Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-06-17 / 744. szám
1933 junius 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal MIT OLVASSUNK Akik a társadalmi eseményeket megakarják érteni, s képesek lenni arra, hogy azt másokkal is megértessék, sokat kell olvasni, azonban nem ponyva regényeket, hanem a társadalmi alakulatról, melynek alapja a termelési rendszer, mely mint alap törvény bizonyos vonalban tartja a gazdasági és társadalmi -alakulatokat. Ezért szükséges, hogy több oldalról tegyünk vizsgálatot, vagy mások által végzet vizsgálatokat vegyük bonckés alá, s mit sikerrel alkalmazhatunk a további munkánál, azt vegyük át, amelyet nem tudunk a józan ész kritikájával elfogadni azt elvetjük. Ilyen vizsgálatoknak halmaza került az érdeklődők elé a közel múltban. Egyik legnevezetesebb volt a Technocraták- nak a vizsgálatai, a másik nem kevésbbé értékes volt a Hoover Bizottságnak két és féléves vizsgálatai, melyet a leghíresebb gazdasági tudósok vezette«, bár sokkai kevesebbet írtak róla mint a technocraták- ról, de nem kevésbbé értékes adatokat sorakoztattak fel, s ők nem állítják, hogy régi elméleteket döntöttek meg, de alapjában véve még radikálisabb adatokkal vannak alátámasztva a társadalmi irányzat s problémák megoldására való nézeteik, mint a technocraták- nak. Beszéljenek ők maguk. RECENT SOCIAL TREND, “Uj társadalmi irányzat” cimü kiadványukban, mely két hatalmas kötetett tesz ki, találjuk a következő megállapításokat: A (28-ik oldalon.) “A közel jövőben az élet színvonala le- sülyedhet, mert a fizetéseket veszélyezteti a munkanélküliség. Lehető lassúsága a gazdasági javulásnak. És az egységes akciónak gyengesége a munkásság részéről.” “Hogyan javíthatja meg a társadalom a gazdasági szervezetet úgy, hogy teljes egészében kihasználhassa azokat a lehetőségeket, melyeket a tudomány, feltalálások, technikai tervezők és a gyakorlat nyújt, anélkül, hogy a munkásságot, tegyék meg áldozatnak s anélkül, hogy ilyen veszedelmet hozzanak mint a mai munka- nélküliség.” A (34-ik oldalon.) “A helyzet problémája és a munkásság teendője össze van kötve az Ipari Demokrácia eszméjével, forradalmi lehetőséggel bevezetni a politikai' demokráciát az iparokban.” “Megoldás kereshető az igazgatási és üzem szervezeteken keresztül az Ipari Demokrácia utján.” A (36-ik oldalon.) Elég helyesen nem a gépeket, vagy a kapitalistákat, hanem a munkásságát teszi felelőssé, hogy a helyzet eddig csak romlott s amint bemutatják, hogy a közel jövőben még csak romlani fog, s igy bejelentik, ezen az oldalon, hogy “ha csak a munkás szervezetek nem mutatnak gyorsabb fejlődést a jövőben, a társadalomnak más intézményét kell elővenni, hogy megoldja ezeket a problémákat.” De ők maguk sem bíznak a társadalom más intézményei sikerében, s leginkább az Ipari Demokrácia bevezetését szorgalmazzák az iparokban, mely az üzem tanácsokon alapszik, melyet csak a munkásság gyors megszervezésével érhetjük el. A számadatok a termelés fokozását illetőleg s a technikai vívmányokról s ezen tényeknek hatásai a társadalomra, nagyban megegyezik a tech- nocraták adataival, csak a megállapítás, a kibontakozás van a mi felfogásunk szerint, helyesebben megmagyarázva, s a történelmi folyamatnak jobban megfelelő. Lényegében az a különbözet a Technocraták és ezen társadalmi megállapítások között, hogy amig a technocraták úgy hiszik, hogy a technológia, vagy amint némelyek szeretik nevezni erőátvitel az embert feleslegessé, s tehetetlenné teszi, igy nem is látják fontosnak azoknak a szervezését A Hoover bizottság tagjai, akik gazdasági tudósok leg jobbjaiból kerültek ki, a munkásság megszervezése, az Ipari Demokrácia megvalósítása révén látják a helyzet végleges megoldását. Más szavakkal, igy lehetne megmagyarázni, mig a technocraták, az erőátvitelt a technológiát teszik felelőssé és úgy hiszik, hogy az emberiség létét ezek irányítják, a Hoover bizottság úgy látja, hogy az emberiség, vagy legalább is egy szervezett része az emberiségnek irányítja a technikát az erőátvitelt, igy az emberiség sorsát is. Föltétlenül szükséges, hogy minden kutató elme vizsgálja át ezt a két elméletet mielőtt birálatott mondhatna felőle, s akkor nem fog egyiknek sem szerelmese lenni, mert mindketAz ember egészen meggyu- ladt: — Most már gyühetnek a kopók! A dögök!... Most már gyühetnek a kutyák! Az asszony óvatosan a szive köré tapogatott: — Nagyon szeretsz? Vadul, hogy mindenki lássa összecsattant a szájuk — Bort! Bort! Az asztalon glédába sorakoztak az üvegek. A cigány bolonditó nótára cifrázott. S az utcáról bétántorogtak az elkókadt figurák. — Egészségedre! — Asszonyka! — Egészségünkre! Sokáig igy. Aztán megint rájuk reflektorozott a .rémület. Az elbámult ember a fogai között: — Ha csak a fejszét másutt ástuk volna el! Az asszony visszacibálta a nevetésével: — Sohse halunk meg!! A kótyagos többiek feléjük mutatták a fogaikat. Ragyogott. Egészen beléje játszotta magát az embere eszébe. összeugrott bőréhez hozzásütögette a forróságát és egészen lágyan, mintha muzsika olvadna le a nyelvéről. — Holnap már a tengeren... s aztán... aztán... Istenem, egy egészen uj világ! Hogy ő hol vetődik partra ?... Hónapok múltán meg sem ismerik. Az ember áhítattal rácsodálkozott. — A tengeren... Ott már jó lesz! Mint valami elbetegedett gyerek engedte magát az asszonynyal. S az utcák vaksága beleült a szemeibe. Most jólesett a másik test meleg tapadása. Most nagy levedlését élte a bajainak. Az asszony beszélt s őt csak messziről érték el a hangok. — Holnap m£r a tenger! A lámpák szelíd fehérséggel néztek le, rá a magasból. — Holnap már a tenger! Az egyik utcaszögből csoszlogó alakok domborodtak velük szembe. Féltékenyen a zsebeire markolt. “Az egész táska... Tízezer ...” Mintha csak az életét őrizgette volna. Sehova messzebb nem gondolt. Mert tudta: — Holnap már a tenger. . . Az asszony mellé zökkent az elgondolt utakról: — Ha most egy gyerekünk is lenne... — Mi! Gyerünk? — Egy gyerek... Úristen! Szétdobódtak A kapun túl, a százötven lépcsőn valami fekete undor iszaposodott az agyára. S bent a négyfal között az asszony: — Akarok!... Egy gyereket! Akarok! Felizott teste részegen ko- médiázott. Az ablakon benézett a hold. Az ember nekiesett a rolóknak. Az egész ház beleremegett. — Józsi. . . Józsikám! Nem mert megfordulni. A tengerre gondolt. Az asszony szemei pedig keresztül szúrtak a lapockáin. — Már alszik a ház! Az asszony még kinálta, dobálta ' magát. Aztán mindenről, elfeledkezett. Mezítelen teste az ágy felé kapaszkodott. Elnyúlt. Mint egy kidült virágos fa. Végig a tarka cihákon. Éjfél. Az ember egy kicsiny háromlábú széken pillogott. — Ha itt hagyná a pénzt?... De a fejsze... a fejsze... Hirtelen lecsüggedt. tőben meglátja a jót, az elfogadhatót, de ami fő talál anyagot annak a megfontolására, hogy az ember irányitja-e a technológiát, vagy megfordítva, a technológia az embert ? Mert ha a Hoover bizottságnak s amellett az IWW-nak igaz az az állítása, hogy az ember irányítja a társadalmi alakulatokat, akkor föltétien szükséges megszervezni azokat, akik az alakulat helytelensége miatt, szenvednek nélkülöznek, hogy a saját érdekeik megvédésére ők is egyforma joggal szólhassanak bele a társadat lom uj s tökéletesebb átalakításába. Ez lesz az Ipari Demokrácia. Megjegyzés: A “Recent Social Trend” cimü két kötetes müvet, nagy könyvtárakból ki lehet venni, az ára, nagyon sok $10.00, igy kevés ember képes azt megvenni, de a könyvtárakból lehet s érdemes megszerezni. Vi. A védelemre lesz angol nyelven előadás Chicagóban, pénteken este, junius 16-án, 1618 West Madison St. Színre kerül: Gods of the Storm. A kiadások legkisebbre való szállításával, minden befolyó cent az osztályharc, de különösen a Kentuckyak ügyének lesz szentelve. Jöjjön el ön és hozza el barátait is mert egy elsőrendű előadásban lesz itt részük. Őrült zenebonák kongattak a fejében. Aztán életesen megint felörvendezett. — Hiszen holnap már a tenger !... Sovány akasztófás testéről leporzott a gúnya. Nyugodt volt. Elcsavarta a villanyt és úgy érezte a puha sötétség, mint valami langyos, kövér szivacs, minden borzongatót letörül az agyáról. — Úristen! Mintha kés szaladt volna a bordái közé. Riadt szemeiből egyszerre kifáklyázott az őrület. “Hiszen csak ő!... Még csak ő tudja...” Jaj a feje! Libabőrös teste lábhegyről egészen a másik szabad, lihegő torkáig nyújtózott. Irgalmatlanul rápántolódott. Sokáig. Aztán kivágódott az ajtón. Jaj, a két lába, a két keze, a két szomorú kék szeme. .. Vacogott. Vonaglott. S mint egy hasra dörgölőd- zött rühös állat, belevonitott a fekete kőudvarba: — A tengert! A tengert! A tengert! Kassák Lajos.
