Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-01-14 / 722. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 január 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _______HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.v.0 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ........... 5o Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to; “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to . __________ Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A munkásosztály szolidaritása Az IWW jelszava mindig a munkásosztály szolidaritása volt. Bérharcoknál akár az IWW vezette azokat, akár más szervezet, vagy pedig az elégedetlenség hirtelen kitöréseként a szervezetién munkások léptek sztrájkba, az IWW tagsága mindig a munkások szolidaritását hirdette. Az IWW minden időben szolidaritást vállalt azon munkástársakkal, akik az osztályharcban elestek, vagy az ellenség karmai közzé kerültek, mert az IWW jelszava, hogy “Egynek a sérelme valamennyi sérelmét jelenti.” Mire e sorok az olvasók elé kerülnek Kentuckyban ismét folyamatba lesznek a tárgyalások. Számos bátor harcos lesz a vádlottak padján, akiknek az élete forog kockán. Az egyetlen bünük, hogy hűek osztályukhoz a munkásosztályhoz, ami végzetes bűn az uralkodó osztály vak igazság szolgáltatása szerint. Hogy ezen munkások kiszabadulnak-e és elfoglalhatják helyéiket, mint öntudatos harcosok a munkásmozgalomban, vagy a villamos székbe kerülnek, vagy pedig élő halottakként a börtönökbe, attól függ, hogy a munkásság milyen támogatást nyújt az Egyetemes Védelmi Bizottságnak, hogy a hazug vádakat vissza verje. Tagadhatatlan, hogy a jelen gazdasági válságban nehéz az anyagi támogatás, de az IWW és más szervezetek osztálytudatos tagjai meg nem hátráltak a nehézségek előtt, sőt mi több az osztálytudatos munkásokra hárul mindig a legnehezebb feladatoknak a megoldása. Mennél nehezebb feladattal állunk szemben, annál nagyobb energiával dolgozunk, hogy a kitűzött célt elérjük. Most is meg kell feszíteni minden tehetségünket, hogy harcos társainkat kiszabadítsuk, hogy velünk válvetve harcolhassanak az Ipari Szabadságért. ők kérik segítségünket és elvárják szolidaritásunkat a szükség ez órájában. Ezt pedig nem tagadhatjuk meg tőlük! “Egynek a sérelme, valamennyi sérelmét jelenti.” Gyüjtsetek a védelemre és azt sürgősen küldjétek a General Defense Committee 555 W. Lake st. Chicago, 111. címre. Uj Messiások Nagy társadalmi tudósok, egyetemi tanárok, nemzetgazdá- szok, akik manapság gyakorta állnak elő uj “megváltó” eszmékkel, a mai rendszer kátyúba dőlt szekerének kiemelésére, most egy uj eszmével foglalkoznak. Az eszme tulajdonképpen a Columbia egyetemen született meg, és már mint egy határozott terv került az Atlantic City-i kongresszus elé, ahol az elismert tudományos világ képviselői vették tárgyalás alá. A géptermelés tudományos vizsgálói, akik a technikai termelésben a tudomány magaslatára emelkedtek, de a társadalmi rendszer vizsgálatánál, még mindig azon. az alacsony lépcsőfokon bandukolnak ahonnét a mai társadalmi rendszer megmentését látják lehetségesnek. Ezek a tudósok végre rájöttek arra, hogy a rendszermentésnél már tovább kell menni az apró reformoknál, és gyökeres változást ajánlanak a termelés menetében. Jelentésük szerint, a legnagyobb baj ott van, hogy a munkaidő rövidítését túl lassú tempóban hajtják végre, mig a másik fő ok a mai pénzrendszerben van, mely mint értékmérő túl régi, és egyáltalán nem felel meg a géptermelés korszakának. Azt ajánlják, hogy a mai arany alapon fekvő dollárrendszert teljesen el kell törölni és