Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-05-13 / 739. szám
1933 május 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az osztályharc Sokaknál megütközést kelt e szó: “osztályharc.” ' Meglepetésüket fejezik ki, hogy folyton szaporodik azok száma, kik életüket egy oly moz galomhoz kötik, amely osztály és osztályérdekek közötti kü- lömbség kiélesitésén, tisztázásán nyugszik. E meglepődés onnan van, hogy az osztály harcot osztálygyülöletnek magyarázzák. Valóban, a munkások osztálytudata és ama tények tiszta felismerése, hogy a munkáltató, vagyis a kapitalista és munkásérdekek közt nincs és nem is lehet semmi közösség, — adják az alapot egy becsületes és erkölcsös társadalomhoz. Sem erkölcs, sem szabadság nem egyeztethető össze gazdasági egyenlőtlenséggel. Hazugságban és tiranizmusban élünk mindaddig, amig néhány embernek olyan kiváltságai vannak, amilyenek másoknak nincsenek, amig egyesek birtokolják az összességet illető javakat. Amig egyik osztály végzi a világ munkáját s a másik osztály szabja meg annak intézményeit és ideáljait, az intézmények és ideálok a munkásosztályt letaszitottságban tartják. Amig a világ munkája és kiváltságai közösek és egyen- lőek nem lesznek, legyen bármily civilizációnak az csak a brutális erőszak fenmaradása. El kell ismernünk az osztályharc tényét, mielőtt megszüntetnénk azt a világ szocializálása által Hogyan győzedelmeskedett eddig az uralkodó osztály? Engedményekkel és megalkuvással. A történelem kezdete óta az uralkodó osztálynak mindig az volt a nagyon is bevált módszere a forradalom leverésére, hogy magáévá tette azt, úgy akadályozta meg * a néplázadást, hogy barátja lett, koncessziókkal, a mitsem jelentő engedmények megadásával elfojtotta a lázadást s beilleszkedve az újabb alakulatokba sértetlenül fentartotta továbbra is hatalmát és dicsőségét. Az uralkodó osztálytól kapott szívességek azok, melyek által az emberek fáradt generációi a világ kitagadottjainak gyámoltalanságába visszaszo- rittattak. A világ hatalmasai mindig ellenálltak a népnek, akár politikai forradalomban nyilatkozott is az meg és aztán jóindulatot mutatva iránta a mozgalom vagy forradalom uraivá lettek, amikor az hatalmassá vált. Tisztán és kifejezetten ez az ut, melyet a kapitalizmus a szocializmussal szemben igyekszik és fog követni. A kapitalizmus azzal fog igyekezni leverni a szocializmust, hogy engedményeket ad neki. Ipari köztársaságot csak az összes javak bírása által teremthetünk. A kapitalista telések felét, avagy kilenctize- i dét, a hatalom ellenőrzése még mindig kezükben marad. Például a közhasználati eszközök köztulajdonná tétele, a termelés összes eszközeinek társadalmi tulajdonná tétele nélkül egyszerűen egy uj középosztályt hozna létre s késleltetné az ipari fejlődést, ami pedig a szocializmus eljövetelét hátráltatja. A kapitalisták tudják ezt nagyon jól, jobban mint a munkásosztály és tudásukat latba vetve készülnek is, hogy megmentsék magukat. Tisztáznunk kell tehát az osztályharc fogalmát lelki és gazdasági szükségszerűségből. Addig mig a világ munkásai nem lesznek tudatában önmagokat illetőleg afelől, hogy ők a termelő osztály, amig meg nem értik, hogy őket mint termelőket illeti a termék és az iparok ellenőrzése, semmiféle gazdasági szabadságot nem szerezhetnek. A kapitalizmus nem ajándékozhat szocializmust a munkás- osztálynak. A munkásoknak önmagoknak kell felépíteni a szervezetet, mely képes lesz a termelő eszközök átvételére, üzembe ^tartására, a termelt javak szétosztására: saját küzdelmük, munkájuk által teremthetik meg saját intézményeiket, erkölcseiket. Az ösz- szes kapitalista érdekek útját állják annak, hogy a munkás- osztály örökségét birtokába vegye. A legnagyobb rossz mely a nép előtt áll, annak a ténynek tiszta felismerésétől függ, hogy nincs kölcsönös érdek kapitalista és munkás között. Nem a társadalomnak tisztán meghatározott osztályharcra való osztálytagozása, de ennek a harcnak hiánya az, ami a népet veszélyezteti. Megteremteni ezt az osztályharcot, legfőbb feladat. Nem lehet és nem is szabad semmiféle barátkozásnak lenni a tőke és a munka között. A nép gazdasági és erkölcsi szabadsága annak a ténynek tiszta felismerésétől függ, hogy a “munka és tőke” érdekei homlokegyenest ellenkezők és melyek között kölcsönösségét vagy azonosságot keresni visz- szafejlődést jelent. Társadalmi békét vagy civilizációt építeni próbálni ily kölcsönösségen nem egyébb, mint alapvető történelmi hazugságokra építeni. A világ munkásainak a világ birtokosainak kell lenniök mielőtt lenni fog társadalmi igazság, melyre építeni lehet. De a “társadalmi reformerek” és “reformok” természetüknél fogva mind a kapitalizmust szolgálják, támogatva csatlósai által. Ha az uralkodó osztály képes elhomályosítani a tényt, hogy a munkásosztályon, egy ■ élősdi osztály terpeszkedik: ha képes a munkálkodó és mun- . káltatók közti ellentétet eltün- : tetni az előbbinek szeme elől: ha képes a munkások figyel- , mét elterelni ama tény felől, seregei, kereskedelme brutális gazdasági hatalmon alapszik úgy megmentheti magát az által, hogy a munkások egymást pusztítják, nem a kapitalista rendszert. Lehet, hogy a kapitalizmus sikerrel vívja harcát eleinte, mert a munkások nem rendelkeznek olyan erővel és karakterrel, hogy tisztán látnák a “társadalmi reformok” kapitalizmus mentő voltát: Napjainkig az emberi nem verseny utján fejlesztette erőit, az ipari köztársaság ezt kooperativ munkával fogja elérni. A kapitalizmus a legalkalmasabb fennmaradásának brutális küzdelme által halad előre. Az ipari köztársaság jönni fog, hogy minden embert alkalmassá tegyen a fennmaradásra. A kapitalizmus okozója annak, hogy a gyerek mint a világ ellensége születik: tudatosságának kibontakozásától fogva mindvégig durva harcot folytasson — élethossziglan tartót és véreset a civilizációval a kenyérért; az ipari köztársaság jön, hogy ellássa a gyermeket születéstől fogva támogatással, elkalmakkal, a szeretet tényével, az önakarás fejlesztésével, kiképzésével, mindazzal, amit a világ kooperativ munkája és jóakarata alkotni képes. Megalkuvás mindég tragédiák szülőanyja volt. A hatalmon levők válveregeté- sei semmitmondó engedményei voltak azok, amik a termelőket rabszolga-világ lakóivá tették. A kapitalizmus tudja, hogy mihelyt a munkások bírnak annyi osztálytudattal mint ők, abban a pillanatban tarthatatlan lesz helyzetük. A munkás lesz a világ ura. Soha sem fogjuk megismerni az igazat a világegyetemről, sem az élet titkáról mint egymással versenyző individiumok. A sphinx titkát csak a kooperativ embernek tárja fel. Nem az egyednek, de a világ-szellemnek lesz nyitott könyve a világegyetem. A szocializált ember lesz az, kinek végül engedelmeskedni fognak a szelek, a hullámok, a csillagok. Népgyiilés Trentonban megadhatja a szocialista köve- hogy a világ kormányai, had Trenton N. J. magyar ajkú munkássága szép számmal jelent meg, hogy meghallgassa Visi munkástársat, aki az IWW üzenetét hozta el közénk és a munkás egység lehetőségét ismertette. Krajnik munkástárs 8 órakor megnyitja a gyűlést s átadva a szót az előadónak aki egy és háromnegyed órán keresztül lekötötte a hallgatóság figyelmét, s dacára a mellék- helyiségben folytatott zajongásnak és egy mindent tudó politikusnak az állandó bele- kotyogásának, nagy érdeklődéssel hallgatták végig azon bizonyítékok halmazát, mely szerint világosan be lett bizonyítva, hogy a mai rendszer keretein belül csak még nagyobb munkanélküliség s ez által nagyobb nyomor lesz az osztályrészük ha gyáván megalázkodva koldus kenyérért fogunk könyörögni s nem szervezkedünk, hogy az iparokban termelő munkával megkereshessük az élet szükségletét. Az előadó munkástárs ismertette, hogy az IWW az egyedüli^ munkás szervezet, amely a bér és a pénz rendszert meg akarja szüntetni és a collective termelés mellett, amely már ma is meg van, behozni a collective közös fogyasztást is. Rátért arra, hogy mikor (Folyt, a 8-ik oldalon.) ^/Inano wag*-, . cuts / kl ■ *
