Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-01-16 / 670. szám
Január 16 BÉRMUNKÁS 3 oldal Junior Column THEY FEEL THE STING By Mary Székely vállalatnak a tulajdonát képezik a harlan megyei bányák. Ha figyelembe vesszük, hogy az első bérlevágás előtt a harlan megyei bányászok bére nem haladta túl a napi három dollárt, könnyen megállapíthatjuk, hogy nem volt szükség kívülről jövő agitátorokra, hogy az elégedetlenség nyílt harcban csúcsosodjon ki. Sokan talán azt mondják, hogy napi három dollár nem is olyan rossz, azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ezen munkások a sztrájkot meg előzőleg, már hónapokkal csak három-négy napot dolgoztak he- tenkint. Az első bérlevágás az elmúlt év februárjában lépett életbe. Ez alkalommal a bányászok (elkeseredését a United MJners of Amerika bányász szervezet vezérei lecsapolták. A bánya bárók — bízva a vezérek hatalmában a munkásság felett — néhány héttel az első bérlevágás után ismét újabb bér levágással álltak elő. Ezen támadás már hangos elégedetlen- I séget váltott ki a bányászok soraiban, azonban még mindig nem elég hangosak ahhoz, hogy a bányabárókat megfékezze. Pár héttel ezután következett még egy bérlevágás, mely a bányászok bérét heti hat—nyolc dollárra szállította le. Ezen összegből lehetetlen volt a nyolc vagy tiz tagú bányász családoknak megélni és ha a munkán maradva is éhezni kellett volna — a bányászok a harc mellett döntöttek, mely április hónapban tört ki. Erre a bánya bárók azzal feleltek, hogy az ország külömböző vidékeiről össze szedték a csőcseléket, Kentucky ba szállították és gyilkos fegyvert adva a kezükbe őröknek állították fel őket az esetleges sztrájktörők védelmezésére. Ezen szemét természetesen a bányászokat minden lépésükben terrorizálta, mig végre türelmüket vesztve lázadásba törtek ki a rabló uralom ellen. Az egyik ilyen összeütközésben Evarts városkában pár gunmen élettelenül maradt a szintéren. Hogy a golyó — mely a gunmenek életét kioltotta, honnan jött nem tudjuk és nem is kutatjuk, de azt tudjuk, hogy a bányászok a polgári törvények által is biztosított jogaik védelmezték amikor fellázadtak a terror uralom ellen. Ezen lázadások következményeként a bányászok — akik mértföldekre voltak a színhelytől — ma gyilkosság vádja alapján állnak az osztály biróság törvényszéke előtt. A bányászok rövid idővel a sztrájk kitörése után belátták, hogy mindenkitől elhagyatva képtelenek harcukat sikerre vinni és felszólították az IWW-t harcuk irányítására. Az IWW nem habozott és teljes erejével a sztrájkolok segítségére sietett. Az elfogott bányászok védelmét a GENERAL DEFENSE COM MITTEE (Egyetemes Védelmi Bizottság) intézi, melyről hétről hétre beszámolunk lapunk hasábjain. . Nincs terünk, hogy e tudósítás keretében részletesen foglalkozzunk a kentuckyi helyzettel, de le kell szögeznünk azon akna munkát, melyet a magukat "kommunistáknak” nevező árulók kifejtenek ezen harccal kapcsolatban. Az árulásnak a legbecstelenebb formája, amikor a harc kellős közepében hátba támadják azon szervezetet, mely a sztrájkot és a sztrájkból kifolyólag bányászok védelmét fedezi. Kentuckyban a 43 bányász személyében a szervezkedési jog van a vádlottak padján és minden munkásnak kötelessége úgy erkölcsileg mint . anyagilag az IWW mögé állni és segíteni ezen ádáz harc sikerre vitelében. Ezután ismertette azon támadást, melyet lapunk a “BÉRMUNKÁS” ellen intéz a kapitalista osztály a postahatóságon keresztül. Ez az első eset, hogy megvonják a szállítási jogát egy laptól anélkül, hogy megneveznék, hogy a szabályok, mely pontját sértette meg lapunk, melynek alapján a kedvezményes szállítási jog megvonandó. Még nem tudjuk, hogy mi lesz a végzés, de legyünk elkészülve mindenre. A harcot nem adjuk fel; folytatni fogjuk azt a végsőkig és ebben a harcban szá- * mitunk az amerikai magyar,' munkásságra. A jelenben munkás összejövetel nem lehet teljes anélkül, hogy a munkanélküliség kérdésével ne foglalkozunk. Ez ma oly kérdés, mely mindenhol és minden időben aktuális. A világ minden részében foglalkoznak ezzel és módozatokat kesernek, melyek segítségével ettől szabadulni tudnánk. Az IWW minden alkalommal rámutatott a kivezető útra és a jelenben is csak ezt az egyet ajánlja. Ez pedig: A SZERVEZKEDÉS! Ajánlhatnak mások munkanélküli segély biztosítást, vagy bármely hangzatos frázist a munkásság ezen rémének az enyhítésére, eredményt nem fog hozni. A sok energia és idő, melyet ily meddő küzdelmekre elpazarolunk mind kárba vesz. Ha ezt az energiát a munkásság szervezésére fordítanánk és szervezett erőnkkel a munkaidőt a viszonyoknak megfelelöleg leszállítanánk az eredmény kétségtelen volna. Szervezkedjünk a munkaidő leszállítására és a bérek emelésére a jelenben és a termelő szétosztás eszközeinek átvételére; a kizsákmányolás teljes megszüntetésére. Az előadóhoz többen kérdést intéztek, melyre a válasz megadása után a gyűlés véget ért. A jelenlevők a költségek fedezéséhez 12 dollár és 65 centtel járultak hozzá, melyet a csoport 20 dollárra egészített ki. Tudósitó. ELŐADÁS A WEST SÍDÉI MUNKÁS DALÁRDÁNÁL Fischbein mtárs clevelandi tartózkodását a Munkás Dalárda is felhasználta arra, hogy egy előadás keretében a mai gazdasági helyzet és az azt megszüntethető módok mikéntjét az IWW részéről is megismerjék a testület tagjai és azok barátjai Az előadás január 11-én volt zsúfolt ház előtt, ahol Fischbein munkástárs kifejtette az IWW nézetét a válság okairól és megmagyarázta azokat az eszközöket amelyek annak megszüntetésére alkalmasak. A három órás előadás és vita a hallgatóság legnagyobb részét kielégitette. Azért Írjuk, hogy a legnagyobb részét, Bobbie’s little heart missed a beat as heavy, weary footsteps sounded ascending the old decayed stairway outside of the two room flat where Bobbie lived with his father, mother and ten year old sister, Betty. Perched high up on the wide old fashioned window sill made it difficult for Bobbie to wrench his tiny body to safety on his two sturdy legs, that had witnessed but two and one half years, to the cold bare floor. The consequences were Bobbie landed with a heavy thud on his small face. Being used to hard blows Bobbie didn’t hesitate to nurse his bruised forehead but ran toward the door which had already slammed shut with a bang. Bobbie’s little heart which was filled with joy a minute ago was now paralized. He stood as if rooted to the floor as he observed his father’s stern face and blazing eyes in the door-way. So unlike his smiling daddy that would come home every evening and give Bobbie a big bear hug. He did not notice Bobbie observing him, timidly waiting for his hug, or Betty, who sat in the far end of the room, patching Bobbie’s few worn underclothing. His eyes were fixed on a door which was closed tight. Walking across the room be pused the door open roughly, revealing a small one window bedroom, where his wife sat cut ting patterns for all types of flower which she was to make for sale. She looked up startled and her hands flew to her throat as if to scream, but Bobbie and Betty, ears and eyes open,-- didn’t hear a sound. “Robert!” she managed to whisper, after a sigh of relief. For the first time he (Robert) was aware of the two children watching him with tear dimmed eyes. Taking a last glance at them he kicked the door shut, leaving Bobbie and Betty facing each other. “Well, Elizabeth, they’re through with me. I knew it was coming.” It was father’s voice. Betty suspected something was wrong days ago. The father would come home evenings and little Bobbie would show him some tricks that thrilled him two weeks ago, but lately irritated him. The dinner was criticized every evening—not very nourishing food for a hard work ing man. Betty was so hard to understand, tiny and timid, yet clever in her own way. Everybody and everything annoyed mert voltakba teremben olyanok is, akiknek nem'az előadás, csak az előadó személye a fontos. A Munkás Dalárda ugyanezen tárgyról előadást tartat január 18-án a kommunista párt és január 25-én az SLP előadókkal. him except Elizabeth, his wife, who didn’t say a word or ask questions when in one of his moods. She was a regular pal besides the wife and mother of his children. Betty was ten years old, stupid looking, (so people thought) but she knew more than she revealed. “No! No! It can’t Robert, not now.” Elizabeth cried. “Don’t carry on like a baby. What do you want me to do anyhow? We have but a dollar to our name,” Elizabeth protested. Betty looked at little Bobbie to see his reaction, as Elizabeth’s muffled sobbing frowned out Robert’s cussing. Bobbie was bewildered. At last the door opened and Bobbie looked expectantly at his father, while Betty watched Bobbie. Robert didn’t see his little broken hearted son, or Betty, whose heart ached for her little brother. He didn’t see his children there who needed his loving—no he didn’t see them—no, but he did see the door; and before Betty realized what was happening, the heavy footsteps that had make hei little brother so happy a few minutes ago, was now heard descending the stairs raidly. It was the last straw. Bobbie broke out and cried as if his heart would break. Betty tried to comfort and cheer him but she was such a little thing herself, however she understood this cruel world. She knew how her father slaved all these years —and now to be thrown out of work! Bobbie would know. Yes, he would know in time, but now? He was so little—so innocent. Why should daddy’s troubles include Bobbie. He’s not to be blamed. He doesn’t know what it is all about, yet he has to feel the sting too. COMMENT Good work, Mary. Now keep it up. Write more often and you will continue to improve. It is an improvement over the last one. Get Betty to writfe] also. And some of your friends by all means. _______________________Jr. Ed. MEGHÍVÓ. A Bérmunkás Toledoi olvasói 1932 január hó 24-én, vasárnap Munkás Otthonban, 2120 «ront St. a Bérmunkás javára szinelőadással egybekötött KEDÉLYES ESTÉLYT endeznek, melyre a magyarságot ezúton is meghívják. Kezdete d. u. 2 órakor. Belépő dij nincs. Műsor után tánc. A műsor keretében fellép a detroiti Modern Színkör is. Tisztelettel A RENDEZŐSÉG.
