Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-01-09 / 669. szám
Január 9 BÉRMUNKÁS 3 oldal Az életszínvonal alacsony fokán Irta: OSCAR AMERINGOR, az American Guardian-ban. “An Apple a day keeps the Doctor away,” mondja egy felkapott Amerika közmondás, mely magyar értelemben annyit jelent, hogy ha naponta rendszerint egy almát megeszünk, akkor oly egészségesek leszünk, hogy nem lesz szükségünk orvosra. Ha ez így áll, akkor meg kellene, hogy legyen mindannyiunk részére, de különösen meg kellene, hogy legyen az ország minden egyes gyermekének a részére^ minden napra legalább egy alma. Azonban, ahogy a helyzet ma áll, a mi hét millió munkanélküli családapáink gyermekei szerencséseknek nevezhetik magokat, ha hetenként egy almához juthatnak hozzá. A Kentucky-ban sztrájkoló bányászok gyermekei örülnek, ha havonta egy almát kaphatnak, mig a Délvidéki gyapot termelő farmerek gyermekei szerencsések, ha évente egyszer kerül kezükbe egy ebből az egészséget adó gyümölcsből. Micsoda, kérdezik a kiváncsiak, hát nem termelünk mi ebben az országban elegendő almát, hogy minden gyermeknek jusson egy naponta? Oh igen. Persze, hogy termelünk! Üres fizetési borítékok tar talmából azonban nem vehetünk almát. A tétlenségben eltöltött hónapokból akármennyit halmozunk egymásra, azért sem fogunk még csak egy almát sem beszerezhetni. A Déli farmerek 5 centes és gyapot áraikból megint csak nem vehetnek almát. így következett be aztán az a fejtetőre állított helyzet, hogy amig a kereslet az almákra rend kívül nagy, az almatermelök nagy sajnálatára a termés még sokkal nagyobb, sőt annyira nagy, hogy itt Oregon államban, ahol e sorok íródnak, az almáknak a megszámlálhatatlan milliói rohadnak a földeken — kereslet hiányában. Ezideig még nem ajánlotta ugyan senki, hogy minden harmadik almafát ki kell irtani, hogy fentarthassák azoknak az almáknak az árát, melyeknek hivatásuk az volna, hogy távoltartsák gyermekeinktől a doktort ; a juh tenyésztés azonban már távolról sincs ilyen biztonságban Oregon államban. Az a majdnem hihetetlen dolog történik ugyanis itt az utóbbi időben, hogy az anyajuhokat, melyeket kb. hat éves korukba leszoktak vágni, hogy a városi népség éhségét a jó bárány szeletekkel csillapítsák, ma tenyésztőik nagyszámban egyszerűen fej beütik, s bőre és húsával egye temben kidobálják a hegyoldalakra és sziklaüredékbe, hogy azokon a ragadozó állatok seregei lakmározzanak. Hogy miért teszik ezt a juh- tenyésztők azt a radikálizmustól teljesen mentes “Oregonian” című Portland-i lapból .tudtuk meg, melynek állítása szerint a juhtenyésztőknek a juhok fontja ezt egy centet ígértek a hus- trösztök képviselői a helyszínen. Minthogy azonban a 100 és 110 font között váltakozó juhoknak a Chicagói vágóhidra való beszállításuk fejenként egy dollárba kerülne igy láthatjuk, hogy a juhtenyésztőknek az eladásból egyetlen cent jövedelmük sem lenne. Ez az a tény, amely e szokatlan elhatározásra bízta az oregoni juhtenyésztö farmereket. A régi jó időkben, amikor az ipari pangások nem öltötték a már két év óta dúló jelenlegi “ideiglenes” pangás állandó jellegét magukra, a juhtenyésztők kifizetendönek találták juhaikat a téli hónapokon át is etetni. Ezt azonban többé nem tehetik s igy a californiai szénatermelő farmerek, kik termékeiket soha nem adták olcsóbban mint jelenleg, nem juthatnak az Ízletes