Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-01-02 / 668. szám
Január 2 BÉRMUNKÁS 7 oldal A beigért prosperitás nem érke zett meg 1931-ben (Folytatás a 2-ik oldalról) CHICAGÓI HÍREK Karácsony a Michigan Avenuen Egyik chicagói polgári ' lap piros, zöld és sárga színbe borított hatalmas karácsonyfával üdvözli az emberiség “megváltásának” napját . karácsonyt. Chicago legforgalmasabb részében Madison Streettel szemben a Michigan Avenuen, amelynek easti oldalán ezrével húzódnak meg a nincstelen bérrabszolgák. Ahol a limozinok végtelen láncolata gördül szakadatlanul. Az utca West oldali járdáján óriási embertömeg hömpölyög, pazar fényű világításban amely a hatalmas épületek pompás üzleteiből szóródnak alá. Magasabban az óriási fenyőfán hatalmas felírás vakító ' fényben “Welcome” körülötte halvány- képű kiaszott munkás anyák gyermekeikkel, akiknek magyarázzák, hogy mi minden jót hozott a “kis Jézuska” de ezt most nem vihetik haza, mert azt most mindenki számára hozta.” A north hideg szele süvít a járó kéllök közé. A nagykabát és más meleg ruha hiányát szen- velő bérrabszolgák vállaikat összébbhuzva, kezeiket mélyebben nyomják üres zsebeikbe. Elkeserítő látványosság az “emberiség hajnalhasadásának napján. Hatalmas szállodák előtt li- mozinokból jól öltözött és megelégedett paraziták szálnak ki, drága selyem ruhákba és ékszerekbe burkolt dámáik kíséretében, kiknek számára a szolgák utat nyitnak, Hogy a szálloda előcsarnokába juthassanak. Egy munkás anya akiről megfeledkezett a mesebeli megváltó, kis alig néhány hónapos gyermekét szorongatja, egy négyévesnek á egy hatévesnek látszó rongyokba burkolt gyermekek kapaszkodnak vékony kabátjába. Az urak és dámák felé nyújtja kiaszott karjait könyörögve, hogy segítsenek rajta, de mind hiába. A járda szélén egymást érik a háborús veteránok akiknek alkalmazása nem hoz profitot a kizsákmányoló osztálynak melynél fogva az utcára kerültek, de mivel a kizsákmányoló osztályért száltak harcba, igy azok megbízták a város hatóságát, hogy részükre alma árusítási engedélyt adjanak. Ezek a veteránok az utca kövezetén csikorgó hidegben egész napon át a járókelőkhöz apellálnak “Please buy an apple, only five cents.” A gyümölcs termelők szövetkezete igy véli, megoldani a nagy gazdasági pangást. Vak afpíaStyán férfiak, őszbeborult nők kíséretében csöngő, harmonika, hegedű vagy szívből jövő énekeikkel hívják magukra a járókelők figyelmét. A keresztutcáknál e szánalomra méltó páriák toporgása megszakad a limozinok sokas- sága özönlik a Michigan Ave- nuera amelyben ülő paraziták minden kényelemben úszva, meg vetőleg nézve, hogy mit keresnek didergő férfiak, kisirt szemű anyák és halvány gyermekek a Michigan Avenuen, a hatalmas fenyő közelében, melynek sugárzó felirata “Welcome” nem az ő számukra van. őróluk megfeledkezett a megváltó, a társadalom mert tudják, közömböáék voltak s nem szervezkedtek, hogy olyan boldoggá, széppé és jóvá tegyék az életet mint azt a szállodákba tóduló és céltalanul száguldó limozinek urainak van. Még szebbé, még jobbá az Ember szeretet igaz társadalmává. Egy veterán alma árusító céltalanul a mindenségbe bámulva elgondolkozik, fagyott almái felett, vissza emlékszik amikor a sáncárokban, .hideg, zord éjszakán a fényszórók sugarait, a fegyverek kattogását, az ágyuk dörgéseit felümulóan ordították fülébe! “Hajrá!” 'Nothing will be too good for you when you get back home.” És mit kapott szervezetlensége folytán: nélkülözést, nyomort, szenvedést. Életének és egészségének kockáztatása folytán jólétet, bőséget teremtet a szervezet tőke urainak akik ma fizetnek, megvetőleg tekintenek le rájuk. A nincstelen bérrabszolgák Karácsonya a félelem, a rettégés, a holnap bizonytalansága. Millió és millió számra az utcára dobva, kitagadva a természet gyönyöreiből és javaiból, Mindennek okozója a bérrabszolgák millióinak szervezetlensége, a rettenetes nyomor és szenvedés amely ez évben is találja a termelők millióit, ugy- látszik megoldhatatlan. A kizsákmányoló osztály szócsövei határozatlanak, az egyik ajál- ja, hogy takarékoskodjunk, a másik ajálja, hogy az üzem fellendülése megkívánja, hogy bő- kezüsködjünk, mig mások megoldhatatlannak látják a jelen nagy válságot. Az egyik iró a gépek fejlettségét, a másik a börze bukását, mig a többség a túltermelést hozza indokul. Bármit hozzanak is fel indokul, mindennek ellenére itt van a nincstelen, éhező, a szenvedő sok, sok millió bérrabszolga, azok kiaszott feleségeik, halvány gyermekeik, akiknek nyomorát nem lehet ferde filozófiával enyhíteni. Ennek megszüntetésére csak egy ut van s ez a kitagadott, nincstelen milliók egy hatalmas nagy szervezetbeni tömörülése a végcél, a nyomor és szenvedés megszüntetésére, az I. W. W. .az egyetlen szervezet amely azt zászlajára irta amely kimondja, hogy “Nem lehet bé^e mindaddig, amig éhség és nélkülözés található az emberek milliói között. S az élet összes javait ama kevesek bírják akikből a munkáltató osztály áll.” Ha e szavakat gyakorlatba j viszi át a munkásosztály, akkor I megfog szűnni a nyomor, a I koztak. American Federation of Labor havi üzleti kimutatásaikban az A. F. of L. tisztviselői a következőkben bizonyították gazdasági éleslátásukat. “Teljes bizalom uralkodik az iránt, hogy gazdasági helyzetünk alapvető okok következtében bár lassan, de fokozatos javuláson megy át.” Okt. 24. Mr. Schwab szólalt meg újból, ^ arról biztosit bennünket (ha ugyan elhisszük neki,) hogy az üzlet bátorságot kapva, határozott lépésekkel halad a depresszióból kifelé a prosperitás irányába.” Sajnálatát fejezi ki e nemes hazafi amiért az üzletvállalatok “kényszerültek” némi bér- evágásokat eszközölni, s dicsé- i az amerikai munkások szelemét amiért oly megnyugvásai fogadták a bérlevágásokat. Schwab ur itt aztán be avat lentiünket egy nagy titokba is. Azt állítja ugyanis a nagy tu- lós ur, hogy az üzlet már ta- /asz elején a teljes javulás után volt, de sajnos — az Európában beköVetkezet bajok neg akadályozták a további ejlődésében. Elösmert ipari és pénzügyi rezéreink kikkel oly sokat fog- alkoztunk írja a Chicago Tri- mne egy jó idő óta hallgattak már, s most, hogy megszólal- ak, azt azon kikötéssel tették, hogy ne idézzük közvetlenül ^jelentésüket.” Lgy látszik, íogy a jó urak nem bíztak jósásaik megvalósulásálian s csak enntartással kockáztatták, meg izon kijelentéseket melyeket oly holt biztonsággal szoktak űlággá kürtölni annak idején »mikor még a nagy tömegek Készpénzként fogadták minden szavaikat. Egy dolgot azonban teljes biztonsággal állítottak és ez az volt, hogy a prosperitás be fog következni, (hogy mikor azt nem mondták) és hogy egyszer bekövetkezve tartós fog maradni. Kijelentették továbbá azt is, hogy nekik feltétlen bizalmuk van a jelenlegi rendszer helyes ségében és meg vannak győződve arról, hogy semmüéle rendszer nem volna képes a nép nagy tömegeinek szükségleteit úgy kielégíteni mint a jelenlegi. E bölcs kijelentésüket végül pedig betetőzték azon állítással,' hogy tulajdonképpen a baj nem is a rendszer hiányosságában keresendő, hanem a nép téves gondolkozásában. A RÉGI MASZLAG. Amig november 5-én egyes kereskedelmi lapok szerint .zenvedés, jólét és bőségben innepelheti a termelők hadserege az Ember szeretett napját z Ipari Társadalmat. Köhler Sándor. '“élénk tevékenység indult meg az acél iparban,” egész 13-iká- ig keveset lehetet hallani. Ezen a napon roppant össze két év előtt a new yorki tőzsde, s az évforduló napján megvadultak aztán a fantasztikus jóslásokkal. “Vége a pangásnak,” s ehhez hasonló jelszavak százai röpködtek a levegőben, ugy- annyira, hogy egész jól lehetett mulatni azon az egymást lelicitáló nevetséges állításokon melyeknek célja semmi más nem volt mint az, hogy mint mindig, félrevezessék a könnyen- hivő tömegeket. “Tetemes javulás észlelhető minden irányban,” jegyezte meg egyik nagy kapitalista lap a fenti napon, de nyomban elnyelve saját szavait, a következőleg figyelmeztette az esetleg türelmetlenül váró olvasóit. 'Természetesen nagyon gyors avulást nem várhatunk. A hét éves pangás után csak lassú, ájdalmas és fokozatosan juthatunk vissza a régi prosperitásba; remény és kitartás, az or- szág alapjában véve szilárd, gazdasági rendszerünk egész- ' égés és kifogástalan.” Még hozzá tehette volna a nép e “barátja” a fennti tőkés lap: Legyetek csak jó polgárai az országnak, gondoljatok arra a mérhetetlen szenvedésre, melyet apáink Valley Forge- nál átéltek. Elvégre közeleg az Uj Év lapja, ami egyúttal arra emlékez tett bennünket, hogy 1932-re talán mégis meghozza a Prosperitást. — Talán. Industrial Solidarity-ból. Ford H. P. A LÁZADÓ. Emlékszem. . . mint gyermek Vfinden parancsnak ellen szegültem, Sötéten elmerengtem szülőm szaván Lázadó vagy! — Mondta anyám. S jött az ifjúkor, magával sodort az élet árja 'íyomor, kin volt az osztályrészem, \z élet nagy ur! s parancsolt nekem, azt akarta, hogy engedelmes kedjem. i )e én büszkén felhúztam a vál- lam, víint aki nem ismer nagyobb urat magánál, azt mopdtam, tudom, hogy nagy ár, amit fizetek, De szolga soha nem leszek!. . . most... Pedig hajam már őszbe vegyül Jgy, mint régen még mindig lázadok; > úgy érzem, hogy nem lázadok hiába, Egyszer majd kinyil nekem is a szabadság virága! BROOKS ELZA Osszuk meg centjeinket az osztályharc foglyaival
