Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-04-09 / 682. szám
Április 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal A munkanélküli munkás és az I. W. W. Milyen mozgalmi kört tesz lehetővé a munkanélküli munkás részére az olyan helyzet, melyet a munka alkalomnak hosszabb időre való eltűnése hoz létre ? Ezt a gondolatot érintő kérdést, gyakran halljuk, különösen mi, IWW-isták, akikhez inkább azért intézik, mert az, IWW nemcsak, hogy nem helyesli, de károsnak tartja a munkanélkülieknek a kommunista párt által ajánlott taktikai eszközt, helyzetük orvoslására. Vannak, akik a kérdést azért adják fel, mert az adandó válaszban felfedezni vélik az utcai tüntetések és az abból kialakult forradalom bekövetkezésének a lehetőségét bizonyító tényeket. Mások pedig, komoly megfontolással keresik a demagógiától mentes, gyakorlati programot, a munkanélküliek részére. Semmi sem könnyebb a vörösre mázolt polgári fogalmak útvesztőjében tévelygő munkásnak, mint magát azon hitben ringatni, hogy a mindegyre szaporodó munkanélküliek tömege, egy napon fel lázad és egy császár vágással elintézi a mánypénzből kapjanak és ha véletlenségből az ő blockjában lesz munkanélküli akkor azon is segíteni fognak. Ugyan ezt tegye meg minden munkás a saját blockjában, ahol 30 százalék a munkanélküli s legnagyobb részben oly alacsony bérért dolgoznak a Morganék és a szomszédjaik profitjának növelésére, hogy még a saját családjukat is szűkösen tudják csak eltartani. Meglátja- e a munkás, hogy mily nagy a távolság a mi block unk és a Morganék blockja között, melyet ők maguk már régen szétválasztottak és most, mikor a mi blockunkban az éhség, nyomor a munkásokat tizedeli, még. akkor is a Morganék miránk várnak, hogy egymást segítsük ki, mi nincstelen éhező proletárok. Ha ezután nem kap segélyt a munkenélküli g nyomorgó család, nem a kormány, nem Morgan a felelős, mi munkások, akik nem segítünk a szomszédban Tevő . nyomorgón. Még ettől a tervtől is lehetne világosabban kimutatni azt, hogy a Morganéktól és szomszédjaitól ne várjunk semmit. Kell-e még milliószor hangoztatni, hogy nekünk, munkásoknak, akik egy blockban, egy ősz tályba tartozunk, kell a saját helyzetünk megjavítására szervezkedni. Mily ostoba lehet az a munkás, aki még az ilyen megváltó tervezetek világgá kürtölése után sem ébred fel, nem látja meg, hogy hol a helye hogy még ezek után sem szervezkedik azon munkásokkal, akik vele egy negyedben nyomorognak, akik vele egyforma nyomorúságban, nélkülözésben élnek, hanem azt hiszik, hogy az ilyen Morgan-féle lángeszű vezérek hoznak neki megváltást. Vi. forradalom ügyét. De nemcsak a magukat vörösnek valló munkások lelke táplálkozik ezen a minden alapot nélkülöző hiten, a vallásos ember titokban imádkozik, hogy azok, akik már a munkanélküliség következtében anyagilag megsemmisültek minél előbb lázadjanak, remélve, hogy ezúton ő és családja is jobb helyzetbe jut. A szakszervezeti munkás érezve szervezetének tehetetlenségét, sokkal kényelmesebbnek találja elhinni, hogy a munkanélküliek tömege, meg fogja oldani a baj okát egyszer, ha máskép nem, forradalommal. A munkanélkülinek szánt szerepből azonban nagy bölcsen mindegyik kifelejti magát, mert elmélkedni, valamin más, mint annak a kivitelében gyakorlatozni. Azért van, hogy a munkanélküli milliók állandóan szaporodnak, ugyan akkor a nekik szánt szerepkört mindig kevesebben töltik be. .*■, -i Egy teljesen kifejlődött ipari államban a munkanélküli munkás fizikai jzomvesztett pária, kegyelemre'utalt és védtelenül ki van szolgáltatva a parazita osztály véd szervei kénye-ked- vének, különösen, amikor az uralkodó osztálynak speciális harcterén az utcán próbálkozik erőkifejtésre. De mind e mellett a kérdés időszerű, sőt nagyon is aktuális. Mert nem lehet elhinni azt sem, hogy az Egyesült Államok ban magában jelenleg tizenkét millió munkanélküli van és egy másik húsz millió rész időt dolgozik és akik igy ennél fogva elveszítve mozgalmi szerepkörüket a forradalom harcaiból teljesen kikapcsolódtak. Ellenkezőleg, mi IWW-isták nagyon is fontos és nélkülözhetetlen szerepkört tulajdonítunk a munkanélkülieknek a jövő társadalom építésénél. Azonban ezen kérdésnek a megértése csak azok részéről lehetséges, kik a bírálat alapjául elfogadják azon sajátos helyzetet, melyet a munkanélküli munkásnak megváltozott viszonya a termelésnél létre hozott. És habár a munkanélkülinek a szerepköre már nem az, ami a munkán- levő munkásnak, nem választhatjuk el a munkásosztálytól. Mert ha részt