Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-02-13 / 674. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS Február 13 Lehet-e egységes az amerikai munkás mozgalom A mikor a munkásmozgalommal szimpatizáló, de szervezethez nem tartozó munkást megkérdezzük, hogy miért nem tagja a szervezetnek, a legtöbbször azt a választ kapjuk, hogy “Azért, mert nincs egységes munkásmozgalom’’ Hogy mi, a kik szervezett munkások vagyunk, nem tudjuk és nem akar juk egymást megérteni. Hogy testvérharcot folytatunk, mert nem. a -közös ellenség ellen küzdünk, hanem egymást marjuk már évek óta. Többen azt állítják, hogy mindenik mozgalom jó és helyes, csak az a baj, hogy nem tudnak egyesülni és közös erővel küzdeni a közös ellenség ellen. Mielőtt arról beszélnénk, hogy lehet-e egységes a munkásmozgalom, először vizsgáljuk meg a széttagoltság okait, a szigorú, de igazságos kritikus szemüvegén keresztül. A szervezett munkásokat ma márom csoportra oszthatjuk. 1) Szakszervezetek, a kiknek egyedüli követelésük a “tisztességes napi bér, a tisztességes napi munkáért” 2) Ipari szervezetek (IWW) akik a bérrendszer eltörlését, vagyis az ipari kommunizmusért küzdenek. 3) Politikai pártok ,a kiknek a végcéljuk ugyanaz, mint az ipari unionistáké. Mivel a szakszervezeteknek nem céljuk a mai rendszer meg- -döntése, velük tehát nem foglalkozunk. Az IWW ipari szervezet. A munkaerő megszervezését tartja a legfontosabbnak. Nem hisz a párt mozgalomban, de nem politika ellenes. Azt hirdeti, hogy a gazdasági és politikai hatalom lényegében egy. Egy egyénnek gazdasági ereje nem politikai erő, de egy osztály szervezet gazdasági ereje —politikai erő. Politikai hatalmat .egyedül szervezett gazdasági erő biztosit. A gazdasági erő egyedül anyagi javakból származik. Az élet- szükségletek eszközeinek birtoklása, azok ellenőrzése, forrása minden politikai hatalomnak. Más feltételek mellett nincs politikai hatalom. Éppen ezért az IWW elégségesnek tartja az iparokban való szervezkedést a mai rendszer megdöntésére. Tagjai csak bérmunkások lehetnek. A politikai pártok, más és más gazdasági érdekű emberek társasága és ezért is sokfelé vannak szakadozva. A háború előtt két ilyen mun kás párt volt Amerikában. Az Socialist Labor Party (SLP) és az Socialist Party (SP). A SLP, az úgynevezett “kétkarú” párt hisz úgy a politikai, mint a gazdasági (ipari) szervezkedésben. Ipari szervezetet azonban nem építenek, csak beszélnek róla. Ezért a párttagok egy része nem rég kivált és megalakították az ipari szervezetet.. A pártba beléphetnek nemcsak munkások, kisebb munkaadók, kereskedők, stb. A SP a háború kezdetén kezdett széjjel hullni. Ebben a párt ban már voltak papok, gazdag ügyvédek, vállalkozók és munkások. A háború alatt aztán lett jobb és bal szárny, a mely szárnyak, később ismét szétszakadtak jobb, bal és közép mozgalmakra. A párt legfontosabb feladata a választásokban merül ki. Követelése úgy ma, mint régebben reform követelés volt. A rendszer megdöntését, lassú fejlődéssel vélték elérni. A pártot sohasem lehetett radikálisnak nevezni. Ebben a pártban nyertek aztán kiképzést azok a párt tagok, a kik sok szakadás és névváltoztatás után megállapod tak és saját platformjuk van. De ez is állandóan változik. Az SP kivált szárnyaiból alakult ki sok kisérletezés után a kommunista párt, a proletarian párt, a Troczky párt. A két utób bi nem sokat különbözik a kommunista párttól, amennyiben inkább személyi, mint elvi ellentét van közöttük. A kommunista párt programja nagyon zavaros. A reform követelések egész tömegét állította föl. Ugyan akkor a politikai államgépezet meghódítására törekszik. Ezt fegyveres felkeléssel véli elérni, de ugyanakkor jelölteket állít fel választások alkalmával. Szoviet Orosz ország mintájára, itt is proletár diktatúrát akar. Mivel jelszavukat sokszor változtatják, nehéz őket követni és pontosan megállapítani, hogy miképpen akar ják a mai Rendszert megdönteni A párt bürokratizmus itt van a legerősebben kifejlődve. Hiba az is, hogy nem tesznek különb séget az orosz és amerikai viszonyok között és mindent az orosz mintára szeretnének csinálni. És aki nem egyezik meg velük ebben a tekintetben, legyen az a legőszintébb munkás is, rögtön megteszik ellenforradalmárnak. így aztán nagyon sok becsületes tagja a pártnak vagy kilép vagy tűri a vezér uralmat, mert senki sem szereti ha lapjukon keresztül ellenforradalmárnak nevezik. A Trocky párt éppen úgy mint a Proletarian párt nem sokban különböznek az előbbitől, azért nem foglalkozunk velük külön, már csak azért sem, mert működésűk nagyon korlátolt. A mint látjuk, négy féle irány zat van, vagyis ennyit különböztethetünk meg. Az IWW, az SLP, az SP és a kommunista párt. Miért nem tudnak ezek egy utón haladva, közös erővel küzdeni az uj rendszerért? És miért gyűlölik egymást? Mert ilye nek is vannak közöttünk, meglehetős számmal. Kinek vagy kiknek áll érdekében az, hogy a munkásság széttagolva legyen? Először, közös ellenségünknek, az uralkodó osztálynak, másodszor, azon pártvezéreknek a kik nem a munkásságért élnek de a munkásokon élősködnek. A munkásság széttagoltságáért elsősorban a pártvezérek a felelősek. Belőlük hiányzik szolidaritás. Nem fáj nekik ez, csak ők lehessenek a vezérek. Ha a munkássák egy táborba tömörülne, nem volna szükség olyan sok fizetett vezérre. Már pedig a legtöbben nem meggyő ződésből vannak ott, hanem a heti fizetésért. Vannak olyanok is, a kik csak személyi hiúságból vezérkednek. Akadnak aztán olyan pártvezérek is, a <ik őszintén szolgálják a munkás- osztály ügyét. Hogy azután a könnyen befolyásolható munkások gyűlölik egymást ez is a pártvezérek rovására Írandó. A pártlapokon keresztül és népgyüléseken, úgy szólván uszítják egyik munkást a másik ellen. Nem közelebb hozni, de jobban eltávolítani igyekeznek őket egymástól. Aki másképpen gondolkozik vagy beszél, mint egy előadó a gyűlésen, az rögtön social fasciszta vagy ellenforradalmár. És ez az utóbbi években elhatalmasodott úgy, hogy a munkáslapok egy részét is az egymást támadó cikkekkel töltik meg. Sajnos, ebben az IWW lapjai sém képeznek kivételt. De a mig az IWW lapjai érvekkel jönnek idő és nem legyőzni, de meggyőzni akarják a más nézeten levő mun kásokat, addig a párttagok az ellenkezőjét teszik. A tisztán látó és gondolkozó munkások azonban nem gyűlölik egymást, habár nem is egy- uton haladnak. Ezek jól tudják, hogy nekünk egy a sorsunk, és egy az ellenségünk. És komolyan törekednek arra, hogy kialakulhasson egy egységes mun kásmozgalom. Minden gondolkozni tudó munkás látja, hogy az .egymás elleni áldatlan harcban a munkásság elvérzik. Azzal is tisztában vannak, hogy a ma működő pártok és szervezetek közül egy sem tud haladásról beszélni vagy eredményeket felmutatni. Az egyik munkáját gátolja a másik három-négy. Erre a példák tömegét lehetne felhozni. Önámitás ma, haladásról beszélni. A radikális munkásmozgalom ma gyöngébb mint bármikor volt, mert a lárma még nem jelent erőt. De bármilyen sötét is a munkásosztály jelene, azért nem kétségbe ejtő. Virradat előtt van a legsötétebb. Mindég több azon munkások száma, akik komolyan törekszenek az Egy Nagy Szervezet felépítésére és ezt teszik még akkor is, ha minden élösdi vezért ki kell vágni a mozgalomból, tekintet nélkül arra, hogy melyik párthoz vagy szervezethez tartozna is. Mert ha csak az úgy nevezett vezérek állják ennek útját, úgy ki velük. A felszabadulásért küzdő mun kásság könnyen eltudná intézni a köztük levő taktikai kérdéseket. Kölcsönös megértéssel, mindenik engedve eddigi álláspontjából egy keveset ,nem volna nehéz megtalálni azt az utat a melyen mindnyájan haladhatunk kitűzött célunk felé. Minden párt elismeri az ipari szervezkedés fontosságát, ebből lehetne kiindulni a megértés keresésére. Ma egyedül az IWW, mely iparilag szervezi a munkásokat. Akik nincsennek vele megelégedve, vagy nem tartják elég jónak, lépjenek be és segítsenek jobbá tenni. Az IWW elvinyilatkozatánál jobb eddig nem létezik, mert ezt még azok is elismerik, akik máskülönben nem értenek velünk egyet. Ha az összes pártok munkás tagsága, komolyan foglalkozik a munkásság egy táborba való tömörítésének kérdésével, úgy ez az álom rövidesen valóság lesz. Ha nem teszik, mi közösen viseljük érte a felelősséget. Mert a tizenkettedik órában éppen ideje volna félre tenni minden ellentétet és vált-válnak vetve, küzdeni a közös ellenség ellen. Ez volna a legszebb, legférfiasabb válasz azon kérdésre a mit a mozgalmon kívül állók intéznek hozzánk. És ezt meglehet tenni. Meg kell tenni, mert nem az a fő, hogy mi lesz a párt vagy szervezet neve, amelyen keresztül a rendszert megdöntjük, hanem az, hogy ezt a rohadt rendszert minél hamarább megdönthessük és felépítsük a mi társadalmunkat az ipari kommunizmust. V.J. Melyek azok az eszközök, amiket a helyzet megváltoztatására a munkások használhatnak Ezt magyarázza Horváth József munkástárs közel kétezer ötszáz mértföldes útjában, amelyet a Bérmunkás lapbizottságának és az ország magyar IWW-istáinak a megbízásából végez a magyar bérmunkások által lakott városokban. Három esztendeje, hogy a munkáskezek tétlenségre vannak utalva. A nagy betűs újságcikkek, a sok pénzekbe került tiltakozó sürgönyök, nem változtattak a helyzeten. Van-e olyan munkanélküli munkás ember, aki a helyzet javulását közelebb látná a városházák, a törvényhozó épületek körüljárása után? Mindezek az Ígéretek a munkások és azok hozzátartozóiknak a bolonditására szolgálnak. Hogy melyek azok az eszközök, amiket a helyzet sikeres megváltoztatására a munkások használhatnak, ismerteti Horváth József munkástárs a következő városokban tartandó nyilvános népgyüléseken: Február 17-én, Coraopolisban, a Magyar Otthonban, 708 - Ave. este 7.30 órakor. Február 18-án, N. S. Pittsburghban, a Socialist Labor Lyceumban 805 James St. este 7 órakor Február 20-án, Philadelphiában, 332 W. Girard Avenuen levő helyiségben, a Munkás Betegsegélyző Szöv. mulatságán. Február 21-én, Trentonban, a Magyar Házban, Genessee és Hud- a son sarkán, este 7 órakor
