Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-02-20 / 675. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS Február 20 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ................ $2.00 One Year $2.00 !• élévre ..................... 1.00 Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára 5c Single Copy ................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerk. és kiadóhivatal: 2653 Grand Ave., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS____________OF THE WORLD A dögkeselyűk portyáznak Olyannyira a szemtelenségig kihívó a japán imperializmusnak, kina ellen indított háborúja, hogy hü szövetségesei is kénytelenek voltak csatlakozni a tiltakozó nemzetközi imperialista kórushoz. Misem bizonyítja ezt jobban, mint a francia-olasz tiltakozó jegyzék hangja. A civilizált világ szinte megtorpanni látszik annak hallatára, hogy egy újabb világháború küszöbének hajnalhasadása virradt az emberiségre. A laikusok jósolgatnak, találgatnak. A kishitüek pedig már előre köpik a markukat, a háborútól várt munkaalkalomra. A politikai berkekben nagy a nyüzsgés-mozgás, főzik a diplomácia boszorkánykonyháján a terveket, miközben felelevenednek a kapitalista lapok első oldalain a szokatlan, nagy fekete- betűs head-line-ok. A már-már feledésbe ment tizenegyévvel ezelőtti fronthirekkel traktálják a híreket habzsoló olvasó közönségüket. Jólismert kapitalista országok felöltötték az uj orientálódások diplomata köntösét. Volt barátok-fegyvertársak, mint ellenségek; sorsdöntő sakkhuzásokat csinálnak, melyek egy-egy lépésétől, milliók élete, sorsa függ. Az emberiség túlnyomó részét, mintha taglóval vágták volna fejbe. Gondolkodásra képtelen. Minden ut kinába vezet. Hadiflóták szelik méltóságteljesen a tengerek vizét. Harminckét csomós óránkénti sebességgel iparkodnak a Wangapoo folyó torkolatához. A hadseregek teljes risztungban hajóznak kina felé. Úgymond, MÉG NEM TUDJÁK KI AZ ELLENSÉG, mert pecsételt a marsruta. Más szóval meg van a teljes zűrzavar, a háború csinálás külső kelléke. A színpad felállittatott a nagyközönségnek, melynek a kapitalista okoskodás szerint, semmi köze nincsen a kulisszatitkokhoz. A politikához mitsem értő, egyszerű munkásembereknek, a háborút csináló tőkések szerint, csak várakozni szabad — oda menni és akkor, ahová és amikor küldik őket. Lehet a zűrzavar bár mekkora. Minket, kik a gazdasági érdekek iránytűjével mérjük a társadalmi viszonyokat és csoportosulásokat, megtéveszteni nemlehet. Ránk nem hat a “sárga veszedelem’’ sem pedig a “sovjettek ellen” indítandó háború mumusa. Legkevésbbé, a kapitalizmus által jólfizetett újságírók maszlagoiása. Mert: ha egy alapos markolással, tarkónragadjuk a fogasnak, zavarosnak beállított kérdést, egyetlen rántással megtisztíthatjuk, minden zavarólag ható sallangtól és beállíthatjuk, ridegen, mezítelenül, a közszemle arénájába. A HÁBORÚKAT AZ ÖSSZEÜTKÖZŐ GAZDASÁGI ÉRDEKEK SZÜLIK. Piacok és nyersanyag források hódítása, MINDEN KAPITALISTA HÁBORÚ ALAPJA. Az iparilag fejletlen és földrajzilag izolált kina nem viselhetne háborút japánnal, mely éppen az ellentéte. A japán imperializmus, éppen olyan könnyűszerrel hódíthatná és igázhatná le kinát, mint az angolok indiát: mint a franciák kongót; mint az amerikaiak a phillippini szigeteket és legutóbb nicaraguát bekebelezték. Mindenkire meggyőzőleg kell hasson azon tény, hogy kínai gyártmányú fegyverek, repülőgépek nincsenek. Mert a kínai el- lentállást, az angol, amerikai, német, olasz, francia sőt A JAPÁN municiógyárakból odaszállított fegyverek, hadifelszerelések teszik lehetővé. Üzlet-üzlet! A hadianyagok és felszerelések szállítása is üzlet. Úgy békében, mint háborúban. A kapitalizmus behálózta, bekebelezte a földtekét. A fejlődésben elmaradt országokat a fejlettek meg hódították és leigáz- ták, amit kapitalista nyelven gyarmatosításnak is neveznek. A körülfalazott kina lett az “utolsó Mohikán.” A dolgok természetes folyományaként, sorsát kina sem kerülheti el. A fejlődés törvénye nem ismer akadályokat. Kina sorsa meg van pecsételve. Kapitalista országgá kell, hogy válljék. Tehát nem is az a kérdés itt, hogy mi legyen kina sorsa. Hogy a lassú fejlődésre bizzák-e a dolgot, avagy mesterségesen, külső beavatkozással lássanak a “Civilizáláshoz.” Hanem a dolgoknak egyenesen a homlokképébe kerül, hogy MELYIK KAPITALISTA ÉRDEKELTSÉG, MENNYIT KAPJON A KÍNAI NYERSANYAGFORRÁSOKBÓL ÉS A PIACOKBÓL? A hangulatcsinálás sablonos az érdekelt kapitalista országokban. Mennek a hadak védelmezni az illetékes országok alattvalóit. Ám kevesen kérdezik azt, hogy mit is keresnek azok az alattvalók kinában? Hogy miért kell pár száz—mondjuk amerikai — megvédelmezésére a hadiflotta egy részét kinába küldeni? Miért kell Manilia alatt, háromnapi hajójárásra a zavaros területtől, pont most gyakorlatozni, az amerikai flotta hátramaradt részének? A választ megadja az a csinos két kis összeg, mely ez év zártával került nyilvánosságra. T. i. az, hogy úgy a behozatal, mint a készáru kivitel, tételenként, csaknem fél milliárdot tesz ki. Olyan összeg ez, melyről egv könnyen nem fog a Wall Street lemondani. Még akkor sem, ha néhány millió proletár életébe kerül. Hasonlóan gondolkoznak a többi kapitalista érdekeltségek is. így lett a kínai piac az uj gazdasági csoportosulás ütköző pontja. A kapitalista rendszer, kizsákmányoláson alapszik. A munkásoktól elrabolt javakat, mint tényleges hasznot, csak akkor könyvelhetik el, ha azokat piacokra helyezték, értékesítették. Piacok nélkül a kapitalizmus nem létezhet. Piacok nem potyognak az égből, azokért verekedni, háborúskodni kell, mindaddig, amig valamennyit megszerezték, a egnagyobb befogadó képességre felfokozták. A jelen konfliktust, mint a jelek mutatják, valószinüleg elszigetelik. Kitörését elhalasztják, ha megtudnak egyezni a koncon. A kapitalista országok alattvalói, továbbra is ott maradnak pinában. Mint meg annyi dögkeselyűk, portyáznak, vizsgálják a terepet, melyet japán katonák, kínai “kulik vére fest pirosra. A “pecsételt marsrutával” útnak indított, mészárszékre szánt katonák, még nem tudják, ki az ellenség? De mi, az osztályharc katonái tudjuk. (Mert a nyílt csatamezőkön, vagy a mindennapi életküzdelemben , vagy az osztalyharcban egyaránt, az egyetlen, az igazi ellenség a KAPITALIZMUS.) Ez ellen az ellenség ellen legsikeresebben úgy harcolhatunk, ha szervezkedünk. Ha szervezett erővel rövidebb munkaidőért, magasabb bérekért harcolunk, miáltal csökkentjük profitját és elejét vesszük a felesleges árukhoz piacok keresésének. Sajnos, de beismernünk kell, hogy a munkásság — szervezetlensége folytán — a küszöbön álló világháború kitörését, képtelen megállítani, noha érzi és tudja, hogy az ő bőrére, életére folyik a vásár. Éppen ezért, nem tartjuk érdemesnek, szólamokkal próbálni elijeszteni tervétől a kapitalizmust. Kizárólag a munkásokhoz szólunk, higgadtan, józan bírálatra, gondolkozásra birni igyekszünk mindenkit. Azokat különösen, kik még ma is abban a ferde, bűnös tévhitben élnek, hogy háború esetén jobbra fordulhat sorsuk. Nem! Háborúval csak alkalmi munkát fog teremteni a kapitalizmus. Annak befejezésével, még nagyobb munkanélküliség, még nagyobb nyomor vár a szervezetlen munkásnépre. Utána is csak ott kellene kezdeni, ahol most és a múltban, bűnös hanyagságot, mulasztást követ el a munkásság. A munkaidő rövidítésével, az általunk termelt javak nagyobb részének követe1 ésével, melyhez első lépés a szervezkedés. Éhez nem kell várni. Éhez nincsn szükség háborúra. Éhez csak öntudatra ébredésre, megértésre van szükség. Mi, IWW-isták, mint az ipari forradalom katonái, minden fajta ember-mészárlást megvetünk, elitélünk. Mi csak az osztály- háborút szorgalmazzuk, csak osztályharcban hiszünk. Ezen hitünket, meggyőződésünket, sohasem titkoltuk, mindig nyíltan hirdettük. Minket nem téveszthet meg a dögkeselyűk szárnycsapkodása sem itt, sem kinában. Ezen az utón haladva, biztos tudatában vagyunk annak, hogy: akárhány háborút csinál a kapitalizmus, az utolsót mi fogjuk befejezni. Co-operativa Lapunk más helyén, egy polgári lap nyomán ismertetjük a bécsi Carl Marx épületet, amely a leirásszerint, nemcsak a leg nagyobb munkáslakásokat magában foglaló épülettömb, de építkezése, egész európa leghygénikusabb alkotásává tette. Az épület tulajdonosa a bécsi Szociáldemokrata Párt és mivel a lakók is csak a párttagok azon fajából kerülhetnek ki, akik aktivak a mozgalomban, igy feltételezzük, hogy kevés kivétellel, az 1382 lakást a párt és a szakszervezeti vezérek és alkalmazottak lakják. Ezeknek az ismerete után, nem hisszük, hogy Bécs város sok millió bérmunkása is olyan ’büszke” lenne a munkáslakásokat magába foglaló kastélyra, mint a “boldog” bent lakók és a chicagói Daily News külföldi tudósítója, akit a meglepetés és elragadtatás nem arra ösztökélt, hogy lapján keresztül azt Chicagóban is meg fogja honositani, hanem, ami ellen a tőkés rendszernek semmi kifogása nem lesz, “mihelyst kis fia elég idős lesz, ide fogja küldeni.” Látjuk, hogy a polgári lap logikája semmit sem különbözik a kommunistákétól, akik szintén Kina, Japán, Német és más országok eseményeivel telitik az amerikai munkásokat, hogy a maga helyzetét meg ne lássa és annak megváltoztatására eszébe ne jusson a párt nélkül cselekedni. A co-operativák, mint a bécsi munkáslakás is csak akkor tölti be hivatását, ha minden keresletnek elegeit tud tenni és bérmunkás és bérmunkás között nem állít fel válaszfalat. Ilyen co-operativák létesítésére csak az ipari szervezetek képesek.
