Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-11-12 / 713. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XXL ÉVFOLYAM NUMBER 713. SZÁM. Uj akció Mooney kiszabadítására FRANKLIN D.ROOSEVELT San Francisco, Calif. Egy uj akció van folyamatba követelni Ralph kormányzótól Mooney azonnali szabadon bocsájtását. Ennek a követelésnek két kimagasló pontja van. 1.) Sulivan biró helytelen állásfoglalása és jelentése az ügyben, amely arra volt alkalmas, hogy ne adják meg Mooneynak a múlt április 2-ikára tervezett szabadon bocsájtását. 2.)Callicotte vallomása amely egy uj bizonyíték arra, hogy Monney teljesen ártatlan. Eredetileg tiz gyilkosság vád pontja alapján tárgyalták a Mooney ügyet úgy, hogy a bomba robbanásból amelynek 10 halottja volt, mindegyik egy külön vád pontot képezett. Mooney egy vád pont alapján találtatott bűnösnek és lett elitélve. Amikor azután Fickert az államügyész aki a Mooney ügyet vezette amikor a választásoknál elbuktatták, ajánlotta Mooney elleni vádak elejtését. Fickertnek ezen manőverezése tisztán bizonyított, mig a hamis tanuk vallomása amelyeket nem lehetett volna még- egyszer felhasználni, hogy a többi vádpontok alapján elítélhették volna Mooneyt, hanem teljesen ártatlanságát bizonyította volna. így történt ez, Rena Moo- ney-val és Weinberg-el, hogy az ügyet végighallgató esküd- szék felmentette őket, pedig ugyanazon hamis tanuk lettek feleskedtetve, akik Mooneyt életfogytiglani börtönbe küldték, hamis vallomások alapján. Mooneynak és Billingsnek 15 éven keresztül mindig az volt a követelése, hogy a még hátralévő kilenc vádpont alapján legyenek tárgyalva és ezt egy ideig mindig megtagadták tőlük. Matthew Brady amikor először szaladt államügyésznek azzal a programmal korteskedett, hogy megválasztása esetén, Mooneyt a hátra lévő kilenc vádpont alapján tárgyalás elé fogja állítani. Brady éppen úgy mint minden politikus csak Ígért, de megválasztása után nem váltotta be ígéretét, pedig nagyon sokszor nyilvános gyűléseken kijelentette, hogy biztos tudomása van arról, miszerint Mooneyt és Billingset hamis vádak alapján küldték életfogytiglani börtönbe és hogy a vádlottak teljesen ártatlanok. Ward biró, aki azt a kijelentést tette, hogy 1932 január 22-én elővezetteti Mooneyt kihalgatásra, de Mooney nem tehetett ez irányban lépéseket, mivel a teljes szabadlábra bo- csájtásának ügye április 2-ára volt kitűzve. Az akkori kormányzó Young a felső törvényszék határozata alapján, Mooneytól is megtagadta a szabadonbocsájtását. Ralph mostani kormányzó akinek Matt I. Sulivan biró volt a tanácsadója a Mooney ügyben, szintén megtagadta szabadon bocsájtását, azon szégyenletes megindokolás alapján, ha Mooney nem volt részese a bomba merényletnek, “hát akkor ki?” Paul Callicotte egy tanú aki olyan vallomást tett, amely vallomások elég garanciát kell hogy nyújtsanak arra, hogy Mooneynak és Billingsnek uj tárgyalást adnak, ami feltétel nélkül ártatlanságukat fogja igazolni. A demokraták “győzelemre” vitték a párt elnöki jelöltjét. Hogy ennek a győzelemnek semmi köze sincs a párt programjához, azt ma Amerikában mindenki tudja. Az elmúlt esztendők gazdasági válságát sokkal könnyebb volt általánosságbban a nyeregben ülő republikánusok bűnéül, tehetetlenségének nyilvánítani, mint annak okai felett elgondolkodni, mert ebben az esetben egy emberöltő csalódás elé kerül az a polgár aki ebből a nézőpontból igyekszik a helyzetet megismerni. Amerika népessége szavazatával kifejezést adott annak az óhajának, hogy a párt uralom megcserélésében látja a helyzete meg javulását. Mi már számtalan esetben írásban éppen úgy mint a gyűlések és előadások százaiban kimutattuk, hogy sem a demokrata párt, sem a republikánus párt nem az a fórum, amely a népek sorsát intézi. Mindkét párt keze csak addig és csak arra működik, amerre és amedddig azt a nemzet gazdaságával rendelkezők, a Wall Street urai érdekeivel nincsenek ellentétben. Élénken emlékünkben van még a demokrata Wilson uralom, amely éppen olyan kezes báránya volt a Wall Streetnek, mint az előtte és utána jövő republikánus uralmak. Az ország népessége, de különösen a munkásság helyzetén a pártok keretein belül nem tehetnek semmit, mert az a látszólagos valami, amit a törvényhozás utján olykorolykor oda dobnak nem azért történik, mert a munkásságon segíteni akarnak, hanem, hogy azzal az alamizsnával, mely eredetileg a munkás munkájának a gyümölcse, más szóval, amit a munkástól elvettek, azt az ilyen esetben, mint jótékonyságot egy kis részletében adják vissza, amivel sokakat nemcsak elbolonditanak a politikai kormányzatban való mindenhatóság hiedelmével, de még ellenőrzés alatt tartják a segélyezett munkás és családja minden lépését, hová való tartazóságát. A másik és fontosabb cél amelyért ezeket a segélyeket dobják az, hogy elodázzák a nincstelenek, a nyomorgók lázadását a rendszer ellen. Minden a törvényhozás utján adott segély, legyen az munkanélküli betegsegélyezés avagy aggkori támogatás, nagyobb eszköz az azt adó rendszer kezében a munkásság ellenőrzésére, mint amilyen szükségletet a segélyek a munkás és családjánál kielégítenének, mert a munkások lázadó szellemét ássák csak alá. Jóllehet, hogy a demokraták a párt igazolására, nagy állami támogatás kecsegtetésével néhány hétre vagy hónapra megindítják a gyárak kerekeit, de mert ez csak mesterkélt, erőszakos lendület lehet, a visszazuhanás, még erősebb még súlyosabb lesz. A munkásosztály helyzete csak ipari szervezete felépítésével változhat meg. gi centért az ismere- P tek és tudományok tárházát szerzi meg az 1933-ik évre szóló Bérmunkás Naptárával » Védjük meg mtársainkat November hónapja a legalkalmasabb a Harlani bányászok érdekébeni védelem fokozására. Az utón, melyen a munkásmozgalom halad számos monumentet látunk, melyek mindenike a harcban elesett harcosok emlékeit örökítik meg. Ha vissza tekintünk ezen viharos évekre, meg kell állapítanunk, hogy a munkásmozgalom haladásának minden egyes mérföldjelzőjét a munkások odaadó önfeláldozása tette lehetővé, akik mindenüket oda adták azért, hogy a munkásmozgalom haladását elősegítsék. Mi, akik ma élünk, oly kötelezettséggel tartozunk a fel- szabadulási harc ezen mártírjainak, melyet sohasem leszünk képesek visszafizetni. Az ő áldozatkészségük és bátorságuk nélkül, mely ma is oly erőt ad a harc tovább viteléhez, talán már régen összeroppantunk volna az ipari deszpotizmus véres sarka alatt. És mindezek után, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a munkásság képtelen megvédeni övéit az uralkodó osztály vérszomjas bosszújától, mely halál és börtönnel sújtja a fel- szabadulásra törekvőket! § A múltak eseményei, kell, hogy elhatározásra bírja a munkásságot, mely megakadályozza a munkásság további martiromságát. Minden egyes munkástársunk, akik a kitartott osztály gyűlöletének estek áldozatul, a mi gyengeségünk és gyávaságunk monumetjei. Ha a munkásság olyan helyzetbe volna, hogy követeléseinek érvényt tudna szerezni szervezett gazdasági erejével, nem volna szükség társaink életét ily módon megmenteni. Fogjunk a munkához uj energiával és világosítsuk fel a munkásságot az általános sztrájk erejéről, mely lehetetlenné teszi mindörökre a munkásság elitéltetését és végül megszünteti a kizsákmányolást. > De amig e ponthoz elérünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy M. Bratcher és a harlani bányászok közül többen pár napon belül tárgyalásra kerülnek. Anyagi támogatásra kimondhatatlan szükség van a tárgyalás költségeire. Minden lehetőt kövessünk el, hogy a harlani áldozatokat megmentsük. Adományok a Gen. Def. Comm. 555 W Lake st. Chicago, 111. küldendők. CLEVELAND, 1932 NOV. 12. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending
