Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-22 / 736. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 április 22. HÉTRŐL-HÉTRE | ÍRJA: V. J. Alig másfél éve, hogy elkészült az “Akron” nevű hadi léghajó, a melynek építése közel hat millió dollárba került. A teljesen megbízhatónak hitt repülő óriás április harmadi- kán a tengerbe zuhant, amely alkalommal 73 ember életét veszítette. Most aztán nagyban folyik a vizsgálat annak megállapítására, hogy kit terhel a felelősség a szerencsétlenségért. A vizsgálat eddig eredménytelen, hiszen nem is ott kezdték el, ahol kellett volna. Még 1931-ben történt, hogy az akkor még csak épülő léghajó két munkása, Underwood és MacDonald, panaszt emeltek a Goodyear Co. ellen, mert a hajó építéséhez hibás anyagot használt és hogy az építésre ügyelő kormány inspektorok szemet hunytak fölötte. Állításuk igazolására Washingtonba utaztak és ott több száz darab hibás anyagot mutattak föl, a miket az építésnél használtak. Akkor megindult egy vizsgálat, de az eredmény az lett, hogy a két munkást elbo- csájtóttá a Goodyear Co. Úgy látszik azért volt szükséges a Kassay elleni frame up, hogy a Goodyear Co. elterelje magáról a figyelmet. Kassait azzal vádolták, hogy megrongálta a léghajót, mert rá- köpöt az építésnél használt szegekre. Az óriási módon felfújt vádat azonban elejtették és szabadon bocsájtották Kassait. Vajon meginditják-e az eljárást a Goodyear Co. ellen, amiért nem csak hibás anyagot használt, de a legnagyobb speed up rendszer mellett dolgoztatta a léghajót építő munkásokat. Nem kell búsulni, semmi bajuk nem lesz. A hadsereg szállítók büntetlenséget élveznek. Megindult a munkanélküliek sorozása. A 250 ezer újoncból már bevonult 25 ezer a kü- lömböző táborokba. Ott aztán katonai felügyelet alatt végzik a különféle gyakorlatokat, amire a tisztek állítása szerint azért van szükség, hogy megizmosodjanak és képesek legyenek a kiszabott munka elvégzésére. Ugylátszik a besorozott fiatal munkások, (18—25 évesek) fizikai gyöngesége miatt kell két hétig tornáztatni őket, mire képesek lesznek a munka megkezdésére. Tekintetbe véve a munkanélküliek hiányos táplálkozását, ezen nem is lehet csodálkozni. A besorozott fiatal munkásokkal még egy szerződést is aláírattak, amelyben kötelezik magukat, hogy a 30 dollár havi fizetésből 25 dollárt a legközelebbi hozzátartozók támogatására küldik el. Ezektől aztán megvonják az eddigi csekély segélyt, azon ürügy alatt, hogy a család egy tagja dolgozik. Sokak szerint ez is egy része a munkanélküliség megoldásának. Kényszer munka, napi egy dollárért, katonai felügyelet alatt. A munkanélkülieket és a még pár napot dolgozókat egy újabb veszély fenyegeti, amely lehet 10 évi börtön, vagy 10 ezer dollár pénzbírság. Ki van adva a legújabb rendelet, hogy május elseje után senkinek sem szabad száz dollárnál több arany pénzt megtartani. A kinél több van, rögtön vigye a bankba, és cserélje be jó papír pénzre. Az elnök állítása szerint vagy ezermillió dollár eldugott arany pénz van kint, amit szeretnének bent látni az állami bank pincéjében, mert ott biztosabb helyen van. Tehát mindazok a szerencsés munkások, akik az egy-két napi keresetükből már lakbért sem tudnak fizetni, úgyszintén azok a prolik, akik a jótékony- sági intézetek által kiutalt zabon, krumplin és makarónin kövérre híztak, keressék elő az öreg harisnyába dugott arany pénzeket és azonnal szolgáltassák be. Csak száz dollár értékűt tarthat mindenki magánál. Ne tessék nevetni, ezt a legkomolyabban mondta Roosevelt. A törvényhozás mind két háza elfogadta a 30 órás munkahétről szóló javaslatott. Ha életbe lép az uj törvény, akkor csak kivételes iparokban lesz megengedve, heti 30 óránál többet dolgoztatni. Úgy okoskodtak a bölcs törvény gyártók, hogy ez által vagy hat millió munkás jut munkához. De azt már nem iktatták törvénybe, hogy a fizetést nem szabad levágni és hogy 30 órára ugyanannyi fizetést kapjanak, mint 50 vagy 60 órára kaptak eddig. Például: Egy gyár ma foglalkoztat ezer munkást akik heti 60 órai munkáért kapnak 24 dollárt, azaz 40 centet óránként. Az uj törvény szerint csak 30 órát szabad dolgozni, és a gyár ezer ember helyett kétezer munkást fog alkalmazni. Az órabér azonban csak 40 cent marad, és igy a 24 dollárt kereső munkás csak 12 dollárt fog keresni hetenként. Az eredmény csak any- nyi lesz, hogy a dolgozva nyomorgó munkások száma fog szaporodni újabb milliókkal. A Cleveland Cleffs Iron Co. Marquette, Mich, államban levő összes vasbányáit lezáratta. A vállalat elnöke szerint, a vasérc utáni kereslet csökkenése késztette őket a munka beszüntetésére. A bányák előtt óriási készlet van felhalmozott és eladásra váró vasércből. Hogy az elbocsájtott bányászokkal mi történik, ezzel