Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-08-06 / 699. szám

1932 augusztus 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal Elképzelés HÉTKÖZNAPOK Ha valamit meg akarunk va­lósítani először képzeletben kell azt megcsinálni, sokszor meg­esik, hogy az elképzelés után nagyon sok évvel valósul meg amit elődeink előre láttak, el­képzeltek, de csak az utódok, akiknek az elképezlő tehetségét az elődei fantáziája felserkenti és tudományos utón és ismere­tek segitségével annak keresztül vitelére sarkalja. Az ilyen fantáziákon született később megvalósult dolgok közé tartozik a repülőgép és a búvár- hajón kívül sok más dolog, me­lyet valaki először csak képze­letben csinált meg, melyet egé­szen más egyén sokkal később megvalósított. Ez áll a minden­napi életben is, ha egy szerszá­mot vagy egy kertet akarunk csinálni, először el kell azt kép­zelni, aztán megvalósitani. Amit az ember nem tud elképzelni, azt nem tudja megvalósitani, vagy ahogy eltudja képzelni úgy fogja azt megvalósitani, azért nagyon fontos, hogy a munkás­ság is először képzeletben fon­tolja meg az uj társadalmi rend­szer mikéntjét. A munkásság között nagyon kevesen akadnak még ma, akik képesek olyan dolgokat elkép­zelni amit nem szemlélhetnek, nem látnak, igy nem is képesek megérteni. Azért támaszkodnak arra a néhányra, akiknek meg van a képzelő tehetségük és arra is képesek, hogy azt má­soknak is elmondják. Azért van az is, íhogy néhány előre látó, mivel a munkásság között keve­sen akadnak ilyenek, a saját cél­jainak elérésére használja fel ezt a képességet, mert a mai rend­szerben sokkal könnyebb a mun kásságot hangzatos frázisokkal, s szepTepnek a lefestésével meg nyerni az ilyen vezéreskedő egyének céljainak támogatására, mint arra bírni, hogy a saját fejével gondolkozzon és az el­képzelő tehetségét ápolja fejlesz sze, mely szerint önön maga is részese legyen a jövő társada­lom kialakulásának. Az elképzelésnek mint min­den más dolognak van káros és hasznos formája, káros formája az amikor önző egyéni érdek elősegítésére, használják azt, még a munkásmozgalomban is megnyilvánul, sőt egész pártok alakulnak ilyen káros tenden­ciákkal, amidőn a társadalmi át­alakulást is csak úgy tudják el­képzelni, hogy ők lesznek a dik­tátorok és másoknak is az alan- tosaknak elkeli fogadni, amilyen formában az ilyen diktátorok elképzelik az átalakulást. Az, ilyen egyének félnek a munkásság szervezkedésétől, és azért akarják azt elhitetni, a munkássággal, hogy már nincs ideje szervezkedni, csak bízza rájuk a sorsát és legyen szófo­gadó, minden parancsot teljesí­tő katonája az ilyen diktátori klikknek, már azok képzeletben mindent megcsináltak és el kell hinni a tömegnek, hogy úgy lesz az jó, az ilyen elképzelés­hez nem kell erős szervezet, sőt káros, mert ahol erős szervezet van ottan erős ellenállás is ki­alakul a diktátorokkal szemben, azért van az, hogy a diktátori hatalomra törekvők csak addig hajlandók egy szervezetet tá­mogatni mig azt a saját érde­keik előmozdítására bírják fel­használni, mihelyt ez nem sike­rül, minden erejükkel igyek­szenek azt szétrombolni. Az IWW egészen másképen tanítja a társadalmi forradal­mat, igy a tagjai másképen kép­zelik azt el, nem önző egyéni érdekek szemmel való tartása vezeti elképzelésüket, hanem a közérdek — a társadalom érde­kében nyilvánul az meg. Azért mi minden munkást arra ösz­tönözünk, hogy ilyen formában képzelje el a társadalmi forra­dalmat, ahol az ő ko-operációjá- ra is éppen olyan szükség van mint a most ismert harcosokéra, nem csak mint közkatonáéra, hanem mint akinek egyforma joga van a dolgok irányítására is nem csak a haroban való rész vételre. Mi nem vakon engedel­meskedő eszközöket akarunk, nevelni, hanem olyan harcoso­kat, akik már elképzelik a tár­sadalmi forradalom olyan for­máját ahol nem egy két ember esze után, hanem a munkásság gondolkozó részének az esze és akarata után lesz az irányítva. A társadalmi forradalom ezen formájához amint az IWW el­képzeli és tanítja, szükséges szervezet, nem csak azért, hogy a harcot győzelemre vigye, ha­nem azért is, hogy az ilyen dik- tátorságra törekvők ellen siker­rel védekezhessen, akik magu­kat képzelik egyedül képesnek arra, hogy parancsoljanak, dik­táljanak a tömegnek. Mi IWW-isták eltudunk kép­zelni egy jobb tökéletesebb tár­sadalmi rendszert minden féle párt diktatúra nélkül. Mi a mun kások millióinak akarjuk a ha­talmat megszerezni és azoknak siteni. A többség hatalmát nem lehet diktatúrának nevezni, az demokrácia és mivel azt mi nem csak a politikai hatalmat, hanem mindennél fontosabb ipari ha­talmat is a munkásság szerveze­tének az ipari szervezet kezé­ben kívánjuk helyezni, azért ne­vezzük az uj társadalmi rend­szert ipari demokráciának. Ez­ért harcolunk kitartóan még ak­kor is, ha nem elnyomó kapita­lista osztály zsarnokságával, ha nem a párt diktatúrára törekvő zsarnokokkal is harcba kell szállni, akik rettegnek attól, hogy a munkásság megszervezi erejét mint munkás és vezérek nélkül, a vezérek ellenére elker­get minden zsarnokot, diktátort még akkor is, ha azok a mun­kásság nevében akarnak dik­tálni. Amilyen fontos, hogy a mun­kásság eltudja képzelni a jövő társadalom rendszerét a teljes szépségében minden elnyomatás és diktátoroskodás nélkül, ahol a munkásság többségének aka­rata érvényesül, éppen olyan fontos, hogy ne álljon meg az elképzelésnél, harcoljon annak az eljöveteléért, szervezkedjen azokkal, akik ilyen formában minden zsarnokság nélkül akar­ják az uj társadalmi rendszert megvalósitani, az ilyen többség A középkor borzalmai jutnak az eszünkbe, amikor Florida állam törvényeiről olvassunk. Ahol még most is “izzasztó hordó ”-val büntetik a delik­venst. Egy 19 éves fiatalembert, Florida egyik börtönében, bün­tetésből mert megakart onnan szökni, a felügyelő “izzasztó kamrába” csukta, hol a fegyenc rettenetes kínok közt fejezte be fiatal életét. És az eset most, nem rég történt az ur 1932-ik esztendejében. Szégyenére Ame rikának és az egész müveit vi­lágnak, hogy ilyesmi a 20-ik században megtörténhet. A haladás korában, ahol vak­merő ujitók, félretéve tradíciót, maradiságot, kihozták a nőt az otthonból s a férfivel egy nívóra helyezték. S a repülőgép diadalmasan szeli át a levegőt s a rádión Közel a Lowell hóhérházhoz, az amerikai puritáni kultúra egyik városában van a Masse- chusetti Technológiai intézet, amely fakultásával járult hozzá, hogy “szégyenletes” ámen mondassék egy Thayer nevű biró és Fuller nevű kormányzó Ítélkezéseire a cipő munkás és halárus felett. Nagyon bele il­lik most ebbe a csokorba és lég­körbe Professor Robert E. Ro­gers, aki kijelentette, hogy több akadályokat kellene emelni a felső iskolai oktatás lehetőségei elé, hogy azok jussanak be, akiknek megvan a “helyes tár­sadalmi” és kulturális múltjuk a magasabb képzettséget igény­lő professziók elnyeréséhez. Ezen újabb táltos szerint, “valamivel több mint ügyes mentalitás, ambíció és közönsé­ges szellemi erő szüskéges ahoz, hogy valaki professziót űzzön.” Más szóval, a tanulásban csak a vagyonos arisztokrácia gyer­mekei részére legyen alkalom, akik ha hülyék is, vagy ha mind járt még a látszata is hiányzik az ambíciónak, de mert a “He­lyes” múltú háttérben és körül­mények közt születtek és isme­rik a virágos szavak használa­tát, vagy a szép gesztusokat valamely bírósági teremben és a hálószoba szellemeskedéseit, de a “helyes” társadalmi és kulturális múlt elegendő ahoz, hogy az oktatás csak ezek ré­szére legyen fenntartva kizáró­lag. Csak ezek részesüljenek a tudás koronájában, csak ezek részére legyen alkalom doktori, avagy más professzionátust űz­ni. íme az amerikai demokrácia. A múlt évben egy másik pro­fesszor részesült hírnévben, aki tanítványait hülyeségre oktatta, akaratára támaszkodó szervezet képes lesz nem csak megterem­teni az uj társadalmi rendszert, de meg is védeni a diktátorság- ra törekvők önző és beképzelt egyének ellen is. Vi. percek alatt New Yorkból Lon­donba beszélhetünk. A tecnika haladt, csak az em­ber gondolkozása nem. A mo­dern repülőgép berregésébe, a középkori kínzások nyomán, iz­zasztó kamrákból emberi jajki­áltások figyelmeztetik az em­bert arra, hogy baj van a kul­túránkkal. Mert különben ezek a dolgok nem fordulhatnának elő. Ily könnyelműen nem pusztulhat­nának el fiatal életek, börtönök izzasztó hordó, vagy a gyárak büdös levegőjében. A világot, az emberiséget tönkreteszi a “haladás.” Ezért pusztulnak el ezerszám­ra fiatal életek és kerülnek bör­tönökbe és szenvednek olyan bűnért, amit nem ők követtek el, hanem a társadalom. Brooks Elza. mert szerinte csak úgy érhetnek el földi sikereket. Professzor Rogers is olyanoknak szeretné látni a felső iskolai tanulókat, hogy azáltal mentesítené magát a természetes szellemi és am57- cionális energia konkurenciájá­tól. Megjegyzései egyébként a felsőbb iskolai légkörnek telje­sen megfelelő és az ottan ural­kodó érzelmeket fejezi ki. Ki­zárólag a kapitalista nevelés rothadtságát bizonyítja s ágy­látszik, hogy, figyelmen kívül hagyják, miszerint társadalmi hatalmukat teljesen az alsóbb néposztálytól nyerik. A munkás ságot egyébként nem igen érin­tik az ilyen célzások, általáno­san tekintve az ügyet, habár tény, hogy épen a munkásság van megfosztva elsősorban a magasabb akadémia oktatás le­hetőségeitől. Remélhetőleg csak pillanatnyilag és nem örökké tartóan. Az általános érdeklődést te­hát az kelti fel leginkább e zagy va kijelentés kutforrása iránt, hogy ebből még inkább kitűnik az éles arisztokratikus elkülö- nödés, izoláció a termelő töme­gektől és még inkább élesíteni szeretnék, észrevehetőbbé tenni a kiváltságokat, hogy annál könnyebben kizárhassák a ter­mészetes szellemi tehetségeket a magasabb oktatásból, mely által magukat könnyebben men­tesíthetnék a haladó liberaliz­mus, vagy radikális szellemi fejlődéstől. Uralkodásukat akar­ják biztosabb alapokra fektetni, mert amint az elszólásból is ki­tűnik, felismerték azt az igaz­ságot, hogy a ‘TUDÁS HATA­LOM.” Azonban a munkásosztálynak is van ám társadalmi és kultu­rális múltja és háttere, ami vi­szont teljesén . megnyugtathatja a professzor urat és hasonszőrű társait, hogy reakciós kísérle­teikkel elkéstek. A munkásság már talál utat magának a szel­lemi Fejlődés forrásához és önön erejéből emelkedik fel a TU­DÁS HATALMÁHOZ. Kulturális háttérben

Next

/
Oldalképek
Tartalom