, hogy nemcsak a magyarországi, hanem a világ minden országában élő munkástestvéreink segítségére lehetünk. Egyelőre azonban, szervezkedjünk ITT! Wiener munkástárs beszéde folyamán a hallgatóság számos esetben dörgő tapsviharral jelezte, hogy szivük szándékát tolmácsolja. Ezek után a gyűlés a hallgatóság teljes megelégedésével végett ért. Értesülésünk szerint, a bizottság, mely ezt a gyűlést megszervezte, továbbra is megtartja összejöveteleit a szokott helyen. Tudósitó. Junior Column TOM MOONEY ACQUITTED. Tom Mooney has been acquitted because the district attorney would not present evidence he knew was insufficient for conviction — yet Tom Mooney has gone back to prison to serve the rest of his life unless the power and protest of the workers and others force a pardon for him. “The tragedy of this case today,” Mooney told the court when acquittal was ordered, “is that although the district attorney declares the evidence not sufficient to introduce in this trial, it was sufficient for four governors of this state, the appellate and supreme courts to hold that I should stay in prison. If it is sufficient for that it should be worthy of the consideration of this jury.” Dist. Attorney Matthew Brady has long held that Mooney is innocent. But when the opportunity came for him to prove whether Mooney actually is innocent by persenting all the available evidence to the jury and allowing the thruth to be brought out, he wilted. It was beneath his dignity to present evidence when he, in his majesty, did not believe Moonéy guilty, he intimated. That his dignity was to be protected at the cost of the life of an innocent man meant nothing to him; he’s just a liberal lawyer. That he might have a duty to the principles of justice in presenting all the available evidence on both sides did not occur to him, so deeply ingrained is the philosophy that a district attorney plays every case to win, like a gambler at the race track. Despite Brady’s ignoble moral collapse and the obvious prejudice of Judge Ward, it is belived that the people of the country have been awakened again to the fact that the evidence against Mooney is flimsy. Offsetting that gain is the loss that comes from the fact that this indictment has been used up. Nothing but an honorable attitude on Brady’s part could have avoided that loss, however. Mooney took personal charge of the fight for the right to present the evidence and was on his feet fighting when the Judge barred all evidence by the order for an acquittal. The next move, according to Frank P. Walsh, will be an appeal to the U. S. Supreme Court. Walsh, chief council for Mooney, believes that the legal situation brought about by the trial will make it possible to get the highest court to pass on the case and that a new trial will make it. possible to get the highest court to pass on the case and that a new trial will be ordered. He will go before the court on a habeas corpus plea. Federated Press.