helyébe az értékeket, termelő energiában, az elhasznált villamos áram mennyiségével párhuzamban kell megállapítani. A “villamos dollár” vagy ahogyan nevezik az “Edison dollár” nem az aranyvaluta alapján állana, hanem a felhasznált villamos áram kilowatt mennyiség értéket képviselné. Ezek a tudósok, a politikai kormányok megszüntetését is szükségesnek találják, sőt a kormányzást teljesen ki akarják venni a mai politikusok kezéből, és azt mérnökök és technikai szakemberek kezébe akarják letenni. Az uj messiások még tovább mennek, és azt állítják, ha minden tekintetben tudományos alapon kitervezett ajánlataik végrehajtására alkalmat kapnak, heti 16 órai munkaidővel az életszükséglet legmagasabb igényeit is bőven kielégíteni fogják minden ember számára. Persze mi forradalmi munkások, akik hosszú éveken át figyelve a társadalmi berendezkedés ipari alapját, és régen tudva azt, hogy az iparokban kell gyökeres változást végrehajtani a gazdasági kháosz megszüntetésére, nem állunk kötélnek a professzor urak megállapításainál. Nem azért csak, mert az uj messiások tervezete túl fantasztikus, és a kapitalista rendszer keretén belül megoldhatatlan. Mert minden ember élet- szükségletét a kapitalista rendszerben kielégíteni nem lehet, ha még amolyan tervezetet is fognak kidolgozni a tudós urak. Mert nemcsak az a főbaj, hogy politikus kormányzatok a végrehajtó közegei a gazdasági hatalom birtokosainak, hanem az egyetlen baj az, hogy kapitalisztikus termelési rendszer van. Ha most már a politikus cselédeket elcsapják, a tudósok felfedezése folytán, és technikusokat és a legképzettebb szakembereket állítják a termelés irányítására, de a kapitalisztikus termelés fejlesztésének lesznek hűséges cselédei, a gazdasági krízist nem oldották meg, sőt annak még rohamosabb romlását segítették elő. A tudósok akik a termelő energiának milliomod részekre való felosztását és annak fokozását olyan tudományosan kiszámítani tudják a társadalom tudományban, nem tanulták meg a kétszer-kettő elméletét. Mert a kapitalista termelési rend és gazdasági krízis az mindig egyenlő a számtani kétszer-kettő- vel. Nem lehet tehát gyökeres változás mindaddig, amig magát a termelési rendszert nem változtatjuk meg. Amilyen szenzációsan nagy tudományos feltűnést keltett az uj felfedezés a “villamos dollár” mint uj értékmérőt illetőleg, a tudományos világban, annyira egyszerű és érthető, a munkásosztály tudományos világában, az ipari unionizmus elmélete. És most amikor már elérkeztünk oda, hogy a tudósok kezdik megállapítani a politikus kormányzatok hasznavehetetlenségét, mindig közelebb jutunk ahhoz a ponthoz, amikor már az úgynevezett politikus munkáskormányzatokért való akciókat is mindig többen és többen helytelennek látjuk. Az ipari szervezkedés, mint az ipari unionizmus tudományának gyakorlati alkalmazása, az egyetlen kivezető ut a gazdasági válságból. A tudományos kutatóknak is meg kell találni ezt az utat, ellenkező esetben, a kapitalista osztály politikus cselédeinek sorsára jutnak. Kerületi értekezlet lesz New Yorkban február hó 19-én, vasárnap reggel 9 órai kezdettel az uj Bérmunkás Otthonban 200 E. 85 St. a 3-ik Ave. sarkán. A kerülethez tartozó csoportok és lapkezelők hárítsanak el utjokból minden akadályt mely gátolná őket a megjelenésben, mert fontosabb megbeszélésünk még alig volt mint amelyeket ezen az értekezleten kell elintézni. Ebben az ügyben minden megkeresés a csoport titkárához F. Tóth 2151—45 St. Astoria, L. I. küldendők. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni osakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