nem is vesz a termelésben, osztály érdeke ugyan az marad mint annak aki termel. A termelők súlyosan érzik a munkanélküli tömeg létezését, mert a testéből való rész, melyet a kapitalista rendszer szöges ostora szakított le és amely nemcsak vissza kívánkozik, de visszakivántatik, mert oda tartozik. Külön szervezni őket nem lehet, mert szervezetileg egy test. A munkanélküli csak addig élhet, amíg egy a termelővel, anélkül mozgalmilag elhal, megsemmisül, mint az embernek leszakított valamely testrésze, melyet külön választanak el a törzstől, amelyhez tartozott. Az IWW csak egy munkás- osztályt ismer, a termelő bérmunkások osztályát- Ezt az osztályt egy társadalmi szervezetben látja szükségesnek tömöríteni, amit a fejlődés törvényeinek hajtó erői, a létező termelő erők társadalmi viszonya formál Az, hogy a tőke, mint társadalmi erő csak képletes és társadalmi szempontból káros, csak növeli a munkaerő, mint egyedüli tényleges termelő erőnek a fontosságát. A munkásosztály mely tulajdonosa az egyedüli tényleges termelő erőnek, hogy forradalmi irányt kapjon, fel kell hogy ismerje tulajdonának, termelő erejének a fontosságát, azon szerves egységben, mely- lyel a termelést végzi. A társadalmi gazdaságtan ez irányú tanítása az uralkodó osztálynak nem érdeke, ama egyszerű oknál fogva, mert uj társadalmi rendet igényel. A nevelésnek a munkája igy kizárólag a munkásosztály érdekébe vágó kérdés, amit csak nevelő eszközeinek kiszélesítésével oldhat meg. Ebben a munkában kell be kapcsolni a munkanélküli munkásokat úgy is mint tanítókat, úgyis mint .tanulókat. A szervezés lehetőségének a kérdését az IWW meg oldotta, amikor lehetővé teszi a munka- nélkülivé vált munkás részére a tagsági jogainak élvezetét azáltal, hogy tagsági könyvét munkanélküli bélyegekkel látja el addig, amig munkanélkül van A beiratkozás nehézségei, amelyeket az IWW már megalakításakor megszüntetett, azok részére, akik szervezkedni akarnak, nem gördítenek legyőzhetetlen akadályokat a szervezkedés elé, ha figyelembe vesszük, hogy a munkanélküliség nagy ré sze alkalmilag ha rövid időre is elhelyezheti munkaerejét a termelés színterén. Az a féljajdu- lás, hogy a munkanélkülieknek nincs alkalmuk szervezkedni, alapnélküli. A szervezkedés felelősséggel jár és ezt a felelősséget az öntudatnak csak egy bizonyos foka bírja el. A nevelésnek a hivatása megtanítani a munkást, hogy hogyan kell szervezkedni. Van azonban a munkásosztály testéről véglegesen leszakadt sejt csoport, amelynek a termelésbeni elhelyezkedési lehetőségét véglegesen fel kell adni az öreg kor és a munkaerőnek egyébb hiányossága folytán Ezen csoportból kivált öntudatos egyedeket egyesíteni csak a nevelés terén kialakult bizonyos akciók nehézségeinek a könnyítését szolgáló munkák elvégzésének a céljából lehet. És csak a demagógiát szolgáljuk, ha ezeknek az egyesületeknek nagyobb fontosságot tulajdonítunk, mint amit természetes helyzetük nekik lehetővé tesz. Az IWW ide vonatkozó prog ram ja könnyen érthető és gyakorlatilag végre hajtható. A munka erő piaca, a gyárak előtti tér, ahová a munkanélküliek százai gyűlnek össze minden nap az alkalmak keresése céljából- A munkanélküli ipari forradalmároknak meg van minden lehetőségük érintkezni a munka- nélkülieknek e helyen kialakult gyülekezeteivel és sehol a munkás könnyebben meg érteni hely zetét nem tudja, mint a gazdasági életének ezen képekben beszélő színpadán, ahol még azok a munkások is ékesszólóan tudnak magyarázni, akik nincsen- nek birtokába a társadalom jelen drámai jelenetét kifejező szavaknak. A munkanélkülivel meg kell értettni, hogy a forradalmi fejlődésben szerepe csak erkölcsi lehet. Akik a fizikai erőkifejtésnek a szerepét ajánlják a munkenélkülieknek, azok agent provokátorok avagy tudatlan ellenségei a munkás osztályforradalmi ügyének. A nevelés taktikai kidolgozása az ipari unionok ellenőrzése alatt kell, hogy történjenek, azok erőkifejtési lehetőségeinek méreteit véve "alapul. A munkanélküli tömegek utcai lázadásai a munkásosztály szervezett gyengeségének a jele. A munkásosztály csak organikus fejlődése utján juthat izom- zathoz, ami nélkül ügyét nem intézheti Horváth ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bir- ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép. telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyea esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztesseges napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend. szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
