Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-07-02 / 694. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1932 julius 2. Lopás a Verhovay-aknál, csalás az Uj Előre-éknél A Bridgeporton nemrég lezajlott Segélyző Szövetség konvencióján megjelent tudósitónk jelentése kapcsán azt irtuk a Bérmunkásban, hogy a Verhovay és a Szövetség tagságára a tiszt viselők részéről történő ráerőszakolt egyesítési mozgalom azért olyan sürgős, hogy takarja az egyletek anyagi veszteségeit. Tudósítónk ugylátszik már azon a konvención kiérezte a Verhovay “nagy” egyesület érdemes elnökének a beszédéből, hogy olyan bajok is vannak, a melyekről az egyesülés kimondása előtt végzetes beszélni, de amely sokkal jobban égeti a tisztikar lelkiismeretét, mint amilyen az egyesülésre való vágyakozás. És jellemző ami fehér galléros, kivasalt nadrágu “vezéreinkre” hogy amint a hetek óta tartó “vizsgálat” jelenti a Verhovay egylet pénztárát közel harminc ezer dollár erejéig meg károsíthatta a “nagy” testület főszámvevője anélkül, hogy az évek óta tartó kisajátító munkára az ellenőrző bizottság rájött volna. Milliós összegeket kezelnek a mi polgári intézményeinknél csak úgy baráti módra, ahol az ellenőrök az ellenőrzésre szánt időket bankettek és egyébb meg hívásokkal töltik él, mert nem mernek még kíváncsiságból sem érdeklődni a tisztviselő urak által vezetett könyvek hogyan történése iránt. A tagságnak! ahoz nem kell érteni. Kétséget kizárólag a nyilvános leleplezés az elnök urat kívánja ebben az ügyben tisztázni, ami ismerve a tagság nem törődömségét bizonyára sikerül is, azonban bennünk “és az ügyek felett elmélkedő tagságban az a kérdés merül fel, hogy egy ilyen nagy pénzekkel dolgozó testületben szabad-e előfordulni, mint ahogyan a vizsgálat bizonyítja, hogy a hivatalos lapban megjelenő kimutatás hosszú esztendők óta nem volt azonos azokkal a jelentésekkel, amelyeket az azt készítő bizottság leadott. Ezekben az időkben csatolta ez összegeket az újságban megjelenő kimutatásokhoz a föszámvevő ur. Miért nem számoltatta el a bizottság vagy a testület munkájára felügyelő főelnök a legközelebbi ellenőrzésnél a főszámvevőt? * Amikor erről a szégyenletes eseményről kívántunk a Bérmunkás olvasói előtt is beszámolni az Uj Előre clevelandi junius 22-iki számát hozza te a lapkihordó és az abban közölt International Worker Order (IWO) magyar szekciójának 'május havi jelentésében a következő jegyzőkönyvi részt olvassuk: Az IWO központjának beszolgáltatva a MBÖSz maradvány-egyenlege április ,30-ik zárlat készpénzben $107.38 cent Check banki maradvány $3104. 44 cent. Az összes beszolgáltatott összeg $10,933.18 cent. A zárlat maradványok beszolgáltatásával a MBÖSz teljes pénztári kiegyenlítése EZZEL BEZÁRÓDOTT. A volt Önképző Szervezet tagjai úgy tűnik fel, hogy eddig még nem halottak arról, hogy a Szervezetüknek van bizonyos követelése New York városán ÖTVEN ÉS EGY NÉHÁNY EZER DOLLÁRNYI ÖSSZEGBEN. (A mindenben bele kotnyeleskedök azt állítják, hogy a fenti jelentés a helyes, mert ezt az összeget már régen átvette az Önképző -—■ helyett az Uj Előre vezérkara.) A Bérmunkás azonban sokat is foglalkozott ezzel az üggyel és igy az olvasóink tudják azt, hogy az Önképző Szervezet tagjainak a haláleseti tőkéje nagyrészben a házban van a fenti követelésben. így sehogysem fogják meg érteni, hogy hogyan is végződhetik és bezáródhatik az átszá- . molds $10,933.18 centtel, holott a házért esedékes összeg is a nagy nemzetközi egyesület központját illeti. Távol áll tőlünk, hogy ezt az ügyet a Verhovay üggyel egy vonalra állítsuk a pénzek hova- forditása kérdésében, mert eny- nyire magukról megfeledkezett- nek még az egyebekre hajlamos párt vezéreket sem tartjuk, de a fenti kimutatás azt látszik igazolni, hogy a minden tételt megvizsgált ellenőrző bizottság1 itt is csak azt látta meg, amit szívesek voltak eléjük tenni, ami a könyvekben van benne. Az Uj Előréből még ezek ’ sem olvasták, hogy nekik egy épületre vagy az azért esedékes összegre is vigyázni kellene. Nekünk egy szavunk sem lesz ha az Önképző Szervezet tagjai a házért esedékes összeget az Uj Előrének szavazza meg, de a tagság megkérdezése nélkül ezt az összeget elfelejteni egyet jelentene azzal, amiért a Verhovayt most az uj Előre is támadásba részesíti. * És itt összehasonlítást kell tennünk a Verhovay a “nagy” IWO és a' “kis” Munkás Beteg- segélyző Szövteség nemcsak vezetése, de a tagság által történő ellenőrzés között is. A Szövetség a tagság minden centjére nemcsak felügyel, de azt minden eshetőségre biztosítja is. A Szövetség könyvei olyan egyszerűek, hogy azt ellenőrizni tudja mindazon tag, akinek alkalma volt a kétszer kettőt megtanulnia. Éppen ezért a legbüszkébben hivatkozhatunk a ,magyar munkások előtt a Szövetségre, amely a milliós vagyonokkal rendelkező egyesületeknél is biztosabb a munkások részére azért, mert ott a tagság megkárosítására történő szabálytalanságok meg nem történhetnek. Az öntudatos magyar munkások, akik szükségét érzik a betegsegélyzőbe való tartozásának azért választották a maguk részére ezt a Szövetséget. Ezt kell felismerni Amerika magyar ságának is különösen most amikor ismét elhalmozzák őket a nagyhangú ígéretekkel. Junior Column BRIDGEPORT MEETINGS By Mary Feczko. During the course of the past few days June 9, 10, 11, several hundred Bridgeporters had the privilege of listening to Benjamin Fletcher prominent Negro speaker of the IWW. ■ Three successful street meet ings were held and another meeting at Washington Park. Many Unemployed Workers in Bridgeport gather at the park and tlhese workers listened in tently to Fellow Worker Fletcher. Fellow Worker Fletcher spoke about “The One Big Union of Labor” touching on unemployment, the lowering of the American workers standard of living and the IWW. He pointed out the necessity of a powerful, economic, organization of Labor “The working class of America must organize or perish.” “Without organization you can accomplish nothing.” There are around 12 million unemployed in tha U. S. Tlhosc workers who are working either part or full time are forced to work many times under unsanitary conditions, and accept wage cut after wage cut—without protest. Knowng that with all the unemployed workers— to protest would be fatal. They would either be “fired” or told that “There are plenty outside who would be glad to take yóur job for that amount or even less.” And even with the low- wage rates a worker is never sure of Ihis job. He has hanging' over him the ever increasing fear of being “laid off.” Those workers who are unemployed, and there dependents find their standard of living decreasing by leaps and bounds. They are faced with this situation. Bread lines, cheap flop- houses,' malnutrition—“charity.” The working class—the class —who witlh their brain and brawn built up the Industries, mines mills, factories, marvoul- ous buildings, railroads—every- thing-^the class that made billions for the capitalist—that class now accepts a mere pittance in the form of wages and “charity.” “Charity” the most degrading of all things. _ The working class must organize to avoid the chaos that is certain to result from such condition—the ever increasing unemployment, the suffering, despair, the wide-spread discouragement that is sweeping the country. “You must organize regardless of race, religion, color, politics or sex, employed or unemployed.” By organizing into a One Big Industrial Union, you, as a class can reduce the hours of labor so that the unemployed workers can be put back to work; learn about the class struggle, and become “class conscious.” Train yourself to fulfill the historic mission of the working class— the aboition of classes and wage slavery. The working class must organize to bring about peacefully a new social system. An Industrial Democracy where the workers will produce for use and not for profit. Then and only then will civilization really begin. A system where unemployment and poverty will, be a thing of the past—where every human being will have a real opportunity for life, liberty and the persuit of happiness. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, imig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik v. bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a .szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen e sett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: Tisztesseges napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend. szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hog; folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