már nem törődnek az iparmágnások, akik milliókat harácsoltak össze az esős időre, amint azt Amerikában szokták mondani. Annyi biztos, hogy ők nem igen fognak a leveskonyha előtt tolakodni egy tál levesnek nevezett kotyvalékért. Az üdv hadsereg (Salvation Army) nevű hivatalosan működő kolduló társaság is érzi a depressziót. Eddig ugyanis teherautókon gyűjtöttek össze a szegények részére adott ócska ruhát, cipőt stb. amit aztán pénzért adtak el a nyomorgó munkásoknak. Akron- ban a napokban félre tették a teherautókat és visszatértek a lovakhoz, mert ez kevesebb kiadással jár és igy több jut nekik a szegények részére ösz- szekoldult összegből, amit az ócska ruhákért kapnak. A jó keresztény amerikaiak a következően vélekednek saját jónak vélt rendszerükről, amint azt egy polgári lap irta. A törvény előtt minden ember egyforma, de az igazság szolgáltatás olyan költséges, hogy a szegény ember nem juthat hozzá. A keresztény társadalom olyan, hogy ott a gyenge biztonságban volna, ha az erős becsületes lenne. Akik az uj sörtől a prosperitás vissza jövetelét várták, egy kicsit csalódtak. Pedig egyébről sem beszéltek mint arról, hogy mennyi munka lesz azonnal, ha megindul a sörgyártás. Akronban a sör megszavazása után, valósággal megostromolták a sörgyárat a munkát keresők. Reggel hat órakor több mint kétezer ember tolongott a gyár előtt. Voltak olyanok akik már éjfél után elfoglalták helyüket, hogy az elsők lehessenek. Fel is vettek vagy 65 embert, a többit pedig hazaküld- ték ábrándozni a jó sörről a miből ők nem ihatnak. Több angolnyelvü lapban külön rovat van, ahol az olvasók elmondhatják saját véleményüket. A napokban a következő érdekes levél látott napvilágot e rovatban. “Az általunk olvasott lapok az ország vezető férfiait söröspohárral a kézben és széles mosollyal ajkukon mutagatják az olvasóknak és ugyanakkor a rongyos és éhes gyermekek ezrei úgy koldulják össze azt a csekély összeget, a miért tejet vehetnek. The IWW and the JWU held a joint tea party and dance at the IWW hall at 808 Wordin Ave. Saturday, April 8th. Mary Feczko, Mary Varal- jai, Bertha Bodnar and Irma Harold served refreshments. During the evening a short entertainment was presented by the JWU. The juniors sang two songs, “The Hope of the Ages and Joe Hill’s song” “The Rebel Girl.” Mary Varaijai sang a song, “Play, Fiddle Play,” accompanied on the violin by John Feczko. Helen Varaljai performed a short monologue called “ImitSzületett amerikai vagyok, őseimet a honalapítókig tudom visszavinni. Arra tanítottak, hogy szeressem Amerikát, hogy büszke legyek hazámra. De a mi itt az utolsó években történt elég ok árra, hogy minden amerikai szégyenkezve hajtsa le fejét. Megcsaltak és megloptak bennünket a bankárok, a politikusok, félrevezettek papjaink, akik úgy akartak feltűnni mint fehérszárnyu angyalok, akik azonban ha közelről vizsgáltuk őket, közönséges vércséhez hasonlítottak. A nép kenyeret kért, és az elnök sört adott. Munkáért könyörögtünk, hogy tisztességes munkával, becsületesen élhe- sünk. Kaptunk kényszer munkát Georgia terpetin telepein, fizetés napi egy dollár, leves és ócska katona ruha. A sör vigan folyik a Fehér Házba, és Roosevelt cirkuszi mutatványokat végez részünkre, ugyanakkor 15 millió munkás munkáért könyörög, hogy kenyeret és tejet vehessen éhező gyermekei részére. Jó lesz az uraknak vigyázni, mert az irás a falon van, jobban mint a bibliai időben. Dacára a tőkés lapok agybu- titó cikkeinek, a munkások kezdenek ébredezni. Még azok is, akik eddig komolyan' hitték, hogy Amerika a lehetőségek hazája, ahol lehet érvényesülni, csak akarni kell. Szégyenkezve ismerik be, hogy csalódtak. Ez jó jól mert már közelednek a munkások azon táborához, ahová a mai rendszert minden nyo'morával, megszüntetni akaró munkások csatlakoztak. Ez a tábor pedig a Világ Ipari munkások szervezete az IWW. A chicagói kerületi értekezlet Pika mtársat leküldte Det- roitba szervezési munkák végzésére. Ennek költségéhez április 14-ig a következők járultak hozzá :Mrs. Fisher $1.00, Török Sándor $2.00, Sütő István $1.00, Horváth Béla $2.00, M. J. $2.00, Mr. és Mrs. Szász $2.00, Scherhaufer Géza $1.00, Bokor Pál $1.00, Bukovsky István $1.00, Lefkovits Lajos $1.00. ating Sister.” William Feczko recited a poem, “We Have Fed You All for a Thousand Years” written by an Unknown Proletariat. Elizabeth Bodnar, our youngest junior, also recited the words of a song by Joe Hill, “Don’t Take My Papa Away From Me,” which was the last number on our program. Later in the evening a young man, Joseph Keller, entertained us by singing several songs. Dancing followed till early morn and everybody had a grand time. Press Committe. Junior Column Bridgeport Juniors make merry
