Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-09-17 / 705. szám
1932 szeptember 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal Munkanélküliség és nyomor (Folytatás a 3-ik 'oldalról) Junior Column COOPERATION By MARGARET VARYU egy automobil gumi kerekének gyártásához 12 órai munkaidőre volt szükség. 1930-ban jobb, tökéletesebb és tartósabb gumi kereket egy órai munkaidő alatt végzik el. 1920-ban egy ügyes, tanult pék munkás naponta 500 kenyeret volt képes elkészíteni. 1930- ban két napszámos munkás egy villany kemence segítségével naponta 85 ezer kenyeret készítenek el. 1930-ban százezer szén bányász több szenet hozott a föld színére mint 1919-ben egy fél millió bányász. Egy vasúti kocsi ma 125—150 teher kocsit húz megrakodva maga után a 10—15 év előtti 254—30 kocsi helyett. Utakat, házakat, óriási gyorsasággal egy maroknyi munkással építik. Hová lesznek a munkások? Mindenki tudja, hogy ma már nincsenek újabb iparok, melyek a fejlődött iparok tartalék seregét felhasználnák, ennélfogva a munkanélküliek tartalékseregét növelik napról napra. Gép, gép és gép! A vas szörnyeteg, amely oly hűségesen, oly kitartóan .termel foglalta el a bérrabszolgák helyeit. Ha a termelés és szétosztás eszközei a munkások tulajdona lenne és azokkal a társadalom szükségleteit állítanánk elő, mii- kimondhatatlan áldás lenne ez az emberi társadalomra. A kapitalizmus tulajdonában rettenetes nyomorba, pusztulásba kárhoztatja a világ bérrabszolgáit. A munkásosztály nem tartott lépést a termelés és szétosztás eszközeinek fejlődésével és a mai fejlett géprendszerben is a heti 48 órás munkaidőt dolgozza át, holott a fejlődött géprendszerhez arányitva kellene munkaidejét megszabnia a mai társadalmi viszonyok között. A jövő társadalmában pedig a társadalom szükségleteihez mérten fogja intézni s ma már vannak oly kifejlődött iparok, hogy évente alig három hónap kellene napi 6—8 órás munkaidő mellett, hogy a társadalom szűk ségleteit kielégítsék. Hová lenne ez az ipar akkor, ha a munkásosztály társadalmában fejlesztik azt tovább. Egy, két órai munkaidő naponta vagy hetenként és befejezték a cipő gyártás szükségleteit. Nem régiben Angolországban elővettek egy csomó julhot megnyirták azokat és gyapjujokat feldolgozták s a lenyirott juh hátáról le vett gyapjút 2 óra 10 perc leforgása alatt Angolország egyik főurának ruha formájában a testére rakták. Bámulatos gyorsaság s eme fejlődést a munkás kezek idézték elő. Ma a kapitalizmus a világ fejlett államaiban, de legkivált- képpen Amerikában a tetőfokát érte el. Hatalmas corporációk billiós alaptőkével, nap-nap után falják fel az Útjukban álló száz és száz milliós vállalatokat, akik tehetetlenek eme oktopusszal szemben. Az Egyesült Államok bányáinak, gyárainak és ipartelepeinek termelő képessége oly nagy, hogy ha azokat három hónapig napi 24 órai munkamegosztással üzemben tartanák jóval többet termelnének mint amit egy év leforgása alatt Amerika piacán eltudnának értékesíteni s ha az iparok összeségét az év minden napján a szokásos munkaidő mellett tartanák üzemben, akkor is maradna 5—6 millió munka- nélküli, hacsak nem találnának piacot hatszor vagy nyolcszor akkorát mint a mai áruiknak eladására. De azt tudjuk, hogy ez a világ kapitalizmus profit rendszerében lehetetlen, sőt még a meglévő piac is veszélyeztetve van. A munkásosztály óriási tömegei kerülnek a munkanélküliek tartalék seregeibe, mely által megszűnik vásárló képességük. Ma úgy áll a helyzet — kivéve néhány ipari mágnást — Amerika és a világ teljes népesége csődbe jutott, mert a kizsákmányoló osztály profit éhsége kény szeritette erre. Az az oka, hogy nem képesek vissza vásárolni amit a mezőgazdaságban és más iparokban termelnek. Csődbe jutásának kizárólagos okait minden osztálytudatos bérrabszolga tudja, amely a kizsákmányoláson a profit a bérrendszeren alapszik. Ma a munkásosztály szeme előtt játszódnak le a bányák, a vasutak és más ipartelepek roha mos összpontosulása, mind kevesebb és kevesebb kezekben s eme összpontosulás tétlenül, szervezetlenül találja a munkás osztályt, melyért óriási nyomorral, szenvedéssel fizet. Ez a modern ipari rendszer jutalma a még mindig ősálmaiban tengődő munkásosztály számára. A világ bérrabszolgáinak kezében az egyetlen hatalom, a mely megválthatja őt ama rettenetes állapotoktól, melybe kö- zömbösége és a géprendszer rohamos fejlődése vezette. A termelés és szétosztás eszközeit a világ munkássága állította elő a mai társadalmi rendszer összes intézményeivel egyetemben. Ennek a társadalmi rendszernek a lerombolásához a legrövidebb ut az ipari szervezkedés az Egy Nagy Szervezet útja. Ezen szervezet több mint két és fél évtizeddel ezelőtt zászlajára irta a termelés és szétosztás eszközeinek társadalmasítását az Ipari Demokráciát. Amíg a világ munkássága közömbös, tétlen és idejét holmi utcai zavargásokra pazarolja el, addig a kizsákmányoló osztály egyesíti erejét az iparok összpontosítása által. A munkásosztály az egész világon nap-nap után gyöngébb az összpontosított