Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-03-26 / 680. szám

Március 26 BÉRMUNKÁS 5 oldal Húsvéti “arany” tojások Védelmi tiitakozó gyűlés RENDEZTE A KENTUCKY BÁNYÁSZOK EGYESÜLT VÉ­DELMI BIZOTTSÁGA LOS ANGELES, CALIFORNIÁBAN A Kentucky-i harcban és a bíróság előtt álló bányászok helyzetét ismertette március 6- án a Labor Tempieben az a gyű lés, melynek szónokai Joe Ettor, Fred Moore és Wm. Busick voltak. Az első előadó Joe Ettor volt, aki elítélő szavakkal ismerteti az AFL gerinctelenségét, mely ezen gyűlés sikeres megtartá­sát indorszálta 16 különböző lo- calja útján és a gyűlésen csu­pán a zenészek képviseltetik ma gukat, a többi localok távol ma­radtak. Ennek bejelentése után is­mertette a bányászok helyzetét. Rámutat a UMA bányász szer­vezetre, amely mit sem törődik a bányászok sorsával. Bemutat­ja, hogy Kentuckyban maguk a bányászok folyamodtak az IW W-hoz ügyük megvédéséért, is­merve már e szervezetet. És az IWW most is felkarolta a bá­nyászok ügyét és mindent elkö­vet, hogy meggyőzze a bányá­szokat az Egy Nagy Szervezet szükségességéről, amely az egyetlen szervezet, amely a gya­korlatba tudja vinni az egynek a sérelme valamennyinek a sé­relme, gyönyörű elvet. Ettor mtárs előadását a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. Ezután Wm. Busick szintén vázolta a bányászok helyzetét, bemutatva azokat az állapotokat amelyek a fekete gyémántok ro- botosait ennek a száraz kenyér­nek az odahagyása mellett a sztrájk bizonytalan eszköz hasz nálására kényszeríti. Ugyan eb­ben az időben a bányabárók a meleg éghajlatok tengerpartja­in a napsugarakban fürösztik magukat, amelyhez minden dol­lárt a munkások termelnek ki, akiknek még kenyér sem jut elegendő. A gyűlés harmadik szónoka Fred Moore volt, aki erősen ostorozta az AFL korruptságát melynek ö is kénytelen ma tag­ja lenni. Rámutat ennek a nagy tagsággal rendelkező szervezet­nek a tehetetlenségére a mun­kaadókkal szemben. Kénytelen I már az eddigi kontrolját is fel­adni, amivel napról-napra veszi ti a talajt a lába alól, különö­sen látszik ez Los, Angelesben, amely város az utolsó helyen áll ma az Egyesült Államokban. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy azok, akik ennek a gyű­lésnek a szükségességét elis­merték, ugyan azok most nin- csennek itt. Majd felhívja a je­lenlevőket, hogy a harcban levő bányászokat tehetségükhöz hí­ven segítsék anyagilag is ami­nek az eredménye 75 dollár és 85 cent lett. Ezzel a gyűlés vé­gett ért. Megemlítésre méltó, hogy az utolsó szónok felszólította a hallgatóságot, hogy álljon fel az, akik mint az AFL részéről van jelen, majd a többi szerve­zeteket szólította fel és kitűnt, hogy a hallgatóság legtöbb ré­sze IW/W-ista volt, ezután a szocialisták, AFL és végül a kommunisták, akik 2, mond és ird ketten voltak jelen. A Tudósitó ugyan azon nap estéjén volt az American Civil Liberty Union helyiségében, hol egy Oroszországból vissza­jött műkedvelő kommunista tar­tott előadást az ottani helyzet­ről eléggé nagyítva, már ahogy ők szoktak. Gyűjtöttek is a Szovjet Oroszország megvédé­sére, de figyelmen kivül hagyva ennek az országnak bérharcban levő munkásságát. Pedig nekünk öntudatos mun­kásoknak az a kötelességünk, hogy itten osztálytudatos szer­vezkedéssel gyöngítsük az it­teni uralkodó osztályt és vég­eredményben megszüntessük a bérrendszert. Ezzel és csakis ezzel nyújtjuk a legnagyobb tá­mogatást az orosz munkástár- saínknak is. Egy IWW-ista Ha a munkásság meg van szer­vezve a termelő eszközök átvé­telére, azoknak üzemben tartá­sára, akkor nincs az a hatalom, amely a fennálló rendet meg­védheti az ipari forradalom tel­jes győzelme ellen. Vannak sok minden féle to­jások. Természetes és termé- szetellenesely: Szóval, kinek mi­lyen a “tyúkja”, olyan lesz a tojása. Mi, munkások piros, zöld, kék vagy más színűre festett, olcsó tyúktojásokkal szoktunk gyer­mekeinknek husvétra örömet szerezni. A jobbmóduaknak már gazdag gyümölcs keverék­ből készült csokoládéval bevont szépen kidolgozott tojások jut­nak husvétra. Mig vannak olyanok is, akik az arany tojások halmazának növekvésébe gyönyörködnek a Názáreti ács fiának megfeszíté­se és feltámadására rendezett ünnepekben. — No már olyan nincs! — Csóválja meg fejét a jámbor ol­vasó némelyike, mert aranyat a tyúkok nem tojnak. — Ez igaz is, hogy toliakkal bevont, kodkodáló tyuk, nem fog aranyat tojni. De hát itt nem is közönséges tyúkokról lesz szó, hanem mint fentebb említettem, hogy kinek milyen a tyúkja, olyan lesz a tojása. A Berwind White Coal Co. tyúkjai, nem közönséges szár­nyas állatok, hanem jámbor bá­nyászok, a társulat pedig hisz abban a szólás-mondásba, hogy a jól táplált tyúkok nem tojnak elég szorgalmasan. Tehát mint ügyes gazdálkodó, a már eddig i« nagyon szűkre szabott ele- ségét, aranyat tojó tyúkjainak vagyis bányászainak, még szü- kebbre szabta. Március 15-én, kifüggesztette a noticet, hogy ezután 10%-al kevesebbet egye nek tyúkjai, mert neki több arany tojásra van szüksége és ő ennyivel vágja le a Windber Scalp Lével. St. Michael és kör nyékén levő tízezer bányásznak a fizetését és amit a társulat hisz, az tényleg igaznak fog bi­zonyulni, mert az aranyhalmaz óriásmértékben fog növekedni. Mit törődik ő azzal, hogy bá­nyászai az egy-két napos heti munka és a még jobban leszállí­tott bérek mellett, a lassú éhha­lálnak lesznek kitéve. Had pusz tuljanak, jön helyükbe más, van elég munkanélküli és neki még- csak utána sem kell járni, jön­nek azok maguktól. Űzi őket nyomorúságos bendöjük, azon reményben, hogy ezt még egy­szer megtömhessék. A polgári és kapitalista intéz­mények, hiába hullatják kroko­dil könnyeiket, hiába ordítoz­nak, hogy valamit tenni kellene, a munkanélküliség megszünte­tésére, nem fognak ők semmit sem tenni. Csak nem vágjak ma guk alatt a fát azáltal, hogy több munkást alkalmazzanak vagy magasabb béreket fizesse­nek, hisz 'ezzel lerombolnák a profit őfelsége védfalát, ha le­apasztanák a munkanélküliek óriási táborát, amelylyel rette­gésben tárták a még mukán le­vőket és a józangondolkozásu munkás az ilyen Ígérgetésekkel már tisztában van. És nem vár, hanem kilép a cselekvés terére, mert mi lesz veletek bányász­testvérek, ha mindezeket szó- nélkül tűritek. És még csak azon jogos követeléssel szem­ben sem mertek elő állni, hogy akkor a házbért, a munkához és megélhetéshez szükséges cikke­ket is ugyanazon mértékbe szál­lítsák le a társulat üzletében, hol kényszerülve van a bányász vásárolni és követelnéd amit Pennsylvania Állam bányatör­vénye már 1883 óta elő ir^ hogy a kibányászott szenet tisztesé- gesen mérjék meg, mert tudjá­tok ti is jól, hogy ilyen esetben a szén is mindig vészit súlyá­ból. , Vagy ti már annyira alávagy­tok sülyedve, hogy ha a haj­csárjaitok jármot tartanak elé­tek, abba is szónélkül fogjátok nyakatokat bele tenni? Hát nem-e lázit fel titeket, mikor feleségeitek a társulat üz­letébe szinte könyörög, egy dol­láros doobillért? (pénzt helyet­tesítő papír) és nem ritka eset hogy a megaláztatás könnyei csillog szemeikbe és te vagy az bányásztestvér, ki a jövő, va­gyis pénznélküli társadalmat nem birod elképzelni. Miért nem veszed a saját helyzetedet mintaképül. Te dolgozol, gaz­dádnak milliókat termelsz, ő pedig ad neked egy cédulát, ami ért nem amire szükséged van, hanem csak annyit vásárolhatsz amennyit munkaadód engedé­lyez. Ha többre van szükséged akkor várj, mig újból dolgozol. Hát nem-e jobb volna munkád teljes gyümölcsét élvezned? Hisz túlnyomó része az itteni bányászoknak már évek óta nem kapott kétheti fizetéséből ki csak KÉT dollárt, mit a tár­sulat nagy kegyesen meg hágy, hogy abból fizessen villanyt, egyletet stb. A keresetének töb­bi része ott marad náluk, szóval eddig sem volt elég hát ezután mi lesz? Hol vagytok ti régi bányá­szok, kikkel a társulat nem bán­hatott kénye-kedve szerint, hová tűntek a bányászok bátrai, kik nek küzdelmeit és a harcokban tanusitott összetartását az össz- munkásság csodálta, kipusztul­tatok? vagy a gyáva utódok ti­teket is magával rántott. Nem, nem pusztultatok ti ki, csak alusztok. Ébredjetek fel ál­motokból és mutassátok, meg, hogy emberek vagytok és köve­teljétek emberi jogaitokat. Ne várjatok megváltókra, vagy ar­ra, hogy titeket majd a fehér- gallérosok fognak felszabadita- ni. Vegyétek az elég nyomorú­ságos helyzeteteket a saját ke­zetekbe és ti magatok intézzé­tek azt egyedül, de közösen és egy időben nem csak egy állam­ban, de az ország valamennyi bánya vidékén élő bánya mun­kással egy időben egyszerre. Meglássátok, hogy milyen eredményes lesz a ti ilyen moz­galmatok. Bányászok cseleked­jetek! Figyelő Vezérei a történelem folya­mán csak olyan mozgalmaknak voltak, amelyek feladatukhoz nem rendelkeztek elegendő erő­vel. Az IWW oly mozgalom, amelyben a harci erő birtokosai a harcoló munkások és termé- 1 szetes, hogy a vezérük nem is ! lehet más, mint saját eszük. BEJELENTJÜK, hogy egyedül attól függ egy újabb országos szervezői ut végre­hajtása, hogy az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói hozzá tudnak-e tíz héten keresztül heti 50 centekkel járulni en­nek az útnak a költségeihez. Nem férhet kétség ahoz, hogy országszerte a nincstelen bér­munkások egyedül az Egy Nagy Szervezet építőjétől az IWW mozgalmának a megerősödésétől várja a helyzete javulását. Ezeknek a munkásoknak a helyszínén kell megmagyaráz­nunk, hogy az IWW nélkülük nem javíthat a helyzeten, mert az IWW nem egy parancsoló testület, hanem • a bérmunkások szervezett erejének a gyűjtője, amely a munkás által termelt ja­vakból csak annyit tud a munkások részére megtartani, amilyen erőt az' iparban a szervezett munkások képviselnek. Ennek az erőnek az építése, szervezése a mi legfőbb célunk. Ezt a célt szolgálják azok a népgyülések, amelyeket országos szervezőink szerte Amerika magyar lakta városaiban tartanak, hogy az IWW tanítása minél több munkással minél elébb meg­értesse és megmutassa a helyes útját a rendszer változásának. Hogy szervezőt küldhetünk-e attól függ, hogy beérkezik-e az az összeg, amely az utat lehetővé teszi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom