Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-10-08 / 708. szám

1932 október 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az IWW munkásvédelmi módszere Irta: RALPH CHAPLIN “Az IWW huszonöt éves története” cimü füzetben jelent meg ez a történelmi leírás, amelynek magyar nyelven való ismertetése azért is szükséges, mert élesen világit rá az IWW harci taktikájára a más mozgalmak célra nem vezet­hető lármájával szemben. A nevelés volt legfőbb fel­adata, azonban a militant Ipari szervezkedés Amerikában mégis két irányt kényszerült követni: Támadó és védelmi hadjáratot. Mindkét tevékenység feltűnően a szélsőségig terjedt. Minden adott esetben, ahol az IWW a munkásság érdekeit óriási erővel előtérbe tolta, súrlódások kelet­keztek olyan arányokban, me­lyekhez foghatót egyetlen mun­kás megmozdulás annakelőtte nem ismert. Forradalmi eszmé­jével és mélyen gyökeredző scepticismusával, a munkásság direkt akciójának harcmodorá­val a kizsákmányolás terén, már előreláthatólag is viharos pálya­futásnak nézett elébe. Ténylege­sen, már megalakulásának első esztendejében, a legfeltűnőbb munkás védelmet kényszerült levezetni az osztályiharc történe­tében. A Moyer, Haywood, Petti- bone ügyek valóságban a West­ern Federation of Miners sztrájk jának voltak utókövetkezményei amely hatalmas behálózásban kulminálódott a szervezet három tisztviselője ellen. 1906 január 19-én William D. Haywood, Charles Moyer és George A. Pettibone-t letartóztatásba he­lyezték Colorádoban és nyom­ban Idaho államba csempészték. Még alkalmat sem nyújtottak nekik, hogy akár családjaikkal érintkezzenek, avagy jogügyi védelemben részesüljenek. Egy Harry Orchard névre halgató besúgó tanúvallomásának alap­ján a három bányászt az Idahoi volt kormányzó, Frank Stueb- nenberg meggyilkolásával vá­dolták. Ez a ma már annyira ismert ügy, országos érdeklődés­sé fejődött, a védelem széles­körű tevékenysége nyomán. Úgy a munkás, mint kapitalista lapok publikálásai, általános érdeklő­dést keltettek a munkásság kö­rében, úgy az ország határain belül, mint kívül. Az IWW ebből az ügyből merítette első taktikai felfogását a munkás védelemre vonatko­zólag, mely nagyon fontos té­nyezővé vált későbbi harcaiban. Az ügy ismertetése győzedel­meskedett. Eugene V. Debs dörgő kije­lentése : “Ha felakasztják Bili Haywoodot, engem is fel kell akasszanak” harci riadója lett a világ minden zugában a munká­soknak. Clarence Darrow ügyes védbeszédének, melyben a vád­lottak felmentését sürgette és annak hatása alatt, habár az elő ítéletektől akkor sem volt men­tes a nemes törvényszék, Hay­woodot felmentették és a többek ellen a vádat elejtették. Julius és Augusztus, Szeptem­berben naptárunk 1909 eszten­dejében az IWW 8,000 acélgyári munkásnak a sztrájkját irányí­totta McKees Rocks, Pennsyl- vániában. A munkások 16 kü­lönböző nációt képeztek. A hír­hedt állami konstáblerek, vagy amint a sztrájkolok őket nevez­ték, az amerikai kozákokat ren­delték ki a sztrájk letörésére. Határtalan és rémületes brutali­tások keletkeztek. Szükségessé vált tehát, hogy az ország mun­kásainak figyelmét a McKees Rocksi eseményekre tereljék, tehát a sztrájk bizottság ulti­mátumot formulázott, melyben védtelen munkások ellen elkö­vetett kozák brutalitásokat szel­lőztették és azáltal minden fi­gyelem reájuk irányult. Ben Williams, a Solidarity akkori szerkesztőjét és néhány munkás társunkat börtönbe vetették. Megkezdődtek tehát a védelmi gyülésezések az országban szer­te és alapot gyűjtöttek a véde­lemre. A 11 hét küzdelmének részleteit hűen az ország mun­kássága elé tárták. Erre a ko­zákok egy utolsó erőfeszítést tettek ismert vérszomjasságuk­kal, hogy a sztrájkot megtörjék. Rettenetes összeütközés történt, mely alatt a kozákok megfuta­modtak és a gyár épületeiben kerestek menedéket. A sztrájk véget is ért ez utolsó epizóddal. Az elfogottakat szabadlábra he­lyezték. Éhez hasonló helyzet következett a Little Falls-i N. Y. sztrájkban is 1912—13-ban, habár kisebb alapon. Azonban a spokane-i szabad szólási harcban. melyet más helyütt is tárgyalnak, a védelem tevékenysége felettébb figyelem­re méltó. Az IWW 600 tagját tartóztatták le 1909 utolsó felé­ben. Itt is felszínre vetődött annak a szüksége, hogy az ügy a napi lapok első oldalaira ke­rüljön, tehát 200 elfogott élhség sztrájkba lépett és folytatták ezt 11—13 napig. Az éhség sztrájkolok kitartása és az ügy publikálása végre a városatyá­kat is arra kényszeritette, hogy figyelmüket a küzdelem felé irányítsák. San Diego, Kansas City és más városokban is, ahol megtagadták a munkásoktól a szólás szabadságot, ilyen takti­kát követett a szervezet, hasonló eredményekkel. Lawrence, Mass.-ban sztrájk tört ki a Textil Iparban, 1912- ben. Ez ismét hatalmas munka beszüntetés volt a munkásság történetében. Mintegy 30,000 munkás rakta le a szerszámot 27 nációhoz tartozva. A sztrájk nagyszerűen meg volt szervezve és jól irányítva. Ez és a Patter­soni sztrájk félre érthetetlenül Haywood jó stratégiai tudását bizonyítják. Elizabeth Gurley Flinn, az amerikai munkásmoz­galom “Joan of Arc”-ja és Joe Ettor, valamint Arturo Giovan nitti, bátorságukkal és tehetsé­gükkel fontos szereplői voltak ennek a sztrájknak és országos figyelemben részesültek. A két utóbbi hamisan azzal vádolta- tott, hogy egy kis lány gyerme­ket megöltek egy állítólagos utcai zavargásban. Ettor, Gio- vannitti és egy másik olasz név szerint Carusot börtönben tar7 tották egy teljes esztendeig. A tárgyalásnak az eredménye még is az volt, hog# szabadon bo- csájtották őket. A védelem nagyon széleskörű volt és eredményben óriási. A közvélemény teljes erejével az elfogott sztrájkolok szabad láb­ra helyezését követelte és együtt ünnepelte a sztrájk győzedelmes befejezését a sztrájkolókkal. Köztudomásra jutott, hogy az egyik gyártulajdonos bizonyíté­kokat helyezett el, !hogy segít­ségére legyen a porkoláboknak a sztrájkolok elitéltetésében. A mint akkor hirlett, ez a gyáros iFloridába szökött és ott öngyil­kosságot követett el. Patterson- aan 1913 utolsó felében tört ki a másik hatalmas szövőgyári sztrájk. A Doherty telep, mely nagyrészben Japán kapitalisták tulajdonában volt és egyike a nagyobbaknak, szintén munka- beszüntetés szintere lett. A munkáltatók a legrémesebb esz­közöktől sem riadtak vissza, Az Egyesült Államok elnök­ségére aspiráló lelkipásztor Norman Thomas, aki az Ame­rikai szocalista párt jelöltje egyik legutóbb tartott beszédé­ben azt az örvendetes kijelen­tést tette, hogy 1933-ik év telére a munkanélküliek száma meg­haladja a 20 milliót. Mi nem kételkedünk egy cseppet sem ab ban, hogy a munkanélküliek száma eléri a húsz milliót, de abban igenis kételkedünk, hogy eme nincstelen bérrabszolgák helyzetét meg lehet változtatni az által, hogy az úgynevezett munkás párt valamely jelöltjét ültetik a polgári pártok elnöké­nek helyére. Ebben nemcsak mi kételke­dünk, hanem a cirkusz összes bohócai. Tudják jól, hogy Ame­rika munkásosztályát még nem érte olyan katasztrófa mintha a mostani választásoknál szocia­lista vagy kommunista elnököt választanának. Mi régen han­goztatjuk s ma ők maguk mond­ják ezt és még azt is hozzáj te­szik minden arcpirulás nélkül, hogy “ennek az oka, hogy Ame­rika munkásosztálya nincs gaz­daságilag szervezve.” Mi meg hozzá tesszük, hogy ennek a legsarkalatosabb oka a ravasz “munkás” politikusok, akik sok­kalta jobban félre vezetik a hi­székeny munkásosztályt mint a hogy a sztrájkolókat diszkredi- tálják. A behálózás, hazafias lepel. A kémrendszer és nyílt rendőrségi brutalitás napirenden volt. Az osztályharrc történe­tében ez a harc váltotta ki a vé­delem legnagyszerűbb megnyil­vánulását. Egy esetben a Patersoni gyermekek valamennyiét más városba szállitották, hogy gon­doskodhassanak róluk a sztrájk befejezéséig és igy csak a szü­lők részesültek a sztrájkkal járó rettenetes viszontagságokban, anélkül, hogy aggódniuk kellene gyermekeik szenvedései miatt. Bob Fitzsimmons az akkori boxoló világbajnok és Bertha Kalich színésznő készséggel siet tek, hogy tudásukkal segitsé- gükre legyenek a sztrájkolóknak és segély előadások tartásával járultak hozzá a sztrájkolok se­gélyezéséhez. Azonban a közis­mert Paterson Pageant, színpa­di sztrájk jelenet volt a legha­tásosabb védelmi-publicitás, me­lyet valaha rendeztek. A Madi­son Square Gardenben játszó­dott le az egész Miniatűr sztrájk jelenet New Yorkban. A másik sztrájk jelenet és erőteljes vé­delmi publicitás Bili Haywood- nak a leleplezése volt, mellyel nyilvánosságra hozta, hogy mi­ként nehezítik a gyárosok a selymet, hogy nagyobb profitot harácsolhassanak. A már azóta ismert eljárás, amint nevezték dinamitolás abból állott, hogy a selyem szövetet megnehezí­tették ólommal, cinnel és egyéb fémmel. (Folytatjuk) polgári pártok politikusai, mert ezek jórésze nem is hederit a munkások szavazatára. A polgári pártok jelöltjeinek jórésze tisztában van azzal, hogy a nincstelen bérrabszolgák túlnyomó része jogtalan — ha a szavazatot jognak lehet egy­általán nevezni. A polgári pár­tok jelöltjei nem a munkások­hoz, hanem a kisbirtokosok, kis kereskedők és a nagyipari vál­lalatok érdekeihez apellálnak szavazat többségért. Az úgy­nevezett munkás pártok is ezt majmolják “Adómentességet, a földbirtokok felosztását hirdetik. Homlok egyenest az osztály­harc elméletével. Ezekkel a komédiás szédel­gőkkel szemben az IWW mun­kát ajánl, követel a társadalom minden egyes tagja számára. Az osztályharcnak nem vezé­rekre. politikus szédelgőkre, telek spekulánsokra, papokra, ügyvédekre van szüksége, ha­nem termelőkre, akik kiveszik részüket a termelés az emberi szükségletek az élet javainak előállításából. Ezt a nincstelen és jogtalan bérrabszolgák mil­liói az egész világon csak úgy érhetik el, ha gazdaságilag for­radalmi szervezetben az IWW Egy Nagy Szervezetében szer- Ivezkednek. Húsz millió munkanélküli Vegyen részt az előfizetési versenyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom