Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-07-30 / 698. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 Julius 30. President csinálok körében Vallás és a kapitalizmus Irta: BROOKS ELZA. Tudomásomra jutott, hogy a Republikánus Párt nagyjai Chi­cagóban sereglenek össze, ennél­fogva én is oda irányítottam utamat és megérkeztem Chica­góba és annak egyik legmaga­sabb szállójának utolsó emele­tén béreltem szobát. Már régeb­ben hallottam, hogy Chicago egy veszedelmes város, ahol a bombák recsegnek, ropognak, úgy gondoltam, ha már fel is robbantják ezt a várat, hát nem kell oly messze mennem a meny ország elérésére, ha meg a ter­vem nem sikerül úgy hát az utolsók között leszek, aki vissza pottyan eme borzalmas városba. Ezideig nem sikerült megálla­pítanom, hogy miért választot­ták a kommunisták, republiká­nusok, demokraták éppen ezt a félelmetes várost konvenciójuk szinteréül. Valószínű, mert Chi­cago a nehéz iparok, bootlege- rek, zsebmetszők, graftelő poli­tikusok, féldollárért felfogadha­tó orgyilkosok valamint ezen iparok mellett is tőzsgyőkeres amerikai város. Ének a mesebeli városnak a pénztárát politiku­sok már régen kiürítették, talán a komik még ezt nem tudták és azért jöttek ide, ugyannyira, Ihogy fizetés képtelenné vált. Nem képes az “előzékenység­ről” hires rendőreit, a tűzoltó­ságot, a tanítónőket, áz utca­seprőket fizetni. Azok informálására, akik nem ismerik Chicago terepviszonyait, kell hogy felvilágosítással szol­gáljak. Chicago, a Michigan tó partján fekszik. A partot már régen alaposan elmosta az ár, de azért a tó még mindig ott van. A város szegényeinek hi­vatalos himnusza “Tudom, hogy még él a végrehajtóm.” A városnak van három elő­kelő polgára, ezideig négy volt de Samu Insull beadta a kul­csot, Bili Thompson, aki néhány évvel ezelőtt az angol királyt űzte ki ebből az országból. A1 Capone, aki most Atlanta, Geor­giában hüsül és a jelenlegi pol­gármester Toni Chermák, Cseh­országi származású és mindig sóvárogva gondol arra, hogy jobb lett volna ott maradni. Chicago lakosságának száma három millió, amelyből két mil­lió a könyöradományokon élne, ha adna nekik. A harmadik mil­lió pedig az előbbeni kettőnek a nyomorán élősködik, Vannak még az előbbinél nevezetesebb iparai is és ezek a legfejletteb­bek : bankbukás, ház elárvere­zés, kilakoltatás, mellék iparai a gyilkosság, öngyilkosság, éhen halás, a nyomor, szenvedés. Ma Chicagóban olcsóbb egyik helyről a másikra költözni, mint lakást fizetni. A rendőrség díj­talanul végzi a kilakoltatást. A kommunisták meg szintén díj­talanul végzik a visszahurcolko- dást. Az erkölcs terén is óriási léptekkel haladnak itt előre. Az utcai lányok agyon fáradva az éhségtől esnek össze az utca kövezetén. Az 1933-ik esztendő­re építendő világ kiállítás mun­kálatai is gőzerővel halad előre, ítélkezve arról a tucatnyi épület munkásról, akik ott dolgoznak, úgy néz ki mint a bélpoklosok szigete. Ezeket megismerve könnyű szerrel megállapíthat­juk, hogy a munkások a repub­likánusok, demokraták pártjai miért választották Chicagót ma­rakodásuk színhelyéül. Amint a szobámból kiléptem egy libériás inas egy üveg gin- gert és jég darabokat igyekezett ihozni a mellettem levő szobába. Önkénytelenül is arra gondol­tam, hogy ott egy “hon atya” és egy üveg pálinka van. Csa­lódtam, nem egyt hanem két “hon atya.” volt egy fél gallon pálinka mellett. Mint újságíró bemerészkedtem lakosztályukba és kikértem véleményüket a munkanélküliséget illetőleg. “A munkanélküliséget illetőleg” vá­laszol az egyik szenátor — po­harának tartalmát ceruzájával kevergette. Ez az egyik legfon­tosabb kérdés a mai korban. A megoldás azonban erre számta­lan. Például ha több munkás dolgozna, akkor kevesebb volna a munkanélküli. Ha pedig mind dolgozna, akkor nem volna sen­ki munkanélkül. Ez elég világos ön előtt ugye bár? Ennélfogva a konvenció a több munka ki- bocsájtása érdekében fog dön­teni. Ez jó biztatás lesz azok szá­mára. akik még dolgoznak és sürgés, forgást jelent azok szá­mára, akik munkanélkül vannak. Ilyen formán a leghelyesebb megoldani a munkanélküliség kérdését. Kíván még egyebet tudni? Igen szeretném tudni, hogy hogyan helyezik el azt a 10—12 millió munkanélkülit a munkán? Az — az nagyon egy­szerű. És az csak másodrendű kérdés. A tapasztalat azt bizo­nyítja, Hogy aki korán kel ara­nyat lel. Csak az a baj, hogy kevesen kísérlik meg. így és ehhez hasonlóan nyilatkoztak a Chicagóba sereglett politikusok a munkanélküliség megoldásá­ról. Egyebet nem is telhettek a munkanélküliség megoldása ki­zárólagosan a bérrabszolgák müve lehet. A társadalom fej­lődése bizonyítja azt a fokoza­tos fejlődést, amelyen át elérte a 16—18 órás munkaidőről1, a mai nyolc órás munkanaphoz és ma a napnál is fényesebben bizonyítja a bámulatos fejlődé­sen át esett géprendszer, hogy nem 8—6 vagy négy órai mun­kaidőre van szüksége a társada­lom minden egyes hasznos tag­jának a szükségleti cikkeinek előáliitására, hanem rohamosan közeledik az idő, amikor nem napi, hanem heti hat órai ter­meléssel elfogja végezni a mun­kás az emberiség szükségleté­nek, jólétére, szolgáló cikkek előállítását. Ennélfogva a viszo­nyok megváltoztatását cs^k oly képp felépített gazdasági szer­vezettel lehet, famelynek tagjai szolidaritást vállalva együttesen cselekednek az egész világ ki­zsákmányoló osztálya ellen. Ez a szervezet a Világ Ipari Munkásainak Szervezete az IWW. OLVASD AZ IndustrialWorkert A fenti címen szeretnék egy kis e.me futtatást végezni a Bérmunkás hasábjain, anélkül, hogy szándékomban volna cik­kemmel bárkit is megsérteni Jól tudom, hogy manapság az emberek sokkal érzékenyebbek, mint régente voltak. Tehát tisz telettel felkérem mindazokat, akiket illet, hogy ne lássanak cikktemben személyeskedést, egyesekre való vonatkozást, csak a tényeket, melyeket a gyakor lati élet dobott szemeim elé s amit a gondolkozó ember látó­képességével felszedtem, hogy aztán súlyos igazságonként oda adjam azoknak, akik fáradságol és időt vettek maguknak írásai­mat elolvasni. Nem szeretem a hosszú be­vezetéseket és mielőtt rátérnék mondani valóimra, szükséges­nek látom megjegyezni azt hogy a Bérmunkás netra foglal­kozik a vallással, amit az embe­rek magánügyének tart. Sajnos, a modern technika világában, a haladás korában, mely a csodálatosabbnál csodá­latosabb találmányokat adta az emberiségnek, akadnak olyan emberek, kik érzékenykednek, ha véletlenül a vallás kerül szó­ba. S ezek az emberek; legtöbb­ször nem bigot, mélyen vallásos érzésű emberek — akik embe­rek és nem is — hanem magu­kat intelligensnek tartó embe­rek, akiknek éppen intelligenciá­juk miatt fáj az, ha a másik em­ber az Isten fogalmában nem hisz. Anélkül, hogy felsorolnám azokat a tényeket, azokat az ember mészárlásokat, melyek a múltban a vallás nevében tör­téntek, nem megyek olyan mész szire igazságom bizonyítására megállóit a világháborúnál, mely felülmúlta minden idők hábo­rúit. És szembeállítom egymás­sal a zsidóságot és a keresztény séget. A világháborúban, mint testvér küzdött egymás oldalán a zsidó és a keresztény katona Feláldozták ifjú életüket a kap­zsi, vért habzsoló nagy hatal­makért .Zsidó rabbi, keresztény- főpap áldotta meg fegyvereiket beletugva a tízparancsolat egyik legszebb tanításába, hogy ‘“NE ÖLJ.” Az Isten nevében ifjú emberi áldoztak és az Isten elfogadta hogy embervérben fürösszék szent nevét. S pusztított a vér baj, megfertőzve ártatlan gyer­mekeket, sírtak az anyák és gyászba borult sok-sok asszony szív. A bűn szemérmetlenül járt az emberek közt, akárcsak egy uccai lány. A numerus klasszus bepiszkitotta a kultúrát, nehéz, sötét felleg borult Európára é: a tétlenség lomha felhői bete mették az élni vágyást és dől gozni akarást. És most annyi évek után a háborúnak, a nagyihatalmai egyezkednek, de nem békét, ha­nem hadisarcot akarnak és a néppel nem törődnek. A bálvá nyok kora visszatért s mint egy­kor a bibliai Áron, Mózes öccse, az Isten szent trónjára ültették a pénzt, az egyedüli hatalmat a földön, megszégyenítve magát a hatalmas Istent, ki tétlenül kell, hogy tűrje Istenségének ilyen módon való kicsúfolását. S mig a nagyhatalmak a po­litika boszorkány konyháján ügyesen elintézik a népek sor­sát, addig a kis emberek, ahe­lyett hogy összefognának a nagyhatalmak ellen, ütnek egy­máson a vallás miatt. A fanati­kus zsidó büszkén valja, hogy ő kíilömb ember mint á többi vallásu. És a keresztény: vicá- versa. így lesznek faji és vallási villongások. Mert egyik fél sem akarja meglátni azt a minden­nél fontosabb tényezőt, mely a mindennapi életet jellemzi, azt a harcot amit a mindennapi kenyérért egyforma dühvei foly tat ügy a zsidó mint a keresz­tény. A zsidóság gyűlöli egykori elnyomóit a keresztényeket, de ugyanakkor, hiúságból keresi barátságukat, kit magánál több­nek gondol. A keresztények pe­dig, alhol csak lehet ütnek a büdös zsidón. Erre a gyűlölkö­désre tanítja a vallás az embe­reket. Mert hogy is tanítanák meg az embereket arra: hogy nincs faj, vallás, nemzetiség, mely különb volna, csak ember van, gondolkozó ember. S mig a vallás miatt az em­berek gyűlölik egymást, addig a kapitalizmus egyformán zsákmá nyolja ki a zsidót és a keresz­tényt saját javára. A prostitúció karjaiba épugy hull a zsidó nö mint a keresztény. S há érdek­ről van szó, pénzről vagy meg­élhetésről, de csak is akkor si­mulnak el az ellentétek s egy­formán jó a zsidó ereje vagy a keresztény pénze. Mig az emberek a vallásban hinni fognak mindig távolabb és távolabb fognak esni attól, hogy egymást szeressék. Mert a misztikumban való hivés meg öli a tiszta gondolkozást s meg­öli a tiszta emberi érzést. A val­lás, mely nem egyéb mint ba­bona, ellene van a haladásnak és az emberiség jólétének. A magasabb, tisztultabb gon­dolkozásra majd az ipari társa­dalom fogja nevelni az embere­ket. A “BÉRMUNKÁS OTTHON” LÁTOGATÓINAK FIGYEL­MÉBE! Ezúton értesítjük a Bérmun­kás Otthon látogatóit, hogy a helyiség a nyári hónapok folya­mán csak hétfő, szerda és pén­tek estéken lesz nyitva, hogy ezáltal megkönnyítsük azon munkástársaknak a munkáját, akik a gondnoki teendőket vég­zik. A fent jelzett estéken a kö­vetkező összejövetelek vannak. Hétfőn a “Chicagói Általános Munkás Dalárda” tartja dal­óráit, Szerdán társas összejöve­tel van, pénteken pedig az IWW chicagói tagjainak tag­gyűlése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom