Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-07-16 / 696. szám
932 julius 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal Az orgyilkosok munkában Maidsville, W. Va. sztrájkoló bányász bérrabszolgáit a Kelley’s Creek Colliery Company bányájánál a társaság bitang bérencei megtámadták. — Egy bányászt agyonlőttek, hetet súlyosan megsebesítettek. — Maidsville bányászai már hetek óta elkeseredett harcban állanak a folytonos bérlevágások ellen. Megfigyelések A West Virginiai bányákban a munkások tulnomó része het,i egy két napot dolgoznak és keresetük két és féli dollártól öt dollárig terjed. Nagyon sok bányász munkás van, akik Ihavon- ta nem keresnek tiz dollárt és eme nyomorúságos keresetükből kell eltartani nagyszámú családját. Igen nagy számmal vannak azok a bányász munkások — nemcsak West Virginiában, hanem Amerika minden1, bánya telepein, akik már egy, két év óta egy centet sem kerestek. A bányász bérrabszolgák az Egyesült Államok', területén rettenetes viszonyok között élnek, nem csak az éhhalál karmai szorongatják torkukat,, hanem a társaságok pribékjei is a terror minden eszközét felhasználják ellenük, gyermekeik és feleségeik ellen is. A UMWA szervezetének, tagsága még mindig nem látta be, hogy * eme tarthatatlan viszonyoknak az okozója a rossz, elavult szervezkedési \ módszerekben rejlik. A UMWA szervezete ahelyett, hogy szolidaritásra nevelné, tanítaná tagjait, inkább széttagolja őket két tucatnál is több kerületekre. Valamennyi kerület külön-külön egyezik meg a bánya bárókkal, úgy hogy szerződéseik mindig a bányatulajdonosok érdekeit szolgálja, sőt magában az egyes kerületekben külön szerződéseket kötnek egyes bánya társulatokkal, amig ugyanabban a kerületben, ugyan annak a társaságnak egy másik bányájában a bányász bérrabszolgák harcban állanak. Ennek következménye képpen történik, hogy a bánya társaságok orgyilkos bérencei minden felelősségre vonás nélkül terrorizálják a bányászok, feleségeit, gyermekeit, ütik, verik, kínozzák, börtönzik, lövik ' agyon az életükért harcoló bányászokat. És ez igy van West Virginiában, Kentucky, Pennsylvania, Ohio, Illinois stb. államok bánya telepein és ez igy is lesz mindaddig amig a bányász bérrabszolgák az egész 1 Egyesült Államokban sőt az egész világon szolidaritást nem vállalnak emberi jogaikért. A UMWA nem erre alakult szervezet, szervezkedési formája, összetétele, tisztviselősége korrupt, elavult intézmény. A mai korban amikor a géprendszer roppant fejlettsége napnap után teszi feleslegessé a bányász bérrabszolgákat is, egy eme kornak megfelelő szervezkedési formát igényel. Eme szer vezkedési forma, az Egy Nagy Szervezet formája, amely egy szervezetbe és nem disztriktbe tömöríti az Egyesült Államok valamennyi bányájának munkásait. Az IWW szervezetének szervezkedési formája . nem kerületenkénti, de nem is NEMZETI, hanem a világ bérrabszolgáinak Egy Nagy Szervezete a világ kizsákmányoló osztályának/ nem zetközi szervezete ellen. Az IWW nemcsak ennek az országnak a bányász bérrabszol gáit, hanem a világ bányász munkásait igyekszik a szolidaritás hatalmára. nevelni. De nemcsak a bányász ipari munkásokat, hanem a világ valamennyi iparában a termelés és szétosztás 1 eszközeinél alkalmazott bérrabszolgákat van hivatva megszervezni. Elvi nyilatkozatában vi.ágosan kimondja — s azt csak a félkegyelmüek, rossz- akaratuak magyarázzák máskép — hogy eme szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített 1 szervezettel lehet, melynek minden egyes iparban — vagy ha kell valamennyi iparában — dolgozó tagjai beszüntetik a munkát, bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összeség sérelmének tekinti. Ezen forradalmi szervezkedési forma az egyetlen, amely a világ bányász bérrabszolgáit a többi iparok bérrabszolgáival egyetemben váltja meg a mai rettenetes ter'rorisztikus állapotoktól. Válasszatok! UJ FALRAGASZOK Az IWW Egyetemes Központja a rövidebb munkaidő érdekében való agitációra kiadott kis falragaszokat, melyeknek százát 35 centjével, ezrét $3.00 val szállítják. Ma, amikor e rettenetes gazdasági válság közepette élünk, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy minél gyakrabban figyelmeztessük a szunnyadó munkásosztályt a munkaidő rövidítésére, mint ideiglenes eredményre. Ezt a szolgálatot teljesitik ezen kis falragaszok, amelyek az ipari telepek képét ábrázolva, szólítják fel a bérrabszolgákat, hogy a 6 órás munkanapért ne könyörögjenek, hanem léptessék azt életbeó A Kentucky Bányászok new yorki Védelmi csoportja julius 17-én tart KIRÁNDULÁST az Edenwald erdőben, ez utón meghívja New York és környékbeli munkástársakat. — Útirány: Lexington Ave. subway 180 állomásig, ahol a Westchester Railroad local vonatja veendő a Dyer Ave. állomásig, ahol feliratok fogják irányítani az érkezőket. Vagy pedig a 3-ik Ave. magas vasút a 133-ik állomásig és ottan szintén a Westchester vonal helyi vonatja veendő. A Bérmunkás olvasói is jelenjenek meg ezen az ünnepélyen. Az Egyesült Államok gazdasági viszonyai a legnagyobb megpróbáltatásra kényszerítik a munkásokat az egész vonalon. Az ipari válság az egész országba egyforma mérveket ölt. Az a' fhét heti időtartalom, amelyet körúton töltöttem azt a benyomást keltette bennem, hogy az amerikai munkásoszály átlaga, nagyon , távol áll még a tények felismerésétől. Habár nehezen tudnak belenyugodni a gazdasági összeomlás nehézségeibe és mindenfelé a gondolatok megnyilvánulása arra irányul, ihogy ez a mai helyzet nem tarthat már sokáig, nem számolva azzal, hogy a fejlődési folyamat, amely haladva a maga utján tovább az ipari termelés terén, az hozta létre a jelen viszonyokat. Az amerikai munkások nagy része, akik nem tanulmányozták a társadalom mozgató és fentar- tó folyamatát, azok még mindig abban reménykednek, hogy visz sza fognak térni azok a régi állapotok, amely viszonyok között a dolgozók nagy tömege eltudott helyezkedni az ipari termelésbe és tudta tengetni életét a nekik fizetett munkabérekből. Mások pedig talán úgy gondolkoznak, hogy valaminek kell történni; mert ez igy nem maradhat. Azok pedig, akik részben fel- ösmerték, hogy a mai rendszerben már nincsen megoldás az állapotok megjavítására politikai hátteret állítanak fel a dolgok mikénti voltának és hangzatos frázisokkal óhajtanának a leromlott gazdasági helyzetre hatást gyakorolni. De manapság a társadalomban 1 nem történnek csodák; mert az egész társadalom egy megszervezett gazdasági alapon nyugszik. Ezek az elemek rendesen idegen vizeken vitorláznak, ahelyett,, hogy megismertetnék a munkásosztállyal az amerikai kapitalizmus gazdasági szervezeteinek hatalmát, amely képezi a mai rendszer alapját, alhonnan azután rávezethetjük a munkás osztályt a tények felismerésére, St. Louistól egészen New Yorkig, amely terület az Egyesült Államok alapvető iparainak a fő pontjai, ahol a társadalmi munkaerő a modern' gépek segítségével hatalmas nagyarányú nemzeti (kapitalista) vagyont halmozott fel. A munkások milliói tétlenül a legnagyobb nyomorban várjuk a dolgok miké- peni megváltozását. A még munkán lévők pedig szervezet- lenül állnak a hatalmas megszervezett trustökkel szemben. Az amerikai munkásosztály, amely nagy részben nem ösmer- te fel az osztályharcot és elmulasztotta ezáltal a saját fejlődési folyamatát; mert nem haladt párhuzamosan a munkaerő megszervezésével ‘ magával az ipari fejlődéssel, igy aztán a fejlődő kapitálizmus, amely úgy szólván csak kevés ellentállásra talált a munkásosztály részéről, minden igyekezete sikerrel lett koronázva és alkalma volt mindig nagyobb és nfagyobb mértékben eltávolodni az iparokban a magán vállalatok egyéni föltörekvésektől úgy, hogy hatalmas ipari trusztökké fejlődött. Amely trusztök ma képezik az egész ország társadalmi hatalmát ; vagyis a gazdasági alapot, amely magába foglalja magát azi élet fentartására szüké- ges összes javakat. Az amerikai munkásosztály pedig várhatja, vagy sok esetben — várja is a depresszió megoldását a kapitalista osztály intézményeitől, (a kormánytól), amelyet a kapitalista osztály saját védelmére rendezett be, akiknek hivatása támogatni a fennálló; rendszert, — mert csak addig hagyja őket a gazdaságilag megszervezett kapitalizmus uralkodni, amig minden tekintetben szolgálják a megszervezett kapitalista államot. Az amerikai munkásosztálynak nincsen mire várni, hanem azt az elmulasztott munkát amelyet nem használt fel, hogy párhuzamosan ha’adjon az ipari fejlődéssel a társadalmi munkaerő megszervezésére kétszeres erővel kell, hogy folytassa, hogy erejét szembe!, állíthassa a termelő eszközök tulajdonosainak megszervezett trösztjével szembe. Az én észrevételeim arról a szervező útról, amelyek az ipari központokba végeztem az, hogy az amerikai munkásoknak nem elvont értelmű dogmákra van szükségük hanem meg kell velük ismertetni azt aj tényeket, hogy a mai rossz gazdasági viszonyok magának a gyors ipari fejlődésnek a következményei, amikor a profitra épített kapitalista társadalmi rendezer, az ipari fejlődése folytán már nem talál elegendő és megfelelő jó piacot az áruinak számára és a társadalmi munkaerő tétlenségre van kárhoztatva. Azok a munkástömegek, akik az IWW által az utamba rendezett gyűléseken részt vettek, azok megösmerhették azokat a tényeket, amelyen a mai* társadalom betegségei alapulnak és láthatják, hogy nincsen kivezető ut a mai gazdasági viszonyokból másfelé mint a ! termelési folyamat megváltoztatásával. Tehát mindenkinek hozzá kell látni az elmulasztott munka elvégzésére még pedig úgy, hogy a társadalmi munkaerőt kell megszervezni a dolgozók egy nagy trusztjébe úgy, ahogy azt az IWW tanítja iparilag,, nem a politikai intézmények lefoglalására, hanem az élet összes javainak átvételére, amelyet ma az ipari trusztök tartanak kezükbe. Azok pedig, akik az Egyesült' Államok ipari viszonyait egy fejletlen ipari állam viszonyaihoz mérten gondolják megváltoztatni, azok a fejlődés folyamata ellen cselekednek és mint ilyenek,' igyekeznek az amerikai kapitalizmus életének meghosszabbítására. Fel tehát a munkára, válasz- szűk a legrövidebb utat az ipari demokráciához ez pedig az ipari szervezeten keresztül történhet meg abban a formában, ahogy azt az IWW gyakorlatilag végzi. Pika Pál.