bárányszeleteknek még közelébe sem, noha egy centért megkapnák azokat fontonként Oregonban. Nem igen róhatjuk meg a széna termelőket azért sem, amiért nem engedik meg maguknak azt a fényűzést sem, hogy gyapjú takarókat, öltönyöket, vagy felöltőket viseljenek. A bárányszeletek és a gyapjú túltermelést veszélyessé teszi továbbá a hét millió munkanélkülieknek a “sztrájk”-ja. amely mellesleg megjegyezve az egyedüli sztrájk amit a jelek szerint a hatalmon lévők képtelenek megtörni. Azonban nem kell elcsüggednünk, nem lehetetlen, hogy bölcs törvényhozóink még hamarosan gyárthatnak egy olyan törvényt, amelynek alapján majd kényszeríthetők lesznek a munkanélküliek, hogy vásárolják a már már fenyegető mennyiségben felhalmozódott gyapjút és bárány szeleteket. Valóban képtelenek vagyunk megérteni, hogy miért nem lé- pet már eddig is közbe a szövetségi bíróság, s hozott volna valami olyan törvényt, amilyeneket oly kitűnő sikerrel tudtak alkalmazni a régebbi idők sztrájk jainak megtöréseinél. Amig a helyzet a bárányhus, az olcsó széna, az üres gyomrok és a meztelen testekre vonatkozólag ilyen zűrzavaros, a gyapotot illetőleg még lehet némi reményünk. Az jutott ugyanis tudomásunkra az utóbbi napokban, hogy a gyapot termelők szövetsége néhány szakértő alkalmazását vette tervbe, kiknek az lenne a hivatásuk, hogy valami uj dolgot fedezzenek fel, melynek előállításához gyapotra lenne szükség. Hir szerint e szakértők gyors munkát végeztek s máris azt kezdik emlegetni, miszerint azt akarják ajánlani, hogy ezután a ruhákat tisztán csak gyapotból legyen szabad szőni. E 'megváltó ötlet azonban alighanem csütörtököt mond mielőtt kipróbálhattuk volna, mert hiszen hallomás szerint a még részben gyapotból készült ruházatok elárusitása is csaknem teljesen szünetel, a bread lineok- ban bekövetkezett túltermelés következtében. Sajnos, ily formán tehát ezt az ajánlatot sem vehetjük komolyan. Szerencsére azonban amint azt egy régi közmondás tartja, nincs olyan kár, hogy abból valakinek haszna ne lenhe. így történt aztán meg az a különös eset, hogv az anyajuhok tömeges meggyilkolása, valóságos Istenáldást jelent az oregoni kánya seregek részére. Hogy e madarak esetleg azon madarakhoz hasonlóan a kik közöttünk élnek az Istennek adnak e hálát e rendkívüli szerencséjükért, amiért Hoovert segítette az elnöki székbe, avagy az egészet személyes érdemüknek, a gyapjúra kivetett vámtarifának vagy a Német moratóriumnak tudják e be, legnagyobb sajnálatunkra nem tudjuk megmondani. Egy azonban bizonyos és ez a következő: A mi az Oregon és szomszéd államok kányaseregeit illeti, ezek részére a Hoover hírhedt prosperitása már nem a közeli utcasarkon van, hanem a csőreikben, s nemcsak hallásból ösmerik a jóvilágot mint mi hü alattvalói, hanem valósággal dúskálnak már abban. Az általános helyzetre vonatkozó e vizsgálatunk nem lenne teljes, ha nem emlitenőnk meg azon további tényt is, hogy kb. 1400 mértföldnyire innen, nevezetesen Californiában a baracktermelők gyümölcsfáiknak jókora százalékát tévestől feltépet- ték, hogy a konzervált barack árát a Kentucky-i sztrájk vidékeken föntarthassák. Ezzel egyidőben a világ “legdemokratikusabb” kormányának képvisleői nagy buzgalommal dobálják börtöneikbe, s lövik ha lomra a Harlan megyei bányászokat, kik szerintök összesküd- tek azon célból, hogy életszinvo- nalukat annyira emelhessék, hogy képesek legyenek legalább időközönként almához, bárányszeletekhez, barackhoz és gyapjúból készült ruhákhoz is hozzájutni. Úgy álltunk tehát itt szeretett rabszolga társaim e hires demok ráciában, hogy bűnös hanyagságunk következményeként olyan mélyre sülyedtünk, hogy megengedjük azt a borzalmas bűnt elkövetni, hogy az örökidők óta az emberiség tápláló földműves elpusztítsa saját kezemunkájával egyetemben a gondos természet ajándékát is csak azért, hogy önmagát óvhassa meg a gazdasági pusztulástól. Tetszik vagy nem, piruló szégyenérzettel kell elösmernünk, hogy ez a legsötétebb mélység amibe az emberinem sülyedhe- tett. Ford. Hp. SZEMELVÉNYEK A POLGÁRI ÚJSÁGOKBÓL Az alábbi két hir szorosan egymás mellett jelent meg az egyik polgári napilapunkban és helyszűke miatt csak annak egy részét közöljük, de ebből is megláthatja mindenki, hogy nem a munkás lapok és munkás szervezetek sötét hirei az egyik oldalon levő temérdek vagyon felhalmozódás és a másik oldalon a kétség- beeső nyomor, hanem önfeledt pillanatokban maga a kapitalista osztály mindenre kapható felhajtói is kénytelenek arról számot adni. És ha a munkás, aki a nyomorral küzdők táborából meglátja az ő munkájának a temérdek kincs formájában összegyűlt sokas- ságát és ennek helytelensége felett elmélkedni mer, rásütik a lázadás bélyegét és nincs eszköz, amelyet az elnémitására igénybe ne vennének. Megdönthetetlen megállapitásunk, hogy a kapitalista osztály a saját sírját ássa és az alábbi két hir ezt csak sietteti. ARANYHEGYEK Uncle Sam “raktárában”. A Wall Street legszimplább külsejű épületében annyi arany van, hogy Krőzüs elszégyelné magát a láttára. Az egész Wall streeten nincs még egy olyan szimpla kinézésű ház, mint a No. 32. De ebben a gránitból készült épületben annyi arany van, hogy egykönnyen el lehetne a súlyával sülyeszteni a világ legnagyobb hajóját, a Leviathant. Ez az épület az Egyesült Álla mok fémvizsgáló hivatala. Ide érkezik az arany külföldről és innen inditják el Amerika aranyát külföldre. Itt mérik meg, értékelik és raktározzák el a világ leggazdagabb országának az aranyát. Az itt felhalmozott kincs mellett a Rockefellerek vagyona eltörpül. És a históriai Krőzüs elszégyelné és szegény koldusnak nevezné magát, ha az itt levő aranyhegyeket látná. :!: 1931-BEN egy millió ember pusztult el. Árvíz földrengés, vihar, éhínség, ragály — mindmind szörnyű pusztításokat vitt véghez a múlt esztendőben és szomorúság barázdákat vésett a Földanva arcára. Több, mint egy millió ember pusztult el az év folyamán több, mint tiz államban és több, mint tiz millió ember vált hontalanná. Fölmérhetetlen kárt tett vagyon ban és emberhitben egyaránt a sok természeti csapás. Városok semmisültek meg. Hatalmas virágzó tartományok tengerré váltak. Egy sziget elmerült az óceánban. A modern idők talán legnagyobb katasztfófája a fáradt, háborúktól, forradalomtól kimentett Kínában történt. A Yangtze folyam és mellékfolyói át- szakitották gátjaikat és rombolva, pusztítva halált, ragályt hordva elárasztják a tartományokat. MEGHÍVÓ. A Bérmunkás Toledoi olvasói 932 január hó 24-én, vasárnap a Munkás Otthonban, 2120 Front St. a Bérmunkás javára zinelőadással egybekötött KEDÉLYES ESTÉLYT rendeznek, melyre a magyarságot ezúton is meghívják. Kezdete d. u. 2 órakor. Belépő dij nincs. Műsor után tánc. Tisztelettel A RENDEZŐSÉG.
