Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-12-17 / 718. szám

1932 december 17, BÉRMUNKÁS 7 oldal Harcolva tanuljunk és tanítva harcoljunk! A munkásosztály és a mun­káltató osztály között folyó el­keseredett harc az osztályharc, sikeres megküzdésének egyik előfeltétele, hogy igyekezzünk pótolni azokat az ismereteket, amelyeket a mai rendszer meg­tagadott tőlünk. Nem is lehetünk az osztály­harc megértő katonái és lelkes küzdői anélkül, hogy ne tanul­juk meg legalább azokat az okokat, amelyek kizsákmányo­lásunkat eredményezik. Ezek megtanulására termé­szetesen nemcsak azért van szükségünk, hogy mi magunk tudjuk, hanem inkább azért, hogy azokat is megtaníthas­suk, akiket az osztályharc ka­tonáivá akarunk nevelni. Mert nem is gondolhatunk az osz­tály hairc sikeres befejezésére mindaddig ameddig nem tettük olyan hatalmassá az oldalun­kon küzdők táborát, hogy tö­meges számával és súlyával el­söpörje ezt a kint és nyomorú­ságot szülő társadalmat. Minden újabban megszerve­zett és nevelt munkás egy-egy biztosítékát képezi az osztály­harc gyors és sikeres befeje­zésének. Éppen ezért nem elég az, hogy önmagunkat fejlesszük jó és megértő katonáivá az osz­tályharcnak, de annyira kell képesíteni magunkat, hogy si­keresen nevelhessük a nálunk kevesebbet tudó munkástársa­inkat. Mert nem nyerhetjük meg az osztályharc katonáivá az indifferens munkástömege­ket a kizsákmányolás egyszerű megállapításával. Meg kell tudni magyaráz­nunk nekik azt is, hogy hol, miért és mi által vannak ki­zsákmányolva. Csakis igy re­mélhetjük, hogy elszánt bátor katonát nyer táborunk a meg­szervezendőben. Vagyis annyira kell fejlesz­tenünk magunkat, hogy szó­ban és írásban sikeresen ma­gyarázhassuk az osztályharc okait és a befejezéshez vezető sikeres utat. Önmagunkat ennyire képez­ni nem egyéni kedvtelésként kell tekintenünk: kötelesség ez, elmulaszthatatlan kötelesség az osztályharccal szemben. Soha sem lehet jó katonája az az osztályharcnak, aki nem törek­szik harc közben tanulni és má­sokat tanitva harcolni. Minden más mozgalom tag­jai megengedhetik maguknak azt a fényűzést, hogy a tanu­lást és tanítást egyes, arra hi­vatott vagy kinevezett vezé­rekre bizzák az IWW harcos tagjaira ez nem vonatkozik. Az IWW-ban minden egyes harcos egyszersmint vezére is a mozgalmának. Ma az egyik, holnap a má­sik tagja mozgalmunknak kö- telességszerüleg foglal el olyan állást amely elengedhetetlenné teszi a tanulásra és tanításra való készséget. Az IWW-ban nem üres frá­zis, hanem komoly tény az a megállapítás, hogy mozgalmunk minden egyes tagja vezér is. Ez igy van az IWW-ban és amennyiben hiányos, csak a munkástársaink közömbössé­gén múlik. Minden alkalom meg van az IWW-ban arra, hogy az egyes tagok ne legyenek kény­szerülve megtűrni egyes embe­reket csak azért, mert azok többet tudnak vagy dolgoznak, mint a többiek. Igyekezzen mindenki eleget tanulni, hogy másokat is ta­níthasson. Láttuk ezt a múltban ami­kor valósággal veszedelmévé vált mozgalmunknak az a tény, hogy nem volt elég munkás­társunk akik vállalkozhattak volna meggyőződésüket szóban és írásban hirdetni. És látjuk mostan ismét a veszedelmet közelegni. Ha egyik tevékenyebb mun­kástársunk rövid pihenést kí­ván a túlfeszített munka után, vagy egy másik elhalálozik, keresve kell keresnünk azokat a munkástársakat, akik elfog­lalhatják a sorból kidőltek he­lyét. Ennek nem szabad igy folytatódni. Minden más mozgalomban meg van a meglehetős könnyű megoldás az ilyen eshetőségek­re. Egyszerűen magasabb fize­téssel elcsábítanak más moz­galmakban vezérszerepet ját­szókat akik könnyű szerrel ta­lálják bele magukat az uj moz­galmakba. Csak a frázisaik kü- lömböznek, lényegükben hason­lók és igy nem okoz nehézsé­get az uj mozgalomba került vezéreknek elsajátítani az uj mozgalom frázisait és tovább­ra írni és beszélni a régen meg­szokott módon. Közben importálhatnak egyes, ismét csak régi vezére­ket, akiknek megint csak az amerikai viszonyokat kell meg­ismerniük ahoz, hogy az itteni mozgalmak jó vezéreivé vállja- nak. Nem igy az IWW-ban. Nem az IWW nem frázisaiban kü- lömbözik a többi mozgalmak­tól. Az osztályharc uj filozó­fiáját állította fel, amelybe nem tudják beleélni ^ magukat a régi mozgalmak vezérei. Csak a munkások, a nehezen kínló­dó a kizsákmányolt munkások azok, akik megtudják érteni az IWW mozgalmának az uj filozófiáját. Mert az IWW minden meg­nyilvánulása a termelés kizsák­mányolás telepeiről indul ki. Az IWW az egyedüli az ösz- szes létező és kimúlt mozgal­mak közül, amelyik szervezeti formáját, harci eszközeit és az egész mozgalmi filozófiáját a termeléssel és a kizsákmányo­lással egy irányban indította meg. Ennek tulajdonítható az IWW bámulatot keltő sikere. Az a siker amelyik, nem a tagok millióiban nyilvánult meg idáig, hanem az IWW sajátos elméletének a világ minden ré­szére való elterjedtségében. Az IWW fáradhatatlan tanításá­nak az eredményeként nincsen a világnak olyan kizsákmányo­ló országa, ahol nem foglalkoz­nak az ipari szervezkedéssel, mint az osztályharc helyes megvívásának egyedüli megfe- .elő eszközével. Közeli nagy események ve­tik előre az árnyékukat. Ezen eemények fokozott agitációra és nevelő munkára fogják kény­szeríteni munkástársainkat. De ezt nem végezhetjük előkészü­letlenül. Már mostan meg kell BUDAPEST vezetőségének a megállapítása szerint az egy millió lakosból 250.000 ellátat­lan magyarul éhező ember van nyilvántartva. Ugyancsak a főváros vezetőségének a kor­mányhoz intézett memorandu­mába mutatta ki, hogy 500.000 ember van a fővárosban mun- kanélkül. Ugyanekkor amikor Gömbös tábornok miniszterel­nök frázisokat pufogtat arról, hogy “nem lessz éhező magyar az országban.” Hát lenni való­ban nem lessz mert már ré­gen vannak. JELENTETTÜK, hogy Békés­gyulán a munkáság egysé­ges föllépésére a polgármester a textilgyárban a Bedaux ter­melési rendszert betiltották. Erre a gyár lezárta kapuit és ezen határozat visszavoná­sáig" nem hajlandó a termelést fölvenni. így néz ki Gömbös által hirdetett fából vaskarika az “önzetlen kapitalizmus.” Jelenleg Gömbös egyik bizal­mi embere van lent Gyulán ta­nulmányozza a helyzetet a dön­tést a fiók Duce fenntartotta magának. \ BÉKÉSCSABA: A város még ma is fuldokol a porban mint évtizedekkel ezelőtt. Jár­dák csak imitt-amott vannak. A város költségvetésének tár­gyalása során indítványozták, hogy töröljék a 45.000 pengős rendőrségi és 20.000 pengős levente hozzájárulást. Ebből az összegből 5.000 p-t anya és csecsemővédelemre, 5.000 p-t pedig a lakosság kenyérrel va­ló ellátására fordítson a város, mig a többit fordítsa járdák építésére. Az elnöklő polgármester az indítványt nem is tette föl szavazásra azzal, hogy “ellen­keznek bizonyos fönnálló tör­vényes intézkedésekkel.” — tennünk az előkészületeket arra az időre, hogy nyugodtan nézhessünk az események bekö­vetkezte elé. Elkészültünk ar­ra, hogy harcolva tanuljunk és tanitva harcoljunk! Törekednünk kell arra, hogy mozgalmunk minden egyes tag­ja nem csak jó közkatonája le­gyen mozgalmunknak, necsak szóban tudják megmagyarázni az indifferens munkásságnak az osztály harc okait és céljait, hanem előadások, cikkek kere­tében is meg tudják tenni. Ha erre fogunk törekedni, akkor nyugodtan nézhetünk a közelgő nagy események elé. Készen fognak azok bennünket találni. A mostani kiképzésünk­kel képesítjük magunkat az áradattal felénk vonuló nagy munkástömegek megszervezé­sére. Enélkül csak kudarc várhat reánk. A HATÓSÁGI munkaközvetí­tő jelenti október 13-án Bpesten foglalkozást keres 3891 munkás, foglalkozást kap­hat 78 munkás.— UJ JOGCÍM emberek bebörtö- nözésére. A hét folyamn a csendőrök 4 embert adtak át az ügyész­ségnek Budapesten azzal a vád­dal terhelvén őket, hogy “A kormányzati rendszer ellen” terveztek megdöntési akciót. Igaz, hogy ilyen cimü bűncse­lekményt az egyébként túl dús magyar törvénytár nem ismer, de számit az valamit? Fő az hogy embereket lehessen fog­ni. ÚJPEST. Egy 28 éves fiatal­ember akinek doktorátusa volt a városházán mint dijnok robotolt néhány tiz pengőért havonta. Most megváltoztatták Írnoknak ami havi 20 pengővel több fizetést jelentett. Dr. Ma­rosi Lajos efölötti örömében megőrült. Beszállították az An­gyalföldi elmegyógyintézetbe. A MUNKÁSBIZTOSITÓ pénz­tárt tudvalevőleg a kommun bukása után erőszakkal foglal­ták el a fehérek a munkások­tól. Utóbb államosították ami­kor is holmi lovag és egyébb intelektuel hívekkel népesítet­ték be annak állásait. Ha azóta egyik lopás a másikat követi. A munkások pénze ebek har­mincadj ára került. Legutóbb is Lovag Weinczirl Oszkár urat fogták le mert mások nevére nyugtákat hamisított és pénze­ket szedett fel. Amikor a “csa­lád” értesült erről hajlandónak nyilatkozott a “kár” megtérí­tésére. Erre vonatkozó tárgya­lások folyamatban vannak. A Lovag ur pedig szabadlábra ke­rült. Ha egy proli 5 deka sza­lonnát “lop” 56 hónapot ül ér- | te. ■ ■____. _ _ r _I ■■■■■ ■■ Magyarorszagi Tűkor Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest.- egész tárháza a Bérmunkás 1933-ra szóló Naptára

Next

/
Oldalképek
Tartalom