Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-12-17 / 718. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 december 17, Érdemes volt-e? A mai rettenetes nyomorúság közepette az elmúlt választások alkalmával “megnyilvánult” Amerika szavazó polgárainak véleménye. A 47 millió szavazó polgár közül 36 és háromnegyed millió járult az urnákhoz. Amerika népének nagy tömegeit még mindig a politikai humbugolások érdeklik. Az úgynevezett uralkodó pártok a republikánus és demokrata pártok jelöltjeire 35 millió 76 ezer 235 szavazatott adtak le. E két párt közül a demokrata párt 21 millión felüli szavazatot nyert. Miért? Mert Amerika népének eme rettenetes elnyomatásban, éhségben a legtöbbet ígérték. ígérték, hogy megválasztásuk esetén azonnal megsemmisítik a “pangást okozó” italtilalmi törvényeket. Sört, bort Ígértek a népnek és az szavazott, mert abban látta a pangás okát. Amerika népe még ma sem lát az óránál tovább, sőt nagyon sok osztálytudatos munkást is zavarba ejtettek. Ezek is elfelejtették, hogy Európa minden államában, Francia, Német, Angolországban bőségben van sör, bor, pálinka és a munkásosztály ezekben az államokban is éppen olyan kizsákmányolt, éppen olyan nincstelen, éppen úgy ki van rekesztve az utcára a mun- kanélkülség következtében mint mi, akik részére a politikusok sört, bort kívánnak adni. A politikusok cselfogása félrevezetett, nagyon sok felületes gondolkodót. A munkásosztály, amely már negyedik esztendejét tapossa a világ legnagyobb nélkülözésének, azon része amely politikai utón, a szavazás utján kívánja megdönteni a mai társadalmi rendszert, heteken, hónapokon át megfeszített erővel, óriási anyagi és erkölcsi áldozatokkal dolgozott, hogy Amerika politikai kormányának gyeplőjét megragadja. A szavazatok felhajtása érdekében egymást túllicitálták a szocializmus, a kommunizmus elárulásában, meggyalázá- sában és nem eredménytelenül. A munkásosztály osztálytudatos része ignorálta őket s ennek fényes bizonyítéka, hogy a szocialista párt amelyet csak a kommunista párt vezérei licitáltak túl a munkások elárulásában a 47 millió szavazat közül 557 ezer 316 szavazatott kapott. A kommunista párt 15 ezer 410 szavazatot. A Szegény Legények Pártja 3 ezer 580 szavazatot. Érdemes volt-e ezért az alapos pofonért félrevezetni, elárulni a munkásosztályt? Érdemes volt-e a helyes szervezkedési útról a politikai posványba vezetni őket, megtagadni, meggyalázni az osztályharcot? Amint a csúfos “eredmények” nyilvánvalóvá lettek az ultra vörös forradalmárok szé- gyenlefcoikfoen rablásrój, sikkasztásról ordítoznak. “Ellop ták a kommunista párt szava zatainak száz ezreit.” Mondjuk, hogy elloptak égj milliót, éppen annyit nyert vele a munkásosztály mintha hozzá tettek volna kettőt. Nem változtatott volna a helyzeten, éppen úgy nem, mint Németországban a 6 vagy 7 millió kommunista szavazat nem változtat a német munkásság helyzetén. A német munkásság éppen olyan elnyomott, éppen olyan kizsákmányolt, a munkanélkü liség, a nyomor éppen úgy sújtja, mint a világ bármely más államának munkásait. A parlamentbe bejutott “elvtárs’' képviselők nem képesek a mun kások munkaidejét, redukálni, bérét emelni, minden a régiben a kizsákmányoló osztály társadalmi rendszerében maradt. Érdemes-e a munkásosztály osztálytudatos részének a jövő társadalom rendületlen híveinek a parlamenti akcióra pocsékolni idejüket. A munkás- osztály jó része megcsömör lőtt a politikusok minden fajtájától. A 47 millió szavazó közül csak 37 millió adta le szavazatát az elmaradt 10 millió a munkásosztály a bérrabszolgák megfosztott, jogtalan és bizalmatlan szavazatát kép viseli. Amerika osztály tudatos munkásságának példával kellen*s szolgálni a világ bérrabszolgáinak számára és a hatástalan, káros politikai akció helyet az egyetlen és helyes utón az Egy Nagy Szervezet utján kellene haladnia. Az osztálytudatos munkások, a bérrabszolgák túlnyomó része akik tisztában vannak az osztályharc» elméletével, tekintet nélkül elvifelfogásaikra elösmerik az Egy Nagy Szervezet hatalmát. A géprendszernek fejlődése, előbb-utóbb rákényszeríti a munkásosztályt, osztály szervezetének az Egy Nagy Szervezetnek a kiépítésére. A mai rettenetes viszonyok közepette, amikor eme rothadt társadalmi rendszer vajúdik a világ munkásságának az Egy Nagy Szervezetben kell tömörülnie. Fel kell készülnie az iparok, a termelés szinterén a társadalmi forradalom egyetlen hatásos eszközének az általános sztrájknak az előkészítésére. Ez az egyetlen eszköz maradt meg a munkásosztálynak arra, hogy átvegye és üzembe helyezze a termelés és szétosztás eszközeit a világ termelő hadseregének számára. A Chicagói Általános Munkásdalárda december 17- én, szombat este 7 órakor a Bérmunkás Otthonban, 2419 Lincoln Ave. Tánccal egybekötött Disznótoros Vacsorát rendez. Belépti dij: 25 cent, vacsora áfa 25 cent. Kérjük a munkástársakat a szives megjelenésre. Tisztelettel a Rendezőség. Az agitálás helyes és helytelen formája Itt nem egy szervezet taktikájáról van szó, hanem az egyén agitációs taktikájáról. A minap a gyárban valamelyik hitfelekezet ügybuzgó tagja kéregetett templom javára. Nagyon lassan gurultak a pen- ny-k, legtöbb munkás egyszerűen elutasította a kéregetőt. így jutott a mi csoportunkhoz. Mielőtt szólhatott volna a mi “szabadgondolkodónk” (mert ez is van nálunk) ráförmedt, hogy a mi csoportunkban nincsenek olyan ostoba szamarak, akik tömjék a papzsákot és azután istent, arkangyalt, ördögöt, pápát, borjut, Ádámot, ökröt, Noét, malacot, mindent össze hordott nagy gyorsan úgy, hogy még a mesebeli bárka sem volt úgy megtömve állatokkal, mint az ő szája. A kollektor csak mosolygott szelíden mint egy apostol s csak annyit mondott, amikor szóhoz jutott, hogy “Én csak azoktól kérek akik adni akarnak. Az én meggyőződésemen az semmit sem változtat, hogy ön engem szamárnak, vagy okos embernek tart. Nekem éppen úgy jogom van önről véleményt mondani, mint önnek én rólam, de én nem mondom meg a véleményem, mert nem akarom önt megsérteni. Eggyet azonban mégis mondok önnek és pedig azt, hogy minden embernek tiszteletben kell tartani a mások meggyőződését, ha azt akarjuk, hogy megismerjék a mienket!” És azzal elfordult, mintha misem történt volna és kollektált tovább. A szabadgondolkodó le volt főzve, mert a közvélemény a “papszamár”-nak adott igazat, íme egy eset melyet a háziagitátoroknak érdemes lesz megjegyezni! (Türelmetlenséggel nem érünk célt.) A mi szabadgondolkozónk határozottan olvasott ember, de türelmetlen, ideges, szerinte mindenki szamár, bolond vagy gazember, aki mindazt nem tudja amit ő. Éppen ezért soha sem képes híveket szerezni magának, mert mindenki kerüli az alkalmat, hogy tőle díjmentes cimadományoizásban részesüljön. Sokan bolondnak tartják és már előre nevetik, ha valaki szóba elegyedik veile, mert tudják, hogy a vége heves szóváltás és harag lesz. Az IWW tagjai nem közönséges fizető tagok. Egy u i társadalom építői és egyszers- mint eszméik hirdetők Minden eggyes tagnak apostoli türelemmel kell az uj eszmét hirdetni, az elnyomottak között és a makhabeusok elszántságával kell dolgozniok az u j társadalom felépítésén. Az IWW érdekében való agitáció nagy önfeláldozást kíván az agitátortól. A tudatlanság, a rosszákarat sok gúnyt és rágalmat szór, nem csak a szervezetre, hanem annak képviselőire is. Sokszor a legszemtelenebb gorombaságot is le lehet fegyverezni, egy barátságos értelmes szóval. Az agitátornak mindig tudnia kell, hogy kivel beszél és aszerint kell alkalmazkodnia. Soha nem szabad lekicsinyelni senkit véleményéért, ha az mindjárt a legkézelfoghatóbb ostobaság is, hanem az illető értelméhez mérten kell bebizonyítani az IWW igazságát. A munkán agitáljunk. A leghasznosabb agitációt a munka helyeken lehet végezni: a gyárban, a bányában stb. Természetesen ez azzal a kockázattal jár, hogy az illetőt kidobják a munkanélküliek közzé, azonban ha az agitátor óvatos és tervszerűen jár el, az sem olyan gyakran fordul elő. Tegyük fel pl; hogy én ma kezdtem egy gyárban dolgozni. Elsősorban is amennyire munkám megengedi, megfigyelem a közvetlen közelben dolgozó munkástársaimat és már az első nap tudom, hogy ki hogyan viselkedik, a hajcsár jelenlétében, vagy akkor ha a hajcsár távol van. Az ebéd idő alatt azt is megtudom, hogy melyik közülök a szóvivő és milyen tárgyról szeretnek beszélni. Én természetesen az első napokban csak akkor szólok ha kérdeznek, vagy ha egészen közömbös tárgyról beszélnek. A fősulyt arra fektetem, hogy megismerjem őket, szimpátiájukat megnyerjem. Amikor már embereimet kiszemeltem kezdek nekik beszélni a drágaságról, a bérlevágásról, munkanélküliségről stb. Azután már ők tüzelnek mert ezek a kérdések minden munkást közelről érintik. Nekem csak arról kell gondoskodom, hogy a tűz ne lohadjon, azt folyton élesztgetem, táplálom. Erre valók a Megszerezte-e már a Bérmunkás 1933-as Naptárát?
