Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-10-01 / 655. szám
Október 1. 7. oldal BÉRMUNKÁS Kik a valódi bűnösök7 HÉTKÖZNAPOK (Folytatás a imilt hétről.) A vezérek természetesen tisztába voltak a tagság öntudat- lanságával mindig több és több hatalmat szavaztattak meg maguknak annyira hogy a tagságnak később már csak a havi dij (check off)) maradt meg a szervezetből. Tették ők ezt a saját önző érdekük kielégítésére, mindezek aztán magukkal hozták a pártoskodást, mert jöttek aztán csapatostól a vezérjelöltek, — könnyen érthető, ahol méz. van, oda a méhek rajzanak és ezeket nem a munkásosztály iránti lelkesedés, hanem a jól fizető felelősségnélküli állás vonzotta. A szokásos Ígérgetéssel mindegyik talált követőkre, ez volt aztán a belviszály előidézője. Megkezdődött, ami a vezérek által irányított szervezeteknél elkerülhetetlen, a munkások egymáselleni harca és ezért a felelősség nem a vezéreket, hanem a sorsukat vezérekre bizó és ren- deleteiknek magukat vakon alávető bányászokat illeti. Hisz voltak a bányászok között becsületes munkások, akik a mai krízist már hosszú évekkel ezelőtt meglátták és nem felejtették el a tagságot mindezekre figyelmeztetni, de mi lett ezen bányászok jutalma? Ki lettek téve nemcsak a széntársulatok, hanem vezérimádó munkástársai üldöztetésének is, nem egy esetben történt meg, hogy az állásukat féltő vezérek ezen bányászok kizárását szavaztatta meg a tagsággal és a tagság csak akkor ébredt tudatára, hogy helytelenül cselekedett, amikor már késő volt és ha a bányászok- gondolkozni tudtak volna, akkor ma nem volnának féltttcat, szervezetbe széjjelszaggatva, hanem tömörülve volnának egy nagy szervezetbe, amelyiket mi irányítanánk a saját legjobb belátásunk szerint. De ami késik, az nem múlik. Már éppen elég csalódáson estek a bányászok keresztül, hogy megelégelhették a saját bűneikért a vezeklést, jóvá lehet tenni a múltak hibáit azáltal, hogy a tanulságot levonják belőle és kiküszöbölik soraik közül a vezérkedni vá- íryók mindenféle fajtáját, saját kezükbe veszik sorsuk intézését, mert szervezkedés nélkül a lassú éhhalálnak néznek elébe, tegyék tanulmány tárgyává a közöttük működni akaró szervezeteket, ne ugorjának be vakon a vezérek Ígérgetésének, bármilyen szilire legyenek azok mázolva, hisz nincsen példa rá, hogy vezér vagy vezérjelölt rosszat állított volna önmagáról, sőt ellenkezőleg, az öndicséretet, a túlzásba szokták vinni, a csalódások sorozata pedig a választások után szokott bekövetkezni, hogy pedig a csalódásokat elkerüljük, szükségünk van oly szervezetre, amely a vezérektől mentes, amelyiket a munkások irányítanak, amely nemcsak a szénbányászokat, hanem mindazon munkásokat, kik a világ fűtőanyagát termelik u. m. gáz, olaj, érebányamunkáso- kat, egy nagy szervezetbe tömő-' riti és az egynek a sérelmét az összeség sérelmének tekinti és sztrájk vagy kizárás esetén az összes testvér iparok sztrájkba állnak. Képzelje csak el, aki képzelni tud, hogy mi történne akkor, ha ezen fentebb említett iparok munkásai egymással szolidaritást vállalva, karba fonnák karjaikat, ez a gigantikus erő képes volna az egész világ forgalmát megbénítani, hajók, gőzmozdonyok, autó, repülőgépek, szóval a világ összes kerekei megállná- nak, mert fűtőanyag nélkül mind ezek csak tehetetlen tárgyak, kihűlnének a világ kandallói, a kormányokat odakényszerithet- nék ezek a lenézett. megtiport fűtőanyag termelők, ahová ők akarnák és mindezt ellehet érni, csak akarni kell. Amerika legintelligensebb munkásai már huszonöt évvel ezelőtt lerakták a fundamentumát ezen szervezetnek. azóta fáradságot, félelmet nem ismerve készítik, tömörítik a szervezet naggyá tételéhez szükséges anyagokat, az öntudatos munkásságot. Hogy ez a munka gyorsabban nem halad, annak oka a saját sorsával nem törődő munkásság, kik félelmes borzongással merik ez.t a szót még csak ki is ejteni, hogy ÍWW. Huszonöt éve már, hogy ezen szervezet adja a mártírokat, a világ munkásságának harcosai, legjobbjait gyilkolja a kapitaliz- mus halóimra, de kipusztitani nem tudja, mert az IWW eszme hallhatatlan, a mártírok vérétől áztatott földön az eszme követők csoportjai lépnek minden ki- pusztitott mártír helyére, mert akik az IWW magasztos eszméjét megismerték, azok mindenkor készek védelmére kelni, még ha kell ,az életük árán is. Azért említettem meg ezen cikkemben, hogy a bányászok tegyék tárgyává a jelenleg közöttük működő szervezetek alapelvét, közöttük az IWW-ét is (erre a célra szolgál az Ipari Unio- nizmus minden nyelven megjelenő lapjai és irodalmai) mert ha ezt megteszik, semmi kétség sem fér ahhoz, ők is követni fogják a coloradói és a kentu- cky-i bányászokat és csatlakozni fognak azon szervezethez, amely nem áruló vezérek által van irányítva,* hanem a bányászok által, amelyen keresztül oda fogjuk dörögni ezen jajkiáltásoktól hangos munkások vérébe gázoló, rothadt társadalmi rendszernek, hogy de most már elég volt. Van a bányászoknak még egy másik csúnya bünük is, mit meg nem említve, nem tartanám ezen cikket befejezettnek, ez a kapitalizmusról rájuk ragadt nyavalya, a kapzsiság, ez amely szintén a tudatlanság szüleménye, ez amellyel megtanították a bányabárókat arra, hogy miként lehet kevesebb munkabérért több műn kát kisajtolni a bányászból. Azok, akik nem rokonszenveznek az IWW-val és nem szeretik annak harcolási módját, minden egyes alkalomkor azt szokták mondani, hogy az IWW-isták: szélsőségesek. A körülöttünk történteket meglátni, az uralmon levő osztály hibáit feltárni, igazságtalanságokra rámutatni, egyesek szerint: szélsőség. Mintha nem is lenne megkriti- zálni való a mostani«nagy gazdasági bukás egész Amerikában. Egy ország, mint Amerika, — ; ahol minden lehetőség meg van arra, hogy a nép elégedett és boldog legyen. Vannak földjei, bányái, gyárai, pénze stb. s amely .országnak a vezető urai mégis munka helyett jótékonysággal látják el a népet. Igazán nagyon sajnáljuk, — , hogy hétről-hétre meg kell, hogy zavarjuk békeszerető embereknek a nyugalmát, szigorú igazságok kimondásával. Milyen kár, hogy lázadozá- sunknak és méltatlankodásunknak nem tudunk csendben kife- i jezést adni, hogy ne sértené azok i nak a fülét, akik — nem szélsőségesek. Mi sajnáljuk azt a legjobban, hogy elvitázhatatlan tényekről nekünk fplyton beszélni kell és kíméletlennek kell lennünk akkor, amikor már az.t szeretnénk, i Hogy állításomnak kell öbizo- | nyitékot adjak, még egy pillantást kell vetni a múltba. Vegyük Közép Pennsylvniát alapul és tekintsük át az 190ti-os év fizetési listáját, hasonlítsuk azt össze a mostan fizetett bérekkel, számításunkat helyezzük az akkor és a mostan fizetett legmagasabb bérekre. Napszámosok fizetése 1906-os években két dollár 40 cent 8 órára. Pickel bányászott szén tonnája az 1906-os években 66 cent tonnája. Napszámosok fizetése 1931-ben 5 dollár 50 cent 8 órára. Pickel bányászott szén tonnája 1931 évben 90 cent tonnája. Ezeket összegezve, látni fogjuk, hogy 1906-ban a bányászok 4 tonna szénért 24 centtel többet kaptak, mint a napszámos munkások 8 órai munkáért, tehát 4 tonna szén volt számítva egy bányász napi munkájának, a 24 cent pedig fedezte a kiadásokat, lövőszer, szerszám, stb. Ma 6 tonna szénért* sem kap a bányász annyit, hogy egyenlő legyen a bánya napszámossal, kiadásra nincsen semmi sem számítva, pedig azóta már a szén is megvénült, kiszáradtak csontjai, annyira, hogy bizony egyszer annyit fel kell pakolni, hogy megüsse a mérleget és ezeket számításba véve 13 tonna szenet kell felrakni, hogy a bánya napszámosokkal egyenlő fizetést kap hassanak a bányászok az 190tí-os 4 tonna helyett és ennek az oka a tudatlansággal együtt járó kapzsiság volt, özönlöttek a bányákba a nincstelen Jánosok a hogy minden munkásférfi és asz- szony magától lássa és megértse azt, ami körülöttük történik. De ha mi szélsőségeset vagyunk, akkor szélsőséges volt Krisztus is, ha ugyan létezett. És szélsőségesek voltak még Dosztojevszky, Hugó, Gorkij, Shelley és sokan mások. Szélsőséges volt Petőfi is, kinek haragtól izzó lantján nem egyszer megcsendül az uralkodó osztály elleni gyűlölet. így tehát most nenr volna szabad Yates New Jersey szenátor esetéről sem beszélni, ki a szeretőjét az állam pénzéből tartotta ki. A szép szerető tejben-vajban fürdőit azon a pénzen, amit kötelességtudó polgárok fizettek be az államnak. S nem volna szabad ártól a kis cikkről sem beszélni, amit valamelyik nap olvastam: Egy polgári író arról ir, hogy hogyan lehet még a padlósiiro- lást is művészetté fejleszteni Példának állít az olvasói elé egy özvegy asszonyt, ki padló- súrolásból nevelte fel a gyermekeit és ki is tanitatta őket Most véletlenül eszembe jutott az a kis cikk. S összehasonlítottam az özvegy asszony esetét a Szenátor esetével s megkérdeztem magamtól, hogy: szélsőséges va gyok-e ? Brooks Elza. világ minden részéből, a legtöbbnek munkaerején kívül semmije sem volt, mikor a szeretett óhazát elhagyták, másoknak meg már a végrehajtó fogta a párnájuk csücskét és ezek mind gyorsan akartak meggazdagodni és ezek voltak azok, a kik nem elégelték meg a négy tonna szenet és a napi 8 órás munkaidőt, kapzsiságukat nem munkabér emelés követelésével, hanem túlfeszített munkával és hossz,u órázással akarták kielégíteni, nem egyszer megtörtént, hogy a már egy napi munka után vacsorájukat behabzsolva, mentek vissza a bányába dolgozni és hajnalba egy-két órakor már az utcák világosak voltak a munkába igyekvő bányászok lámpáitól és csak késő este kerültek vissza, az oly helyeket, amely erősebben volt megszervezve és a nyolc óra munkaidő iájuk volt kényszerítve, szerették elkerülni és természetes, — hogy a keresetük számtalan eset ben kétszeresét is felülhaladta a bányanapszámosok keresetének, A széntársulatok a kidolgozott időt ignorálva, a béremelésnél a szénladolók sohasem emelkedett arányba a napszámosmunkásé- val, mert ők a kikeresettet számították, ezért kell ma 13 tonna szenet rakni,hogy keresetünk egyenlő legyen a napszámos m tikáréval. Mukástársaim, tanuljunk, tanítsunk, szervezkedjünk, és akkor nem leszünk saját tudatlanságunk áldozata többé. Olvasd a Bérmunkást Irta: C. K. D.
