Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-29 / 737. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 április 29. HÉTRŐL-HÉTRE ÍRJA: V. J. Chile délamerikai köztársaságban, 5.000 tanító sztrájba lépett az alacsony fizetés miatt. Sőt ezt a kevés fizetést sem kapták meg rendesen. Cuba Szigeten is kimondták a tanítók a sztrájkot, a hol már 6—8 hónapja nem kaptak fizetést. A cubai véreskezü kormány azonban, a legkegyetlenebb terorral nyomta el a sztrájkot. Palesztinában 100 zsidó tanító követelte, hónapok óta esedékes fizetését. Chicagóban a tanítók a gyermekeket léptették sztrájkba, akik azt mondták, hogy addig nem mennek vissza az iskolába, amig tanítóik meg nem kapják elmaradt fizetésüket. Itt a gyermekek gerincesebbek voltak, mint tanítóik, akik a saját érdekükért sem mertek sikra szálni. August Werger iowai farmer öt bor jut szállított a városi közvetítő ügynöknek.^ A farmer nyugodtan várta a pénzösszeget, amit a borjukért kellett volna kapnia. De a pénz helyett jött egy számla $1.98 centről, amivel a farmer még tartozik az ügynöknek. Ugyanis a szállítás, közvetítés stb. többe került a farmernak, mint a borjukért kapott összeg. — Lármáznak is most a farmerek az igazságtalan kizsákmányolás ellen. De vajon eszükbe jut-e az az idő a mikor puskával zavarták ki a falvakból az IWW tagjait, akik szintén tiltakoztak az embertelen kizsákmányolás ellen. Akkor, a mostan tiltakozó farmerok voltak a kizsákmányolok, akik fiaikat a College-be küldték tanulni, mig a farmmunkástól megtagadták a megérdemelt munkabért. Phillips, clevelandi rendőr- biró kijelentése szerint a keBUFFALO, N. Y. Ápilis 9-én, egy jól sikerült mulatságot rendeztünk Buffa- loban a Bérmunkás Otthonban. Az itteni munkástársnők és munkástársak lelkes tevékenysége folytán kicsinynek bizonyult a helységünk, úgy, hogy még álló hely sem maradt és $50.00 maradvánnyal záródott le. Olyan sokan dolgoztak a mulatság sikere érdekében, hogy nem lehet külön említést tenni mindenkiről s igy ezúton mondunk köszönetett mindazon munkástársnőknek és munkástársaknak, akik fáradozással és adományokkal hozzájárultak a mulatság sikeréhez. Reméljük, hogy a jövőben folytatni fogjuk a megkezdet jó munkát. Tudósitó. Elével and""west"sideon minden szerdán este összejövetel a csoport helyiségében 4153 Lorain Ave. (első emelet) Előadások, viták. Minden olvasónkat szívesen látunk. resiet igen nagy a farmmunkások iránt. Ezideig csak rövid időre ítéltem el a letartóztatott munkásokat, mondá a biró, hogy takarékoskodjam a városnak. Most aztán arról értesítenek a dologházból, hogy hosszabb időre küldjem oda az embereket, mert 10 nap alig elég arra, hogy betörjék az embereket a munkába. Az eddigi 10 nap helyett a 30 napi idő megfogja oldani a problémát. Istenem, nem is vettem észre, hogy már itt a tavasz. Nos munkanélküli prolik, akik szervezkedni nem akarnak, itt az alkalom farmra menni. Mentik már a kisháztulajdonosokat is. Ezt a célt akarja szolgálni a munkások elbóditá- sára feltalált legújabb csalétek, a “Mortgage Relief Plan.” A tervezet szerint a kormány venné át a házakon levő mort- gageokat mig a bankok és biztositó társaságok 4 % -ot jövedelmező bondokat kapnának, a minek jövedelmét a kormány garantálná. A kisháztulajdonos aztán nem a banknak, de a kormánynak lenne adóssa, a házára felvett kölcsönért. A kölcsönt 15 év alatt kellene visszafizetni, az eddigi 7%-os kamat helyett 5 % -os kamattal. A külömbség a régi és uj fizetési kötelezettség között nagyon csekély. Például, aki 3.000 dollárral tartozik házára, az ma fizet 210 dollár évi kamatot, mig az uj terv szerint fizetne 150 dollárt, vagyis havonta öt dollárral kevesebbet. Mivel a legtöbb kisháztulajdonos 30 dollárt, vagy többet fizett ma havonta, úgy a mentés után csak 25 dollárt kell majd fizetni kamat és törlesztésre. De hol vesz 25 dollárt az a munkás (a munkanélküliekről nem is szólva,) aki átlagosan 10—12 dollárt keres hetenkint. A munkások házai helyett megmentik a bankok kölcsön adott pénzét, mert a kisháztulajdonosok mentése nem egyébb mint újabb kísérlet a munkások félrevezetésére. Floyd B. Alsón, minesotai kormányzó azzal fenyegeti a törvényhozó testületet, hogy ostromállapotot fog kihirdetni, és erőszakkal kobozza el a nagy vagyont, a munkanélküliek segélyezésére. Cselekedjenek hát azonnal, amig nem késő. A kormányzó azon óhajának adott kifej zést, hogy a jelenlegi kormányrendszer a pokolba megy a lehető legrövidebb időn belül, ha nem tudja a mai állapotokat megjavítani. Hát attól a gyors változástól, amit a kormányzó vár, nem kell félnünk. Nem azért törik magukat a politikus urak, hogy rajtunk segítsenek, hanem, hogy megmaradhassanak a husosfazék mellett. A nyomorgó munkásoknak meg nagylelkűen odadobják a csontot amiről már lerágták a húst. Ez az, amit úgy hívnak hogy “Munkanélküli segély.” A polgári nemzetgazdászok többször foglalkoztak azon gondolattal, hogy hogyan lehetne megakadályozni a nagy városok túlnépesedését. Veszélyesnek tartották a túlzsúfolt városokat, ahol aránylag kis területen több millió ember él együtt. Beszéltek arról is, hogy az iparokat kellene helyesebben elosztani, olyan formán, hogy minden vidéknek megvolna a saját ipara, és igy a nagy ipari gócpontok helyett, sok kisebb gyárváros alakulna. Ezeket aztán könnyebben lehetne ellátni úgy élelemmel, mint nyersanyaggal. Eddig azonban kevés eredményt értek el a városok túlnépesedésének meggátlására indított mozgalmukkal. De itt van a depresszió és elvégzi ezt a műveletet a nemzetgazdászok helyett. A legtöbb ipari város kezd nép- telenedni. Vannak helyek, ahol egész utcasorokat látunk, mintha valami pestis járvány tizedelte volna meg a lakosságot. Másik helyen szép modern házak, deszkával befödve minden ajtó és ablak, és mindeni- ken ott van a “For Rent” tábla. előtünk az a kérdés, hogy hová tűnt el a lakosság? Egyré- sze visszatért a farmokra, ahonnan évekkel ezelőtt, az ipari fellendülés idején a városokba tódult. Akik pedig nem tehették ezt, azok behur- colkodtak a rozoga öreg viskókba, sokszor két-három család osztozkodik egy ilyen istá- lónak nevezhető házon. Minden városban van már gáz, villany és a modern házakban léghü- tés. És a magas életszínvonalukra oly büszke amerikai munkások ott hagyták a modern házakat, vissza térve a petróleum lámpához és kályhához. Nemsokára alig lesz külömbség az amerikai munkás és kínai kuli életszínvonala között. És még mindig^ a washingtoni apostoloktól várják a helyzetük megjavítását. Rooseveltre úgy tekintenek mint a modern Mózesra, aki kivezet bennünket a nyomorúság pusztájáról. A washingtoni Labor Department jelentése szerint, a munkanélküliek száma március hóban 4.2%-kai szaporodott, mig a kifizetett munkabér 8.2%-kai csökkent. Az 1926-ik évet véve alapul, ma minden száz munkás közül 45 munkanélkül van. Az összesen kifizetett munkabér csak egy harmadát teszi ki az 1926-ban fizetett munkabérek. És ezeket nem mi találtuk ki, de maga a kormány kénytelen hivatalosan kijelenteni. De azért folyton kiabálják a polgári sajtókulik, hogy a helyzet már kezd javulni. Webster Thayer, bostoni (Mass.) biró — aki hamis tanuk vallomása alapján halálra ítélte Saccot és Vanzettit, — gutaütésben meghalt. Alig van biró a világon, kinek neve gyűlöletesebb volna a munkásság előtt, mint a képmutató Thayer bíróé, akit addig környékezett a guta, mig végre megütötte. A két mártír ártatlansága olyan nyilvánvaló volt, hogy nemcsak a világ munkássága, de intelektuelek és polgári felfogású államférfiak is tiltakoztak a törvényes gyilkosság miatt. Mind nem használt semmit, a két munkásnak meg kellett halni mert nagy bünük volt. Szervezni merték a cipőgyári munkásokat, akik nem voltak hajlandók tovább tűrni a kegyetlen kizsákmányolást. Ezért kellett a két munkásnak meghalni, mert ha közönséges rablógyilkosok lettek volna, ezt még megbocsáj tóttá volna nekik a gyárosok érdekét védő Thayer biró. A két munkás neve örökké élni fog a munkások között, mig Thayert az általános megvetés kiséri utolsó útjára. ^/WVWWSA/WWWWWW'/WWWWW^ BRIDGEPORT, Conn. A munkaviszonyok itt sem külömbek, mint másutt. A társadalmi kérdések még itt sincsennek megoldva. A könnyű vas és fémipar egyik központja Bridgeport, mely az alacsony munkabérekről mindég hires volt. Az utóbbi időben rohamosan szaporodnak a Sweat Shopok, amelyek New Yorkból kerülnek ide és melegágyai a rettenetes kizsákmányolásnak. Keresnek bennük 50—60 órai nehéz darabszámos munka mellett $1.50—$2.00-t, de nem egy órára, nem is egy napra HANEM EGY EGÉSZ HETI MUNKA ELLENÉBEN. A többi gyárakban sem különbek az állapotok. A munkások ezrei járják az utcákat tétlenül. Egyetlen egy ipar van a melyben soha nem tapasztalt prosperitást mutatnak ki és ez a népbutitás mestersége. H. J. Mozduljon megAmerika munkássága Az osztályharc áldozatainak kiszabadításáért kell, hogy minden osztálytudatos munkás vállvetve küzdjön. Mert a munkásosztály bűne lehet csak, ha legbátrabbjait a börtönbe hagyja sínylődni. A munkásosztály egységes cselekedete nyithatja csak meg a börtönök vaskapuit. Készüljünk az egységes cselekedetre Tom Mooney és az összes osztályharc áldozatainak kiszabadítására. Tegyük hatalmassá a Chicagóban április 30-án, kezdődő konferenciát. Léptessük akcióba Amerika dolgozóit. Állítsuk szembe a kapitalizmus igazságszolgáltatásával a munkás osztály leghatalmasabb fegyverét az ipari szolidaritást.
