Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-03-12 / 678. szám
Március 12 BÉRMUNKÁS 5 oldal Egy proletár anya levele “VIRRADAT ELŐTT” TÁRSADALMI DRÁMA 5 FELVONÁSBAN. — IRTA GERHART HAUPTMANN. — BEMUTATTA A NEW YORKI KULTURSZÖVETSÉG 1932 FEBRUÁR 28-ÁN. Az elmúlt héten, ha kezünkbe vettük a polgári lapokat látjuk, hogy 5-6 oldalon azzal foglalkozik, hogy Lindbergh Annie-nek mennyire fáj gyermeke eltűnése Még a tengeren túlról is sürgönyök érkeznek részvét kifejezésekkel. Talán még egy anyával sem foglalkozott annyit az egész világ mint Lindbergh Annievel. Pedig igen, igen sok olyan anya van. Mink, mint proletár anyák megértjük Annienek az aggodalmát, a világ mégis olyan nehezen akarja megérteni a proletár anyákat. A proletár anyák nem mint burzsuj nőhöz, hanem, mint egyik anya a másiához, ellágyul a szivünk, mert csak mi tudjuk, hogy mit jelent az, ha anya gyermekét elveszi- ti. • Lindbergh Annie, kinek szülés után orvosok és ápolónők vigyáznak gyermekére, hogy az szépen és tisztán legyen tartva addig nekünk proletár anyáknak nem hogy csak a gyermekkel járó munkákat kell végezni saját kezeinkkel, hanem még éhséggel, lakás, ruha és egyebek hiányával kell megküzdeni és senki sem gondol arra, hogy milyen önfeláldozóan teszi ezt a proletár anya a gyermekéért. A burzsuj anyák nem gondolnak arra, hogy Kentucky, Pennsylvania, Illinois bányatelepein és a városokban sok-sok anyának látnia kell szenvedő gyermekeit és mennyire fáj az az anyának és talán éppen azért, mert az ő gyermekét nem a nurse-ok nevelték fel, hanem az utca és amikor a köztük és a Lindberghnék közötti nagy meg különböztetést látják, még jobban összeszorul az öklük és ha gondolatban is de jobban magukhoz vonják a proletár gyermekek százait. Kikre nem azért büszkék mert tudnak velük együtt éhezni és rósz ruhákban járni, hanem azért, mert ők nevelik és gondozzák és ha ezeket megtanulnák azok a burzsuj nők, amint majd meg kell nekik is tanulni a jövőtársadalomban, akkor igazán szívből tudunk majd velük is érezni. De addig, mig ők büszkén mondják a soffőrjeiknek, ha egy clinika előtt elmennek, hogy siessen onnat elhajtani, mert fél hogy az ő gyermeke a levegőből valamilyen betegséget szív magába, addig mi proletár anyák gondoljunk saját helyzetünkre és arra, hogy gyermekeink gondolkozását és a miénket, ne azzal vezessék félre a polgári la- ^>ok, hogy hány rendőr és repor tér dolgozik azon, hogy hirt tudjon a világ a Lindbergh Baby-ről és az anyjáról, hanem harcoljunk proletár anyák azért hogy legyen nekünk is szép és egészséges tiszta lakásunk és legyen mit enni adni gyermekeinknek lés azt se felejtsük el, hogy akkor nem fogunk elmenni a gyárakba és reggeltől estig robotolni, hanem marad időnk arra, hogy gyermekeinknek mi is olyan nevelést adjunk, mint az' ma csak a Lindberghéknek jut ki. Azért ne kérd számon te proletár anya, ha férjed ki megy szervezni vagy a Bérmunkásnak előfizetőt szerezni, hanem te is segíts neki, mert ha már holnap itt volna az uj társadalmi rendszer az sem volna túl gyors a mi szenvedéseink után. Saytosné Azok, akik érzik, hogy álláspontjuk heelyes, örömmel fogadják a gondolat szabad kifejezését. Azok az IWW példáját követik és igy szólnak: “Ismerd meg, miért küzdünk és ítélj el bennünket ho tudsz”. Csak gyilkosok és kolózok és akiknek az exisztenciájuk a rabláson gyugszik, félhetnek a szólásszabadságtól. Gerhart Hauptmann 1862 november 15-én, Ober- salzbrunn, Sziléziában látott napvilágot. Apja, az egyszerű korcsmaros nem igen gondolta, hogy fiából a német birodalom egyik legkiemelkedőbb alakja lesz. Gerhart Hauptmann nehezen határozta el magát, hogy művészetét tisztán az irodalomnak szentelje. Rómában szobrásznak, Berlinben színésznek készült, mig 1889- ben megírta a “Virradat " Előtt” cimü első drámáját, amelyben erős propagandát fejt ki a munkások elnyomása és az alkohol degeneráló hatása ellen. Legismertebb szociális drámája a Takácsok, amelyben az agyonsanyargatott munkások elnyomóik elleni fellázadásával foglalkozik. Gerhart Hauptmann egyike azoknak az íróknak, akik szociális kötelességüknek tartják művészetük megnyilatkozásaiban rávilágítani azokra az emberi igazságokra, amelyekről a mai társadalom megfeledkezik. A “Virradat Előtt” rövid kivonata Loth Alfréd, fiatal közgazdász, a munkások helyzetét tanulmányozó kőrútjában véletlenül abba a faluba kerül, ahol a bánya igazgatójában egykori barátjára, Hoffmannra ismer. Beleszeret Hoffmann sógornőjébe, a fiatal Helénbe, de mit sem tud a lány környezetében dúló tragédiákról. Elve, hogy leendő felesége, az utódokra való tekintettel, abszolút egészséges családból kerüljön ki. A degenerált, iszákos, erkölcs télén életet élő, dúsgazdag parasztcsalád, élükön a munkásokat kizsákmányoló vejiikkel, az élet szépségeire vágyó lányt *a kétségbeesésbe kergeti. Helén, Lothban látja az egyetlen menedéket, kit azon való félelméből, hogy nem fogja feleségül venni, nem világosit fel degenerált családja helyzetéről.^, A család orvosa azonban kötelességének tartja Lothtal közölni az igazságot, mire a fiatal közgazdász egy magyarázó levelet hagyva hátra, távozik. A lány elkeseredésében öngyilkos lesz. Eddig beszélt a Kulturszö- vetség kiadott röpirata az íróról és a nagy drámáról, mely a színmű irodalom egyik legszebb alkotása. Határozottan elismerést érdemel a Kulturszövetség törekvése, hogy ilyen hatalmas müvei lépett a színpadra. De ha csak egy előadás rendezésének sikere abban rejlene, hogy kiválasztunk egy jó színmüvet és azt teljesen agyoncsapjuk, akkor minden tekintetben sikeresnek mondhatjuk az előadást. Ezzel az előadással egyáltalán nem szolgált kulturális célt a Kulturszövetség, hanem ellenkezőleg, elrémitette az elég nagyszámban összegyűlt értelmes közönséget, hogy valaha is a magyar színpadon a kultúrát keresse. Csalódva távoztak ismét a magyar színházból mely itt Amerikában ezideig még csaknem mindig egy vásári bódé volt, ahova különböző kikiáltók csalták be a nézőket. Most is úgy történt. Először is heteken át nem lett volna szabad arról komolyan cikkezni, hogy az öreg Gerhart Hauptmann, ki közben New Yorkba érkezett, személyesen jelen lesz az előadáson és aztán az előadáson bejelenteni, hogy csak azért nem jelenhetett itt meg mert “vidékre” utazott. Igaz, hogy mi, végignézve az előadást őszintén örültünk annak, hogy a darab Írója nem látta azt. A darabot Papp István rendezte és játszotta az egyik főszerepet. Mondhatjuk, hogy csak azért nézett ki mégis színdarabnak, mert ő benne volt és játszott. A többi szereplők némelyike a legkezdetlege^ebb műkedvelők voltak, akiknek elő szőr beszélni kell megtanulniok és csak azután léphetnek színpadra, még pedig Hauptmann darabban. Ha műkedvelői előadásnak hirdették volna meg, akkor nem látnánk szükségesnek ilyen éles kritikát gyakorolni, de mivel színművészeknek, sőt ezen színdarab anyagi bevételéből egy professzionális magyar szintársulat piegteremté- sét tűzték ki célul, hát mi azt mondjuk, hogy nem kérünk az ilyen színtársulatból. És nem $1.50 centes belépti dijakat ne szedjenek az ilyen “játékért”, hanem csak maradjanak meg a műkedvelők 50 centjénél, mert még az is sok. Mi nem akarjuk lekicsinyelni a műkedvelők és általában a Kulturszölvetség fáradtságos munkáját, de lehetőleg olyasmit kezdeményezzenek, amit végre is tudnak hajtani. Mert az zal, hogy minden féleképp csak dicsérő lehet a* kritika az előadásról, nem fognak nevelő munkát végezni a műkedvelők részére, mig a hallgatóság csak azt tudja megállapítani, hogy itt is csak a régi polgári szempontokat veszik figyelembe. Megdicsérik az egyik szereplőt hogy milyen szép bajusza volt. Nem, igy nem lehet. A jövőben oda kell hatni, hogy gondos kutatás után válasszák meg a műkedvelőket és azokhoz a színdarabot, hogy hasonló kudarc ne érje többé a modern irók színmüvét. Kritikus Az IWW a legnagyobb és legöntudatosabb mozgalma az emberi történelemnek, mert vele kezdődik a világ munkásságának a harca nem a hatalomért, hanem egy olyan társadalomért, amely nem tűri meg a politikai hatalom kölöncét. OlvasdaBérmunkást! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amjg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért," ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
