Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-04-09 / 682. szám

Április 9, BÉRMUNKÁS 7 oldal DETROITI HÍREK A könyöradomány is kifogyott­Két hónapja, hogy a segélyre szorultaknak napi 15 centre vágták le a segélyt személyen­ként, és most már még azt sem tudják fizetni, amint Mr. Ballin­ger a segély bizottság főnöke jelenti. A segélyezés március hónap­ban 54 ezer dollár deficittel zárt holott az adakozásból, amely az egyetlen jövedelmi forrása a bi­zottságnak, sokkal több folyt be, mint mostan várható. Na­ponta 11 ezer dollárra volt szűk ség, hogy azt a keserves 15 cen­teket személyenként fedezhes­sék, mivel 7 ezer család van,ki­ket már nem tudtak a segélytől megfosztani, pedig ősszel több mint 16 ezer családot levágtak a segély lisztáról. Március 30- án a napi bevétel 640 dollár volt és gyakrabban van az egy ezer dollár körül, mint azon felül, mivel a szegények már megun­ták az adakozást, melyet a gaz­dagok még meg sem kezdtek. Április 10-ig tudják még a 15 centes segélyt is fizetni, mondja a bizottság, ha addig csoda nem örténik — ami a mai bűnös és nyomorult világban alig várható már nem hull manna az égből, mert ellopják még mielőtt oda kerülne — úgy az a 7 ezer csa­lád is akikről a nagyon szigorú vizsgálat megállapította, hogy éhen halnak, ha nem kapnak segélyt, meg kapják a hivatalos engedélyt az éhen háláshoz. Ki fizesse az adót. Nagy szócsatározások foly­nak minden állami és szövetsé­gi törvényhozás testületében ar­ról, hogy kiktől hajtsák be a de­ficitet, mely minden állam, vá­ros és a szövetségi közigazga­tásban egyaránt elő állt, mivel a folytonosan elszegényedő kis­birtokos és munkás már nem bírja a reá kivetett adót befi­zetni. La Guardia, New York-i sze­nátor a gazdagokat akarja job­ban megadóztatni, úgy gondol­ja, még azok bírnának fizetni1, de úgy látszik nem akarnak. Mert mikor ez a Class szenátor­ról elnevezett adójavaslat be lett terjesztve, a bankárok szö­vetsége felvonultatott egy cso­mó embert Washingtonba és azoknak esti iskolát tartott, ar­ról hogyan agitáljanak a javas­lat ellen. Egy demokratikus ja­vaslat mellett agitálnak, mely szerint, minden ember egyfor­mán viselje a közterheket a sze­gény munkenélküli és akik he­tenként egy pár napot dolgoz­nak, úgy mint Morgan, Mellon, utoljára is egy szabad ország­nak vagyunk egyenlő jogú pol­gárai. Egész biztosak lehetünk, hogy a nagy vagyon és korporációk helyett újból bennünket fognak még jobban megadóztatni, mert mi nem tudtunk kijárókat kül­deni és azokat iskoláztatni Washingtonban, hogy agitálja­nak á mi megadóztatásunk ellen A jövőben már ezen is lesz segitve. A munkanélküliek biz­tosításával kapcsolatban nekünk is lesznek ottan kijárók, ha az aláírásokkal be jön az a néhány százezer dollár, amibe az ilyen kijárások kerülnek. És milyen lélekemelő lesz, mikor- a mun­kásoktól össze gyűjtött pénzen oda küldött kijárók, szócsatát vívnak a bankárok szövetsége által kiküldött agitátorokkal és meggyőzik őket, hogy szükség van a munkanélküliek biztosí­tására. Ha a münka és a mun­ka és a munkás nem is lesz biz­tosítva, de legalább nekünk is lesznek szószólóink Washing­tonban, amig a pénzből tart, és az is valami', vagy nem? Vizsgálat a Ford gyár előtti gyilkosságban. Nagy esküdtszéki vizsgálatott folytatnak a Ford gyár előtt el­követett gyilkosság ügyében, meg fogják állapítani, hogy ki a NEM bűnös. A kihallgatott ta­Editor’s Note: In this con­tribution a young girl takes the task of criticizing some writers in the magazine called, “The New American” As this column is primarily for the purpose of developing young writers by allowing them to express their ideas, we publish this criticism. The Jr. Ed. has not seen these articles in, “The New American,” however he has been informed that this maga­zine would not accept her artic­le on the grounds that it is a non-political organ. It is a ma­gazine, “Devoted to the Ame­rican Offspring of the Immigs- ant.” As it has been submitted 0 us we publisht it. ' * After reading three copies of the New American magazines 1 just wonder how one could be statisfied with stories of such kind that do not cast enlighten­ment upon the working class by showing them the way out of the miserable life, that men, women, and children are facing throughout the world. The bit­ter cry of hunger can e heard everywhere. It is pitiable to pass ragged and hungry child­ren while the warehouses are filled with life’s necessities. The working class built up the industries to its present stage. Without them there would be nothing on this earth, and they are the ones who must suffer from the lack of com­modities. To solve this problem what has the “New America” to offer them? Nothing. Now 1 am going to criticize some of their writers who had artic­nuk között volt Mr. Bennet a gyári gunmenek főparancsnoka is, akit Ford nem mert kihall­gatásra sem elengedni a Colom­bo háziügyvédje nélkül, aki nem csak kioktatta Bennetett, hogy mit szabad mondani, de szemé­lyesen vigyázott, hogy még vé- letlenségből se mondja meg az igazat. A gondolkozó munkás egyál­talán nem várja, hogy az es­küdt szék megtalálja az igazi gyilkosokat, mert nem is az; a célja, inkább most már csak azt várjuk, hogy Stalinék fognak tiltakozni üzlettársuknál, Ford- nál a gyilkolás ellen, vagy le­galább is vissza tartják a millió­kat, mely üzleti megegyezéseik alapján Fordnak jár, s mely pénzen itten gyilkosokat, besú­gókat bérel fel a munkásság tovább rabszolgaságban való tartására. Nem tudjuk megérteni, hogy az a várt tiltakozás miért késik hiszen sokkal nagyobb hatása volna, pláne hamég a pénz visz- sza tartásával is alátámasztanák mint az itteni kiéhezett minde­néből kifosztott hiunkanélküli- ek jajgatása, tiltakozása, akik már mint Ford kocsi vásárlók sem számítanak. les published February 15, 1932 A. F. Fisher writes an ärtic- le on, “Friend — not Enemies” In his story he writes, “The Slovaks, the Germans, and the Hungarians, etc., never hate each other, but those who deal with with the fates of nations— he ruling classes do.” Which is true. But the capitalist class is the fundamental bases of all our ills so why did he say, in his story, that “The older gene­ration should cooperate and fight the Klu Klux Klan.” Here I’ll have to stop. Why should they waste their time and strength by figh ing the Klans’ when it is the capitalist class which causes the troubles all over the world? When he cap­italist class is abolished, the K.K.K., and all similar organi­zations, will disappear with them. , Judge Samuel H. Silbert writ­es on the topic, “Marriage and Divorce” Our parents give us a richer life than they had and they do not wish to burden us with work. And if they do that they are making sheilds and bucklers of themselves. Now our parents know what it is to work hard. They have worked hard through their childhood. Why should they pass the same heavy burden to us too and deny us happiness through our childhood. We are working class children and we . will labor hard enough in our future life­Further on he says, “Such children are not prepared for marriage or any other thing. They won’t stand for trouble and run from every triffle, as they cannot stand the slightest discamfort.” As Judge Silbert wrote these few lines, I’d like to know what he thought of the younger generation. Why should they bear all the trouble when they live in an age where machines are so perfected that the working people do not have to use as much physical energy and still produce an abundance of the good things of life. To see clearly what is going on in the industries I copy a few lines from a column writt­en in the “Összetartás” Jan. 31, 1923 on “Science and Invention” Coming: the Age of Leisure: — “With more machines than we have hitherto dreamed of doing all of our physical and the routine part of our mental labor, and with their products justly distributed wé shall be all on velvet.” “To good to be true? It is coming, avers Dtr. Purnas, asso­ciate proffesor of chemical en­gineering in the Sheffield Sci­entific School of Yale Univer­sity. In a book entitled, “Ame­rica’s Tomorrow” (Funk and Wagnalls Co.) which he de­scribes as “an informal excur­sion into the era of the two hour working day,” his essays tells us of it. He writes: “There are a number of things which the machine has not yet been trained to do, but we Americans are working hard on he job.” “I am expecting, each year to hear that some clever man that has harnessed the photo-electric, cell in such a manner as to make a machine pick straw­berries. There is a limit some­where what can be done with a machine.” “There is a limit also to the number of things we can pos­sess and enjoy, for there are only a few hours in a day rel­atively few days a life turn. The most important thing that our industrialism will give us is leisure. Some of us have entirely too much and others not enough.” (To be continued) New Yorkban az IWW és a Modern Színkör április 16-án, szombaton este saját helyiségében, 131 E. 87th St. műsoros TEA ESTÉLYT rendez, melyre kérjük a munkástársak megjele­nését. Belépti dij nincs. A clevelandi közös vé­delmi bizottság a Ken­tucky bányászok segély alapja javára, 1932 áp­rilis 19-én, kedden es­te 8 órai kezdettel a Womens City Club 1826 E. 13th Street alatt Concertet tart A műsoron szerepelnek Cleveland legjobb mű­vészei, mig a bányászok helyzetéről rabbi A. H. Silver és F. R. Ceder- wal fognak előadást tar­tani. Belépő jegy 35c. ■ Jegyek kaphatók a Bér­munkás irodájában is. Junior Column A CONTRIBUTOR TURNS CRITIC Járuljon hozzá szervezési alapunkhoz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom