Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-11-12 / 713. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 november 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .............. $2 00 One Year ......................$2.00 Félévre .......................... 1.«. 0 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Rövidebb munkaidő Most, hogy már túlvagyunk a választáson több mint valószínű, hogy a mesterségesen fellenditetett börze spekulálás, valamint egyik másik ipari vállalat látszólagos fellendülése újból a tespedés lejtőjére lép. Az Egyesült Államok kormánya az 1931-ik esztendőben megszavazott több mint 300 ezer millió dollárt. Eme hatalmas összeget a Reconstruction Finance Corporationra bízta széjjel osztás véget, akik 5 ezer 599 vállalat között széjjel osztottak 1932 október végéig 1 billió 118 millió 532 ezer 968 dollárt. A kölcsönzők túlnyomó többsége 4324 bankárokból került ki, akik 784 millió 214 ezer 459 dollárt kaptak. 391 bezárt bank felsegélyezésére újból való megnyitására 39 millió 290 ezer 150 dollárt engedélyeztek. Építkezést financirozó intézeteknek 80 millió 343 ezer 33 dollárt utaltak ki. Biztosító társaságok részére 71 millió 882 ezer 700 dollárt adtak. Jelzálog kölcsön társaságoknak 82 millió 886 ezer dollárt. 49 vasút társaságnak 243 millió 103 ezer 392 dollárt “kölcsönöztek”. A gyapot termelő szövetkezet részére 50 millió dollárt. Ezen összeget ugyan annak a szövetkezetnek adták, amelynek egy esztendővel ezelőtt a kormány azt tanácsolta, hogy minden harmadik sor gyapotot szántsanak be, mert túl termelés volt s ma ezek felsegélyezésére 50 millió dollárt adnak valószínűleg fizetnek azért a gyapotért, amelyet felszántottak. 43 millió dollárt kölcsönöztek 27 mezőgazdasági kölcsönző intézetnek. 53 milliót California állam szabályozására és igy tovább. Ezen hatalmas összegek forgalomba hozatala csinálta azt a szerény fellendülést, amelyet a politikusok a nemzet gazdászok prosperitásnak neveznek. A kormány kortesfogásnak használja fel, hogy újból bekerüljön a bársonyszékbe. Ezen horribilis összegeket ma már csaknem teljes egészében a kizsákmányoló osztály telhetetlen papzsákjába vándorolt, oda kölcsönözték, ott is maradt, amit munkabér fejében, kifizetitek az igen kis. parányi része volt azon összegnek s az is vissza vándorolt A munkanélküliség, nyomor rettenetes mederben terjed. A kormány billiói és millióival képtelen a helyzet változtatására. A kizsákmányoló osztály ütőere a profit s amig az mozgásban van a bérrabszolgák milliói szerte a föld kerekségén mindig nagyobb elnyomatásban, nyomorban tengetik életüket. Ennek az egyetlen ellenszere a szervezkedés, osztálytudatos alapon. Amig a munkásosztály ki nem építi osztály szervezetét az Egy Nagy Szervezetet az egész világon addig a profit rendszer átka jut számára osztályrészül. Prosperitás A géprendszer rohamos fejlődése az egész világ ipari államainak bérrabszolgáit rettenetes nyomorba taszította. Száz milliónál többre becsülik azok számát, akiket a gép a profit rendszer a munkanélküliségre kárhoztatott. Csiga lassúsággal bár, de állandóan növekszik azoknak a száma, akik felismerték a mai rettenetes helyzet ideiglenes orvoslását és az ötnapos munkahét és a hatórás munkanap érdekében törtek pálcát. Ezzel szemben rohamos gyorsasággal nyől a kizsákmányoló osztály ellent állásra való készülődése. Ä profit őszentsége nem hajt fejet a mai társadalom a géprendszer fejlődését feltétlenül megkövetelő rövidebb munkaidő szükségessége előtt. Az elmúlt három esztendő keservei fényes bizonyíték arra, hogy a csaholó politikusok képtelenek voltak a helyzeten változtatni, nem hogy magjavitották volna, hanem súlyosabbá, elviselhetetlenebbé tették azt a munkásosztály számára. A munkást megtakarító gépek rohamosan szorítanak ki bennünket az iparok teréről. Megfosztanak bennünket az élet lehetőségének minden fonalától. Minden laikus ember látja, hogy az egyetlen eszköz, hogy az iparokból kizárt munkásosztály vissza kerüljön a termelés szinterére az ötnapos munkahét, a hatórás munkanap életbe léptetése. Ennek az elérésére szervezkedni kell a munkásosztálynak az Egy Nagy Szervezetben. Feltétlen szükséges, hogy kiépítse osztály szervezetét, hogy felvehesse a harcot a profit rendszer a kizsákmányoló osztály ellen. A rövidebb munkaidőt a kizsákmányoló osztály csak elszánt : harcok árán fogja megadni, mert a munkásosztály nincsen kellőleg szervezve annak keresztül vitelére. Az osztályharc történelme fényes bizonyíték, hogy a kizsákmányoló osztálytól kemény elszánt harcokkal és nagy áldozatok árán kellett kivívni a magasabb bért a rövidebb munkaidőt. Ma a kapitalizmus a géprendszer fejlődése folytán magaslatának tetőfokát érte el s életének, profit rendszerének megmentésére minden eszközt felhasznál, hogy azt megtarthassa és növelje. A rövidebb munkaidő magasabb bért, a magasabb bér pedig kevesebb profitott jelent. Ennélfogva kíméletlen harcnak kell folynia a munkás és munkáltató osztály között minden parányi előnyökért. A géprendszer rohamos fejlődésének idején a munkásosztálynak nem szabad tétlenül nézni a profit rendszer fejlődését, szervezkedni kell, szervezkedni, harcolni az ötnapos munkahét, a hat órás munkanap kivívására és ebben a harcban állandóan szem előtt kell tartani a géprendszer, a társadalom fejlődését és a munkásosztály folytonos tömörülése folytán építeni osztály szervezetét az Egy Nagy Szervezetet, melyen keresztül felhasználva minden eszközt, arra, hogy a termelés és szétosztás eszközeit társadalmasitsa a világ termelő hadseregének számára. A munkásosztály Egy Nagy Szervezetének hívei tagadhatatlan bizonyítékkal igazolják a kapitalizmus igazságtalanságait s a jövő társadalom az Ipari Demokrácia helyességét. A munkásosztály eme szervezetének haladása elé a “munkás” politikusok egy csomó fajtája szövetkezve a kizsákmányoló osztállyal, hogy saját önző érdekeit táplálhassák. Pártjaikban kis és nagy kapitalistáknak kis és nagy akarnokoknak helye van s azok a munkásosztály helyzetén “akarnak” javítani. Eme politikai pártoknak történelme fényes bizonyíték, hogy minden adott időben amikor a munkásosztálynak alkalma volt helyzetén javítani lecsapolták, félrevezették. Az árulás terén ezek az akarnokok az egész világon egyetértenek és a kizsákmányoló osztály életének meghosszabbítására, fentartására tudatosan vagy tudatlanul szervezkednek. A rövidebb munkaidő, a magasabb bér a jelenben s a termelés és szétosztás eszközeinek társadalmasítására gazdaságilag az Egy Nagy Szervezet alapján kell a világ bérrabszolgáinak tömörülnie. Amig ezt nem teszi s amig a politikusok s a szak- szervezeti vezérek által rendezendő cécókra használja fel, addig folyton folyvást szaporodni fog a munkanélküliek, a kitagadottak tábora. Szervezkedjetek a társadalom, a géprendszer fejlődéséhez mérten szabott munkaidő kivivására oly szervezetbe, amelynek kitűzött célja a mai társadalom, a bérrendszer eltörlése az Ipari Demokrácia megteremtése. Az osztálytudatos munkások számára nem meglepetés a mai pangás, a géprendszer fejlődése ezt magával hozta. A mai társadalmi rendszer a profit ő szentségén alapszik. Ennek tudatában hívjuk fel a szunnyadókat az Egy Nagy Szervezet- beni tömörülésre és az a közömbösség, amellyel fogadják azt az a meglepetés. A BérmunkásNaptára 1933-ik évre már készül és november hó végéig minden olvasónk megkapja, aki a NAPTÁR előállítás költségét 35 centet beküldi. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltan ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban ---- vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikof a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
