Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-07-09 / 695. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 julius 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ................ $2.00 Félévre .......................... 1.00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A Munkanélküliség—munkásprobléma Néhány évvel visszamenőleg egy munkás szónok mondotta, hogy a háború megakadályozásának egy módja van, ez pedig az, hogy ne menjünk a háborúba. Szükségtelen mondanunk, hogy ez a munkás nem kapta meg a Nobel béke dijat, mint ahogy meg kellett volna kapnia. A munkanélküliség problémájának megoldását a fentihez ha­sonló mondatban írhatnánk körül; a dolgozni akarókat egy módon jutatthatjuk munkához, ha lehetetlenné tesszük, hogy egy ember kettőnek a munkáját végezze. Szerencsétlenségünkre a munkanélküliség súlyos következ­ményei nem a politikusok, vagy a kapitalista osztály egyéb kitar­tottjainak vállaira hárul, hanem a munkásokéra. A munkásság tényleges bérvesztessége 1929 óta csaknem elegendő lenne egy másik háború költségeinek a fedezésére. A munkásság azonban nemcsak a financiális téren szenvedett vesztességet, hanem az otthonok szétrombolása, családok szétszüllesztése, a munkásosz­tály ifjú és öregeinek erkölcsi lezüllesztése kárpótolhatatlan. És mindezek dacára, a munkásság, aki szenvedés és nélkülözéssel fizet, az utolsó aki törődik a saját osztályának ügyeivel, melynek megoldása senki másnak, egyedül a munkásságnak a kezében van. A hatalmas kapitalista lapok szerkesztőit, vagy a “népet képvi­selő” kis és nagy politikusok semmit sem tehetnek arra vonatko­zólag, hogy a több millióra rugó munkanélküli munkához jusson. A munkásszervezet — a forradalmi ipari szervezet, a munkás szolidaritásnak a munkás agyakba való beoltásával képes egyedül arra, hogy a munkanélküli milliókat vissza helyezze az iparokba. De nemcsak erre képes, hanem arra is, hogy a gazdasági válságot megszüntesse és magát a gyűlöletes kapitalista rendszert, amely az ily válságokat szült, ha az netán a jelen válságot túlélné. A politikusok, a kapitalista lapok szerkesztői, sőt még a sarki rendőrök is megvannak győződve, hogy ők tudják a munkanél­külieket kezelni. Sőt a kapitalista osztály elvárja, hogy erre vo­natkozólag határozott ideáljaik legyenek és alig hisszük, hogy ezen ideálok között szerepelne az, hogy a munkásságnak bármily munkás szervezetbe kellene tartozni. A munkán és munkanélkül levő munkások az egyedüliek, akik nem foglalkoznak ezen kér­déssel, pedig ők vannak legközelebbről érintve. De, tegyük fel, hogy gondolkoznak e felett, az csak ritkán történik meg, hogy ennek kifejezést is adjanak, a CSELEKVÉST pedig mégkevésbé várhatjuk el, mert ez esetben a szerkesztők, politikusok és a sarki rendőrök mindenik a saját módja szerint nyomatékosan helytele­nítené azt. És mindezek dacára a munkás az egyetlen, aki tudja, hogy mily nehézségekkel áll szembe. A jelenben azt mondhat­nánk, hogy a munkanélküliségnél csak egy van ami rosszabb és ez, ha van munkánk. Az a munkás, akinek a bérét ismételten le­vágták és kényszerítve van ennek ellenében hosszabb időt és gyorsabban dolgozni tudja, hogy ezen állítás megfelel az igaz­ságnak. A munkásosztály sorain kívül álló tanácsadók ajánlatait figyelmen kívül kell hagynunk. Azok nem ismerhetik a munkás­ság helyzetét, mert legtöbbjük sohasem dolgozott bérért. A “SCISSORBILL” A MUNKÁSSÁG ELLENSÉGE” A munkanélküliségnek egyik legrosszabb következménye, hogy egyetlen munkás sem biztos a munkán, ha még van munkája. Amikor az utcák telve vannak levessel etetett emberekkel, akik hajlandók kevesebb bérért többet dolgozni és nem beszélnek visz- sza a bósznak, egy munkásnak sem biztos a kenyere egy percig sem. Viszont a munkané’külieket állandóan kisérti a félelem, hogy a munkamenet gyorsítása, valamint a munkást helyettesitő gépek használata az ő munkaerejük szükségtelenségét állandó­sítják. Mindezek felett — és mindennek az alapja, úgy a munkán levők, mint a munkanélküli munkások GONDOLATVILÁGA. A kapitalisták kitartott szerkesztői, politikusai és sarki rendőrei annyira átformálták a munkások fejét, hogy azok nem munkás vállakra valók. Az ily tipusu munkás a válltól felfelé kapitalista és ezeket “scissorbill” névvel jelzi az IWW. Az ily munkások minden kétséget kizárólag ellen­ségei saját osztályuknak, mert elképzelik, hogy ők “szabadok”. Csak egy scissorbill képes arra, hogy az utcán kolduljon néhány pénzdarabot, hogy megtölthesse üres gyomrát és aztán nyugod­tan térjen nyugvóra a lebujokban. Mely gondolkodó munkás volna képes arra, hogy “szabadnak” érezze magát, amikor egésznap munkát keres, melyet nem talalhat, este haza térve fáradt fele­ségével és éhes gyermekeivel (rackerst vacsorázik gyertya világ mellett? Ki más mint egy scissorbill hajlandó kevés bérért* hosszú időt dolgozni azon gép mellett, mely feleslegessé teszi a munkást és kifeszitett mellel dicsekedni, hogy “szorgalmas munkássága” elismerésre talált? Lehetséges, hogy ezek a munkások még a tél elmúlta előtt észre térnek, egyelőre azonban figyelmen kívül kell hagynunk őket. Az ilyen munkás ellensége önmagának és osztá­lyának. Ezeken kívül még számos munkás van, akik tudnak és képesek gondolkodni. AKCIÓRA VAN SZÜKSÉG. A problémának a megoldása oly egyszerű, hogy az ember csodálkozik azon, hogy a munkksság ezt nem látja meg. A józan ész parancsolja, hogy ha az embernek tövis van az újában, azt onnan eltávolítsa. A józan ész talán még a scissorbelieket is rá­bírja, hogy megszűnjenek osztályuk ellenségei lenni, ha a kapi­talista osztály prostituált nevelőin kívül más is képes lesz a fi­gyelmüket megnyerni. És ez az amire az osztálytudatos IWW- isták törekszenek. Nézzük meg hogyan? A tudatlan munkások, akar a munkán, akár munkanélkül vannak, versenyeznek egymással, az öntudatos munkások pedig ko-operálnak. A ko-operációnak a helyes kifejezése osztálytudatos munká­sok között a SZOLIDARITÁS. A verseny a szolidaritás ellen­sége. A munkások közötti verseny csak a niunkáltató osztályt segíti, de a szolidaritás a munkásokat, úgy a munkán, mint a munkanélkül levőket. Munka van elégséges minden munkás számára a jelenben is, csak akarni kell. A munkán levő munkások, amikor ledolgozták a hat órát szólaltassák meg a gyár kürtjét és hagyják abba a napi munkát. A munkanélküliéi pedig tagadják meg amazok he­lyeinek elfoglalását. A munkanélküliek és dolgozók erős és jól szervezett őrszemei ügyelni fognak, hogy a szolidaritást senki meg ne törhesse. Ez talán kár; ra lesz a parazita osztály profit­jának, ellenben sok millió nyomorgót élelemhez és ruhához juttat. “Lehetetlen” mondják sokan. Ezt mondták egyesek, amikor a repülő géppel kezdtek kísérletezni és ma közel állunk ahoz, hogy azt mondjuk, hogy ez a <özlekedési eszköz tökéletes. Meg kell kezdeni és fáradhatatlanul dolgozni az ipari szervezet épí­tésén. Az ipari unionizmus eszméje ma hódit mindenfelé. Az em­berek arról beszélnek. Ha az IWW képes hivatásának magasla­tára emelkedni, ez lesz a növekedés legszámottevőbb periódusa. Az uralkodó osztály vaksága és kapzsisága a társadalmat oly kátyúba vezette, amelyből nincs más kivezető ut csak a forrada­lom. A forradalom lehet építő, vagy romboló, aszerint, hogy a tömeg értelmi képessége mily irányú. A kapitalizmus vergődik. Itt az ideje a cselekvésnek. Tanuljátok meg e szónak jeinetősé- gét, szolidaritás. Csatlakozzatok az IWW-hoz és segítsetek épí­teni az uj társadalom szerkezetit a réginek keretein belül. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép. telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban ---- vagy ha kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: TLztesseges napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszó Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrend­szerrel 1” A munkásosztály történelmi hi' atása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsalt a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom