Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-04-02 / 681. szám
Április 2, BÉRMUNKÁS 3 oldal A MunkásBs.Szöv “barátai” Irta: J. A. MacDONALD (Befejező közlemény) Ha Frederick Harrison professor élne ma, megerősítené egykori kijelentését, amit az Industrial Remuneration Con- ferencián évekkel ezelőtt Angliában tett: “Részemről elégségesnek találom társadalmi ^ rendszerünk megvetését, mint olyat, amely alig különbözik a rabszolgaság és jobbágyság rendszerétől, melyben az állandó ipari viszonyok nem lehetnek mások a jelenleginél; ahol a'javak aktuális termelői 90%-ának nincsen otthona, melyet magáénak nevezhetne a hét utolján; nincs egy talpalatnyi földjük, vagy legalább is egy viskójuk, mely tulajdonuk volna; nincsen semmi értékes tulajdonuk, csupán annyi, amit egy taligára felrakhatnak ; szegényes heti bérük alig elégséges erejük napról nap ra való fentartásához; olyan lakájokban húzódnak meg na- gyobbrészük, amit emberi lény nem tarthat alkalmasnak még a lovainak sem; olyan gyenge fal választja el az általános nyomortól, hogy egy havi ipari pan gás, betegség vagy nem várt veszteség egyenesen az éhezés örvényébe és koldus-botra juttatja.” A nyomor általános emelkedésére a nagytömegek között, professor Huxley a hírneves tudós, miután huzamosabb időt töltött London keleti város részében mint medikai megbízott és az ott uralkodó viszonyokról megfigyeléseket tett, melyek pe dig azóta is javulás helyett meg inkább leromlottak, ismert okból a következőleg nyilatkozik: “Olyan helyzet ez, amelyben meleg és kellő ruházathoz nem juthatnak, habár felette szükséges volna ez a test funkcióinak a legelemibb fentartásához melybe férfiak, nők és gyermekek kényszerülnek odúkba zsúfolódni, ahol a tisztesség megsemmisül és a legegyszerűbb egészségi szabályok betartása teljesen lehetetlen; amelyben az elérhető szórakozások gorombasággá és iszákossággá redukálódnak; amelyben a fájdalmak kamatostul felhalmozódnak az éhezés, betegségek, szellemi és testi degradáció formájában; amelyben még az állandó és. becsületes ipari viszonyok közepette is az élet eredménytelen küzdelem a nélkülözéssel szemben és körül kerített koldus-sir csupán. Amidőn a szervezett társadalmi rend, az ilyen visszás állapotok kiküszöbölése helyett, még inkább folytatja és intenzivebbé teszi azt, amidőn valamely társadalmi rend nyilván- volóan csak roszra és nem jóra törekszik, az emberiség természetszerűleg kezdi észre venni, hogy legfőbb ideje már uj kísérletezésekhez látni. Én szabadon elfogadom valóságnak hogy az egész ipari Európában nincsen egyetlen nagy termelő város, mely mentes volna azon nagy tömegektől, akiknek helyzete nem a fentihez volna hasonló és a még nagyobb tömeg tői, amely a társadalmi posvány partján él és minden pillanatban benne elmerülhet.” Emberi tulajdonság, hogy csökkentsük az összeférhetetlen dolgokat és még inkább, hogy azokat elménkből teljesen eltá- volitsuk. Sokkal könnyebb észre venni a multajc bűneit, mint meglátni a jelenlegi létezését. Kain felkiálltásának, hogy “hát én vagyok testvérem őre,” alapja van az emberi természetben. A társadalmi bűnözések eme fen álló ténynek tulajdonítható. De fel kell ismernünk, hogy a munkanélküliség nem valami múló jelenség és természetellenes tünemény. A munkanélküliség állandóan velük van magától nem szűnik meg. Nem lehet figyelmen kivül hagyni, de meg kell oldani ezt a kérdést, mielőtt az emberiség megbecsülésben élhetne és az ipari fejlődés gyümölcsét az összesség élvezhetné. Dacára, hogy a munkanélküliek teljes számáról pontos adataink nincsennek, mint hogy megvolnának valami sertés, szarvasmarha, vagy egyéb házi állatok járványos megbetegedésének idején, azonban a hé- 'zagos kimutatás ténye is bizonyítja, hogy a munkanélküliség ijesztő tény és állandóan növekedő társadalmi betegség és nem pedig valamelyes múló tünemény. A “Gazdasági Statisztikai Szemle’’ 1921 januári számában Edmund E. Day kijelentette, hogy a teljes prosperitás periódusában is a munkanélküliség tiz százalékban sújtja a tényleges munkaerőt az Egyesült Államokban. New York Állam 179 szakmai szervezet kimutatása szerint, tagjaiknak 20%-át érinti a mun kanélküliség. A következő esztendőben pedig a szövetségi bevándorlási hivatal állított össze adatokat, melyszerint 27,909 felül vizsgált esetben a munkások 28 százaléka vesztette el munkabérét azon esztendő munkanélküliségében. A népszámláló hivatal 1919- ben kísérletet tett a munkenél- küliek tényleges számának megállapítására és úgy találta, hogy a termelő tömegek 48.4% egytől három hónapig terjedő munkabér veszteségben részesül évente, 35.7% pedig négytől hat hónapig terjedő időt és 15.9% pedig az év hét hónapjától a teljes esztendőig terjedő munkanélküliség örvényébe van taszítva. Ezek mind csak hézagos kimutatások és egyáltalán nem fedik . a fenálló tényeket. Csak körül kell tekinteni az ipartelepeken és nyomban felismerhető, hogy a munkanélküliek száma olyan óriásává nőtt immár, hogy teljes lehetetlenség határozottan megállapítani a nyomorgók számát- Azonban ha az ismert kimutatásokat vesz szűk is alapul, akkor is megállapítható, hogy a tényleges terKét héttel ezelőtt az irtuk egyik buffalói munkástársunknak, hogy mivel a Szövetség konvenciója közeledik várjuk, hogy a pőcegödör levével írott Uj Előre ismét neki fekszik, hogy ami. nem sikerült neki a Verhovay-ak konvencióján, amiért kidobták őket a Rákócziak konvenciójáról, azt a Munkás Betegsegélyző Szövetségnél ki- reperálja. Néhány nappal ezelőtt azt itta az egyik olvasónk “hogy a Szövetség konvenciója elé soha, butább indítványokat nem küldtek, mint a most következőre, de annál könnyebb lesz kiszedni és a küldöttekkel megértetni, az épitést célzó ajánlatokat” — fejezte be a levélíró. Akik kételkedtek abban, hogy ezek az indítványok és a Szövetség elleni hajsza az Uj Előre által elhelyezett sejteknek a müve, azokat az Uj Előrében most megjelenő sorozatos cikkek erről meggyőznek. Ezekkel a cikkekkel egy időben a Bányász lap is a Szövetség “megmentésén” fáradozik és ha az amerikai ujságirás szégyenével akarnánk a Bányász lapot illetni, akkor azt kellene írnunk, hogy 'egy platformon áll az Uj Előrével, de ez a sértő szándék távol áll tőlünk. Mert az amerikai magyar testületek, szervezetek, unionok és daltestületek szétrombolásá- hoz kizárólagos szabadalma csak az Uj Előrének van. És tagadhatatlanul él is ezzel a jogával. Hogy milyen sikerekkel, az egy más lapra tartozik. Nem tagadjuk, minden oka meg van^ ennek a szennyel ilrott papirosnak, hogy a Bérmunkás ellen a legnagyobb áldozatok árán is hajszát vezessen. A Bérmunkásban közölt cikkek következtében várták gombokat az Önképző tagjai a zsebükre. A Bérmunkás kiküldött tudósítója terhén szerepel a bridgeporti Rákóczi konvencióról való kiutasítás. A Bérmunkás leplezte le a bányászok nevében történt hamis gyűjtéseket. És legutóbb az IWW-is- táknak a számlájára írták a clevelandi Munkás Dalárdának a 3000 dollárjáról való lecsu- szamlást. Ezeknek az ismereteknek a tudatában, mi megértjük melők munkanélküli tömege 7 millióra emelkedett az Egyesült Államokban és ehez hozzá számítva az általuk érintett nyomorgó milliós tömegeket, határozottan 28 milliónyira tehető a munkanélküliség által suly- tottak száma. Nyilvánvaló tehát hogy gyökeres változást kell okvetlen létesíteni és pedig a mun kaidő határozott leszállításával legalább hatórára és végül pedig négyre, hogy minden dolgozónak alkalma legyen, ha nem is az esztendő, teljes idejének ledolgozásához, de legalább is annyira, hogy éhen ne pusztuljon, amig az ipari szervezkedés terén megerősödve képes lesz megteremteni az ipari közös társadalmat az összesség javára. FEL HÁT AZ IPARI SZERVEZKEDÉSRE! Fordította: K. J. és álljuk az egyedüli védekező fegyverüket :• a piszkolódást. De a Munkás Betegsegélyző Szövetségbe elhelyezett sejteket ezúttal is pőrére fogjuk vetkőz- fetni, hogy az egész amerikai magyarság meglássa őket és azt a piszkos fegyvert, amelyet az Uj Előre vezérei, adnak a kezükbe, azok a jeles vitézek, akiknek az Önképző Szervezet február havi jelentése szerint 1398.00 dollár “személyes” köl- csönük van elkönyvelve. Ugyan ebben a kimutatásban 685.00 dollárt felvett hivatalos könyvvizsgálóval jelentik be, hogy az Önképzőnél a betegsegélyre a ráfizetés azért van, mert a tagok nem tudják a nagy munkanélküliség következtében a járulékot időre fizetni, de a Szövetségnél azért van a beteg- segélyzésre a ráfizetés, mert Vitális a titkár. Az Önképző tagjai öthónappal az “egyesülés” után sem hajlandók aláírni a harminc esztendős jogukról lemondó “kék” bárcákat, ennek dacára a Szövetség Intéző - Bizottsága az, mely terrort alkalmaz az ügyek intézésénél. A Szövetségben is, az Önképzőben is és általában az amerikai magyar egyesületeknek a tagsága munkás emberekből rek rutálódik és ha a Bérmunkás azok ügyeibe beleszól, ezt kizárólag a munkás tagság érdekében teszi és fogja tenni a jövőben is. <• Lefkovits így is lehet. Kentucky állam kormányzójának palotáját a minap egy csapat elkeseredett, jobbára üzletember megtámadta s alaposan megrongálta. Azon elkeseredésében tette ezt, mert aj kormányzó egy fogyasztási adó törvényjavaslatott terjesztett elfogadásra Kentucky törvényhozó testületé elé. így tiltakozna^ az üzletemberek, amikor érdekeiket sérti valamelyes törvény. Jó példa! Jobb világ volt. ‘1931-ben az Egyesült Államok vasút társaságai 225 ezer bérrabszolgát bocsátottak el. Ebben az esztendőben a vasút társaságok tiszta haszna 141 millió 161 ezer dollár volt. 368 millió 543 ezer dollárral kevesebb mint az 1930-ik esztendőben. A vasúti részvényesek kevesebb osztalékot kaptak, ezért kellett a vasúti bérrabszolgák fizetését redukálni. Ezért kellett százezrével elbocsájtani, hogy a munkán maradottakból, minden zsírt kipréselve csinálják a profitott. Profitnak kell lenni, ha a munkás bőrét teljesen is lenyúzzák. Ezt sem tudtuk! A műhely meghódítása a mun kások számára nem jelenti valamely földrajzi terület meghódítását. A világ meghódítását jelenti és meghódítását mind annak, ami benne van a munkásosztály számára. A gép és a munkanélküliség
