Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-02-27 / 676. szám

Február 27 BÉRMUNKÁS 5 oldal ŐSZENTSÉGE ÚJBÓL MEGSZÓLALT Ä Katholikus Világ feje XI. Pius pápa, mint azt az utóbbi időben többször tette újból megszólalt. Szerte a világ minden részén élő hívei és még a nem hivei között is nagy fontosságú eseménynek tekintik azt, amikor Krisz­tus földi helytartója, a római pápa, a külvilágtól elzárt Vatikáni magányából, valami üzenettel vagy tanácscsal fordul a zűrzavar és fejetlenség következtében*------------------------------------------------­kétségbeesetten kapkodó világ­hoz. Legutóbb a böjti időszak beálltának alkalmából, régi szó kás szerint egy kis értekezést akart folytatni s némileg taná­csolni alantasainak a katholikus papságnak. Üzenetével kapcso­latban atyai sajnálatát fejezi ki a világ ügyeit vezető vezérek szellemi szegénysége fölött.Nem mutat rá határozottan arra, hogy hol mikor és mi módon csináltak a világ ügyeit intéző vezérek tévedéseket, kiérezhető megjegyzéseiből, hogy a Nem­zetek Ligájának tehetetlenségé­re céloz, amely nem volt képes a jelenlegi Kínai—Japán hábo­rút megakadályozni s még ke­vésbé lesz képes az ebből előbb utóbb egy másik világháború kialakulását sem meggátolni. Ezen tehetetlenséget a szent atya annak tulajdonítja, hogy az ilyen nagy fontosságú ügyek tárgyalásánál a vezérek nem folyamodnak s nem kérik ki az isteni gondviselés bölcs taná­csát s innen van aztán az, hogy minden kísérletük sikertelenül végződik. A világra kiterjedő munkánál küliség megoldását célzó szám­talan értekezletek tanácskozá­sok, melyeken, ögy itt mint a világ minden részében lévő ban károk és nagytőkések részt vet­tek, a szent atya szerint ugyan­csak azért nem jártak sikerrel, mert a kizárólag materializ­must imádó vezető férfiak nem kérték ahhoz isten segedelmét. A helyzet állandóan reményte­lenebbé válik. A világ helyzetére vonatko­zólag Pius Pápa a következő­ket mondja. “Két rendkívül fon­tos értekezlet van jelenleg fo­lyamatban, melyeknek kimene­telétől nagyon sokat vár és re­mél az elnyomott és reményt vesztett világ a jelen pillanat­ban amikor a pesszimizmus egyre nagyobb sötétséggel bo­rul reánk. Reméljük, hogy az emberek ügyeinek az intézésé­be a gondviselés fog beavatkoz­ni s az isten keze helyettesíti az emberi kezet majd e komoly napokban.” “A történelem állandóan- azt bizonyította, hogy az ember te­hetetlen a világ ügyeinek inté­zésében” mondja továbbá a Pápa. “Reményeink és szükséglete­ink nincsennek többé nemzeti vagy nemzetközi politikai ha» tárok közé szorítva, s azt tapasz táljuk, hogy legalább is a gaz­dasági téren alig létezik család a világon, amely ne szenvedne az örökös aggodalom következ­tében.” “Mindannyian isten kezében vagyunk de az istenről éppen azon körökben feledkeznek meg legjobban; amely körökben a népek sorsát intézik,” folytatja a szent atya. “Államférfiak, politikusok, bankárok a háború és úgyszin­tén a béke hivei jönnek össze értekezletekre, de talán az ál­talános idegesség közepette, sen kinek nem jutt eszébe, az ég felé tekinteni, senki nem látszik azon gondolatra ráeszmélni, hogy a világ ügyei nem engedik magukat emberi kezek által irá­nyi ttatni." Lelki vigasztalásra van szükség “A magasabb körökben ta­pasztalható e feledékenység rendkivüF veszedelmes azért, mert azt nagymértékben kezdik ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztá!ynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. utánozni a tömegek is”— pa­naszkodik a jó öreg pásztor. Ifaz — mondja továbbá — az utóbbi időben a jótékonykodás es közös segítség szelleme szé* pen megnyilvánult az emberek között, de ez nem elégséges, s ehe.z lelki vigasztalásra is szük­ség van.” A világ minden részéből hoz­za segélyért folyamodók sokas- saganak kéréséből kitűnik az hogy az anyagi segélyezés min­den fajtájára szükségük van a kérelmezőknek. “A legsajná­latosabb e rendkívüli helyzetben azonban az,—mondja a' szent atya~’ ho£7 a segélyért folya­modok, nemcsak anyagi sze­génységben szenvednek, hanem szellemi szegénységben is.” Az alantasaihoz küldött üze­netét azon kérelemmel fejezi be a papa, hogy a legerélyesebb harcot indítsák meg szerte az egesz világon a pogány mate­rializmus uj szelleme ellen mely a jelek szerint, arra törekszik, iogy a vallásos eszme fölött hatalomra juthasson s e hatal­mat orokidőkre megtarthassa, bzent Gergely szavait idézve, azí mondja, hogy “a vagyon tövissé valtozk az ember olda­lában.” Sajnálnék a szent atyát, ki­nek öreg napjait úgy megkese­rítik azok az istentől elvetemült materialista életnek hódoló em­berek, ha nem tudnánk azt hogy o maga is meglehetősen imadja a kényelmet biztositó nyagiakat, a pénzt. Minthogy azonban megva­gyunk győződve arról, hogy ez áll, amennyiben a világ meg e jelenlegi szorongatott helyzeteben sem hallottunk ar­ról, hogy a szent atya a leg­szegényebb országokból jövő es milliókat kitevő “Péter fillé­reket" is vissza utasította volna akaiatlanul is azt kell hinnünk, hogy bizony kétszer is meg­gondolná a dolgot, mielőtt a szerinte, bűnre vivő anyagiakat magától elvetné. Hogy alantasai a legmaga­sabb áilásuaktól lefelé semmi­vel sem különböznek e tekin­tetben nálánál, bizonyítja az a megdönthetetlen tény, hogy a Szent István védnöksége alatt álló magyarország területének tulnagy százaléka ma is birto­kukban van, ugyanakkor, ami­kor a hírek szerint e “szent” országban alig található már kutya és macska, mert a legbor zalmasabb nyomorúság követ­keztében amit valaha a világ- történelem felmutathatott, még ezeket is meg eszik azok a nyo­morgók, akik elől minden meg- foghatót el kapar az örökké ehes, az örökké telhetetlen pap­zsák. Ezt tudnia . kellene a szent atyának, mert ez nemcsak Ma­gyarországon megy igy, hanem Olaszországban is, közvetlenül az o szeme előtt, sőt az egész világon. Vájjon őszinte e “őszentsé­ge , amikor azon csodálkozik, hogy a nép elfordul a vallástól az istentől s annak földi kép- ; Viselőitől ? » v Mi azon csodálkozunk, hog\ már évszázadokkal ezelőtt nem tette ezt. Hiszen ezer és ezer oka lett volna arra, hogy elfor­duljon a vallások minden faj­tájától. Aki elolvassa a Spanyol in­kvizíciót, az nem fog megle­pődni a nép gondolatvilágának ilyképpen való megváltozásán. Akik némileg nyitva tartják szc meiket azon események előtt, melyek jelen napjainkban is végbemennek a vallásosság lep­le alatt, azok nem azon fognak csodálkozni, hogy pl. Oroszor­szágban eltörölték a vallást; nem azon fognak csodálkozni, hogy Mexico, Spanyolország és a világ számos más részein ül­dözik a papságot, hanem azon, hogy már régen einem kerget­te a nép őket ezen országokból ahol hosszú évszázadok óta a munkásnép minden nyomorá­nak ők voltak az okozói. A vallások minden faja a ka­pitalizmus ikertestvérei. Amint a kapitalizmusnak ütött a vég­órája, úgy végóráját éli az az intézmény is, mely létezése óta csak arra szolgált, hogy az ural kodó osztálynak a munkás mil­liók elnyomatásában segédke­zett nyújtson. A jelenlegi val­lások kivétel nélkül, ellenségei azon társadalmi életnek, amely alatt az igaz vallásosság, az em­ber szeretett vallása létrejö­hetne. Hiába siránkozik a pápa és szövetséges társai a tőkések azon, hogy a nép veszti a val­lások iránti érdeklődését. Erre ők adták meg az okot, azáltal, hogy a vallások szerint testvé­rüknek nevezett embertársaikat könyörtelenül kizsákmányolták és ma is kizsákmányolják. Ha a munkás milliók a kapi­talista kizsákmányolásnak véget vetnek, azzal egyidőben lerak­ják majd alapját egy olyan \ allásnak is, amely vallásnak célja az igaz emberszeretett lesz és ami még fontosabb az uj munkás köztársaságban erre meg is lesz a lehetőség, ameny- nyiben nem fog ember ember­társának verejtékes munkájából here módra élősködni, megszű­nik az ok ami az embereket egymás ellenségévé teszi. Mint minden egyébb, úgy a vallások is a gazdasági redszer szerint igazodnak s minthogy a jelen tőkés gazdasági rendszer az elnyomatás, a kizsákmányo­lásra van alapítva, csak termé­szetes, hogy ilyen rendszerben a \ állások sem szolgálhatnak más célt, mint szentesíteni és elősegíteni ezt a rendszert, mely fennállásukat biztosítja. Ennek ellenkezőjét sem a pá­pa, sem alantasai nem tudják bebizonyítani. Lesz igaz vallás majd akkor, ha a megváltozott gazdasági rendszer ezt lehetővé teszi, ez a vallás lesz majd a népmilliók »gaz, es maradandó vallása. l l*r­Chicagóban, minden vasárnap d. u. 3 órakor a Bérmunkás Ott­honban (1961 N. Halsted St.) helyiségben tudományos előadá­sokat tartunk beléptidij nélkül. Minden szerdán este 8 órakor a Modern Színkör tart összejö­vetelt és minden péntek este 8 órakor tag értekezletet tart az Otthon vendégeivel együtt az IWW magyar nyelvű tagsága. Kérjük ezen összejöveteleken és előadásokon való szives meg­jelenését is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom