Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-29 / 711. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 október 29. A munkások és az uj társadalom (P.) Ezzel a kérdéssel nekünk ipari unionistáknak kell, hogy foglalkozzunk; mert sokan akik felületesen ismerik a társadalom összetételét vagy pedig saját magukat akarják felemelni azon célból, hogy ők lehetnek csak a társadalom irányitói. Ezek az elemek rendesen politikai pártok vezérei, akik olyan ferdén próbálják a társadalmi rendet beállítani, mintha maga a politika képezné a társadalom fentartó alapvető tényezőjét. Azon mindennapi események, amelyek napról-napra fordulnak elő, amelyek elég bizonyítékok arra, hogy a társadalom nem a politikai pártok ígéretein és ténykedésein alapszik, bizonyítják azon események például ma az egész világ a termelési anarkiába jutott és különböző országokba napról- napra vannak kormány változások, mindig a legtöbbet Ígérők kerülnek a kormány székbe — és a sok ígéretek után a nép milliói az egész világon nagy gazdasági depresszió közepette csak napról-napra tengeti életét. A különböző kormányformák csak névleg kölümböznek egymástól, Láttunk Németországban szocialista elnököt, Angolországban munkás kormányt, Magyarországban király nélküli királyságot, Amerikában republikánus kormányformát, Olasz- fö dön a fascizmus uralkodik. Mi külömbség van közöttük! Mindenhol milliók éheznek. Miért van ez? Azért, mert a társadalom alapját nem az Ígéretektől hangos politikai pártok képezik, hanem a magántulajdon rendszerére épített kapitalista társadalmi rend uralja. Politikai kormány formák változása, még sehol sem hozott rendszer változást. A politikai pártok tehát bármilyen névvel vagy igéreti jelzővel legyenek ellátva, csak arra alkalmassak, hogy a nép millióit hitegessék és belehelyezkedjenek a mai fenálló kapitalista rendszerbe — mint védő angyalok szerepeljenek a mai rendszer fentartására. A munkás vagy forradalmi jelzővel felruházott politikai pártok azt mondják — nem hiszünk a választásokban — de azért mindenhol jelölteket állítanak fel politikai jobokra. Ezt a ténykedéseket ők “forradalmi (?) hőmérőnek” nevezik. A munkás jelzővel ellátott politikai pártok azzal érvelnek, hogy éppen úgy kell a munkásoknak is szervezkedniök, mint a kapitalistáknak gazdaságilag és politikailag. Igaz ugyan, hogy a kapitalista rendszernek is meg van mind a két szervezete. A kapitalista társadalomban a gazdasági erő megszervezése képezi a fenálló rend alapját. Amig a politikai pártok csak mint végrehajtó testületek a fennálló gazdasági rendszer megvédésére vannak. Hiszen ma is vannak kormányok, amelyek munkás jelzővel vannak ellátva és uralomra jutásuk után hűségesen szolgálják és hajtsák végre a tőkés társadalmi rend utasítását a munkás jelzővel ellátott politikai pártok vezérei elhelyezkednek a fennálló kapitalista rendszer végrehajtó intézményeiben és hozzájárulnak a mai rénd megvédésének akciójához. Nem is tehetnek mást; mert a kapitalista rendszerbe megválasztott képviselők nem tehetnek mást mint a fennálló rendszert védelmezni. Azok, akik azt mondják, hogy a kapitalista rendszernek is kétféle szervezete van uralmának fentartására, nem mond ják meg a tömegeknek, hogy a kapitalista osztály politikai pártja alárendeltjei a gazdasági szervezeteinek és mint az uralmon levő osztálynak csak egy szükségszerű osztály intézménye. A “forradalmi munkás” (?) jelzővel felsallangozott politikai pártok pedig éppen az ellenkezőjét teszik mint a kapitalista rend, osztály szervezetei. Amig a kapitalista társadalomban a trösztök — a gazdasági egyesületek szabják a politikai pártok minden ténykedéseit, addig a munkás (?) politikai pártok mindig az ellenkezőjét teszik úgy, hogy ők akarják a munkásosztály gazdasági ténykedéseit irányítani. Éppen úgy, ahogy a mai fennálló rendszerben a gazdasági alap képezi a társadalom alapját és irányítását, úgy az uj társadalomért való küzdelembe is a társadalom fentartóinak a munkásoknak gazdasági szervezetei kell, hogy megszabják a munkásosztály minden ténykedését. A politikai pártok rendesen azzal érvelnek, hogy a munkások gazdasági szervezetei nem képesek és nem alkalmasak a Péter hü szolga volt. A gazdája, bátran rá merte bízni, a többi munkásokat is. A tüzelő fa vágásnál ő jelölte ki a tüzelésre kivágandó fákat. Az erdőben, ő ügyelt fel arra, hogy a többi munkások lelki- ismeretesen végezzék a munkát és hogy a gajakból járó feles rakás az ura részére, ki- seb!} ne legyen, a favágóknak járó rakásoknál szóval megbízható ember volt Péter, amit igyekezett is kiérdemelni. Tavaszkor mikor a mezei munkák megkezdődtek, ő volt az összes munkások felügyelője, ő ügyelt arra, hogy a munkások sokat és jól dolgozzanak. A gazdája meg volt elégedve Péterrel, de szerették a munkások is, mert nem volt árulkodó és a botját nem szokta használni még a gyermek munkásokon sem. Józanságán csorba nem eset soha. A munkáján pontosan megjelent és azt megelégedésre elvégezte. Szóval a gazdája rámerte volna bízni a lelke üdvösségét is, ha ugyan lett volna neki. Szorgalmas munkálkodásai mel-ett még más gondjai is voltak Péternek, a nagy családja, ami közel egy tucat gyermekből állott. A fizetése mit kapott, biz szűkös volt, a nagy társadalmi forradalom megvívására és irányítására. Azért kell, hogy legyen egy politikai párt, amely elvégezze a munkás osztály hivatását. Marx nem mondta, hogy egy politikai párt lehet a munkás osztály felszabadítója. Hanem éppen az ellenkezőjét a “munkásosztály felszabadítása csak a munkásosztály müve lehet.” Amint a mai rendszerbe maga a munkásosztály a legfőbb tényező a társadalom fen- tartásában; de nem csak, hogy végzik a termelést, hanem mindenhol bérért dolgozok végzik az iparok igazgatását. Az ipari fejlődés is a munkások müve a sok feltalálók is' gyakorlati munkásokból kerültek ki, akik tudásukat és találmányaikat fizetés vagy más honorárium fejébe átengedték a kapitalizmusnak. És erre a munkásosztályra merik ráfogni a politikusok, akik soha életükbe termelő munkával nem járultak hozzá a társadalom fen- tartásához, soha nem vezettek ipari üzemeket nem is értenek hozzá. Az uj társadalom nem a politikai egyenlőségen alapszik, hanem a gazdasági egyenlőség társadalom ahol maguk a termelésben résztvevők használják el az összes termelt javakat. Hiszen ma is a munkás- osztály állítja elő az élet összes javait hát miért nem volna arra elég érett, hogy az általa termelt javakat a hasznos munkát végzők között egyenlően feltudja osztani. A dolgozók, a munkások maguk képezik az uj társadalmat; család eltartására. De Péter soha nem panaszkodott és előleget sem kért a gazdájától. Múltak az évek a gyermekek is legények lettek. Javult is Péter sorsa, mert fiait is beállította, a gazdája szolgálatába. De ahogy minden nótának, úgy minden jónak is meg van a vége. Jött a háború, Péter fiait a haza a szolgálatába állította, akik közül pár ott maradt, a haza oltárán, ami elég kiterjedésű volt az orosz és az olasz frontokon. Péter bár bánatosan, de tovább jelö.te télen a kivágásra Ítélt fákat. Talán az volt az oka, hogy egy alkalommal egy kivágásra szánt fa szemlélésében annyira el volt mélyedve, hogy nem vette figyelembe a mellette dűlő félben levő fát, amit két favágó fejszékkel tőben elvágott. Viszont a két favágó őt nem láthatta egy fenyő bokortól. így történt,* hogy a fa -ledőlvén, Pétert leütötte a lábáról, sőt keresztül dűlve* a lábain mindkét lábát eltörte. Pétert eszméletlen állapotban szedték ki a fa alól és vitték haza a lakására, ami egy konyhából és szobából állott. A sirás jajgatás mit Péter élete párja oly hangosan vitt végbe, hogy a harmadik szomcsak szervezkedniük kell; de nem politikailag a kormányok átvételére. Hanem iparilag a termelő eszközök lefoglalására a termelési rendszer megváltoztatására. Úgy, hogy azután a gazdasági hatalom megvalósítása után a munkásosztály maga állítsa fel gazdasági visz- szatükröződésének megfelelő osztály intézményeit, amelyek végrehajtó testületéi lesznek az iparilag felszabadult termelőknek, akik fogják végezni a termelés és szétosztás irányítását. Az uj társadalom megvalósítására nem kellenek politikai pártok, ezek nem is valósíthatják azt meg; csak egyedül a munkásosztály, azért nem is kell félrevezetni a munkásosztályt a szavazó urnák elé, mert ez nem változtathat a gazdasági helyzeten. Amig Amerikában és sok más államban meg van a népszavazás a munkások milliói éppen úgy éheznek és nélkülöznek, mint Magyarhonban, ahol nincsen meg az általános választó jog. A politikai szabadság nem változtat az éhezők nyomorán. Az uj társadalom nem a politikai demokrácián alapszik, hanem az ipari egyenlőségen. Ezért küzd és harcol az IWW. Szervezi a munkásosztályt ipari szervezetbe, hogy lefoglalhassuk gazdasági szervezteink- kel az iparokat és megteremthessük a munkásosztály társadalmát az Ipari Demokráciát. Ez a harc a társadalmi forradalom, amelynek győzelme után ném lesznek tovább éhező milliók. széd is hallotta téritette Pétert eszmélethez. Az orvos, akit Péterhez hívtak, megvizsgálta és kijelentétte, hogy ennek a kezelése nem sürgős még két hét múltán is időben lenne kezelés alá venni. Hogy mi okozta az üszkösödést, ami az egyik lábban beállott hem tudta senki. Egy napon azonban az orvos kijelentette, hogy az egyik lábat le kell amputálni, ha a tulajdonosa nem akar meghalni. Péter vonakodott, de miután még nem akart meghalni, igy beleegyezett a lába le amputálásába. így maradt Pétert 50 éves korában egy lábbal és egy pár mankóval munkaképtelen. A gazdája, kihez segélyért folyamodott 35 éves munkáját felhozva indokul, adott neki 2 koronát és azzal utasította el, hogy ő koldusokat nem »tarthat el. így lett Péterből az egylábú koldus. J. N. g* centért az isméiévé 9 tek és tudományok tárházát szerzi meg az 1933-ik évre szóló Bérmunkás Naptárával Harmincöt éves szolgaság jutalma
