Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-11-12 / 713. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XXL ÉVFOLYAM NUMBER 713. SZÁM. Uj akció Mooney kiszabadítására FRANKLIN D.ROOSEVELT San Francisco, Calif. Egy uj akció van folyamatba követel­ni Ralph kormányzótól Mooney azonnali szabadon bocsájtását. Ennek a követelésnek két kimagasló pontja van. 1.) Suli­van biró helytelen állásfogla­lása és jelentése az ügyben, amely arra volt alkalmas, hogy ne adják meg Mooneynak a múlt április 2-ikára tervezett szabadon bocsájtását. 2.)Callicotte vallomása amely egy uj bizonyíték arra, hogy Monney teljesen ártatlan. Ere­detileg tiz gyilkosság vád pontja alapján tárgyalták a Mooney ügyet úgy, hogy a bomba robbanásból amelynek 10 halottja volt, mindegyik egy külön vád pontot képezett. Mooney egy vád pont alap­ján találtatott bűnösnek és lett elitélve. Amikor azután Fickert az államügyész aki a Mooney ügyet vezette amikor a válasz­tásoknál elbuktatták, ajánlot­ta Mooney elleni vádak elejté­sét. Fickertnek ezen manővere­zése tisztán bizonyított, mig a hamis tanuk vallomása ame­lyeket nem lehetett volna még- egyszer felhasználni, hogy a többi vádpontok alapján elítél­hették volna Mooneyt, hanem teljesen ártatlanságát bizonyí­totta volna. így történt ez, Rena Moo- ney-val és Weinberg-el, hogy az ügyet végighallgató esküd- szék felmentette őket, pedig ugyanazon hamis tanuk lettek feleskedtetve, akik Mooneyt életfogytiglani börtönbe küld­ték, hamis vallomások alap­ján. Mooneynak és Billingsnek 15 éven keresztül mindig az volt a követelése, hogy a még hát­ralévő kilenc vádpont alapján legyenek tárgyalva és ezt egy ideig mindig megtagadták tő­lük. Matthew Brady amikor elő­ször szaladt államügyésznek azzal a programmal korteske­dett, hogy megválasztása ese­tén, Mooneyt a hátra lévő ki­lenc vádpont alapján tárgyalás elé fogja állítani. Brady éppen úgy mint min­den politikus csak Ígért, de megválasztása után nem vál­totta be ígéretét, pedig na­gyon sokszor nyilvános gyűlé­seken kijelentette, hogy biz­tos tudomása van arról, misze­rint Mooneyt és Billingset ha­mis vádak alapján küldték életfogytiglani börtönbe és hogy a vádlottak teljesen ár­tatlanok. Ward biró, aki azt a kije­lentést tette, hogy 1932 janu­ár 22-én elővezetteti Mooneyt kihalgatásra, de Mooney nem tehetett ez irányban lépéseket, mivel a teljes szabadlábra bo- csájtásának ügye április 2-ára volt kitűzve. Az akkori kormányzó Young a felső törvényszék határozata alapján, Mooneytól is megta­gadta a szabadonbocsájtását. Ralph mostani kormányzó aki­nek Matt I. Sulivan biró volt a tanácsadója a Mooney ügy­ben, szintén megtagadta sza­badon bocsájtását, azon szé­gyenletes megindokolás alap­ján, ha Mooney nem volt ré­szese a bomba merényletnek, “hát akkor ki?” Paul Callicotte egy tanú aki olyan vallomást tett, amely vallomások elég garanciát kell hogy nyújtsanak arra, hogy Mooneynak és Billingsnek uj tárgyalást adnak, ami feltétel nélkül ártatlanságukat fogja igazolni. A demokraták “győzelem­re” vitték a párt elnöki jelölt­jét. Hogy ennek a győzelem­nek semmi köze sincs a párt programjához, azt ma Ameri­kában mindenki tudja. Az elmúlt esztendők gazda­sági válságát sokkal könnyebb volt általánosságbban a nye­regben ülő republikánusok bű­néül, tehetetlenségének nyil­vánítani, mint annak okai fe­lett elgondolkodni, mert eb­ben az esetben egy emberöltő csalódás elé kerül az a polgár aki ebből a nézőpontból igyek­szik a helyzetet megismerni. Amerika népessége szavaza­tával kifejezést adott annak az óhajának, hogy a párt ura­lom megcserélésében látja a helyzete meg javulását. Mi már számtalan esetben írásban éppen úgy mint a gyű­lések és előadások százaiban kimutattuk, hogy sem a de­mokrata párt, sem a republi­kánus párt nem az a fórum, amely a népek sorsát intézi. Mindkét párt keze csak addig és csak arra működik, amerre és amedddig azt a nemzet gaz­daságával rendelkezők, a Wall Street urai érdekeivel nincse­nek ellentétben. Élénken emlékünkben van még a demokrata Wilson ura­lom, amely éppen olyan kezes báránya volt a Wall Streetnek, mint az előtte és utána jövő re­publikánus uralmak. Az ország népessége, de kü­lönösen a munkásság helyze­tén a pártok keretein belül nem tehetnek semmit, mert az a látszólagos valami, amit a törvényhozás utján olykor­olykor oda dobnak nem azért történik, mert a munkásságon segíteni akarnak, hanem, hogy azzal az alamizsnával, mely eredetileg a munkás munkájá­nak a gyümölcse, más szóval, amit a munkástól elvettek, azt az ilyen esetben, mint jó­tékonyságot egy kis részleté­ben adják vissza, amivel soka­kat nemcsak elbolonditanak a politikai kormányzatban való mindenhatóság hiedelmével, de még ellenőrzés alatt tartják a segélyezett munkás és család­ja minden lépését, hová való tartazóságát. A másik és fon­tosabb cél amelyért ezeket a segélyeket dobják az, hogy el­odázzák a nincstelenek, a nyo­morgók lázadását a rendszer ellen. Minden a törvényhozás ut­ján adott segély, legyen az munkanélküli betegsegélyezés avagy aggkori támogatás, na­gyobb eszköz az azt adó rend­szer kezében a munkásság el­lenőrzésére, mint amilyen szük­ségletet a segélyek a munkás és családjánál kielégítenének, mert a munkások lázadó szel­lemét ássák csak alá. Jóllehet, hogy a demokraták a párt igazolására, nagy álla­mi támogatás kecsegtetésével néhány hétre vagy hónapra megindítják a gyárak kereke­it, de mert ez csak mesterkélt, erőszakos lendület lehet, a visszazuhanás, még erősebb még súlyosabb lesz. A munkásosztály helyzete csak ipari szervezete felépíté­sével változhat meg. gi centért az ismere- P tek és tudomá­nyok tárházát szerzi meg az 1933-ik évre szóló Bérmunkás Naptárával » Védjük meg mtársainkat November hónapja a legalkalmasabb a Harlani bányászok érdekébeni védelem fokozására. Az utón, melyen a munkásmoz­galom halad számos monumentet látunk, melyek mindenike a harcban elesett harcosok emlékeit örökítik meg. Ha vissza tekintünk ezen viharos évekre, meg kell állapítanunk, hogy a munkásmozgalom haladásának minden egyes mérföldjelzőjét a munkások odaadó önfeláldozása tette lehetővé, akik minde­nüket oda adták azért, hogy a munkásmozgalom haladását elősegítsék. Mi, akik ma élünk, oly kötelezettséggel tartozunk a fel- szabadulási harc ezen mártírjainak, melyet sohasem leszünk képesek visszafizetni. Az ő áldozatkészségük és bátorságuk nélkül, mely ma is oly erőt ad a harc tovább viteléhez, talán már régen összeroppantunk volna az ipari deszpotizmus véres sarka alatt. És mindezek után, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a munkásság képtelen megvédeni övéit az uralkodó osztály vérszomjas bosszújától, mely halál és börtönnel sújtja a fel- szabadulásra törekvőket! § A múltak eseményei, kell, hogy elhatározásra bírja a munkásságot, mely megakadályozza a munkásság további martiromságát. Minden egyes munkástársunk, akik a kitar­tott osztály gyűlöletének estek áldozatul, a mi gyengeségünk és gyávaságunk monumetjei. Ha a munkásság olyan helyzetbe volna, hogy követelései­nek érvényt tudna szerezni szervezett gazdasági erejével, nem volna szükség társaink életét ily módon megmenteni. Fogjunk a munkához uj energiával és világosítsuk fel a munkásságot az általános sztrájk erejéről, mely lehetetlenné teszi mind­örökre a munkásság elitéltetését és végül megszünteti a ki­zsákmányolást. > De amig e ponthoz elérünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy M. Bratcher és a harlani bányászok közül többen pár na­pon belül tárgyalásra kerülnek. Anyagi támogatásra kimond­hatatlan szükség van a tárgyalás költségeire. Minden lehetőt kövessünk el, hogy a harlani áldozatokat megmentsük. Ado­mányok a Gen. Def. Comm. 555 W Lake st. Chicago, 111. kül­dendők. CLEVELAND, 1932 NOV. 12. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending

Next

/
Oldalképek
Tartalom