Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-03-12 / 678. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS Március 12 BÁNADY SÁNDOR: Demokrácia Csehszlovákiában (Epizód a “liberális” Csehszlovákiából) — No az istenit!.. Én ugyan jól felfordultam, — hallatszott egy hang a koromsötét sáros országúton. — Neki mentél valami ko­sárnak? —i Válaszolt egy másik hang az előbbire s hallani lehe­tett, hogy az utóbbi beszélő le­fékezte kerékpárját. — Neki hát, — szólt újra az előbbi hang. — De a röpiratok nem estek le a biciklidről? — Nem, de elég az, hogyha én keresztül buktam ezen a va­cak kőrakáson, egyenesen a víz­zel telt árokba. — Na, az éppen nem olyan nágy szerencsétlenség, — hal­latszott a félig nevető, kissé gú­nyos, de mégis testvériesen csen gő válasz. — Veszett Hajmás- kéren több is, —tette hozzá aztán mpndókájához. — No, no.... hiszen nem mondom.... de hát, azért mé­gis...., szólt az előbbi és szu­szogva lökdöste kerékpárját az árokból kifelé. — Jössz-e már? — Nem látok, az istenit en­nek a buta sötétségnek! •—■ Hallod a hangomat? — Hallom, — volt a válasz. — Nohát akkor erre felé tol­jad magadat.... Na, itt vagy? Az aktatáska a vázán van?.... No, az a fontos!.... És most menj előttem, majd én mindég rád kiáltok ha látom, hogy az árok felé közeledsz, mert hála a sorsnak, nekem megadatott, hogy a sötétben is lássam az utakat s hogy ezeken a csetlő- botló embereket tudjam irányí­tani.... Mehetünk. r Indulhatunk, — volt a vá­lasz és ezzel a két kerékpáros ifjúmunkás nekivágott a meg­szakított lucskos, fekete ország­úinak. Este 9 óra lehetett. Az októ­beri hónap ólmos felhői terpesz kedtek a levegőben, amelyekből szakadatlanul zuhogott a hideg őszi eső. Az országút gödreiben hellyel-közzel összegyűlt a viz s a koromsötétségben egyedül ezek a csillogó vonalak és pon­tok szerint tudott igazodni a két ifjú idealista. Az utjok a városból vezetett, a mintegy 30 kilóméternyire fék vő szénbányatelepre, ahová ki akarták vinni a bányászok közé a Világosságot. Vasárnap bejött a Kispeti Karcsi a városba, aki­ről tudták, hogy velük érez. A Karcsi kint dolgozott a bányá­ban, ott is lakott a hideg, vizes karakókban, de máskülönben városi proletár volt ő is. Néha- néha vasárnap bejött a városba, ahol felkereste azokat az ifjú­munkásokat, akik a XX. század forrongó és ezer akadállyal ra­kott éveiben mégis megtalálták hivatásuk útját: az osztályharc útját.... Sokszor találkoztak; Karcsit ellátták könyvekkel: Le nin, Marx, stb. szocialista irók müveit adták neki, amelyeket Karcsi kint, a bányatelepen, a fajront után olvasgatott. Mialatt a többi bányász holt fáradtan rogyott szalmazsákjára: ő feje mellé tette sistergő karbid lám­páját s fáradtságot nem ismerve merült bele a fényt és a vilá­gosságot sugárzó Írásokba........ így történt aztán, hogy egy vasárnap, amikor Karcsi újra bejött a városba, megbeszélte a helybeli ifjúmunkásokkal,hogy küldjenek ki a bányászokhoz 2 agitátort, akik a bányában dol­gozó ifjúmunkásoknak is meg­mutatják az osztályharc útját s akik közéjük viszik a harcos öntudatot, ő már beszélt az ottani bányászokkal, akik nagy örömmel fogadták, hogy végül közéjük is: az elszigeteltek, a baromi sorsban tengődök közé is elviszik azt a ragyogó tu­dást, amit a proletárnak oly ne­héz a mai társadalomban meg­szerezni .... Zuhogó esőben kelt útra a két ifjúmunkás. Erre a napra mond­ta nekik Karcsi a legalkalma­sabb időt. S a két idealista