Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-01-02 / 668. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS Január 2 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre $2.00 One Year ................ $2.00 Félévre ...................... 1.00 Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerk. és kiadóhivatal: 2653 Grand Ave., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A “Bérmunkás” hivatása Sok minden érdekel bennünket. Sokat szeretnénk olvasni érdekes dolgokat, de legtöbb esetben be kell érnünk a vezető polgári lapok átböngészésével, amelyek gyakran és bőven szolgálnak anyaggal, ha keressük. azt. és ha a sorok . között. olvasni tudunk. Munkásmozgalmi és élettapasztalatunk képesítenek bennünket arra, hogy minden polgári eredetű hirt kritikus kétellyel fogadjunk, hogy konzekvensek legyünk. Innen van az, hogy a másként gondolkodó munkásokétól elüt gondolatmenetünk, gondolat- világunk. Mert amig ők mindent készpénznek vesznek, addig mi még a csaknem kézzelfogható dolgokat is szkeptikusan, alapos vizsgálódással fogadjuk el. Ezen rövid összehasonlítással egyszersmint párhuzamot vontunk éles vonallal választottuk el az öntudatos munkás gondolkozását az indifferensétől. . . Sajnos, hogy az egyszorsban vergődő, az együvé tartozó nagy munkáscsalád — ma még — két aránytalan táborrá tagozódik, hogy az abszolút többséget azok alkotják, akik nem akarnak gondolkozni, .akiknek, fölrázása, gondolkozásra kényszerítése, nemes törekvésünkben energiánk nagyrészét emészti föl, az agitálásnál, vitáinknál, a mozgalom építésénél. Az írott betű hordereje és hatalma szinte fölmérhetetlen. Civilizációnak csúfolt társadalmunk haszonélvezői, here birtokosai a betű roppant erejét időben fölismerték és szolgálatukba ál- litva, javukra ki is használják. A kis, csenevész, pletykára, hírszolgálatra alapitott lapocskák erős vállalatokká, majd szindikátusokká fejlődtek és valamennyien a kapitalizmus érdekét szolgálják. Hírszolgálatuk hamisított, cenzúrázott mellékfoglalkozás csupán. Jövedelmük hirdetés. Hirdetni valója a proletárnak nincs. A szegénységét szégyenli és takarni szeretné. Szívesen el is adná, de tudja, hogy ilyesmire nem akad vevő. Közvetve, vagy közvetlenül ,de a nagytőkések bírják az újságokat. ök finanszírozzák, tőlük függ létük, vagy pusztulásuk. Meg is követelik, hgy az újságok minden sora az ő érdekükben íródjék. Példák ezreivel tudjuk igazolni, hogy a kisebb és nagyobb méretű osztályharcokban a polgári sajtó oszlopos fegyver- társként szerepelt a tőkések oldalán. A polgári sajtó játszotta a legnagyobb szerepet a munkásság félrevezetésében,, butításában. A polgári sajtó az, amely most is, midőn milliók éheznek és nyomorognak, erőt megfeszítve falaz a kapitalizmusnak, hiteget, ámít, dópol, türelemre inti a munkásságot. Ezen tények korai fölismerése indította útnak az első munkáslapot. Ez szülte az elhatározást, hogy a kapitalizmussal szemben, a sajtón keresztül is föl kell venni a harcot. A Bérmunkásnak jutott a szerep, hogy az ipari unionizmus szellemét elvigye és megismertesse a magyar bérrabszolgákkal. Hogy polgári métely helyett proletáröntudatot ültessen az agyakba; hogy az égi maiasztok és földi maszlagok kufárjait leleplezze; hogy a kapzsiságot és kishitűséget kiölje és helyükbe ültesse a szolidaritás magasztos eszméjét — tudást. A “Bérmunkás” a magára vállalt szerepet sikerrel csak úgy végezheti, ha minél nagyobb terjedelembenn jelenik meg. . . Hivatását csak akkor fejezi be, ha a magyar dolgozókat öntudatra ébresztette, belekapcsolta a nemzetközi munkásmzogalomba, melynek kifejezője, megtestesítője az IWW által hirdetett Egy Nagy Szervezet. A rabszolgaság gyümölcse Louis T. McFadden pennsylvaniai képviselő a minap éles támadást intézett az elnök, azzal vádolva őt, hogy a német Warburg pénzintézet érdekképviselője a német pénzmágnások érdekeivel többet törődik, mint a mi szeretett amerikai népünkével. Mindez azért történt, mert Mr. Hoover hajlandóságot mutat az európai hatalmakkal az Egyesült Államok kormányával szemben fönnálló tartozások fölfüggesztésé e. Az Egyesült Államok követelése 11,000.000.000 dollár .amely fizetetlen marad és a kérdés akörül forog, hogy ezen összeget az amerikai pénzérdekeltségeket illeti ezen kérdésben, ők biztosítva vannak, mert kezeik között van 18,000,000.000 dollár értékű liberty bond... Ezen összeg adómentes, amelyet az amerikai rabszolgáknak kell a jövőben kiizzadni. A harc a kapitalisták két csoportja között folyik. Az egyik, amely a belföldi iparokban van érdekelve, a másik csoport pedig, amely Európába helyezte a háború alatti és utáni mérhetetlen rablásnak és kizsákmányolásnak az eredményét, mely a pénzeszsákot szinültig töltötte. A nemzetközi kapitalisták egy határozatlan kérdéssel állnak szemben. Ha Európának kell a 11,000.000.000 dollárt megfizetni, ezt az amerikai tőkések ott befektetett tőkéjének megadóztatásából fogják behajtani. Ellenben, ha Európa nem fizet, akkor a belföldi tőkét kell megadóztatni ezen összeg erejéig. A végeredményben a kérdés a következő pont körül forog: Mely világrész rabszolgáiból lehetne ezen fölös értéket kisajtolni a fokozott kizsákmányolás utján anélkül. . hogy a rabszolgákat azon a bizonyos fokon alul szorítsák., ahol már lázadást,, vagy esetleg forradalmat idéz elő. Mr. Hoover azt hiszi, hogy az amerikai rabszolgák alkalmasabbak ezen összeg . kiizzadására. Az európai rabszolgák ezen a fokon máris alul vannak, ami a termelés menetében rendszertelenséget dézett elő, az iparok megadóztatása pedig már azon a fokon áll, hogy a teher alatt ingadozik az alapzat. Az amerikai kapitalizmusnak Európában befektetett tőkéjük mindenképen veszélyben van. Vagy a lefoglalás, vagy pedig az adóztatás révén veszítik el. Ezen követelés oly összeget képvisel, amelyet az amerikai munkásságból sajtoltak ki a háború alatt és az után. Dr. Julius Klein kereskedelmi államtitkár-helyettes kimutatása szerint, tiz év alatt — 1919-től 1929-ig — az ipari és vasúti részvényekre fizetett osztalék 285 százalékkal emelkedett, vagyis. 72-szer nagyobb arányban, mint a bérek. Ezen hatalmas fölösleg, mely az amerikai munkásság kizsákmányolásából eredt, vándorolt, át Európába az ottani munkásság kizsákmányolására az “újjáépítés” jelszava alatt. Az európai kormányok nagyrészben, eltörölték, tartozásaikat a kapitalistákkal szemben. Németország a tönk szélére jutott és a középosztálybeli hitelezőket tönkretette. Franciaország az egység értékét módosította és a kormány-tartozás 80 százalékát eltörölte. A cári kormány által kibocsájtott kötvényeket a forradalom megsemmisítette. Angolország a font sterling értékét redukálta és ezáltal a körülbelül 30 százalékát a belföldi tartozásnak eltörölte. Az amerikai tőkések az itteni rabszolgákból kipréselt profitot vitték át Európába és mindenre kölcsönt adtak, miután látták, hogy az ottani kölcsönöket már eltörölték. De most jön az itteni kölcsönök fölfüggesztésének a veszélye. Ez idézte föl a harcot a képviselőházban. Hoover úgy akarja megmenteni az ott befektetett tőkét, hogy az itteni rabszolgák fizessenek és ezáltal fölmenteni az érdekelt kapitalistákat azon terhek alul, amelyeket a szorongatott európai kapitalista kormányok raknak rájuk. Azonban a belföldi kizsákmányolásban érdekelt ipari királyok ellenzik azt, hogy az itteni munkásokból kipréselt profitot külföldi befektetések fizetésére használják. A kérdés a körül forog, hogy mennyit lehet megmenteni a világháború ideje alatt összeharácsolt mérhetetlen zsákmányból, melyben az összes nemzetek kapitalistái érdekelve vannak és a mely a világot fenekestül fölfordititta. Ennek következménye a munkanélküliség és a világszerte létező nyomor és szenvedés a bőség közepette. Minderre a választ érthetően megadta Gifford Pinchot pennsylvaniai kormányzó, a jelen adminisztráció ellen intézett támadásában. Amikor a tőke részesedése a tiz év alatt termelt javakból 72-szer fölülmúlja a munkások részesedését,, a javaknak az egyenlőtlen elosztása azt a határt érte el, amelyen túl haladni már nem lehet. És mindennek dacára nincs mód, amellyel a politikusok megakadályozzák a kizsákmáyolásnak ezen folyamatát. A hiba a kapitalista rendszerben van és ez fönn fog állani mindaddig, amig maga a rendszer. A kapitalizmus nem fog oly változásokat eszközölni, amely az ő mindenekfölötti jogát korlátozná. A kapitalizmus mehanizmusa azon vasszörnyeteg, amely őrölni fog mindaddig, amig le nem törik. A bomlás már most látható. Az uralkodók kísérletezhetnek ideiglenes militarista diktatúrával, ez azonban megoldást nem hoz. A megoldásra csak egy ut van. Az osztályharc elől nincs menekvés, csak a halál, vagy a még nagyobbmérvü rabszolgaság. A munkásságnak ott kell szervezkedni, ahol a termeléssel közvetlen érintkezésben vannak — a termelés színhelyén. A cél nem a kizsákmányolás enyhítése kell, hogy legyen, hanem annak megszüntetése. Ezt azonban csak szervezkedéssel érhetjük el. Válaszunk a gazdasági elnyomatásra csakis gazdasági ellentállás lehet szervezett erőnk segítségével. Amikor a munkásság szervezett ereje fölülmúlja a kizsákmányolok erejét, csak akkor számíthatunk a kapitalizmus megdöntésére és az ipari demokrácia eljövetelére.