Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-11-05 / 712. szám
1932 november 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal Amit a munkásnak tudni kell AZ IWW SZEMÜVEGÉN NÉZVE AZ ESEMÉNYEKET Modern Industrializmus vannak telepeik, például a General Electric Co.-nak vagy kilenc államban. Statisztikailag kimutatott tény, hogy a nagy vállalatok száma és terjedelme növekedik, mig a kisüzemek fogynak és összezsugorodnak. Mert a tőke összevonás lehetővé teszi a nagy iparok növekedését. Ehhez hozzájárul az iparok specializálódása. (Kor látóit számú, áruk termelése.) Évekkel ezelőtt egyes gyártelepeken sok különféle tárgyat gyártottak, ma az általános irány a különféle iparcikkek, egy helyen való gyártásának számbeli korlátozása, i (Folytatjuk) •Irta: SZABADY ISTVÁN. A választások és a szabotázs A munkásosztály történelmi hivatása a termelés és szétosztás folyamata felett való teljes kontrol megszerzése következtében: a ‘bérmunka és profit rendszer megszüntetése és az ipari demokrácia megvalósítása. Hogy e hivatásának eleget tehessen, tökéletesen ismernie kell a mai bonyolult termelési rendszer egész világra kiterjeszkedő szisztémáját és összetételét. Ennek alapos ismerete teszi csak számára lehetővé, hogy harci és nevelési intézményeit, céljainak legmegfelelőbben építhesse ki. Azon elmélet, hogy az öntudatos és képzett kisebbség elegendő úgy a harc, mint a termelés irányítására téves. Mert a munkásságnak mint osztálynak, hivatását kell betölteni, nem egy tudással és ismeretekkel rendelkező kisebbség vaza- lusává válni. (Amire már van példa.) Egyes ipari munkások, többé kevésbé, ismerik a modern ipari rendszert. Azt is tudják, hogy ők hivatottak résztvenni iparuk irányításában. De az óriási ipari hadsereg ezt nem tudja, szellemileg és ideológiailag, még elmúlt korok életét éli. Ezeknek meg kell ismernie, meg kell értenie: mi a modern Indusztrializmus; miért van; hogyan funkciónál; mit szolgál és eredményez. A munkásságnak e téren való, majdnem teljes tájékozatlansága az oka, hogy nem szervezkedik iparilag és ebből folyik, hogy szervezkedése hiányában, képtelen megszerezni a tudást arra, hogy irányitó szerepet harcolhasson ki a modern termelés menetében. E sorok némileg hozzá akarnak járulni az e téren való ismeretek terjesztéséhez. Mit értünk modern Indusztrializmus alatt, határozzuk meg: a modern industri munka és tőke összevonása áruk termelésére. A munkások a munkát, a termelő eszközök a tőkét képviselik. Fő elemei: a munka erő; (férfiak, nők, gyermekek) álló tőke; (munkatelep, épület, gépezet) dolgozó tőke; (készpénz és hitel). Alapja a korporáció, mint törvényes elismert organizáció. Tagjai a szükséges tőkebefektetést eszközlő emberek, kik részvényeik és kötvényeik birtokában, az egész organizációt mint tulajdonukat, kezelik. Ezeket kapitalistáknak, stock és bondholderoknak nevezzük. E kapitalisták a vállalat közgyűlésein megválasztják az igazgatóságot, az elnököt, az alelnököt, titkárt, pénztárnokot stb. Ezek állanak az élén a vállalat egyes ügyosztályainak, u. m. a pénztári a szállítási, a számadási, elárusitási stb. ügy osztályoknak. Az ő rendelkezésük alatt állanak, a technikusok, kik a terveket, mérnöki -teendőket, vegyészeti munkát és e téren való kutatásokat eszközük. Valamint az ő rendelkezésük alatt állanak az ügy vezetők és üzemvezető igazgatók. Működés Az igazgatóság, a tisztviselők az ügyosztályokat vezető szakemberek együttvéve intézik a vállalat menetét: Vásárolnak telepet az épületek részére, eszközük az építést, berendezik a szükséges gépezetekkel; beszerzik a nyersanyagot ; munkásokat alkalmaznak, hogy az egészet működésbe hozva, hasznosíthassák. A termelés megindul, nem szükségletre, profitra. A tőke befektetést a profit szerzésének reményében eszközük. A modern ipar, tehát eredetileg egy olyan intézmény, melyet technikusok és munkások tartanak üzemben egy kisszámú tulajdonos profitjának biztosítására. Mivel a modern indusztrializ- musban a tőke befektetést privát egyének eszközük, ezeket kapitalistáknak nevezzük. Mivel a befektetett tőkét eredetileg a munka kizsákmányolására használják, a modern in- dusztrializmust máskép, kapitalizmusnak is nevezzük. Mivel a munkás a kapitalista számára termelt áruknak csak egy kis részét kapja meg bér fejében és a kapitalisták tulajdon jogán alapuló kontrol folytán a bérhez van kötve: ezt bérszolgaságnak is nevezzük. A gép mind nagyobb térhódítása és az üzemerő kifejtés állandóan több és szak és segédmunkást kiszorít a termelésből, e rendszert géptermelési rendszernek is nevezzük. A legfigyelemre méltóbb jelenség a modern ipar térbeli terjeszkedése. Évekkel ezelőtt, ezer munkást foglalkoztató gyárat nagy vállalatnak tekintettünk. Ma ötezer munkást alkalmazó ipartelep, csak közepes számításba megy. Tízezer munkást alkalmazó telep már megszokott, sőt egyes ipartelepek 25—50,000 munkást is alkalmaznak (mint például Chicagóban a Western Electric Co.) egyetlen gyártelepen. Van nak vállalatok, melyek még ezeknél is nagyobb számban alkalmaznak munkásokat, melyeknek külömböző helyeken A napokban beszélgettem I egy SLP munkástárssal, szóba jöttek az idei választások, mind | ketten megegyeztünk abban, hogy a legocsmányabb kortes fogásokat használják a politikusok, az egyik túl Ígéri a másikat, de végül mind becsapják a szavazó polgárokat, mert nem is tudnák megadni mind amit Ígérnek. Rámutattam, hogy az SLP is részt vesz ezen ocsmány politikai maszlagolásban és azzal erősiti az ilyen politikai választási kampányokat, az volt a válasz, hogy az SLP a szavazási fogdosást mint civilizált eszközt veszi igénybe, amit én nehezen bírok megérteni, mert amint előbb mind ketten megegyeztünk, hogy a politikai kor teskodás a legocsmányabb becsapás, tehát nem lehet civilizált akkor, ha a saját céljainkra használjuk, mert ugyancsak arra jó, hogy a szavazókkal azt elhitesse, hogy majd még sikerül nekik a tökéletes politikust beválasztani, aki majd minden baját elintézi. Persze mint rendesen ebből vita keletkezett, mely közben mint egy borzasztó bűnt verte az IWW tagságához azt a tényt, hogy az IWW szabotá- zsot hirdetett, anarkó szindi- kalista, barbár eszközöket hasz nál stb. már mint szokás náluk. Megválva az igazat, az IWW taktikáját még szabotázs ügyben sem tartom barbárnak, sőt mióta emlékszem, hogy másoknak dolgozom, kilenc éves korom óta állandóan használom, sőt tudom, hogy minden öntudatos munkás használja is, bár kisebb mértékben, mert hát melyik gondolkozó munkás tartaná lelki ismereti kérdésnek az illem helyen leülni 5—10 percre még akkor is, ha nem szükséges, csak pihenni. Ez minden olyan cselekedet ami a munka gyors és pontos befejezését hátráltatja. “Szabotázs,” de én még sokkal nagyobb mértékben is elkövettem a szabotázst és hogy az SLP elvtársak és hasonló civilzált emberek jobban megértsék elmondom a legsúlyosabb formában elkövetett nagy bűnöm történetét. 1922-ben az angol tőke teher hajóján dolgoztunk, mely hogy az angol szervezett munkások magas bérfizetését kikerülje magyar lobogó alatt közeledett, Rotterdamba hajóztunk be és onnan Angliába mentünk szenet behajózni, amig Angliába mentünk és rakodtunk addig a kenyér, müvaj és tea állandóan volt az asztalunkon, s aki munka után nagyon éhes volt ami gyakran megvolt, az ehetett, amennyi csak kellett kenyeret és müvajat. De amikor az angol szervezett munkások partját elhagytuk és Olaszország felé indultunk, ezt mind megvonták, sőt a kenyeret is olyan szűkösen szabták ki, hogy alig volt elég a napi háromszori étkezéshez. Hogy a civilizált emberek enyhébben ítéljenek el bennünket, meg kell mondanunk, hogy 4 órás időszakok voltak, s este 8-tól éjfél 12-ig. valamint reggel 4-ig voltunk legéhesebbek, mert este 7-től reggel hétig nem volt enni valónk dacára a baronii munkának a kazánok mellett. A tengerész törvények szerint nem volt szabad sztrájkba menni a nyílt tengeren, egyetlen ut maradt, hogy az éhség ellen védekezzünk a “szabotázs” vagy mint angolul itten a száraz földön mondhatják sztrájk a munkán. Két IWW és három balszárnyi radikális munkás volt a 36 munkás között, akik megszerveztük a sza- botázsot, mert még franciául sem volt szabad sztrájknak nevezni. Amig rendesen folyt a munka, 150—160 font nyomású gőzt tartottunk, miután megszerveztük a szabotázst, csak 80—90 font nyomású gőzt adtunk, igy a hajó rendes 9 tengeri mértföld helyet csak 3 —4-et birt megtenni óránként. Vagy négy napig folyt igy, a kapitány börtönnel, vasra veréssel fenyegetődzött, nem akarta azt megérteni, hogy miért nem adunk, 150 font nyomású gőzt mint az előtt, egy svéd fütő magyarázta neki félig angolul, félig németül, hogy a kazánok is éppen úgy vannak mint a mi gyomrunk ha nem rakunk bele elegendő eledelt akkor nincs gőz. A szabotázs nem volt teljesen egységes, volt köztünk egy görög fütő, aki éppen úgy gondolkozott mint az SLP elvtársak, barbár eszköznek találta a szabotázst, nagyon hü akart lenni a kapitányhoz, s mikor az volt a munkán a gőzt fel verte, 120—130-ig amit persze a kapitány példának állított elénk, amig egyszer a salak felhúzás közben egy darab salak a fejére nem esett csak úgy véletlenül, (készakarva) amikor a salakos kannát a csigára akasztotta. Miután ez a példás, civilizált fütő is a kórházba került, akkor a kapitány is megértette, hogy ha nem ad elegendő enni (Folytatás a 6-ik oldalon) Vegyen részt az előfizetési versenyben
