Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-09-17 / 705. szám
1932 szeptember 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munkanélküliség és nyomor A profit társadalmában A világ bérrabszolgáinak óriási része a munkanélküliség harmadik esztendejét rettenetes nyomor közepette fejezte be. Ezen elmúlt évek sorá,n mindenki tudatára ébredt, hogy valami nincs rendjén, de kevesen jöttek nyomára a bajok igazi okainak. A munkásosztálynak egyszer és mindenkorra tudatára kell ébrednie, hogy a mai szomorú helyzet nem ideiglenes, nem gyűlölet vagy rosszakaratból származik, hanem az a társadalmi rendszer hozza magával, amelyben élünk. Amíg a termelés és szétosztás eszközei felett a kizsákmányoló osztály rendelkezik, addig munkanélküliség, bizonytalanság, nyomor, szenvedés és éhhalál jut osztályrészül a termelő bérrabszolgák számára. A mai pangás a világ minden országának bérrabszolgáit érinti és ennek okait három pontban foglalhatjuk össze. Először a géprendszer rolhamos fejlődése. Másodszor a termelés és szétosztás eszközeinek mind kevesebb és kevesebbem összpon- tosulása. Harmadszor a munkás osztály szervezetlenége, közömbössége. Azon rettenetes haladás, amelyen a termelés és szétosztás eszközei mentek át az elmúlt 20—25 esztendőben hozta meg az emberiségre azt a rettenetes nyomort, amelyben ma szenved az egész világon. A kormány és a kizsákmányoló osztály jelentéseiből vesz- szük a géprendszer rohamos fejlődésének adatait. Száz esztendőre visszamenőleg tehát 1825 és 1925-ik esztendőkben. Ezen idő leforgása alatt a mező gazdaságban foglalkoztatott munkások száma teljesen az egy negyedére redukálódott. Minden százezer mezőgazdasági munkás helyett, melyeket 1825-ben alkalmaztak l925-ben már csak 25 ezer volt alkalmazásban s ma még annál is jóval kevesebb. 1825-ben nem volt túltermelés. Ma amikor minden 10 emberből hatott feleslegessé tett a gép a kizsákmányoló osztály legnagyobb problémája a túltermelés értékesítette. A mezőgazdaságban a sarlót követte a kasza s ezt az arató a gyűjtő gép és azokat a hatalmas combine, amely egy két ember segítségével rettenetes gyorsasággal intézi a termés eltakarítási munkáit. Óriási erejű trucktorok nagy mennyiségű ekéket húznak maguk után, melyekkel óránként 15—20 aker földet szántanak fel. A cukor nád arató a gyapot szedő gépek millió és millió bérrabszolgát tesznek feleslegessé. És ez ma a géprendszer korszakában minden iparban igy van. Ha a mező gazdaságból áttekintünk az iparok más ágaira még nagyobb szomorúságot tapasztalunk 1919- től 1925-ig a gyárakban, bányák ban és egyéb ipari telepeken foglalkoztatott munkások száma négy millióval csökkent és a termelés 25 százalékkal emelkedett. Az iparokból a géprendszer rohamos fejlődése folytán a bérrabszolgák mind nagyobb tömegekben kerülnek az utcára, 1925-től kezdődőleg még nagyobb tempóban mint annak előtte. A mindig tökéletesebb gépek a “speed up” rendszer végzi irtó munkáját a világ bérrabszolgái között. A Ford társaság 1924-ben két hatalmas telepén 140 ezer embert foglalkoztatott, akik naponta 8 ezer automobilt termeltek. 1930-ban jobb és tökéletesebb autókat gyártottak és egy telepen 75 ezer alkalmazott naponta 10 ezer automobilt állított elő. 1919- ben 15 ezer acél ipari munkás kevesebb acélt termelt mint 1929-ben 3 ezer 500 acél ipari bérrabszolga. 1920- ban Amerika egyik leghatalmasabb gumi ipari telepén egy ezer alkalmazott 250 ezer gumi sarkot termelt naponta. 1930-ban 8 ember termelt egy milliót nyolc óra alatt. 1920-ban (Folytatás a 7-ik oldalon) Az utóbbi időben mind sűrűbben találkozunk az úgynevezett radikális és liberális lapokban, hogy eme depresszióból való menekvésre egy vezér kell. “Jól termett ember lóháton” vagy egy Lonchinvar gróf aki megmenti a szépséges demokráciát. Egy Mózes, aki az ígéret földjére vezeti az emberiséget. Egy mesiás egy megváltó, aki a szegény kitagadott bérrabszolgák patronusa lenne. Ezt kívánják a gyávák, az igénytelenek a fél- kegyelmüek, akik másokra bízzák saját ügyük intézését. A konzervatív polgári sajtók szintén vezérek után áhítoznak, szeretnének egy vaskezü embert mint Bismarck, egy Napoleon, de még egy Mussolinivel is meg elégednének, hogy az általuk anarchiának nevezett társadalmi rendszer eljövetelétől megmentse uralmukat. A munkásosztálynak annyi hatalma, szabadsága van ameny nyíre társadalmilag érett és gazdaságilag szervezett. Nem vezé*- rekre, hanem szervezetre, szolidaritásra van szüksége. A bérrabszolgák egyesült ereje, közvetlen cselekevése hatalmasabb minden vezérnél, akarnoknál. Nem régen az IWW egyik sztrájkjánál játszódott le, amikor a hatóságok vezérek után kutattak és megkérdezték a sztrájkoló tömeget, kik a vezérei. Ezer és ezer torokból hallatszott fel egyszerre, hogy “valamennyien vezérek vagyunk.” Eme hatalmas szolidaritás sarokba szorította a hatóságokat a kizsákmányoló osztályt és a munkások teljes győzelmet arattak. Vezérek! Hol vannak azok Amióta az emberiség az állat világból átfejlődött, lassú egymásutáni társadalmi fejlődéseken ment át. Az első társadalmi élete csoportokba, törzsekbe volt szervezve, de mindig a családhoz tartoztak. A termelés akkori eszközei nem egyesek, hanem az összeség tulajdonát képezték, közösen termeltek, közösen fogyasztották munkájuk gyümölcsét. Ez volt a “baba” emberek korszakában. Az a rendszer már egy társadalmi alakulatott fejezett ki. A nép állandóan a jobb és tökéletesebb szerszámokat fedezte fel, mely által kezdett uralkodni a természet adta kincsek felett. Az ezt követő társadalmi rend szerekben a Chatel Slavery és a Feudalizmus idején a termelés nagyobb területekre szorítkozott s a népesség túlnyomó része a kizsákmányolok a földes urak kezében volt, akiktől munkájuk fejében élelmet, ruházatot és lakást kaptak azt is oly szűkén, hogy csak egyik napról a másikra tengedte őket. A társadalom fejlődése folyton folyvást haladt, újabb szerszámokat készítettek, melyek- nak segítségével meggyorsabbi- tották a termelést. Az uradala vezérek, akik már számtalanszor útnak inditották a háborgó tömegeket az Ígéret földjének kapui elé és amikor döngetni kezdték azt, amikor veszélyessé vált az uralkodó osztályra, a vezérek akik oda terelték őket vissza hátráltatták a hiszékeny tömegeket. Példa rá Németország, New Zeeland, Angolország, Amerikában a “bonusz army” sanyarú története, amig vezérek nélkül kis csoportokban vonultak Washington felé ut- jokban megállították, lefoglalták a vonatokat, hatalmas trucko- kat, az uralkodó osztály rettegett, nem merte megakadályozni őket. A vezérek leszerelték, hazamenetelték őket a kormány a kizsákmányoló osztály kívánságára. Legutóbb Budapesten a sajtó szabadságért tüntető tömeget “hon atyák” országgyűlési képviselők az annyiszor' éltetett szociáldemokraták vezették és amikor már a rendőrség karmaiba volt a tömeg a képviselő vezérek kereket oldottak, mely után a proli kardlapozva menekült a megvadult rendőrök elől. És igy van ez minden mozgalommal, melyet vezérek irányítanak. A társadalom fejlődésének egyik legnagyobb akadálya a kizsákmányolt osztály tudatlansága, a vezérek hamissága, gerinctelensége. Az osztály harcban a bátrak, az elszántak, az egész emberek, akik a közvetlen cselekvés utján végzik a társadalom átváltoztatásának nehéz munkáját. A gyávák a meghunyászkodók, mint a birkák, kolompos után kullognak, nekik ,vezérek kellenek. mák részére nem volt kifizető vállalkozás a rabszolga vagy jobbágy rendszer s beállott a társadalmi változás. Iparok fejlődtek, városok nyőltek a termelés folyton, folyvást szaporodott s belőle kifejlődött a szakképzett munkások tábora. Ennek a társadalmi rendszernek a kezdetén indult meg a vagyon mind kevesebb és kevesebb kezekben! felhalmozódása. A folytonos újabb találmányok a tökéletesebbnél. tökéletesebb gépek kiszorították a kisiparost, a kéz művest s helyüket a hatalmas gyárak, a gépek óriásai vették át s megszületett a kapitalizmus s vele együtt a bérrabszolgaság s ez a mai civilizált társadalmi rendszer. A történelem ‘ lapjai fényesen bizonyítják, hogy egyik társadalomból a másikba kiváltképpen a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmeneteit a termelés és szétosztás eszközeinek folytonos haladása irányították és ugyanez a folyamat irányítja a mai társadalmi rendszert az Ipari Demokráciába. A onai modern iparok mozgásban tartását egyedül és kizárólagosan a profit rendszer irányítja. Azon kevesek, akiknek kezében van a termelés és szétosztás eszközei, kizárólagosan arra törekszenek, hogy minél gyorsabban, nagyobb méretekben, minél kevesebb kezekben összpontosítsák azokat. A szent séges üdvözítő dollár nevében minden eszközt felhasználnak céljaik elérésére. És ma eme rettenetes pangás közepette szemünk előtt játszódik le a nagy hatalmas ipari vállalatok egyesítése, anfelyek aztán hatalmas géprendszerrel felszerelve indítják meg a termelés gépezetét és tartják azt mozgásban amig az profitot hajt. De amint a piac végéről a vásárló eltávozik, megállanak a termelés és szétosztás gépezetei, zárulnak a gyárak, bányák, ipartelepek kapui és beáll a pangás. Millió és millió bérrabszolga az éhha- lálal néz farkasszemet. Ez a mai társadalmi rendszer elkerülhetetlen szüleménye. Ez a civilizált társadalmi rendszer. Ennek a rendszernek vasgyürüi mind szorosabbra tekerődnek a bérrabszolgák millióinak nyakán s ez igy lesz amig a munkásosztály osztálytudatra nem ébred és lerázza láncait; melyet évezredeken át kovácsolt a maga számára. A bérrabszolgák eme rozsdás láncainak széttépésére alakult az IWW Egy Nagy Szervezete és amint annak tudatára ébred, megszűnik a magántulajdon és helyét a közös társadalom a munkásosztály ipa ri társadalma veszi át. Szerkesztői üzenetek Egy öreg harcos, Cleveland. Levelét csak az esetben adhatjuk le a Bérmunkásban, ha nevét velünk közli. A Bérmunkás névtelen cikkeket ha közöl is, de nekünk tudnunk kell a beküldő kilétéről. Vezér kell