iparok uraival szemben és mindaddig az is marad, amig gazdasági erejének, hatalmának tudatára nem ébred és nem egyesíti azt a világ ipari munkásainak Egy Nagy Szervezetében az IWW-ban. Ez a szervezet 27 esztendővel ezelőtt irta zászlajának másik oldalára a bérrendszer eltörlését. Nem munkanélküli, aggkori és egyéb megtévesztő reformokért küzd. Let us first define the meaning of the work cooperation : “When numerous laborers work together side by side, whether in one and / the same pfocess or in different but connected processes they are said to work in co-operation.” Marx. Co-operation is a fact or thing that has been existing ever since the earliest history of mankind. It can be traced back to the Indians in their household tasks did not the men hunt and the women sew and cook? Is it not true with the slaves during the existance of the Roman Empire? The acquaducts, pyramids, and roads, that are still in constant use today,, prove that cooperation was and is, more than ever today the mainstay that small ruling class, the capitálist. Even in the guilds and during the feudal system, evidence can be found pointing to the fact that co-operation is the firm foundation of big results. In one way co-operation' was new. It was new in the method that the capitalist put it to use. Never before in the history of mankind had workers gathered under one roof and worked together on the same commodity; but the capitalist is a sly fox and many things can he made or forced to reap profits for him. When co-operation was first introduced in the factories the owner worked in among the men at the bench, but gradually a chasm developed between the owner and the worker. Soon the boss discovered that by hiring loyal managers to work in his interests he could travel abroad, they even live in foreign countries the rest of his life and enjoy the luxuries that the obtained from the results of the sweat and blood of the workers. Too, the worker was beginning to realize that the commodity he produced was “ours”*or “his” (the company’s) not “mine.” With the realization of this fact he discovered that all the boss really hired him for was this energy in producing and not for any other reason but that. The revolutionizing of the step towards the co-operating of the workers, resulted in the saving of such materials necessary in building individual workshops. Soon with the introduction of machineries, commodities were cheapened in price owing to the fact that Célja az emberiség javára szolgáló eszközök társadalmasítása. Ezért forradalmi. Ebben a szervezetben a helye minden igaz forradalmárnak, aki a nyomor, szenvedés rettenetes karmai közül fel kíván szabadulni. they were almost all consumed by the working class. But it had the ill effect of reducing the cost of labor power and giving more surplus value to the boss. Note these two factors carefully for we shall see in the near future how it results in the destruction of the capitalist system. As Marx says, “The seeds of the destruction of the capitalist system lies within the system itself!” Let us analyze this sentence and explain its true meaning. The worker producing more and more commodities with the aid of machinery is soon laid off because the machinery is taking the place of thousands of workers. The workers left on the payroll are getting small wages and are working on longer shifts. Meanwhile the surplus commodities which the worker is not able to buy back is rapidly being stocked up in the warehouses. Before long the capitalist is faced with the fact that he is not making but rapidly losing money. Why? The worker is not able to by back all he has produced for he is not paid enough wages. Though, he can buy a percentage of it can not buy all that is filling up the storehouses. Who is going to buy it back when men are steadily losing their jobs? If the capitalist was really wise he would hire back the men on higher wrages and less hours thus paying them enough wages to keep the surplus commodities in the factories. But though the capitalist has been clever in reaping millions of dollars in surplus value, he is not clever enough to solve the question as to how he can succeed in recovering ad keeping it up. M. V. — Age 15 years. This is the last of five articles on “Co-operation” by the pupils of Daniel Horsley in the JWU school in Chicago. This last article by Margaret Varyu was well written. We can understand from her article that the only way we can accomplish big things is through cooperation. Therefore, Juniors, everyone of you should lend a hand in keeping this column alive with interesting articles. Now that we have so many new writers on our growing list we do hope that this good work will be continued. Jr. Ed. BU FFÄ LOBAN az IWW tagjai, a Bérmunkás olvasói minden pénteken este előadást vagy vita estélyt tartanak az Austin és Gorton St.-en levő Pápai-féle helyiségben, melyre min den munkást szívesen látunk. Belépődíj nincs. Hozza el barátait.