el is indult. “Ha mindjárt cigány- gyerekek is potyognak az ég­ből, de nekünk kötelességünket el kell végezni.” —- mondta az egyik közülök. S ennek a köte­A sok különböző nevek alatt működő corporációk végeredmé­nyében egy-két embernek a fen- hatósága alatt van most Det­roitiban. A gáz és villany fo­gyasztási árak leszállítására irányzott mozgalomból kifolyó­lag nyilvánosságra jött, hogy az egész országban elhasznált gáz úgy a természetes mint a mes­terségesen fejlesztett és a vil­lany, három embernek van a kontrolja alatt. A detroiti Edison Co. vala­mint a detroiti City Gas Co., mely ezt a várost villannyal és gázzal ellátja A. W. Mellon és Morgan bankházak kontrolja alatt van. Most, hogy a városi hatóság árleszállítás mellett kar doskodik és azon reményben, hogy természetes gáz bevezeté­se a déli olaj mezőkről, leszállí­taná az árakat, a természetes gáz behozatalát kérelmezi. Nap­fényre került egy tárgyalás, a melyben Mellon s Morgan sze­mélyesen részt vett valamint a Rockefeller cégtől valaki, de nem adták nyilvánosságra a résztvevő nevét. Ebből a hármas szentségből legtöbb esetben .kettő társ, né­mely esetben mind a hárman társak, azonban a következő ne­vek alatt osztják el a jövedel­met : Panhandle Eastern Pipe Line Co., Colombia Gas és Vil­lany Co., Missouri Pipe Line Co., A Rockefeller és Morgan ház kontrolja alatt. Mellon és Morgan ház társas kontrolja alatt van a United Light and Power Co., American Light and Tracktion Co., Det­roit City Gas, and Edison és a Northern Natural Gas Co. Most a fogyasztó választhat, hogy milyen néven adja le a tejet, amely minden esetben a fenti hármas szentség kasszá­jába niegyen. lességnek eleget téve, útra kel­tek. ... Azt hiszem célnál vagyunk,— .szólt hosszú hallgatás után a hátsó kerékpáros. Megálltak. Az országút jobb szélén egy emeletes faalkotmá­nyon lámpák égtek. Néha-néha hallani lehetett, amint egy mun­káshang hasított az éjszakába s utána éktelen zörgéssel, csö­römpöléssel szórták ki a felhú­zott csillékből a szenet a wag- gonokba. Ez volt a rakodó. A két fiatal ember elindult a rakodó felé. Bokáig érő, agya­gos sárban tolták maguk mel­lett kerékpárjaikat. — Te, ott jön valaki velünk szembe, — szólalt meg az egyik — Látom, legalább majd megkérdezzük, hogy merre felé keressük a barakkokat. — Én azt hiszem, hogy ez a kérdezésünk gyanús lesz. —> Mindegy, mégis csak meg kell tudnunk. —• Mit keresnek itt? — kiál­tott most rájuk a szembejövő lámpásos ember. Hangja gya­núsan kutatva süvített és für­késző tekintettel nézett a két fiatalemberre. — A szerencsénként semmi­esetre sem, — válaszolt az egyik ifjúmunkás — ellenben legyen A hármas szövetség kontrol­ja csak azért került most nyil­vánosságra, mivel ezek érde­kelve vannak a Detroit árleszál­lítással kapcsolatban és a fenti companiák üzletvezetői, úgyne­vezett látható fejei is megvoltak hijva ezen értekezletre, ahol volt szerencséjük gazdájukat személyesen látni. Power trust, helyes magyar­sággal “erő kombináció” ezen esetben sokkal teljesebb, mint mi csak elképzelni is tudjuk, mert csak egy pár névre elke­resztelt csemetéje kerül egyszer egyszer a nyilvánosságra ilyen vizsgálatok vagy mozgalmak esetén, de minden esetben, min­den nagyobb társaságnak a kontrolja ezen hármas fejű szőr nyeteg kezeiben szalad össze, bármilyen néven is van az elne­vezve. Érdekes az egész dologban még az is, hogy a Mellon az országtól is óriási fizetést húz, hogy ezt a hármas szentséget majd Londonban képviselje és megvédje. Most az eltávozása előtt, egyenesen az ő indítvá­nyára lett a fenti gyűlés egybe hijva, melynek a munkásnép fizeti meg az árát. Csak azt a vigasztalást hagyják meg a munkásoknak, hogy ha nem tet­szik majd nekik a Detroit City Gaz Co. részére fizetni, fizes­sen a Panhandle Pipe Line Co. nevére, nekik az éppen olyan mindegy, mintha demokrata vagy republikánusra szavaz, mert mind, úgy a politikus mint a Company-k.csak a hármas sző vétség érdekeit képviselik. Mégis a munkások, akik már harcolni akarnak a mai kizsák­mányolás ellen, ezen szörnye­tegnek nem a fejét akarják üt­ni, hanem csak a kezét, melyet oly hamar kitud növeszteni, még ha le is vágják, mint a gyik a farkát. Vi. szives megmondani nekünk, hogy merre felé találjuk meg a barakkokat? A kérdezett gyanúsan pislo­gott apró disznószemével. Szö­get üthetett neki a fejébe, hogy miért keresi ez a két fiatalem­ber, bicikliikön aktatáskával, a barakkokat. — Látják azt a dombot,, ahol a csillék jönnek lefelé?.... No­hát azon a dombon fölmennek, s a-tetőtől balra lefordulnak, ott az erdőben meg fogják találni a barakkokat. — Köszönjük, — szólt a két fiatalember s elindultak a jel­zett irányban. A lámpásos ember még ott maradt. Ravasz ember volt ő, a bányafelügyelő. “No majd én elhuzatom a nótátokat.” — dör- mögte magában. “Ezek valami­ben spekulálnak,” — gondolta. Nem messze volt a csendőrlak­tanya. Ment egyenesen oda. — Őrmester ur, valami két fiatal ember jött ide a barak­kokba. Valahogy nekem gyanú­sak voltak, hát gondolom ma­gamba : eljövök már őrmester úrhoz, hogy küldjön két csen­dőrt a barakkokba.... Tudja őrmester ur, most nagyon szál­lingóznak erre felé a felforgatok mind ilyen fiatal ember, hátha zek is azok! Mit lehessen tudni? És két csendőr elindult a barakkokba.... Ezalatt a két fiatalember elért a barakkokhoz. A barakkok há­ta mögé kerültek. Bent lámpák égtek. A bányászok csoportok­ban álltak; ütések zaja hallat­szott ki. Későbbi megfigyelés után. látták, hogy egy bányász húst vág bárddal és azt osztja szét a munkások között. A két fiatalember bement a barakkokba. A legtöbb bányász közömbsen nézett rájuk. — Jó estét, munkástársak, -— szóltak. — Jó estét, — válaszolt egy munkás tört magyarsággal. — "Kispeti Károly ebben a barakkban lakik? — Kispeti, mink nem ismerni, de en mingyart megkérdezni, hol laksz a Kispeti, — szólt az előbbi bányász. A többi munkás nem igen vette őket figyelembe. Fásultak- ká tette őket az a rideg, szeny- nyes egyhangúság, amiben éltek Egyes munkások már aludtak és ezeknek az ágyuk előtt szét voltak teritve a kapcájuk, ame­lyekből meglehetős kellemetlen szag áradt. Az úgynevezett pad­ló piszkos, nedves, a levegő fül­ledt, nyirkos, néhol egy-egy szennyes lóca, amelyek alatt sá- .ros bakancsok hevertek. A bá­nyászokon ez a szomorú, célta­lan fásultság uralkodott, ame­lyet a bánya nehéz robotja hoz magával. Ők itt éltek a társa­dalomtól, a civilizációtól szám­űzve, elizolálva. Lépéseikből, mozdulataikból az a mély kese­rűség, az az egyhangú, piszkos elet áradott, amely mindegyik­üket megfeküdte. Ő róluk meg­feledkezett az egész világ, csak a bányabárók nem, akik rádiót, képvetitőt, könyvtárakat, folyó­iratokat vásárolnak azon a fö­löslegen, amelyet ezektől a ki­taszított, elfeledett, igénytelen és borús munkásoktól elrabol­tak!. .. . Közben a tört magyarsággal A három szentség

Next

/
Oldalképek
Tartalom